Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-06 / 333. szám
1993. december 6., hétfő Külföld uj Dunántúlt napló 21 Csiang Cö-min kínai elnök és Bili Clinton Seattleban Csiang elnök külföldi premierje Kik támadhatnak Európára Gorbacsov hét Ez a hét Gorbacsov-hétnek ígérkezik Nagy-Britanniában: a volt szovjet elnök vasárnap érkezett és sűrű programot bonyolít majd le, tekintélyes testületeknek előadásokat tart, találkozik John Major mostani és Margaret Thatcher volt kormányfővel és talán a királynővel is. Útjának szervezői azonban még mindig erősen izgulnak, mert bevételük nem e programoktól függ, hanem attól, hogy sike- rül-e „eladniuk” Gorbacsovot a brit közönségnek. Ha a brit próbaút sikerül, ugyanúgy menedzselik majd Gorbacsovot a nemzetközi színtéren, ahogy a legjobb popzenészeket szokás. A Viktor-terv Ha Aldo Moro, a Vörös Brigádok által 1978-ban elrabolt és meggyilkolt olasz miniszterelnök élve került volna ki a terroristák karmaiból, akkor a továbbiakban maga az állam tartotta volna fogságban. Ezt jelentette ki a német televíziónak vasárnap este adott interjújában Francesco Cossiga volt olasz államfő, aki Moro elrablása idején belügyminiszter volt. Cossiga szerint az igazságügyi szervekkel egyeztetett „Vik- tor-terv” értelmében a kommunistákkal kiegyezni készülő kormányfőt maguk a hatóságok szigetelték volna el, hogy csak családtagjaival és néhány bíróval tarthassa a kapcsolatot. Hatvanezer fogoly adatai Oroszország csak részben adja át Japánnak azokat a dokumentumokat, amelyek a háború utáni fogolytáborokban meghalt japán állampolgárok adatait tartalmazzák. Hatvanezer fogolyról vagy negyvenféle adatot őriznek a moszkvai archívumokban, ezekből - mint ahogyan arról a japán kormány értesült -, csak a legfontosabb információkra vonatkozó adatokat, az áldozatok személyi adataira, haláluk okára vonatkozó információkat fogják átadni. Püspöki bírálat A szlovák püspöki kar konferenciája élesen bírálta magas képesítésű szakemberek politikai okokból történő elbocsátását és a pozsonyi kormány „rossz gazdaságpolitikáját”. A dokumentumban a püspökök m'egüt- közésüket fejezték ki azon mód miatt, ahogyan „az állam legmagasabb rangú képviselői” taglalják nézeteltéréseiket a nyilvánosság előtt. A püspökök szerint elismert szakembereket, akik „lelkiismeretes munkát végeztek, csak azért bocsátottak el, mert nézeteik nem feleltek meg bizonyos pártkritériumoknak”. Visszatért hosszú külföldi utazásáról Pekingbe Csiang Cö-min kínai államfő. November 17-én indult, s azóta részt vett az amerikai Seattle-ben az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Fórum (APEC) konferenciáján, találkozott Bili Clinton amerikai elnökkel, ellátogatott Kubába, Brazíliába és Portugáliába. Perlekedésből párbeszéd Az APEC értekezletén langyos szavakkal leplezte Peking jéghideg viszonyát az ázsiai, csendes-óceáni együttműködés Clinton által felvázolt amerikai koncepciójához. Az amerikai elnök szorosan együttműködő ázsiai, csendes-óceáni közösség vágyképét festette, amelyben „nyílt gazdasági verseny folyik, s a gazdasági szabadság együtt jár a politikai szabadságjogok és az emberi jogok érvényesülésével”. Peking viszolyog ettől a képtől: azt veszi ki belőle, hogy Washington az amerikai tőke szabad vadászterületévé akarja változtatni az ázsiai piacokat, kivált a legígéretesebbnek látszó kínait. Dehogy ígéri eleve oda e nagy falatot bárkinek is, legkevésbé annak, aki leginkább vonakodik őt politikailag elfogadni. A „torta felszeletelését” és elosztását maga kívánja elvégezni, jutalmazva a politikai együttműködő készséget és büntetve a bírálatot. A kedvezményezés elemi feltételének tekinti, hogy a partner legalább hallgatólagosan fogadja el a jelenlegi kínai politikai rendszert úgy, ahogy van. Washington szeptemberben elhatározott új Kína-politikája, amely a perlekedésről a párbeszédre helyezte át a hangsúlyt, láthatólag arra a következtetésre juttatta a kínai vezetőket, hogy gyengült velük szemben a Clin- ton-kormány alkupozíciója. A következő logikai lépésben oda jutottak, hogy az Egyesült Államoknak pillanatnyilag fontosabb az együttműködés, mint a Kínai Népköztársaságnak, következésképpen Pekingnek most nem engednie, hanem követelnie kell. Ezt a felfogást tükrözte a kínai államfő mereven elutasító magatartása a Seattle-i csúcstalálkozón. Amikor Clinton szóba hozta Kína emberi jogi gyakorlatát, Csiang nem is válaszolt az amerikai elnök konkrét ügyeket érintő kérdéseire, csak felolvasott egy előkészített hosszú szöveget arról, hogy miért ártalmas beleszólni más országok belügyeibe. Húsz milliárdos többlet A kereskedelmi vitákat röviden elintézte. Amikor az amerikai fél előhozakodott az idén mintegy húszmilliárd dollárra rúgó kínai kereskedelmi többlet problémájával, Csiang kijelentette: Kína szívesen vásárolna az Egyesült Államoktól több élenjáró technikát és technológiát, de nem tehet róla, ha az érvényben lévő amerikai szankciók és biztonságpolitikai korlátozások miatt éppen ezeket nem veheti meg. A kínai államfőt bizonyára megerősítette következtetéseinek helyességében, hogy minden hajthatatlansága ellenére „ajándékot” kapott házigazdájától: Clinton elnök a csúcstalálkozó „emlékére” engedélyezte egy amerikai szuperszámítógép addig tiltott kínai eladását. A kínai államfő amerikai „vendégszereplésén” is elsősorban a hazai közönség tetszésére figyelt. Tisztában volt azzal, hogy a pekingi politikacsinálók és a hadsereg vezetői árgus szemekkel figyelik Teng Hsziao-ping kijelölt utódjának első külföldi fellépését. A washingtoni igények rideg elutasításában alighanem jelentős szerepe volt a kínai tábornoki kar nemrégiben megfogalmazott követelésének, amely szerint a polgári vezetőknek az eddigieknél sokkal keményebben kell „visszaverniük minden amerikai zsarolási kísérletet”. Együttérzés, semmi más Csiang Cö-min a kommunista párt néhány nagyhatalmú pátriárkájának óhajára ejtette útba Kubát. A „Hosszú Menetelés” egyes veteránjai a Szovjetunió széthullása óta váltig szorgalmazzák a magára maradt, gazdaságilag szétzilálódott kubai kommunista rendszer felkarolását. Csiang elzarándokolt Havannába, és nem sajnálta Fidel Castrótól a meleg, baráti szavakat, de semmi jele annak, hogy kötelezettséget vállalt volna Kína védőszárnyainak kiterjesztésére. Valószínűleg a kubai rendszer sem számíthat többre Kínától, mint Észak-Korea: együttérzésre, biztatásra és a kínai reform tapasztalatainak kínálgatására. Anyagi áldozatra, diplomáciai kockázatok vállalására aligha. Az út két utolsó szakasza laza levezető mozgást kínált a kínai elnöknek a politikailag meredek kezdetek után. Brazíliával simán fejlődnek Kína kapcsolatai. Bővülő együttműködésük területei közül kiemelkedik űripari kooperációjuk, melynek keretében az évtized közepétől műholdakat bocsátanak fel közösen. További fontos terület lehet, ha létrejön az alku, Brazília részvétele a Jangcén épülő kínai óriásgát megalkotásában. Portugáliával Kína legfőbb közös ügye Makao, s a körül minden rendben, legalábbis így látszik. Lisszabon és Peking 1987-ben megállapodott, hogy a portugál gyarmati terület 1999-ben visszakerül Kínához. Hongkongtól eltérően, Makao ügyében nem bontakozott ki vita a gyarmattartó és Kína között. Barta György A januárban esedékes NATO-csúcsértekezletről sok szó esett már, de elsősorban arról, hogy milyen döntések várhatók az atlanti szövetség ill. Közép- és Kelet-Európa, ezen belül is a visegrádi négyek kapcsolatairól. Nem kevéssé fontosnak ígérkezik azonban az a napirend sem, amelyet a NATO szótár szerint „Counter proliferation”-nak emlegetnek: ezen olyan lépéseket értenek, amelyekkel gátat lehet vetni az ABC (atom-, biológiai- és vegyi) fegyverek elterjedésének. Amerikai tanulmányok szerint ugyanis az ezredfordulóra 30 harmadik világbeli ország rendelkezhet vegyi fegyverekkel, két tucatnyi állam hadserege kerülhet különböző hord- távolságú ballisztikus rakéták birtokába s új formában jelentkezhet az atom fenyegetettség is. Az utóbbi jelentheti, hogy jónéhány, kis hatóerejű - de nagyon veszélyes - nukleáris eszköz kerülhet kiszámíthatatlan politikát folytató erők kezébe. Ami a jelen állapotokat illeti, Les Aspin amerikai védelmi miniszter a kollégáival tartott eszmecserei során nevén is nevezett országokat. Irak, Irán, Libia és Szíria esetén nagy valószínűséggel lehet vegyi fegyverekről szólni s különösen Iránban dolgoznak erőteljesen a saját atomfegyver előállításán. Mind a négy orAz 55 éves Vlagyimir Gubar- jevvel, a Pravda egykori vezető munkatársával kivételt tettek a szovjet hatóságok. Engedélyezték, hogy felkeresse az atomkutatók városát, a térképen fel nem tüntetett Arzamasz-16-ot. Leírása szerint a tudósok a szó szoros értelemben szerzetesi magányban fejlesztették ki 1946-ban az első atombombát. Maga Andrej Szaharov is a külvilágtól teljesen elzárva, az egykori arzamaszi kolostor falai között dolgozott a szovjet atombomba atyjával, Jurij Hari- tonnal. A hidegháború lezárulásával és a Szovjetunió felbomlásával most az a fő gond, mi lesz a roppant arzenál sorsa. Az ukrajnai Pjervomajszkban például interkontinentális rakétákat tárolnak, s eredetileg arról volt szó, hogy a nukleáris robbanófejeket megsemmisítés céljából átadják Oroszországnak. Ukrajna azonban újabban pénzt kér ennek fejében, Oroszország viszont nem akar és nem is tud fizetni. Az ezer robbanófejet - legalábbis az újságíró szerint - nem megfelelően raktározzák, az összezsúfolt rakéták egymástól felmelegedhetnek, és plutószág foglalkozik hordozó eszközök (rakéták) kifejlesztésével. Amerikai lapok, természetesen leegyszerűsítve „iszlám háborús gyűrűt” emlegetnek, amiben a vallásos hivatkozás nem állja meg helyét, de jogos a félelem, hogy fundamentalista, szélsőséges, a terrorizmustól sem visszariadok erők kezébe tömegpusztító fegyverek juthatnak. A háttérben ott húzódik a Nemzetközi Atomerőügynök- ség ellenőrzéseivel „bujócskát” játszó Észak-Korea is,amely az eredetileg szovjet gyártmányú Scud-C rakéták módosított változatait adta tovább több közel-keleti országnak. Valószínűleg nem titok már az atomtitok India és Pakisztán részére sem, ami kockázati tényezőt jelent a két egymással viszálykodó szomszéd, de a környezet esetében is. NATO tervezői ezért dolgoznak olyan elképzeléseken, amely nem a hidegháborúban hagyományos kelet-nyugat irányban jelent elhárítást, hanem Európát védené külső támadások ellen. Az ellenrakéták s a kiterjesztett légvédelem az első fokozatban a 600 kilométer magasan, 3000 kilométer távolságból közeledő rakéták kikapcsolására szolgálna, míg az alacsonyabban repülőket a Hawk és a Patriot, illetve a tengerről Aegis rakétákkal tennék ártalmatlanná. Réti Ervin nium vagy urán kerülhet a levegőbe. Az egykori arzamaszi kolostor körül tehát most minden csendes. Oroszország azonban mégsem hagyott fel teljesen a nukleáris kísérletekkel. A jelenlegi kutatásokkal azt vizsgálják, hogyan lehet földalatti robbantásokkal megsemmisíteni a vegyi hulladékokat. Egy másik kísérlet - Szaharov útmutatásai alapján - a fémmegmunkálás és a nukleáris technika ötvözésének lehetőségeit fürkészi. A volt Szovjetunió egykor érdemrendekkel agyondekorált és jól fizetett atomtudósai ma sokkal sötétebbnek látják jövőjüket, mint korábban. Gubetjev szerint mégsem kell tartani tőle, hogy az orosz kutatókat magas jövedelmekkel csalogató fejlődő országok egy-kettőre nukleáris hatalmakká válhatnak. A szovjet időkben ugyanis ügyeltek arra, hogy a kutatók az atombomba titkának csak egy-egy részletét ismeijék. Ahhoz, hogy a harmadik világban oroszok közreműködésével nukleáris fegyvert gyártsanak, az „atomkolostor” nagyon sok egykori lakóját kellene felfogadniuk. Kolostorban készült az atombomba Titkos nukleáris kutatások Oroszországban A fegyvergyártók nem válogatnak a vevők között Falu méretű bunker 175 méter mélyen a sziklában Költözködik a NATO Miután a héten felfedeztek egy Lengyelországból az ír terroristák számára küldött fegyverrakományt, növekedett az aggodalom a Kelet-Európából kiinduló illegális fegyverkereskedelem miatt. A kommunista rendszerek összeomlása után nagymennyiségű katonai felszerelés keaíilt a feketepiacra. Nyugati titkosszolgálatok és rendőrségek éberségre intenek, - úja a Reuter brit hírügynökség. A lengyel, a korábbi csehszlovák, a bolgár és a román fegyvergyáraknak új piacokat kell felkutatniuk. A szomszédos országokban ugyanis már aligha helyezhetik el gyártmányaikat. A Varsói Szerződés idején virágzott fegyvergyártás válságban van. A korábbi Szovjetunió hatalmas hadiiparral rendelkezik, és ezért importban nem érdekelt. A védelmi katonai doktrína miatt egyébként is kisebb a fegyverszükséglet. Ezen felül: azokat a piacokat, ahová legálisan lehet fegyvert szállítani, a nyugati hadiipar kihasználja. Lengyelországban, ahonnan a Nagy-Britanniában a hét elején leleplezett fegyverszállítmány származik, a hadiipar már régóta nem számíthat kormányrendelésekre. A hadiipar 60 ezer dolgozója vesztette el munkahelyét. A térség más országaiban hasonló a helyzet. Szlovákiában 1992-ben a fegyvergyárak kapacitása csak 7 százaléka volt kihasználva, Bulgáriában a termelés a korábbinak a felére csökkent. A NATO kivonul egyik legtitkosabb norvégiai bunkeréből. Az Oslo melletti Kolsaas-hegy csúcsa alatt 175 méter mélyen elhelyezkedő, mind nukleáris, mind vegyi vagy biológiai támadás ellen is védett „háborús főhadiszállást” több vastag acélajtó védte egy esetleges szovjet atomtámadás- ellen, amely szerencsére sohasem következett be. A bunkert egy 300 méter hosszú vízszintes folyosón végighaladva lehet megközelíteni. A folyosót olyan bevágásokkal alakították ki a sziklában, hogy az atomrobbanáskor keletkező tűzgolyó lassabban gördüljön végig a falon, mintha az sík felületű lenne. Nem valószínű, hogy előttünk valaha is járt itt újságíró - jegyezte meg a Reuter hírügynökség tudósítója. Jellemző a különlegesen nagyfokú biztonságra, hogy a vezérlőszobában a parancsnokot golyóálló üveg választja el a személyzettől. A falu méretű bunkert Norvégia a hidegháború legzordabb időszakában, az ötvenes években építette. A hatvanas években kibővítették, majd a nyolcvanas évek elején felújították. A labirintus 1 méter hosszú, hatalmas rúgókra épült. Ezek csillapítják a rázkódást külső robbanások esetén. Egy NATO-szóvivőtől kapott információ szerint átszervezik a létesítményt, és 1994. július 1-jén átadják a norvég fegyveres erőknek. A NATO átalakítása keretében Norvégia ekkor kerül egy új, Nagy-Bri- tannia központú, északnyugati parancsnokság fennhatósága alá. A norvég illetékesek saját bevallásuk szerint még nem döntötték el, miként hasznosítsák a bunkert, ahol 400 ember egy hétig tudna élni teljesen elzárva a külvilágtól. Nukleáris háború esetén elegendő meny- nyiségű élelmiszert, vizet, és az áramfejlesztőkhöz szükséges dízelolajat lehet felhalmozni. Az egyedüli gond: az elegendő friss levegő biztosítása lenne. A norvég fegyveres erőknek több atombiztos bunker is van a birtokában. A Szovjetunió felbomlása és a kelet-nyugati nukleáris szembenállás gyakorlati megszűnte után a NATO a katonai támaszponton még a jövő évig készültséget tart fenn. Ä 30 méter hosszú vezérlőszobában egy hatalmas számítógép vezérlésű térképen a NATO Oroszországgal határos északi szárnya látható. A hadgyakorlat modelljén az ellenség hajói, tengeralattjárói és repülőgépei na- rancsszínűek, a szövetségeseké kék. A személyzetből sokan feleslegessé váltak, illetve két vagy több ember munkáját végzik - mondja Flemming Emtsen őrnagy, műveletirányító parancsnok. - Jelenleg mintegy ötszázan dolgozunk itt, a kolsaasi NATO-támaszponton, legtöbbünk szerencsére a felszínen.
