Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-29 / 354. szám
10 aj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1993. december 29., szerda Nagy csalódás! Magalkottuk a gazdaság működését biztosító törvényeket • • Örökségeink Megdöbbenéssel értesültünk a sajtóból, hogy az Országgyűlés által szerdán módosított választójogi törvény nem teszi lehetővé, hogy a magyarországi népcsoportok - köztük a németek - saját jogon választhassanak képviselőt a Parlamentbe. Ezzel az Országgyűlés, illetve azok a képviselők, akik kisebbségek listaállító joga ellen szavaztak, maguk szegték meg az Alkotmányt és az általuk megalkotott kisebbségi törvényt. Megítélésem szerint ez igen rossz fényt vet Magyarország kisebbségi politkájára, egyértelműen rontja hazánk nemzetközi tekintélyét. Megrendült erkölcsi alapja, hogy síkraszálljon a határon túl élő magyarság azonos jogaiért és nem utolsó sorban erősen csorbítja a világszerte példásnak kikiáltott kisebbségi törvény megvalósításába vetett reményünket. Egy illúzióval megint szegényebbek lettünk. A magyarországi németek december elején tartott közgyűlésének állásfoglalása értelmében még jóval a december 22-i parlamenti szavazás előtt levélben kértem az Országgyűlés elnökét, a frakcióvezetőket, a magukat német származásúnak valló képviselőket, hassanak oda, hogy népcsoportunk törvény által biztosított jogon juthasson saját parlamenti képviselethez. Jómagam ezért is arculcsapásnak érzem a jogkorlátozást eredményező parlamenti szavazás kimenetelét, és úgy gondolom, hogy a legtöbb német honfitársam ugyanígy ítéli meg a Parlament döntését. Nem hiszem, hogy a magyarsági németség többsége bele tud nyugodni az Országgyűlés döntésébe. Szövetségünk Elnökségének legközelebbi ülésén ezért azt indítványoztam, hogy jogorvoslásért forduljunk az Alkotmánybírósághoz. Hambuch Géza ügyvezető elnök Harmincéves pártelnök Új elnököt választott kongresszusán a cseh Keresztény- demokrata Párt (KDS) a harmincéves Ivan Pilip személyében. Václav Benda, a párt eddigi elnöke alelnök lett. A KDS a négypárti jobboldali kormánykoalíció legkisebb tagja. A koalícióban két polgári demokrata irányzatú tömörülés van, s ezek közül a Polgári Demokrata Párt (ODS) az egész koalíció messze legerősebb tényezője. A másik két koalíciós párt kereszténydemokrata irányzatú, de míg a nagyobbik - a KDU-CSL - az előző rendszerben is létezett Csehszlovák Néppárt szervezeti bázisára támaszkodhat, addig a kicsiny KDS meglehetősen csekély társadalmi támogatottsága van. Azok a nyomasztó gazdasági gondok és nehézségek, amelyeket a jelenlegi „régi-új” kormány az őt követőkre hagyaté- koz, hasonlítható a magas hegyekből alázúduló sziklagörgeteghez, lavinához. A gondokat, problémákat - közel négy éve - a pályára lépve megkapta, mondjuk ki: örökölte elődeitől. Az öröklés előtt elindult már a csúcsról a lavina, csak a mélyben élők nem látták, nem érezték. Azok, akik tudtak róla, hallgattak, bekötötték az emberek szemét. Sok és sokféle kérdést lehetne feltenni a jelenlegi gazdasági helyzet kapcsán, de én egy sajátos megközelítés alapján teszem fel kérdéseimet. Miket örökölt a „rendszerváltás kormánya”? Az örökölt problémák „zuhanási sebességét” lehet-e fékezni, mederbe terelni? Egy bukott társadalmi rendszer öröksége lényegesen több és nyomasztóbb, mint egy esetleges bukott kormány öröksége. A hatalmas külföldi adósságállomány és fizetési kötelezettségvállalás, szétvert termelő- ágazatok, és a részben használhatatlan termelési szerkezet, a zsugorodó termelés és export csak növelte a gondokat. Az örökölt csomagban szerepelt az egyre növekvő munkanélküliek jelentős száma és a spontán elindított privatizáció, ami sok ember igazságérzetét megborzolta. A parlamentbe került politikai pártok mind a piacgazdaságról beszéltek, csak azt felejtették el, hogy a tervgazdaságból a piacgazdaságba történő átmenet megoldását eddig senki ki nem próbálta, meg nem valósította. Tudjuk, hogy egyes, megbukott európai diktatúrákkal szemben a tulajdonlás kérdését is meg kell oldani. Még egy — számomra nem lényegtelen - örökséget említenék, ami az elmúlt évek alatt beigazolódott. Az annak idején saját rendszerét is csődbevivő „szakmai elit” - akik ott maradtak a főhivatalokban - nem igazán hívei a rendszerváltásnak. A szinte gúzsbakötő örökség ellenére, ha semmi mást nem ért volna el a kormány, csak annyit, hogy a gazdaság még működik, akkor már szégyenkezés nélkül nézhet a választások elé. Ezen kívül lerakta a piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen demokratikus rend alapjait, megalkotta - jól-rosszul - a gazdaság működését biztosító törvények nagy részét. Megfékezte az inflációt. Igaz, közben kipróbált mindent, amit a „piac- gazdaság szakértői” ajánlottak. Összegezve: elkezdett egy olyan utat, amelyről Sokan állítják, hogy van jobb is, de az irányt még ők sem tudják, de lehet, hogy titkolják. Úgy vélem, a lavina útját az eddigi kormányzás alatt - az örökség ellenére - megfelelően irányították. A lehetőséget megteremtették, hogy a következő kormány további jobbító korrigálásával a lavina még jobb irányítást kapjon. Perényi József KDNP megyei titkár Szocialisták a lakáspolitikáról Lakásszektorhoz kötött kerettámogatás Az 1993-ban elfogadott lakástörvény, majd a december 21-én a sajtóban megjelent, az Alkotmánybíróság által meghozott döntések, valamint az ön- kormányzatok helyi lakásrendeletei megalkotásának kényszere felgyorsította a lakáspolitikával történő foglalkozás feladatait. A szocialisták az elmúlt években is - vállalva mások kritikai össztüzét - kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a lakáspolitikának és vallották, hogy e területen nélkülözhetetlen az állam és az önkormányzatok szerepvállalása. Teszik ezt olyan körülmények között, amikor az állam fokozatosan kivonult a lakásépítés területéről, az önkormányzatok erőforrások híján nem tudták átvenni a kivonuló állam szerepét, a lakosság vásárlóereje pedig egyelőre nem képes a tisztán piaci viszonyokra épülő lakáskínálat növekedéséhez szükséges keresletet megteremteni. Az ifjúság lakáshoz jutási esélyei a szakmai elemzések szerint soha ilyen rosszak nem voltak az elmúlt húsz év alatt, mint napjainkban. Valljuk, ez olyan összetett társadalmi, politikai és gazdasági probléma, amellyel a halogatás nélkül szembe kell néznie valamennyi kormánynak, illetve politikai rezsimnek. Az első lakáshoz juttatást - tehát az ifjúsági lakásépítés - legfontosabb célja piaci viszonyok között sem valósítható meg hatékony állami támogatás és menedzselés nélkül. A romló feltételek és körülmények között sem a kormánynak, sem az önkormányzatoknak nincs átfogó lakáskoncepciója. A meglévő költségvetési és költségvetésen kívüli támogatások a már létező lakásokhoz kötődnek, a jövedelem, vagy a szociális rászorultság mindenfajta ellenőrzése nélkül. A meglévő sekélyes támogatási rendszer pedig nem foglalkozik a mai lakásrendszer két kulcs- problémájával:- a lakásépítés és kínálat növelésének lehetőségeivel,- az alacsony jövedelmű családok támogatásával. E két összefüggő problémakör átfogó kezelése nélkül pedig egyetlen jövőbeni koncepció sem léphet fel a siker reményében a lakásprobléma megoldásának igényével. A helyi önkormányzatoknak a lakáspolitikával kapcsolatos teljes döntési önállósága politikai és pénzügyi szempontokból egyaránt lehetetlen helyzetet teremt számukra. Egyelőre nem tudják saját választóikkal elfogadtatni a lakásrendszer működtetéséhez nélkülözhetetlen „kemény” lépéseket, amelyekkel a társadalom bizonyos csoportjai eddigi kivételezett helyzetükhöz képest rosszabb helyzetbe kerülnének. Arra is képtelenek, hogy a piaci folyamatok beindításához szükséges támogatási rendszereket magukban kidolgozzák, megfinanszírozzák és működtessék. A helyi önállóság kibontakoztatásához tehát központi állami szerepvállalásra van szükség az alábbi területeken. a. / A normatív állami támogatást egy lakásszektorhoz kötött kerettámogatással kell felváltani. Az önkormányzatok a rájuk jutó összeg felhasználásáról egy, a parlament által elfogadott lista keretei között dönthetnének. E listán kívánátos szerepeltetni az alacsony jövedelmű családok lakbértámogatási rendszerét, a lakóépületek rehabilitációját, az új lakásépítést, infrastruktúra kiépítését új lakótelepek számára stb. Az egyes települések a listán szereplő támogatások bármelyikét, illetve ezek tetszőleges kombinációját választhatják. b. / A lakáscélú kerettámogatással kapcsolatosan felvethető, hogy az ne automatikusan járjon az összes településnek, hanem csak bizonyos feltételek vállalása esetén. Ilyen a bérlakások minimális ár alatti eladásának tilalma, vagy a lakbéreknek egy minimálisan meghatározott szint fölé emelése. c. / Álláspontunk szerint az új lakásépítés drámaian csökkent szintje miatt nincs lehetőség arra, hogy az egyébként joggal kritizálható törlesztési támogatás megszűnjék azelőtt, hogy megállapodás szülémé a lakás- hitelezés új rendszerének kereteiről. Dr. Toller László szocialisták önkormányzati képviselője Több százmillió forint kár! Egy éve, hogy a sajtón keresztül hiányoltam a rövid tőmondatokban megfogalmazott nyílt levelemre adandó önkormányzati állásfoglalást, a lakás- értékesítés során a lakosságnak okozott súlyos károkozás vanatkozásában! Sajnos az újságcikkek alapján egyetlen képviselő sem követelt vizsgálatot a tények tisztázására, hogy kizárólag a megtévesztett Közgyűlés rendelkezései miatti károkozás orvoslást nyerjen! Ä leendő önkormányzati lakások erőltetett és idő előtti értékesítése a magasabb eladási ár révén a kispénzű vevőket károsította meg, de kár érte az ön- kormányzatot és ezen keresztül a város lakosságát is, hogy „idegen tulajdont” adott el, holott az értékesítés bevételéből lehetett volna gazdálkodni. Ez év június havában került a jogi hivatkozásokkal is alátámasztott részletes ténymegállapító összeállításom a Közgyűléshez történő előterjesztés végett a Jogi, Igazgatási, Ügyrendi Bizottsághoz. Ezt követően négy levélben világosan és érthetően próbáltam odahatni, hogy az összeállításom végre a Közgyűlés elé kerüljön, de eredménytelenül! Ilyen előzmények után a Jegyző úr szeptember 13-án kelt levelében tolmácsolta, hogy az előteijesz- tésre jogosult bizottság nem kívánja összeállításomat a Közgyűlés elé terjeszteni! Sajnos, mindezek következményeként kerültem abba kényszerhelyzetbe, hogy a nagynyilvánosság előtt kell most hangot adnom az eddigi méltánytalan eljárásnak! Bár a Bizottság is jól tudja, hogy az Önkormányzat képviselői sohasem kaptak felhatalmazást választóiktól arra, hogy olyan rendelkezéseket hozzanak, amivel a város valamennyi lakosát, így valamennyi választóját megkárosíthatják és egyértelmű lehetőségük révén azt ne orvosolják, mégsem tartotta indokoltnak összeállításomnak szabad utat engedni! Teljesen érthetetlen és nem minősíthető jóhiszeműnek ez a magatartás azért sem, mert éppen a Bizottságnak kell a legjobban tudnia, hogy az összeállításom lényeges, tagadhatatlan tartalma még egyetlen fórumon sem került felvetésre és megtárgyalásra! Ezúttal is le kell szögeznem, hogy véleményem szerint a Bizottságnak nincs felhatalmazása, de joga sem, hogy körülbelül 2047 családnak okozott 300 millió forint, és ezzel ösz- szefüggésben a város összlakosságának okozott körülbelül 600 millió forint károkozást a Közgyűlés előtt elhallgassa és ezáltal a szükséges és lehetséges korrekt kártalanítást megakadályozza! Saját tekintélye érdekében a Közgyűlésnek le kell vonni a következtetést a Bizottság eljárását és hatáskörét illetően! Sürgősséggel meg kell tárgyalnia a Közgyűlésnek a benyújtott összeállításomat, mert 900 millió forintos cáfolhatatlan károkozás már nem egy jelentéktelen sérelem. A megtévesztett és kényszerhelyzetbe hozott lakásvásárlókat, de egy egész város lakosságát sem lehet megkárosítani, mert ebben az esetben már a választóknak is lehet beleszólásuk és nem is alaptalanul! Remélhetőleg a tények teljes ismeretében a Közgyűlés az egyértelmű károkozás mielőbbi megszűntetését becsületbeli ügynek tekinti a károsult lakossággal szemben! Lantos János Pécs, Kodály Z.u.l. Egy lehetséges liberális szociálpolitika körvonalai Az év elején elfogadott, a alternatívát a szociális szférászociális ellátásokról rendelkező törvény - nem kis részben aktuálpolitikai célokból - az eddiginél is nagyobb mértékű szociális feladatellátási kötelezettséget hárít az önkormányzatokra. Mivel mindezek mellett 1993-tól az addig a legjelentősebb bevételi forrást jelentő személyi jövedelemadó 50%-a helyet 70%-ot kap az állami költségvetés s csak 30%-ot az önkormányzatok, nem volt ne- héz megjósolni, hogy az ön- kormányzatok addigi legnagyobb erőpróbájuk elé néznek majd. A kialakult helyzetben különösen fontos, hogy a liberális önkormányzatok az ad hoc válságkezelés helyett egy olyan tudatos szociálpolitikai gyakorlatot kövessenek, amely a választópolgárok számára kézzelfoghatóan jeleníti meg a liberális ban is. Hogy a terjedelem szabta szűkös határoknak és az olvashatóság feltételeinek eleget tegyek, valamint, hogy ne vegyem egyszerre túlságosan igénybe a tisztelt olvasó türelmét mondandómat három részre bontottam. Bevezető első gondolatként a liberális szociálpolitikai alternatíva legfontosabb alapértékeivel foglalkozom, majd ezen értékekből a szociális ellátó tevékenység alapelveit - a szolgáltató rendszer természetét, a kezdeményezőképesség ösztönzését, a hatékonyság, a tudatosság, a természetszerűség, a nyilvánosság ugyanakkor ezzel párhuzamosan a bizalmasság - elemzem. Végül az alapértékek és alapelvek felvázolása után egy lehetséges modell formájában a gyakorlati megvalósíthatóságról írok. „Hóesés és politika” Ki-ki a saját területén tegyen rendet Az 1993 december 15-én megjelent cikkre szeretnék válaszolni. Tisztelt Kovács úr, örültem volna, ha tovább részletezi a buszmegállók sorát, akkor talán nem kellett volna tollat ragadnom. A 40-es járatnál engem a Zsolnay szobor és a Konzum buszmegállói érintenek, mivel ezek az én körzetemhez tartoznak. Felelősséggel kijelentem, hogy ezeken a megállókon a szerződésben vállaltaknak megfelelően letakarítottuk. Pécs városa igaz nem teheti ki a „ Tiszta udvar rendes ház” tábláját, de ezért nem csak a kisvállalkozók a felelősek. Szerintem ha nincs összehangolt munka a Parképítő, Köztisztasági Vállalat, plaká- tosok, vállalkozók, kutyatulajdonosok közt, akkor a város képe olyan, amilyennek a város lakói látják. Á város lakóinak egy része a szemetet és a csikket a szemetes konténer mellé szólja, a szemetes edényeket rendszeresen felborítják, a szél pedig dolgozik és nem méri fel, hogy magánház előtt, vagy vállalkozó területén áll-e meg. A másik nagy probléma, hogy a ház- és üzlettulajdonosok közül többen nem takarítanak. Ha mégis, a szemetet sokan, pl. a sétáló utca közepére seprik, vagy az utak szélére. A Kossuth L. utca-Feren- ciek utcája közepét vállalkozó takarítja, attól jobbra és balra a szél, vagy nagyon kevesen. Amíg a város vezetői ezt nem mérik fel, nincs felelősségre vonás, az iskolában és a szülői házban nem tanítják a gyerekeket rendszeretetre, addig a város képe ilyen. A vállalkozók megszüntetésével a szemét nem tűnik el. Évtizedeken keresztül végeztek kézi takarítást, az sem volt jobb, esetleg drágább. A vállalkozók akkor és ott takarítanak, amikor és ahol megrendelik a hó- és sikos- ságmentességet. Éjszakai ügy eletet tartanak, elrendelés esetén a munkát 1 órán belül el kell kezdeni, a munka befejezését pedig jelenteni kell. Az elvégzett munka minőségi elbírálása a munkaadó feladata. Kovács úr! A politikát végezzék a politikusok, hóesésnél ragadjuk meg a hólapátot, és ki-la a saját területén tegyen rendet. Kosa Imre A liberális alternatíva A liberális szociálpolitika legfontosabb értékei közül a szabadság, az igazságosság, a hatékonyság és a tolerancia emelhetők ki. A szabadság esetében mindenekelőtt az egyéni vagy állampolgári, másodszor a kolle- tív vagy politikai, harmadszor a gazdasági és szociális szabadságjogok között kell különbséget tennünk. A kiindulási pont itt természetszerűen az egyéni autonómián van, amelynek a közösségen belüli megfelelő biztosítására a politikai jogok szolgálnak. Ezekhez képest a harmadik kategóriába tartozó jogok biztosítása származékos. Az igazságosság a szabadsághoz legszorosabban kapcsolódó alapelv, amely egyrészt az alkotmányos demokráciát és a jog uralmát jelenti minden intézmény és személy vonatkozásában, másrészt az esélyegyenlőség minél szélesebb körű biztosítását a társadalom leghátrányosabb helyzetű tagjainak felzárkóztatása céljából. A liberális szociálpolitika egyik sarokpontja a normativitás megteremtése, annak biztosítása, hogy az ellátások valóban a legrászorultabbakhoz kerüljenek és az ne szubjektív indokok, hanem az objektív körülmények alapján történjék. A következő alapelv, a hatékonyság szorosan kapcsolódik az igazságosság utóbbi értelmezéséhez. Legalábbis azon vonatkozásában, hogy az esély- egyenlőség biztosítása - a spontán piaci folyamatokba való tudatos beavatkozás - csak addig indokolt, amíg az egész társadalmi hatékonyság ezáltal növekedhet. A liberális szociálpolitika minden egyes ellátásnál a leghatékonyabb szolgáltatási forma lehetőség szerint versenyeztetés formájában való kiválasztására törekszik. Külön hangsúlyt kell, hogy kapjon az ellátások hatékonysági szempontból történő ellenőrzése, amely az adott ráfordításból elérhető maximális ellátási minőség vizsgálatára irányul. Végül, de nem utolsó sorban a tolerancia az értékek pluralizmusát és egy nyitott társadalmat feltételez, ahol egyedül a szociális rászorultság a mérlegelés alapja, ahol az emberek közti nemzeti, jogi, nemi, felekezeti vagy egyéb diszkrimináció elfogadhatatlan. Az igazságosság szabta törvényi kereteken belül mindenkinek maximális szabadsága kell legyen önmaga sorsának alakításában. Dr. Kornya László FIDESZ
