Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-06 / 333. szám
1993. december 6., hétfő új Dunántúli napló 13 Mikulástól - karácsonyig Az Új Dunántúli Napló melléklete Mikulástól - karácsonyig A Mikulás nappal kezdődik a karácsonyi ajándékozások népszokása Mit tudunk Miklós püspökről? Nagyon kevés a megbízható adat Szent Miklós élettörténetéről, személyéhez viszont számtalan megkapó legenda kapcsolódik, s alakját olyan tisztelet övezi, hogy bízvást elmondható: alig akad a szentek sorában olyan, aki népszerűségben vetekedhetne vele. Hitelesnek tekinthető történeti adatok szerint a kisázsiai Myra városának volt a püspöke, aki az utolsó nagy keresztényüldözés idején (303-305) sokat szenvedett, de megérhette a kereszténység felszabadítását (313) és ott lehetett Niceában, a Nagy Konstantin császár által összehívott első egyetemes zsinaton. A XIII. században összeállított - s régebbi elbeszélésekre is támaszkodó - Legenda Aurea azonban ennél jóval több adalékkal szolgál a püspökről. Leója például, hogy Miklós már születése napján fölállt a fürdető kádban, böjti napokon pedig csak egyszer szopott... A felnőtt koráról szóló történetek nagy része a másokon, s főként a gyerekeken mindig segítő férfiúról szól. Egy ízben például viharba került matrózok kétségbeesett hívására hajójukra sietett, kezébe ragadta a kormányt és - a vihart lecsillapítva - megmentette a bajbajutottakat. Máskor három halálra ítélt katona életét mentette meg úgy, hogy meg- jelent Nagy Konstantin császár álmában és kegyelmet kért számukra. A legismertebb legenda szerint egyik szomszédja nyomorúságában arra készült, hogy lányait nyilvános házba adja. Amikor ennek hírét vette, az éj sötétjében arannyal teli erszényt dobott be a szomszéd nyitott ablakán - így a lányok tisztességben élhették le életüket. Egy másik fennmaradt történet arról szól, hogy Miklóst álmában értesítette egy angyal: három kisfiút megölt egy vendéglős és a holttesteket besózva rejtegeti, ő föltámasztotta az áldozatokat, a kegyetlen gyilkost pedig megbüntette. A legendák másik része olyan püspökként őrzi alakját aki habozás nélkül a zsidók védelmére kelt, valahányszor keresztények hamisan vádolták őket. 350 körül halt meg, s a túlvilágon - így a szájhagyomány - angyalok fogadták, vezették egyenesen a Paradicsomba. A különféle forrásokból és más szentek legendáiból is átszármaztatott motívumok elhomályosítják ugyan Miklós püspök valóságos arcképét, de nagyban hozzájárultak tiszteletének elterjedéséhez. Myrában és Konstantinápolyban már a VI. században kialakúit kultusza, amely innen terjedt el az egész keleti egyházban. Legtöbbször a tengerészek védőszentjeként ábrázolták, Oroszországnak pedig egyenesen fő patrónusa lett. Az ortodox templomok ikonosztázain napjainkban is megjelenik ábrázolása. A nyugati egyházban a X. században kezdett meghonosodni tisztelete. Amikor ereklyéit az itáliai Bariba vitték (1087), kultusza szerte Európában is fokozatosan elterjedt. A három meggyilkolt gyermekről szóló legenda a XI. századból eredeztethető - ezt az iskolákban dramatizálva is sok helyütt megjelenítették. A december 6-át megelőző estéken előadott csodás püspökjátékból formálódott, alakult ki azután a Mikulás-est és annak rítusa, hogy a gyermekeket püspökük meglátogatja, kikérdezi és megajándékozza. Gecse Gusztáv A gyerekek szemében a Mikulás maga a megelevenedett csoda Fotó: Vincze Barbara „Kósza lészen az te neved.. Pékek, rabok védőszentje A püspök emléke a népszokásokban él Eláruljuk-e, hogy nem az „igazi”? Amíg hisznek benne, nagyon boldogok ... Hazánkban a Szent István király egyik hadjárata során szerzett ereklyék honosították meg Miklós püspök kultuszát. Ennek nyomán számos magyarországi templom hívő közössége választotta - főleg görögkatolikus vidékeken - a myrai szentet ol- talmazójául. Középkori papok, szerzetesek buzgón terjesztették a Miklós legendárium egyes darabjait,amelyeket azután a városok, falvak népe a maga módján újrafogalmazott és saját ízlésvilágához igazított. A legendák egy-egy elemét kiemelve egész sor foglalkozás művelői - a pékektől az ügyvédekig, a halászoktól a hídverőkig - látták benne patrónusukat. De a közismert Miklós-történetek nyomán hozzá fordultak fohászaikkal az eladólányok, a diákok, sőt a rabok is ... Nyelvünk jónéhány fordulata, szólása is őrzi Miklós püspök népszerűségének emlékeit. Az egykori marhakereskedők „Szent Miklós pénze”-ként emlegették a foglalót. A Mikulás-napi ajándékozási szokásra utal a főnyereményt megütő, szerencsés emberre használt kitétel, hogy „ablakon dől be hozzá a pénz”. A középkor szegény diákjai nagy ünnepek előtt fölkeresték a tehetősebb polgárok portáit, hogy kéregetve gyűjtsék össze a tanuláshoz szükséges pénzt. Ilyenkor tartották meg a tréfás-mókás püspökválasztást, ami után házalva jártak katekizmusból vizsgáztatni kicsiket, nagyokat - jutalmazva vagy büntetve a házbelieket. Az ennek nyomán kialakult miklóso- lásra a paraszti közösségekben az ünnep előestéjén került sor. A fiatalabb legények közül valaki püspöknek öltözött, társai a ministránsok vagy az ördög öltözékébe bújtak. Járták a portákat, s főként a gyerekeket, meg a fonóbeli lányokat, menyecskéket „vizsgáztatták”. Persze az alkalmi püspök derekára kötött, zörgetésre használt lánc nyomán „Láncos Miklós” néven emlegetett alakoskodók nemcsak osztogattak, hanem kaptak is ajándékokat. A Mikulás-napi meglepetések, ajándékozások mai formái azonban jószerivel már semmi rokonságban nincsenek a falusi miklósolással - ezek bajorosztrák hatásra terjedtek el és gyökeresedtek meg nálunk. Sokféle változata volt és él a szentéletű püspök nevének. A nyelvi hagyományok szálait visszagombolyítva a szakemberek megállapították: a Miklós név bölcsője eredetileg Hellaszban ringott; a görög nike (győzelem) és laosz (nép) ösz- szetételéből alakúit ki. Jóval később azután ez honosodott meg a szlovák és a cseh nyelvben Mikulásként. Orosz földön Nyikoláj, a németajkúak között Nikolaus, a franciáknál Nicolas, az angoloknál Nicholas változatban lett ismert és kedvelt utónév. A név eredete egyébként már Ilosvai Selymes Pétert is foglalkoztatta, s a következő rigmusra ihlette: „De mit hallgatsz az setétben Miklós, ide hallgass,/ Erős népnek vagy győzője, erre te úgy hallgass,/ Erős néppel vagyon igyed (ügyed), azért ehhez így láss,/ Kósza lészen az te neved, ha külömben vigyázsz.” Magyar nyelvterületen korábban a Mikla, Mikola, illetve a Nikla formájában élt. Mai köznyelvünkbe egyébként - vélhetően a tréfás-gunyo- ros zsargon egyik ismeretlen nyelvújítójától - immár végleg beköltözött a „nyári mikulás” kifejezés. A szakszerű magyarázat szerint elsősorban nem is valakire, hanem valamire, jelesül a fonák, a körülményekhez nem illő, mulatságos jelenségre használatos. Érzékletes hasonlattal élve: ha valaki kánikulában köpenyt, csizmát, kucsmát, kesztyűt ölt magára - mosolyt fakasztó jelenség, igazi nyári mikulás. Határainkon túl azonban akadnak minden mellékzönge nélküli nyári mikulások. Csehországban ugyanis igen gyakori családnév a Bohuslaw (azaz Nyári), s ha ehhez a szintén népszerű Mikulás keresztnév társul, akkor - némi fordítói szabadsággal élve - előttünk az „igazi” nyári mikulás. Korszerű-e napjainkban a Mikulás-napi sokféle varázslat- a rejtélyes módon csizmács- kákba, cipellőkbe kerülő ajándék, a minden csínytevésről tudó Télapó? Hiszi-e a Mikulást az a csemete, aki számítógéppel játszik, s fantáziáját már nem vasorrú bábák, hanem az ufo- nauták foglalkoztatják?- Bármennyit is változott, változik a világ körülöttünk, az változatlan, hogy a gyermekkor a játékok, a mesék életszakasza- mondja Kóta Hédi pszichológus. A kicsiknek szükségük is van erre, hiszen az életkoruknak megfelelő fabulák rendszerint valamilyen tanúlságot is hordoznak. Esetleg azt, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig meglakol, esetleg mást. A játék- a babázástól a várépítésig - szintén nélkülözhetetlen eszköze és tartozéka a felnőtté válásnak. Csak zárójelben jegyzem meg: nem vagyok meggyőződve arról, hogy a számítógépes program-játékok - az imitált háborúk, balesetek, ütközések, robbanások, stb. ideális foglalatosságot nyújtanak a gyerekeknek.- A Miklós-napi hagyományoknak, a virgács- vagy csokiajándéknak és magának a Mikulásnak sajátos varázsa van. Emlékezzünk: számunkra is maga volt a csoda, hogy a várva-várt süveges, bajszos-szakállas öregapó nevünkön szólított. Tudta, jók voltunk-e vagy rossz fát tettünk a tűzre, s hogy puttonyában ott rejtőzött a nekünk, csak nekünk szánt ajándék.- Igaz, a mai apróságok sokkal többet tudnak a bennünket körülvevő világról, mint egykori kortársaik. De éppen a ki- tágúlt világkép miatt minden korábbinál erősebb a csodavárás igénye. A varázslaté, amelynek titkáról persze előbb utóbb lehull a lepel, de amíg hisznek benne, nagyon boldogok. Ezért csak azt ajánlhatom minden szülőnek, nagyszülőnek: Mikulás-ügyben - de itt mindjárt említhetjük a karácsonyt, a Jézuskát is - a világért se siessenek a felvilágosítással! Minél tovább él a gyerekekben ez a kedves-szép illúzió, annál jobb. Hagyjuk, hogy hadd jöjjenek rá maguktól a valóságra. Akkor ugyan a varázslat megtörik, de az ajándékozás, a meglepetés-szerzés, a játékosság öröme pótolja az elvesző gyermeki illúziókat. - szó Velencébe Amerikából érkeztek a Mikulások. A Szent Jóakarat Társulás tagjai november 30-án gondolán járták a várost. Azért jöttek, hogy a karácsonyi ajándékokat szétosszák az idősek és Velence szegényei között. Németországban - stílszerűen - konferenciával kezdték munkájukat a szász Mikulások. Baut- zenben jöttek össze november 24-én, egy hónappal karácsony előtt, hogy megbeszéljék hivatásuk helyzetét és az igényeket. Minden Mikulás átvehette a „Piros Palást” igazolványt.
