Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-30 / 355. szám
1993. december 30., csütörtök Környezetünk új Dunántúli napló 13 Gyerekek írták Iskolaújságok Az Egészséges Városért és a Környzetünkért alapítványok szeptemberben nagy környezetvédelmi, egészség- védelmi vetélkedő akciót indítottak a pécsi általános iskolákban „Légy az egészség rabja ” címmel. Azoknak, akik ebbe az akcióba beneveztek, több fordulóban különböző feladatokat kellett megoldani. Egyik ilyen feladat volt, hogy készítsenek olyan iskolaújságot, amelyben a környezetvédelemről, egészség- védelemről szóló írások legyenek, mégpedig a gyerekek gondolatai szólaljanak meg benne. Az újság mottója: Érzed, vagy tudod? Városunk a városod! Az újságok elkészültek, s nekünk felnőtteknek is ugyancsak tanulságos, hogyan vélekednek környezetünkről a gyerekek. Néhányat közrebocsátunk ezekből változtatás nélkül úgy, ahogy a gyerekek megírták. Anikó Híradó (Anikó Úti Általános Iskola) Puder nélkül 4 A legkisebbek fogalmazásaiból, ahogy megírták Kedves Olvasó! Iskolánk tanulóinak 90 százaléka itt lakik Kertvárosban. Igen, ebben a betondzsungelben élünk, ahol minden kis park, füves terület felüdülést jelent. Valóban? Sajnos a bokrok alja tele szeméttel, füves területeken se próbáljunk labdázni, mert kutyaürülékbe lépünk. A játszóterek hintáit, mászókáit az un. erős legények tönkre teszik. A padokra is csak úgy „szokás” ülni, hogy a lábak az ülőkén. No és mindig akad valaki, aki a szemetet a kuka mellé dobja. Újabban rengeteg a napraforgóhéj az utcán, buszmegállóban, buszon, még az iskolapadban is. Mi ez? Divat? Mit kellene tennünk? Várjuk a javaslatokat. Szekesztőség A csodamalom Magyarórán a Kalevala egyik részletét olvastuk, melynek címe: A csodamalom. Elgondolkodtam. Ha lenne egy csodamalmom Kertvárosban: Az egyik oldala beszívná a kipufogógázt és friss levegőként bo- csátaná vissza. A másik oldala a szemeteket szívná magába és újra felhesználható anyaggá adná ki, a harmadik oldala pedig fákat ültetne. Antal Zsanett 5.b. Zöld őrjárat Iskolánk környékét igyekszünk tisztán tartani. Minden Mi, a hatodik a. és b. osztály, a Mecsek-kapu és Mandulás környékét tettük rendbe. Szomorúan tapasztaltuk, hogy nagyon sok szemét volt nemcsak az utak, ösvények környékén, hanem a bozótosban is. Szerencsére sokan voltunk, ezért három részre szakadva dolgoztunk. héten más-más osztály a soros a szemétszedésben. Bizony, még egyszer sem voltunk „munka- nélküliek”. Érdekes a szeméthalom ösz- szetétele is. Akad itt minden! Fél pár cipő, ételmaradék, pelenka, mindenféle műanyag és papír- hulladék, de legtöbb az üve^ cserép és a cigarettacsikk. Eleinte szégyelltük magunkat, hiszen mi is itt lakunk a környéken, aztán úgy döntöttünk, SZÉGYELLJE MAGÁT AZ A FELNŐTT;- aki kiadta az engedélyt arra, hogy iskolánk 100 méteres körzetében kocsma is működhessen, aki engedélyt adott egy büfének, hogy zenés szórakozóhely legyen, aki az erkélyről nézi a mi szemétgyűjtésünket és újjal mutogat, hol van még szemét, aki feljelenti iskolánkat, amiért szennyezett levegőben sportoltatnak bennünket, ám az ő kocsija is ott áll a sportpályánk mellett, aki jókedvében, vagy bánatában iskolánk kerítésén töri szét a sörösüvegeket, aki miatt nincsenek már erélyes házmesterek, nincs elég utcaseprő, parkőr, biztonsági őr. Szerkesztőségünk az éppen soros szemétszedő évfolyam véleményeit jegyezte le. Szerintünk ezt a cikket minden lépcsőház ajtajára fel kellene ragasztanunk, hátha szégyellni fogják magukat a sze- metelők. Mivel sok szemét csúfítja és pusztítja a város környezetét, jó lenne, ha Pécs lakosai összefognának, hasonló takarításokon vennének részt, persze egyszerűbb lenne, ha nem dobálnák el a szemetet. Remélem jövőre több ilyen akció lesz és azt is, hogy kevesebb szemetet fogunk találni. Wéber Tilla 6.a. Mese a tisztaság tündéréről Egyszer volt, hol nem volt, élt valaha öt kisfiú. Ezek a fiúk a Teleszemét utcában laktak. Azért hívták így, mert tele volt szeméttel. Na, de térjünk vissza a fiúkhoz. A fiúk mindig ki akarták takarítani az utcát, de rosszra nevelt szüleik nem engedték. Ekkor az egyik fiú így szólt: „Hívjuk a tisztaság tündérét.” A tündér másnap a fiúk segítségével kitakarította az utcát. Nagy csodálkozásomra a szülők is jóra tértek. Színe-java „A szemét szennyező úgy, mint a kócsigáz, meg mint a cigaretta, meg még a motor is, meg a busz is...” „ Volt egyszer egy erdő. Aba Helló! Sziasztok! Nem is tudom, hogy köszöntselek Benneteket, vagy búcsúzzam Tőletek, hiszen fél lábbal kint vagyok az iskolából. Ittlétünk alatt mindent elkövettek értünk, és azért, hogy minél több tudás szoruljon belénk, több-kevesebb sikerrel. A nyolc év alatt minden szinten, szinte minden megváltozott. Az árnyat adó fákat kivágták. (Udvamemesítés céljából.) A négy vécéből egy maradt használható. (A többit most újítják föl.) A büfé árai a Göncöl- szekér egyik csillagát verik. És mindez a mi érdekünkben. A régi csengő lecserélése és az új elromlása következtében se ki, se becsengetés nincs. így az erdőben egy kis fiú mindig rongálta az erdőt. Na aba az erdőben mégegy fiú volt. Na gondolta megkérdezi hogy most micsinál. Miér csinálod ez árt a környezetnek. Na kihívta ez a kis gyerek a rendőrséget. Na meg is büntették egy száz ezer forintra. Na kifizeti most röktön. Na bevitték a rendőrségre. Itt a vége fuss el véle. ” „Nem szabad közelről nézni a tévét és nem szabad közelről olvasni. Káros a csoki a fogaknak. Ne hángoskodjunk. Étgyomorra nem eszünk zsíros húst. A szivacsot nem szabad a táblához verni, mert a port úgyis mi szívjuk be...” „Ha nagykorodban cigarettázol, egészségtelen leszel” „Az erdő állataiban nem szabad kárt tenni. Akkor sem, ha tanóráink kezdete és vége tanáraink karóráihoz igazodik. Tantermeinkben a padok hírharsonához hasonlítanak, melyen keresztül Anonymusként „bátran” nyilvánítjuk ki véleményünket. A kaja nyolc év óta ugyanaz. A hozzájutás felér egy kassza- siker-film mozijegyének megszerzésével. És mégis hiányozni fog, mert tartalmas része volt eddigi életünknek, mert nem ismétlődhet meg soha, mert itt barátok között éltünk, mert... Szalai László 8.b. Iskolánk a város egyik „legjobb” részén terül el. A gyakori déli szelek a vasút és a szennyvíztelep friss levegőjével, míg látsz egy gyereket szemetelni az erdőben.” „Képzeljétek mit láttam, egy disznót a Dunába! A papám utóbb mesélte, hogy ő meg egy tehenet is, vagy mi a fenét látott. Tulajdon képpen én is szoktam eldobálni szemetet. De mostmár megtanultam, hogy a szemetelés környezetvédelmi szennyezés. ” „az út közepén állt egy rendőr. Arra ment egy autó és pont a rendőr beszívta a gázt az autóból.” „Kérdi a gólya a varjútól: Miért szemetelsz varjú? Mert nekem is van jogom. Mondta a varjú. ” „a virág, fa ebben az országban nagy kincs, de az emberek csak politizálnak...” „csak gyűlik a sok szemét, és majd meglátod, milyen rossz lesz, ha a világ szemétből áll. ” az északi légmozgások a város szmogjával árasztják el. Mégis sikerült mindezt több generációnak túlélni, mert: Fásítottunk, ültettünk, ástunk és gyomláltunk. Ám akadt néhány ,jól nevelt”, aki : A fákat kiirtotta, a virágot kitépte, amit kiástunk, betemette, szemetelt, egyszóval „védte” a környezetet. DE NEM ADTUK FEL! Rendíthetetlenül pályáztunk, pályáztunk és pályáztunk, lett új növény, kréta, vécé, papír, stb. Az iskola környékének kitakarítása során mi fölszedjük mindazt, amit mi szórunk el. így a szemétszedés állandó munkát biztosít: Te eldobod, én felszedem, én eldobom, te felszeded... a körforgás biztosított. Azért nagyon örülünk az új növényeknek és nagyon örülnénk, ha iskolánk udvara ismét olyan árnyas lenne, mint 30 évvel ezelőtt. Szalai László 8.b. A városi levegő Egyszer leszálltam a Földre. Mert tudni illik, hogy én vagyok Levegő Laura. Szóval leszálltam a Földre. Éppen köszönni akartam Fa Apónak, amikor egy autó kipufogógáza beterített. Phú! Az emberek ezzel is csak szennyezik a levegőt! Egy kicsit feljebb szálltam, hogy kifújjam magam. Hát nem rám szállt ott meg a kémény füstje! Hol van itt egy tiszta terület? Elmentem másfelé, hátha ott frissebb a levegő! Mi az a szürkeség? Megnéztem közelebbről. Ez is egy gyár! - mondtam magamnak. Hú! Hú, de rosszul éreztem magam! Hirtelen lezuhantam a földre.- Hol vagyok? - kérdeztem magamban. A kórházban. Na, aludtam egyet. Remélem, mire felébredek már minden más lesz! Közben hm, de jót álmodtam! A tiszta levegőjű erdőben voltam. De jó volt! Lassan-lassan meggyógyultam. Elgondolkodtam. Mi lenne nélkülem az emberekkel? A kisbabákkal, a gyerekekkel, és a felnőttekkel, az öregekkel? Odamentem az ablakhoz, és ezt kiabáltam:- Emberek, vigyázzatok!-Ne szennyezzétek a levegőt! Hallották? Remélem igen! Arnold Eszter 4. c. (Testvérvárosok tere Isk.) Cicahála Nagyon szeretek horgászni. Kora tavasztól késő őszig sokat járunk ki a tóra édesapámmal. Egy nyári horgásznapunk alkalmával történt... Kora reggel elindultunk ki a szokott helyünkre. Mikor kicsomagoltunk, s bedobtuk az első horgot, egy kis cica közeledett felénk. Én szeretem az állatokat, meg akartam simogatni. A cica előbb félénken, majd egyre bátrabban jött felém, s hagyta hogy megsimogassam. Gondoltam, hogy talán éhes, és elkezdtem neki kicsi halakat fogni. Szorgalmasan emelgettem ki őket és adtam az éhes kiscicának. Nagy örömmel falatozott is. Lassan megtelt a pocakja, s elvonult le- heveredni egy fa tövébe. Mi édesapámmal a horgászással voltunk elfoglalva, nem is figyeltünk rá. Mikor hazaindultunk, - gondoltam, még egyszer megsimogatom új „barátomat”, de az nem hagyta magát, sőt fölmászott egy magas fára, és sértődötten nézett rám, hogy megzavartam az álmát. No vies Ferenc 5. c (Testvérvárosok tere Isk.) Zöldikék Napló (Jurisics úti Általános Iskola) NouVelles (A Köztársaság téri iskola újságjából) ÉLET-TÉR (Testvérvárosok téri Általános Iskola) A kiskutya Vakondtúrás (A Berek utcai Általános Iskola újságjából) A szemétszedés Kutyavásárt tartottak. Engem is ott akartak eladni. Egyszer csak odajött egy ember, megkérdezte, hogy mennyibe kerülök. Megvett engem, aztán elvitt az otthonába. Minden jót kaptam. Eltelt egy év, kettő is talán. Felnőttem. Aztán lassan kezdtek rám unni. Egy napon elvittek kirándulni, az út szélén kitettek a kocsiból. A gazdám egyre messzebb ment tőlem. Hiába sírtam utána, otthagyott, össze vissza kóboroltam. Néha egy-egy ember odajött hozzám, megsimogatott, enni adott. Amikor elmentek, egy darabig kísértem őket. Aztán egyszer felvett valaki, és elvitt a kutya- menhelyre. Sok-sok kutyatársra leltem. Most is itt vagyok. Este majd megfagyunk, összebújunk, hogy ne fázzunk. Talán valaki értünk jön. Szabó Krisztina 4.c. Októberben a kertvárosi lakótelep egy részén összeszedtük a szemetet. Egészen elképedtünk, hogy a bokrok, szép parkok növényei alatt mennyi, emberek által elhullatott szemetet sodort össze a szél. Több tucat műanyag zsákra valót szedtünk össze. Másnap szomorúan láttuk, hogy lassan újra gyülekezik a mocsok körülöttünk. Kár, hogy ilyenek az itt élő emberek. A piszkos erdő Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagyon piszkos erdő. Az erdő tele volt szeméttel, és a fű is szennyezett volt a sok szénsavas és alkoholos italtól. Ezért az állatok elhatározták, hogy elmennek az Oroszlán Királyhoz, tanácsot kérni. De az oroszlán sem tudott megoldást találni. Ekkor úgy döntöttek, megkérik az elefántot, hogy porszívózza ki az erdőt. Igen ám, de a túristák megint elkezdtek szemetelni. Ekkor Nyuszi Nyusz, Rik Róka, Brumm Medve, Pötyi Őz, Lompi Farkas és Butus Mókus szóltak a madaraknak, hogy minden szemetet dobjanak vissza a fiúk, lányok batyujába. így a turisták elszé- gyellték magukat és elmentek az erdész bácsihoz bocsánatot kérni és megígérték, többet nem csinálnak ilyent. Nemeskéri Szilvia 4.b. * 4 L
