Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-24 / 351. szám
1993. december 24., péntek A mai nap üj Dunántúli napló 3 Teljesüljenek közös kívánságaink Karácsonyi beszélgetés dr. Krippl Zoltánnal, Pécs polgármesterével „Az 1993-as esztendő volt a ciklus legnyugodtabb éve, a munka szempontjából legalábbis az kellett hogy legyen. Jövőre a választások következnek, s a választási év - értelemszerűen - mindig ígéretektől hangos. Nekünk viszont meg kell maradnunk a tényéknél, hiszen egy nagyváros működőképességének megőrzésére, s ha lehetséges, a fejlődés megalapozására kaptunk a választóktól felhatalmazást" - mondja dr. Krippl Zoltán, Pécs 32 éves polgár- mestere, akit munkatársunk az esztendő eredményeiről, történéseiről kérdezett.- Ahhoz mi túl közel vagyunk a mindennapi valósághoz, hogy felelőtlenül megfogalmazott vágyálmokkal trak- táljuk az embereket. Ez volt az elsőszámú szempont eddig is, s ez lesz ezután is. Hisz’ amit csináltunk, az többé-kevésbé kiszámítható volt, ha esetenként nem is túl népszerű. Az eredményekről pedig nagyon nehéz úgy beszélni, hogy amit az ember elmond, ne tűnjön öntömjénezésnek. Ha valamit elértünk, úgyis látszik a város helyzetén. Mondjuk az, hogy Pécsett a régióhoz képest például több mint egyharmaddal kisebb a munka- nélküliség.- Pedig a két bányavállalat és a BÁZIS építőipari cég radikális leépítésekor sokan attól féltek, ténylegesen válsághelyzet alakul ki a megyeszékhelyen.-A beruházni szándékozókkal olyan szerződéseket kötöttünk, melyekben a városháza a közvetlen anyagi előnyökről mondott le, pontosan a munkahelyteremtés érdekében.Ingyen adtunk át telkeket, az ÁVÚ-nél - hogy csökkenteni lehessen a vételárat - lemondtunk azon tulajdoni hányadról, ami a földterület után bennünket illetett volna, s minden olyan lépést megtettünk, ami növelhette a város vonzerejét a környéken beruházni szándékozók szemében. A Mechlabor utódjánál például majdnem háromszor annyian dolgoznak ma, mint amennyi embert az előd foglalkoztatott. Vagy például éppen a napokban jelentkezett nálunk egy német vállalkozás, mondván, egy itt már működő német cég vezetője ajánlotta neki Pécset, mint jó befektetési területet. S az sem elhanyagolható, hogy a város szép, így szívesen vásárolnak a befektetők épületeket is. Sorra nyílnak a bankfiókok, az irodák, a vendéglők és még sorolhatnám. Amennyire erőnkből telik, a közműfejlesztésre is odafigyelünk - Magyar- ürögöt említhetném példaként, ahol ugyan az út feltúrása kényelmetlenségekkel járt, de a Futnak a képek Még szerencse, hogy az Uránia moziban áll egy kedves kis fenyőfa, az ünnepekre emlékeztetve a nézőket, a vetített film alapján ugyanis könnyen azt hihetnénk, hogy a kánikulai moziostobaságok idejét éljük. Mert a Nagy durranás 2 még a legbu- gyutább piff-puff-filmeken is túltesz. Állítólagos humora annyira erőltetett és alantas, hogy azon képtelenség nevetni, s ez a magyar szinkronra is vonatkozik, ami derekasan igyekszik alulmúlni a képek színvonalát, néha sikerül is, bár nem lehetett könnyű. A film végén a magyar változat munkatársai köszönetét mondanak egy úrnak a tőle kapott két poénért. El nem tudom képzelni, ha megfeszülök se, mire gondolhattak, mert én egyetlen árva poént sem leltem az egész filmben. A különféle kalandfilmekre történő utalások talán viccesek lennének, ha a megcélzott opusok nem volnának többnyire maguk is igencsak elfuserált alfejlesztés az ott lakók érdekeit szolgálta.- Jó ideig folyamatos volt a város párbeszéde az egyházzal a volt és most visszaigényelt ingatlanaik visszaadásáról. Aztán az egyeztető bizottság - úgy tudni, jobbára személyes konfliktusok miatt - felfüggesztette tevékenységét. Történt azóta előrelépés?- Nem, s amióta ez a bizottság nem működik, az ingatlanokkal kapcsolatban nincs is érdemi párbeszéd. Én inkább azonban érdekellentétekről beszélnék személyi konfliktusok helyett, de persze azt is észrevettem, hogy az egyház mostanában nemigen jelentkezik újabb igényekkel. Ügy látszik őket is, keményen érinti az a tény, hogy akinek tulajdona van, annak a működtetésre is elő kell teremteni a fedezetet. Ez pedig manapság nem könnyű dolog.- Mint ahogy nyilván a városi közgyűlésen belül sem könnyű egyeztetni az álláspontokat. Hiszen kicsiben - illetve, nem is olyan kicsiben, mivel ötven képviselőről és jó néhány pártról van szó - a pécsi képviselő-testület is hasonlóképpen működik, mint a parlament.- Csak pont fordított felállásban, hiszen az Országgyűlésben ellenzékben lévő pártok - a szocialisták kivételével - itt döntés- helyzetben vannak, így a felelősség is az övék, vagyis hát a miénk. Néha bizony a képviselő-testületen belül is keményen működik a pártfegyelem, ami persze nem baj, hiszen ahol kotások. Kit érdekel a silányság paródiája? Meg aztán a minősíthetetlenül gyenge „színészi” munka is érdektelenné teszi a látottakat. így hát a film kínos unalmat árasztva vánszorog jelenettől jelenetig. Úgy éreztem, sose lesz vége. Vetítés után rápillantottam az órámra, ami szerint a film mindössze másfél óráig tartott. Ezután órámat elvittem megjavíttatni. Úgy láttam, szegény kis karácsonyfa is eléggé tanácstalanul álldogált a sarokban. Bizonyára arra gondolt, hogy ezek a jámbor nézők igazán megérdemeltek volna ajándékul egy Fel- linit, egy Rohmert vagy egy Tarkovszkijt. Kedvesen tekint- getett a széksorokban helyet foglaló emberekre. Mi tudjuk, ugye, intett feléjük, hogy karácsony van, ha a mozisok el is felejtették. Nekem viszont eszembe jut, hogy egy műsorváltozás következtében az Apolló-klubterem bemutatja Sára Sándor új munpártok vannak, ez természetes. A helyi ellenzék, vagyis a kormánypárti koalíció például a költségvetés módosításakor, vagy annak a kft.-nek a megszavazásakor, mely az állami elvétel elől menekítette el a városi vagyont, igen egységesen lépett fel, ami ismétlem: egyáltalán nem furcsálható. A vagyonműködtető kft. esetében egyébként nagy elégtételt jelentett számunkra az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése, mely igazolta, hogy Pécsett helyesen cselekedtünk... A nem lakás céljára szolgáló helyiségeknél ugyanis úgy, ahogy van, alkotmányellenes az az eladási kényszer, amit a kormány- koalíció a parlamentben megszavazott.- Márpedig a politikai jellegű viták a választások közeledtével várhatóan sűrűsödni fognak közgyűlésen is.-Igen, ez valószínű. Én magam például pont azért nem vállaltam az SZDSZ-ben az ország- gyűlési képviselő-jelöltséget, mert a testületben valahogy egyensúlyt kell tartani. Félő ugyanis, hogy azon képviselők, akik indulnak a parlamenti választáson, a közgyűlést is kampányterepnek tekintik majd, s ha így lesz, valakinek a programbeszédek elmondása közben „le kell őket állítani”. Márpedig, ha én is jelölt lennék, ez nem lenne túl egyszerű, mi több, erkölcsös dolog. Persze, hogy érdemes-e leállítani valakit is, azon sem árt elgondolkodni, hiszen a városi tévécsatorna a közgyűléseket folyamatosan közvetíti, s ha egy káját, a Vigyázok-at. A rendező fontos küldetést betöltő dokumentumfilmek elkészítése után tért vissza a játékfilmhez. Új alkotói korszakának ez a harmadik műve, így már érzékelhetők a pályafordulat jellemzői. Sárát most kivált a drámai szituációba került ember önvizsgálata és társaihoz való viszonyának változásai érdeklik. Talán ezért dolgozott ezúttal is Domahidy Miklós regénye alapján, mint már a Könyörtelen idők esetében is. Az író ugyanis az elbeszélő próza helyzetteremtő, sűrített, feszültséggel teli változatát műveli. A csorba csésze című művét, amiből a Vigyázok készült, ilyen drámai látásmód jellemzi. Égy ötvenes évekbeli baráti társaság tagjai közül valaki elveszít egy ávós igazolványt, rajta a fedőnév: Vigyázó. Ki lehet a besúgó? Ezt kutatja Éva, a film hősnője (Nagy-Kálózy Eszter plasztikus alakításában), s közben vigyázó szeme előtt (a cím képviselő a városházán „kampányol”, előbb-utóbb a választói mondják meg neki, hogy nem ezt kellene tennie.- A következő esztendőnél maradva: a város szempontjából milyen év következik? . - Egy karácsonyi interjúban talán nem ildomos elmondani, de jövőre valószínűleg válságköltségvetést kell kialakítanunk. Számtalan olyan új, központi teher hárul ugyanis az önkormányzatra, amihez nem kapunk kompenzációt. Példaként csak a közalkalmazotti törvény anyagi kihatásait említeném, mely önmagában is plusz 1 milliárd 300 millió forint, miközben a jövő évi költségvetés számszerűen csökken. Szóval, ez ilyen szempontból nagyon nehéz év lesz - az viszont nerfi kétséges, hogy a város ennek ellenére is működni fog - mert működnie kell. S a nehézségek mellett újra megrendezzük a színházi fesztivált, a Pécsi Napokat, s az egyéb ünnepi rendezvényeket, mert egy város életéhez ez is hozzátartozik. Idén Szilveszterkor például, ha minden összejön, tűzijátékot rendezünk -, hogy mondjak a végén valami vidámat is.- Ha már az ünnepet említi: a hétvége a Karácsonyt is jelenti egyben.- így van, ezért ha kérhetem, tolmácsolja olvasóiknak jókívánságaimat is. Minden pécsi és baranyai polgárnak kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok, s azt, hogy teljesüljenek közös kívánságaink. Pauska Zsolt többértelmű!) sorra fény derül férje, bátyja és barátai gyengéire, megalkuvásaira. Máté Gábor, Ráczkevei Anna, Andorai Péter, Gálffy László, Seres Zoltán és Törőcsik Mari egy-egy szemléletesen megrajzolt figurán mutatja be ezt a leleplező- dési folyamatot. Azt a bizonyos csorba csészét szinte mindegyik megkaphatná. A film attól válik érdekessé, hogy Évát bemutatva rákérdez: át lehet-e mindezt ép asszonyi lélekkel vészelni? Sárát e művében is a kor szorításába került ember lelki megpróbáltatásai érdeklik, mint a Tüske a köröm alatt című alkotásában, jelen alkotói korszakának nyitódarabjában. S úgy tűnik, az ábrázolás határai is azonosak e művekben, s ezek valójában a realista életkép műfajából adódnak, poétikai természetűek tehát. A Vigyázok azonban így is értékes munka. Neki köszönhetjük, hogy aki akar, karácsonykor is láthat filmet a moziban. Nagy Imre Pécs egyetemi város... A JPTE az idén új, nagyszerű létesítménnyel gazdagodott. Képünkön a Tanárképző Kar felújított épületszárnya, az új főbejárattal. Fotó: Läufer László Egy karácsonyfa és egy film Beszélgessünk.. . Egymást megkeresni lutnak a képek! Régeb- | ben a szerkesztő tudott időt szakítani arra, hogy mindig az újság szellemének megfelelően beszélgessünk közös dolgainkról, válaszoljunk, segítsünk tisztelt olvasóinknak. Azt remélhették, hogy beszélgetésünk nyomán megoldódnak nyomasztó gondjaik. Sokszor így volt - remélhetően a jövőben is tudunk segíteni. „Törekedjék mindenki embertársai építésére,” olvassuk a Szentírásban. (Újszövetség, - Rómaiakhoz írt levél.) Életünk azonban más! Már most elmondom, nem ismerem úgy a Bibliát, hogy írásomhoz idézeteket találjak.- Segítettek! De az újság nem tud segíteni ezernyi gondon, amelyek mögött Arnold Laci bácsi, dr. Kovács Mária (néni), vagy egy kedves barátom áll, aki azt írta: fogadjunk, hogy nem válaszoltok levelemre, nem siettek segítségemre ... És naponta tucatnyian! Futnak a képek - beszélgessünk! Mi is a mi szerepünk, az újság feladata? Szolgálni, tükörképet adni a napi életről, az élet lehetőségeiről - az állampolgárnak, a lakosságnak, a választópolgárnak, a hívőnek. Reményeink szerint ők mindannyian az olvasóink. Talán, egyszer szabad a karácsonyi ünnepi számunkban leírni, hogy a mi életünkben valóban futnak a képek, de a szalag minden képe mögött az Önök érdekeit szeretnénk képviselni. Még akkor is, ha - vélhetően- volt előfizetőnk azt a választ küldte vissza megrendelőlapunkon: „Büdös kommunisták, nem kell a lapotok!” Nos, mit is válaszolhatok?! - „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.” (Újszövetség, - Ko- rinthosziakhoz írt levél.) Azt mondhatnám, hogy mi régen is tisztességgel igyekeztünk szolgálni olvasóinkat, akiknek az előbb többféle megjelölését is adtam. Futnak a képek, valami új valósult meg. December 12-én negyed 12-kor (szombat éjjel) cégünk nyomdájában egyszerre megnyomtak két gombot, és a szállító konvojokról két Új VDN indult felém. Az egyik 12 oldalas volt - öt megyében utcai árusításban fogy el. A másik 24 oldalas - részben azonos a 12 oldalassal - valamennyi mostani és reménybeli előfizetőnk újságjaként került a szétosztókhoz. És ezt ingyen adtuk. A születés, az újjáválás pillanata. Megérkeztek a szállítók, elvitték az újságot (saját szállítóink voltak), hírül vitték a Dél-Dunántúlon, elsősorban Baranyában: sikerült létrehozni egy vállalkozást, amely a szellemi termék megteremtésétől a szöveg számítógépes megszerkesztésén át, a nyomdai kinyomáson keresztül az olvasóig való eljuttatásáig mindenre önmaga képes. Miért fontos ez nekünk? - kérdezik joggal! Most, hogy így csütörtökön magammal, karácsony napján Önökkel beszélgetek, azért, amiért bibliai idézetekhez mertem fordulni. A mi lapunk tisztességgel szolgálta olvasóit a rendszerváltozásban, a tulajdonos-váltásban, egy világ- színvonalú szövegszerkesztő rendszer bevezetésében (amely minden munkatárs számára új szakma megtanulását követelte), saját nyomdánk, s most saját terjesztő rendszerünk kialakításában. ’ Miért fontos ez nekünk(?) kérdezik most joggal! Mert megváltozott az élet. „A régi megszűnt, valami új valósult meg” - ezt ésszel, technikával, szervezéssel követni kellett. Választások következnek, ismét milliók várnak, reménykednek abban, hogy most már az új, demokratikus rendszerben jobbra fordul a sorsuk. S nekünk a lap előállításában, terjesztésében minden eszköz rendelkezésünkre áll, hogy segítsük jobbító, bíráljuk a hátrahúzó erőket. Talán ezért is szabad most karácsonykor, az új esztendő küszöbén, a választások előtt néhány szóval egy ritka beszélgetés keretében erről szólni. Persze, mint minden újságíró, legszívesebben a szeretetről, megértésről, ösz- szefogásról, a családról, különösen a gyerekekről, még nagyobb érzékenységgel unokáinkról szeretnék beszélgetni ... Mégis kegyetlenül rideg kép fut emlékezetembe. 1990-ben, az év elején, talán egy héttel karácsony után bejött a szerkesztőségbe egy ember a pécsi börtönből. Önéletrajzot és fényképet hozott. Országgyűlési képviselőjelöltként kívánt az újságban megjelenni. A tüntetés, amit szervezett a kérés megtagadása miatt, nem vezetett eredményre. Talán vele azonos időben egy Pécsett a korábbi években ismert hölgy is elhozta papírjait - az 1990-es esztendő végén alig voltam képes hálája elől menekülni, hogy megóvtam a kudarctól. Egyszer, talán utoljára, talán éppen most karácsonykor egy újságnak is szabad visz- szatekintenie - talán szabad megemlíteni, hogy néhány elkeseredett olvasónk véleményével szemben hazánk valamennyi potenciális miniszterelnök-jelöltje, a mostanit, dr. Boross Pétert is beleértve, látogatást tett az Új Dunántúli Napló szerkesztőségében. Nézegetem az áhítatot sugárzó kis karácsonyfát a szerkesztőségi folyosón: képes lesz-e lapunk megfelelni annak amire normális ember a karácsonyfát nézve gondolhat? Persze, félelem nélkül csak gátlástalanság létezik. Mi olyan társadalom építésében akarunk részt- venni, amelyben unokáink többet nevetnek, mint szo- morkodnak. Futnak a képek. Az írás alatt, mellett egy egészen más jellegű - lapunk szolgáltató, kulturális hagyományainak megfelelő - írás jelenik meg. Az életünk nem film - amely a film befejeztével mássá változtatható a mi futó képeink mindig szá- monkérhetők, miként tette olvasónk, volt előfizetőnk. H add idézzem még egyszer a Bibliát (Ti- moteushoz írt második levél) „Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás...” Ezt az idézetet is segítettek megtalálni. Miként nekünk, mindannyiunknak segítenünk kell egymást megtalálni! Lombosi Jenő
