Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-31 / 356. szám

1993. december 31., péntek A mai nap üj Dunántúli napló 3 Pontosan megfogalmazott hatásköröket a megyéknek! Interjú dr. Szűcs Józseffel, a megyei közgyűlés elnökével Az év végén dr. Szűcs József­fel, a Baranya Megyei közgyű­lés elnökével a közgyűlés el­múlt évi tevékenységéről s a jövő évi várható feladatokról, tervekről beszélgettünk. A la­punknak adott interjúban azt kértük, összegezze, milyen volt az elmúlt év a közgyűlés, a megye életében.- Azt gondolom - kezdte vá­laszában dr. Szűcs József -, hogy az 1993-as év a közgyűlés működésében már a kiteljesedés éve volt, ezt az 1992-es évben sikerült megalapozni. Akkor indultak el olyan programok, amelyek a testület részére már konkrét szerepvállalást fogal­maztak meg. Egyfajta tudatos magára találásnak is nevezhet­nénk azok után, hogy a korábbi megyék szerepe iránti ellenér­zések következtében erőteljesen visszaszorították, megnyirbál­ták a megyei feladatokat, hatás­köröket. Az egyik fontos feladatunk a 36 hozzánk tartozó intézmény fenntartása, működtetése volt. S ha azt nézzük, hogy milyen fon­tos szolgáltatást ellátó intézmé­nyekről van szó - csak néhányat megemlítve: Megyei Kórház, Harkányi Gyógyfürdő Kórház, gyermekotthonok, szociális ott­honok, Megyei Könyvtár, Le­véltár, Múzeum stb. - akkor büszkék lehetünk, hogy a, jelen­legi feszítő önkormányzati gaz­dálkodási nehézségek mellett, nemcsak, hogy financiális gon­dok nem voltak, de 10 százalé­kos többletet tudtunk biztosí­tani.- A Megyei Közgyűlés azonban nemcsak az intézmé­nyei fenntartásának feladatát látta el, hanem tudatosan vál­lalt a régi középszintű köz- igazgatási szerepből is.-Valóban, s büszkék va­gyunk, hogy ennek ilyen prog­ramszerű vállalását sehol má­sutt nem találjuk, mint éppen itt, Baranyában. Itt indítottuk el azt az immár hagyománnyá vált és országos tekintélyre szert tevő, a jövő megyéjének szerepét ke­reső, megfogalmazó konferen­cia-sorozatot - ami harkányi konferenciák néven vált is­mertté - s amivel minden bi­zonnyal ötletet, sőt alapot ad­tunk a közigazgatás várható új­jászervezéséhez. Ezeken a kon­ferenciákon az első idők tartóz­kodása után később már neves politikusok is részt vettek. Azt hiszem, jogosan lehetünk büsz­kék, hogy a testületnek volt ereje túllépni a számára szűkre szabott mandátumon, s meg­próbált nemcsak elméletben, de gyakorlatban is tenni ennek ér­dekében.- Megfogalmazná ezt konkrétabban?-A meghirdetett programok olyan térségfejlesztést céloztak meg, aminek például egyik eredménye lett, hogy Baranya megye belterületi útkiépített- sége kétszerese az országos át­lagnak, ez azt jelenti, hogy a községekben 90 százalékban aszfaltburkolatú utak találhatók. A központi támogatások mellett kidolgoztunk megyei támoga­tási rendszert is, a Baranya Me­gyei Közgyűlés saját forrásaiból az elmúlt három évben 95 mil­lió forintot fordított erre a célra. Ugyancsak a közgyűlés kezde­ményezésére indult el az a prog­ram, amely a falvakban távhí­vásra alkalmas telefonfülkék felállítását tette lehetővé. A kö­vetkező feladat, hogy a falvak egészséges ivóvizet kapjanak, hiszem e három - út, telefon, ivóvíz - nélkül nem indulhatnak el a falusi vállalkozások, hogy csak egyet említsek: a sokat em­legetett falusi turizmus. Min­dennek megvalósításához jó háttér a közgyűlés testületé, mert szaktanácsokkal műszaki tervek elkészítésével segítséget ad a községeknek. (Sokan még a központi támogatáshoz sem juthattak volna hozzá, mert nem rendelkeztek a szükséges mű­szaki tervekkel.) Nagyon jelentősnek tartom a településeket érintő sport támo­gatási programunkat. Segítséget adunk községeknek sportpá­lyák, egyéb sportlétesítmények építésére vagy meglévők felújí­tására. Szeretnénk, ha rendsze­res megyei sportprogramok in­dulnának minden korosztály számára, s e programok, vetél­kedők megrendezése egyfajta falusi népünnepély is lehetne, ami újból összekovácsolhatná azokat a faluközösségeket, ame­lyeket egy kicsit elvesztettek a falvak az elmúlt évtizedekben. Természetesen ezt a folyamatot segíteni, gerjeszteni kell. Ezért kezdeményeztük, hogy az Al­pok-Adria közösségnek a kö­vetkező sportkonferenciája itt legyen, s egyértelmű, hogy eh­hez majd rendezvények is páro­sulnak.- Itt már átcsúsztunk egy kicsit a jövőt érintő tényékbe, tervekbe. Ám előbb szeret­ném, ha azokról a vitás és vi­tatott dolgokról, azokról az ütközésekről szólnánk, ame­lyek az egyes ingatlan, intéz­ményi tulajdonjogok tisztá­zása kapcsán felmerült.- Teljesen természetesnek tartom. Hiszen az önkormány­zatiság alapjait most rakjuk le, sokminden most alakul át. Eb­ben a helyzetben a tulajdonjo­gok tisztázása, az intézmények átadása, átvétele felhozza az el­lentéteket. Ha azt mondjuk, hogy az eredeti tőkefelhalmo­zódás, vagyonhoz jutás idősza­kát élik meg az emberek, ez az önkormányzatoknál sincs más­ként. Még akkor is természetes­nek tartom, ha talán néha az in­dokoltnál jobban felpörgette az ellentéteket. Bízom benne, hogy hosszútávon ezek visszaszorul­nak, ehhez azonban a jelenlegi­nél pontosabb, világosabb és a párhuzamosságokat kiszűrő ha­táskör elosztás szükséges. Egyértelműen kell megfogal­mazni, melyek például azok az intézmények, amelyek nem csak egy településhez kötődőek, hanem nagyobb térség ellátását szolgálják. Nem szűkebb érdek béklyójába kell őket vonni, ha­nem kerüljenek a nagyobb, szé­lesebb érdekeket szolgálni tudó nagyobb városhoz vagy akár megyéhez. Ennek ellenpéldája pedig az, amikor egy intéz­ményt, például szociális otthont csak akkor adnák át a megyé­nek, amikor a gondok sokasod­nak miatta, amikor meg akar szabadulni tőle. Már a jövőt érintve: az in­tézmények fenntartása és mű­ködtetése a jövőben is első­rendű fontosságú feladata lesz a megyének. S a pénzügyi lehető­ségek a közalkalmazotti törvény ismeretében nagy kihívást jelen­tenek, hogy legalább a jelenlegi színvonalon, de ha lehet, ennél jobban működtetessük. Hiszen tudjuk, hogy ez állampolgári közérzetet befolyásoló tényező. Már most látjuk, hogy elkerül­hetetlen a hitelfelvétel e feladat ellátásához. Természetesen a gazdálkodá­sunkat is még racionálisabbá kell tenni, ami egyúttal azt is je­lenti , hogy rugalmasan tudjunk pénzeket átcsoportosítani a va­lós igények szerint. Azt értem ez alatt, hogy ha például egy-egy gyerekintézmény a demográfia alakulása miatt nem kihasznált, a működtetési költ­ségeket is ehhez kell igazítani, vagy ideiglenesen vagy végle­gesen, mindig az adott helyzet­től függően. Nem elvonások ezek, hanem igény szerinti át­csoportosítások. Azt is tudom, hogy nehéz lesz, s egyáltalán nem lesz népszerű feladat ezt keresztülvinni.-Sokszor hallottunk a me­gye kiterjedt idegenforgalmi kapcsolatairól. Sokan támo­gatták Önöket ebben a törek­véseikben, de sokan támad­ták.- A külföldi kapcsolatokat ki kell építeni, maguktól nem mennek. Viszont, ha mi komo­lyan vesszük az Európához való közeledést, akkor az ilyen kap­csolatok elengedhetetlenek. Rengeteg tapasztalatot szerez­hetünk egy sor olyan területen, ahol előbbre járnak nálunk, s itt akár a közigazgatási tapasztala­tokról is beszélhetnénk. Anél­kül, hogy részletezném, meg kell, hogy mondjam, ezek a „partnerségek” most kezdenek igazán beérni. Azon túl, hogy a kulturális kapcsolatok már kié­pültek, hogy a nyelvtanulásban sok segítséget kapunk, akár ta­nárok ide delegálásával, akár a gyerekcserékkel, de gazdasági téren is jelentkeznek eredmé­nyek. Talán nem szerénytelenség, ha megemlítem, hogy az Euró­pai Bortermelők Régiói nem­zetközi szervezet alelnökének választottak, s azt hiszem, ez el­ismerése nemcsak a régiónak, de az országnak is. Elnyertük ugyanis ennek a szervezetnek az 1996-ban sorra kerülő máso­dik nagy nemzetközi borkonfe­renciájának rendezési jogát. Ennek következményeként a Nemzetközi Bor-út Tanács kö­vetkező ülését a jövő évben itt rendezik meg. Az előző Fran­ciaországban volt, s Európa kü­lönböző tájairól 34 bortermelő régió képviselői vettek rajta részt. Miért fontos ez nekünk? Mert a megye szőlészeti-borászati kultúrája, adottságai kellőkép­pen kompatibilisek a nemzet­közi borkultúrával. S ezzel a kapott lehetőséggel ott lehetünk a nemzetközi borászati piacon, s ott lehetünk, ahol a döntéseket hozzák. Ezek a rendezvények alkalmasak lesznek arra, hogy az idelátogatók nemcsak bor­kultúránkat, de egyéb értékein­ket is megismeijék. Ezért ehhez kapcsolódóan is, de egyébként is olyan programot indítunk a megyében, amely környezeti, építészeti, kulturális értékeink megőrzését, megújítását cé­lozza.- Beszélgetésünk elején szóltunk arról, hogy mind­ezen tervek, feladatok, csak akkor tudnak igazán megva­lósulni, ha a megye tennivalói pontosan körvonalazódnak. Új év lévén felteszem a kér­dést: milyen megyét szeretne az elnök személy szerint?- Olyan megyét szeretnék, ahol elfogadjuk, hogy a telepü­lés az elsődleges és fontos, de mellette kiegészítő és segítő tudjon lenni. Hogy a térségi fel­adatokat illetően koordináló feladatot kapjon, hogy szakmai segítő lehessen, hogy, ha kell, érdekeket védhessen. Olyant, amelyben egyértel­műek és világosak a hatáskö­rök, azt, hogy középszinten a térségi feladatokkal a megyének kelljen foglalkozni, s az intéz­mények fenntartása mellett a te­rületfejlesztési kérdésekben, idegenforgalomban, környezet- védelemben koordináló szere­pet kaphasson.- És személy szerint dr. Szűcs József mit vár a maga számára a következő 1994-es esztendőtől?-A nyugalmat és biztonsá­got, hogy ezeket a programokat, amit a közgyűlés vállalt, sike­rüljön elindítani, a megkezdet­teket pedig befejezni, mert meg vagyok győződve arról, hogy a térség javát szolgálják. Továbbá a magam számára még azt, hogy az igaztalan támadásokat el tudjam viselni, s véghez tud­jam vinni azt, amiért, gondo­lom, megválasztottak erre a posztra. Sarok Zsuzsa Út, telefon, ivóvíz nélkül nem indulhatnak el a falusi vállalkozások. Ahol mindez együtt van, a dinamikusan fejlődő Kozármisleny. Fotó: Läufer László Futnak a képek Inci, Finci és Picur... meg a többiek x me, egy jellegzetes ameri­I kai karriertörténet! Azzal kezdődött, hogy negyven évvel ezelőtt egy szorgalmas rajzolónak az égvilágon semmi nem jutott eszébe. Amint törte a fejét, egyszer- csak négyéves, eleven fiacská­jára esett a pillantása, aki tör­ténetesen éppen a házat ké­szült felgyújtani. Már-már ne­kifogott, hogy elverje, mikor hirtelen megvilágosodott az elméje. Hát ez az, csapott a homlokára, s tüstént meg is rajzolta nevezetes képregény­figuráját. Ez volt a rosszcsont Dennis, a szülők keserve és a szomszédok réme, aki marék­szám töri a borsot a felnőttek orra alá, különös tekintettel a zordon kedvű Mr. Wilsonra. A rajzsorozat megjelent egy hírlapban. (Abban a rovatban, ahol korábban a tárcanovellá­kat szokták közölni.) Az olva­sóknak tetszett az ötlet. Sza­kasztott olyan ez a Dennis, mint a szomszéd kölyök, mondták. Hamarosan nyolc­van napilap közölte már a vá­sott fiúcska történeteit. Ekkor a televízió is kopogtatott a szépen tollasodó rajzoló ajta­ján, akinek ismét nem jutott semmi az eszébe, de már nem is kellett. Készült Dennisről egy sokrészes tévéjáték, va­sárnap délelőttönként ezt néz­ték Amerika-szerte. Amíg anyuka melegítette a konzerv- levest, elszórakozott a család. (Minden nap új varázslat!) A rajzoló pedig arra gondolt, ha annyira odavannak ezért a srá­cért, lehetne csinálni az ötlet­ből egy Broadway-musicalt is. És úgy Ion. Történt pedig, hogy John Hughes-nak, a Reszkessetek, betörők című film produceré­nek sem jutott semmi az eszébe. Viszont megtetszett neki a Dennis-sztori. Még a vak is látja Hollywoodban, hogy ez a gyerek a filmvá­szonra termett, mondta. Mintha csak az én Kevinemet látnám. Reszkessetek, nézők! Nos, nagyjából így készült a Dennis, a komisz című film, amiből most már a magyar gyerekek is megtanulhatják, hogyan kell megkeseríteni a felnőttek életét. Jelenleg itt tart a dolog. Gondolom, már javában forgatnak a témából egy százrészes szappanoperát, az áruházakban pedig majd fel fognak tűnni a felfújható gumi-Dennisek. A dinosza­uruszokat már úgyis kezdjük únni. Hanem én a Mr. Wilsont alakító Walter Matthaut szá­nom egy kicsit. Annyi nagy szerep után most, vénségére, pofozógéppé kellett válnia, aki szájvizet tölt az orrába és spiritusszal gargalizál a publi­kum szórakoztatására. Ezen­kívül csúzlival lőnek a szá­jába, bemeszelik fehérre, leé­getik a fél arcát és kiverik a fogát, bár ez utóbbi nem fáj neki. Majd elfelejtem, egyszer a padlás is rászakad. A film humora tehát igen sokoldalú és felettébb gyakorlatias: így Szilveszter tájékán számtalan ötletet lehet meríteni belőle a szomszédok megtréfálására. A sok bohóság közepette azonban Mrs. Wilson szere­pében váratlanul megjelenik egy remek színésznő: Joan Plowright. Elnéző mosollyal tudomásul veszi, hogy egy képregénybe csöppent, aztán észrevétlenül a vászonra lehel egy kedves öregasszonyt. Az egyik jelenetben leül a végre aludni készülő Dennis ágya szélére, s elmesél neki egy ré- gesrégi történetet. A mesének három hőse van: Inci, Finci és Picur. S még az ablakon be­bámuló telihold is tudja, hogy ezt a filmet ezért az egyperces jelenetért érdemes talán meg­nézni. Mert Joan Plowright ezzel az egyetlen perccel visszava­rázsol bennünket abba a vi­lágba, amikor a hírlapok a képregények helyett még no­vellákat közöltek, a nagy­mamák ódon verseket mond­tak az unokáknak, a filmren­dezők pedig igazi vígjátékokat készítettek. Nagy Imre Elsejétől változnak a postai díjak a Átlag 15 százalékos emelkedés a belföldi szolgáltatásoknál Átlag 15 százalékkal emel­kednek január 1-jétől a belföldi postai szolgáltatások díjai. Többet kell fizetni a külföldi küldemények után is. Az ár­emelkedést a termelői és fo­gyasztói árszínvonal változása, a költségek jövő évi növekedése indokolja - tájékoztatta az MTI-t csütörtöki közleményé­ben a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium. Az áremelkedés a levélpostai küldeményeket, a csomagszol­gáltatást, a postai és távirati utalványokat, az ajánlott és exp­ressz küldeményeket érinti. A belföldi postaforgalomban a leveleknél átlag 12 százalékos a változás. A helyi szabvány levelek díja 10 forintról 11 forintra, a távol­ságiaké 17-ről 19 forintra nő. Három-öt forinttal többet kell fizetni a 100-500 grammos le­velek célhoz juttatásáért, a ké­pes levelezőlapoknál 7 forint helyett 8 forint a helyi, 10 he­lyett 12 forint a távolsági kéz- besítésűek díja. A belföldi postautalványok közül nem változnak a helyi forgalomban az 500 forintnál kisebb értékűek díjai, a legy- gyakrabban előforduló 10 ezer forintos értéknél az ár 70-ről 80 forintra változik. A csomag­szolgáltatás ára a költségek na­gyobb növekedése miatt az át­lagnál jobban: 20 százalékkal nő. Az 5 kilogrammnál köny- nyebb szabványcsomagot 58 fo­rintért továbbítja a posta a ko­rábbi 48 helyett, a 20 kilo­grammos szabványcsomag díja pedig 80 forintról 96-ra válto­zik. Az ajánlott küldemény díja 27-ről 32-re, az expressz küldeményé 30 forintról 35 fo­rintra nő. A Magyar Posta közlése sze­rint a szomszéd országokba küldött szabvány külföldi levé­lért január 1-jétől 17 forint he­lyett 19-et fizetünk, a levelező­lapért pedig nem 10, hanem 12 forintot. A távolabbi címre jut­tatandó levelezőlap díja 30 he­lyett 35 forint lesz. A légipostái levél és levelezőlap minden 10 grammjáért fizetendő összeg 5 forintról 6 forintra változik. A postai díjszabások változá­sáról szóló közlekedési, hírköz­lési és vízügyi miniszteri rende­let a Magyar Közlönyben is megjelent. E szerint a megálla­pított összegek a legmagasabb hatósági díjat jelentik. Ezeknél kevesebbet tehát lehet kérni az adott szolgáltatásért, többet azonban nem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom