Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-18 / 345. szám
1993. december 18., szombat A mai nap üj Dunántúli napló 3 Küldje a Kiadónak Azok az előfizetőink, akiket december 5-ig nem keresett fel az Új Dunántúli Napló januártól történő előfizetése miatt a kézbesítőnk, lapunkat megrendelhetik az újságban közzétett megrendelőlapon is. Kérjük, hogy a megrendelőlapot kitöltés után vágják ki és zárt borítékban bélyeg felragasztása nélkül küldjék meg címünkre: Új Dunántúli Napló Kiadóhivatala 7623 Pécs, Rákóczi út 34. mEG^EÍlDELŐLdP Megrendelem az Új Dunántúli Naplót és kérem, hogy 1994. január 1-jétől az alábbi címre kézbesítsék: Név:.............................................................................. Lakcím (irányítószámmal):................................................................................. Vállalom, hogy az előfizetési díjat 1. A kiadó kézbesítőjének készpénzben adom át számla ellenében □ 2. Az OTP Rt-nél vagy egyéb, és pedig ..................................................... pé nzintézetnél vezetett folyószámlámról átutalással egyenlítem ki □ a./ a pénzintézet felé az új megbízást átadom a kiadó kézbesítőjének □ Az alábbi időszakra kívánok rendszeresen előfizetni: 1 hónapra |----1 (3 75 Ft) |____| félévre I I (2250 Ft) I I 2 hónapra I I (750 Ft) |___| eg y évre I I (4140 Ft) I I negyedévre I I (1125 Ft) I____I Tu domásul veszem, hogy a díjfizetés elmaradása az előfizetés automatikus megszüntetését vonja maga után. Az előfizetési díj kiegyenlítése érdekében (a pénzintézeti megbízás kitöltése végett) a kiadó kézbesítője az alábbi időpontokban keressen fel: december hó 6-10 között □ de. □ du. □ december hó 10-15 között □ de. □ du. □ december hó 15-20 között □ de. □ du. □ december hó ............ 1993. ... 20-30 között ...........hó □ de . .. nap □ du. □ aláírás Pécsi házak, baranyai tájak Tóth Károly: Felsőhavi utca A Baranya Megyei Könyvtár Pannónia Könyvek sorozatában újabb figyelemre méltó kiadvány látott napvilágot. Meglepő az újdonságértéke, ámbár szinte nap mint nap szembesülhetünk a könyvben látottak többségével. A színes prospektusok és idegenforgalmi albumok magukat kellető kötetei dacára hiány- zott ez a képeskönyv. És erre leginkább csak akkor döbben rá az olvasó, mikor már annak fekete-fehér fotóit lapozgatja. „Csodálatos hely, Magyarországnak ma, Budapest után a legszebb városa” - erre a Móricz Zsigmondtól kölcsönzött idézetre a későbbiekben sem cáfol rá a szerzőpáros, kikben két vérbeli lokálpatriótára ismerhetünk. Az album fényképeit Tóth Károly készítette, ki immár negyven éve kapcsolódik e tájhoz^ alapító tagja lévén a Mécséi Fotóklubnak, a város, a régió értékeire több mint százötven fotókiállításon hívta már fel a figyelmet, itthon és szerte a nagyvilágban. Mint a borító hátlapja is jelzi, a könyv anyaga tíz év fényképészeti gyűjtőmunkájának az eredménye. Pécsi fülekben talán még ismerősebben cseng Tüskés Tibor irodalomtörténész neve, ki a képek kísérőszövegeit írta-válogatta, s ki már eddig is számos művelődéstörténeti- és esszékötetben illetve útikalauzban dolgozta fel a város és a környéke látnivalóit, emlékeit, bizonyítván, hogy kevés avatottabb ismerővel vághatnánk neki az e lapokról csábító kalandnak. Az album közel kétszáz fényképet tartalmaz, melyek nagy része magát a megyeszékhelyt, e kétezer éves város történelmi rétegeit sűríti néhány villanásba, egészen napjainkig. Stílusok és korok kavalkádja tárul elénk, az ókeresztény templom alapfalaitól a Bazilika és a püspöki palota ellesett részleteiig, rádöbbenvén, hogy mit is jelenthet, ha megmarad: egy-egy díszes kilincs, címer, fa dombormű. S úgyszintén: milyen szép, érdekes és titkokat fürkésző tud lenni a Barbakán, belülről, télen, hóborítottan; avagy a lőrés a falán - közelről szemlélve. Alapvetően a középkor (a török emlékeket persze úgyszintén megemlítve) és a századelő határozza meg az album képi világát, esetenként pedig, házai, kápolnái révén, a barokk. Nyilván mert ez Pécs, s nem csakis a nyüzsgő és világvárosias Király utca vagy Széchenyi tér, s nem is a pár évtizedes lakótelepek, hanem a kövek, a megtelepedő és makacsul megmaradó kövek, és az, amit magukban hordoznak, vagy ha már jelentésük a múltba enyészett is, legalább azok a bizonyos nehezen kikopó hangulatok. Miként a Zi- dinában, ez Óbudát, Krúdyt idéző ódon városrészben a hallgatag háztetők, kapualjak, hátsóudvarok. Tárgyak, emlékek, s tán megmaradó hangulatok - mint hálás fotótémák. Talán szerencsésebb lett volna kizárólag Pécsnek szentelni e vállalkozást, hisz az album második fele inkább egyfajta ráadásnak tekinthető. Pedig ritka szépségű fényképek villantják fel a környéken rejtőző, és sokszor valóban máig is rejtőző értékeket. Ámbár nem is feltétlenül Siklósra, Szigetvárra, Pécsváradra jutott el a kereső objektív, fürkésző szem, hanem Baranya apró, eldugott falvai némelyikébe. Faragott tornácok, régi kisnemesi házak bukkanak elő Bogdásáról, Zen- gővárkonyból, Patacsról rendkívül szuggesztív, néprajzilag is hiteles képekben; és templomok, stációk, útmenti keresztek. Míg végül a kőbe faragott elmúlás: kopottas sírjelek, középkori cintermek a maguk társas magányában - valamint egy hajdanvolt sváb paraszti porta, stflszerűen, elégikussá hangolt búcsúzóval. Mély és elgondolkodtató szellemiségű ez a mostanában megjelent fotóalbum - s hogy mintegy mellékesen szép is? Nos, mintegy mellékesen szép is. Magyar Zoltán Futnak a képek Ha egy filmtípus kifárad, s életerejét vesztve önismétlésekbe merevedik, tüstént megjelenik néhány orvosló szándékú rendező, akik közül a merészebbek szervátültetésre, az óvatosabbak plasztikai műtétre szánják el magukat. A westemt is sokan próbálják megújítani, pedig csak magas színvonalon kellene művelni, hiszen a minőség életerős. A Délidő, a Volt egyszer egy Vadnyugat, vagy A hét mesterlövész aligha válik valaha is unalmassá. Ilyen filmet csinálni azonban nem könnyű. Egyszerűbbnek látszik egy meglepő vagy annak vélt, amolyan plasztikai szerepcsere. Legyenek a cowboyok négerek, határozta el Mario Van Peebles, a Vadnyugat úttörőinek jelentős része ugyanis afrikai volt, ám a legenda az ő kalandjaikat nem örökítette meg, kizárólag a fehérek dicsőségét zengi. így keletkezett a Jessie Lee bosszúja, eredeti címén a Posse, azaz a Különítmény. Fegyelmi vizsgálat a Pécsi Kisszínházban Elbocsátották a volt művészeti vezetőt és a horvát tagozat vezetőjét A Pécsi Kisszínház hónapok óta súlyos válsággal küszködik. Megoldhatatlannak tűnő konfliktus alakult ki a közben visz- szaminősített művészeti vezető, Bagossy László és a horvát tagozat vezetője, Vidákovics Antal illetve az igazgató, Mikuli János között. Az elmúlt napokban a színház sorsát alapvetően meghatározó döntés született: fegyelmi vizsgálat után elbocsátották Bagossyt és Vidákovi- csot. Ennek körülményeiről kérdeztük az érdekelteket.- Megkaptuk az értesítést arról, hogy fegyelmi vizsgálatot fognak ellenünk folytatni - mondta Bagossy László. - Közben a szakszervezeti csoport vezetője tárgyalt Mikulival, aki közölte, hogy nem képzelhető el más döntés, csak a mi távozásunk. Ugyanezt megismételte a közalkalmazotti tanács elnökének is. Miként a tv-ben?- Kiderült, hogy kik lesznek a fegyelmi bizottság tagjai?- Hivatalosan nem, de mivel a városban nincsenek titkok, kiderült. Megtudtam, hogy a bizottság egyik tagja Vincze János, a Harmadik Színház vezetője, akinek művészi tevékenységével semmi bajom, de meglehetősen ellenséges volt köztünk a viszony az elmúlt időszakban. Hivatkozva a közalkalmazotti törvény paragrafusára, hogy akitől nem várható el egy ügy elfogulatlan elbírálása, az nem lehet tagja a fegyelmi bizottságnak, írtam egy levelet az önkormányzat illetékesének, amelyben az elfogultságot bejelentettem.- Ki állította össze a bizottságot?- Úgy tudom, hogy Mikes Éva alpolgármester megbízásából Foki Józsefne közművelődési főtanácsos. Úgy tűzték ki a fegyelmi tárgyalást, hogy nem volt módom megismerni a fegyelmi biztos állásfoglalását. Nem tekinthettem bele azokba a jegyzőkönyvekbe, amelyekben különböző tanúk akár ellenem, akár mellettem foglaltak állást. Ennél fogva nem is mentem be a fegyelmi tárgyalásra. A tárgyalás közben került a kezembe, ügyvédeim révén, a fegyelmi biztos, Nagy Sándor, az IH igazgatója szakvéleménye, amelyből kiderült, hogy sem ellenem, sem Vidákovics ellen nem merült fel olyan dolog, amely a fegyelmi vétségünket bizonyítaná. Ettől a perctől kezdve bennem az a gyanú, amely az eljárást a Magyar Televízió Egyenlegéhez tette hasonlóvá, bizonyossággá vált, nem voltak kétségeim, hogy ki leszek paszírozva. Én ez ellen a határozat ellen, amely nem jogerős, fellebbezni fogok.-A kulturális bizottságot és az alpolgármester asszonyt több ízben is értesítettem arról - monda Vidákovics Antal -, hogy a Kisszínház működésképtelen, nem engedték meg, hogy dolgozzam. Egymillió forintot kapott a tagozat a gyerekdarabra, amelynek a héten volt a bemutatója, félmillió jött szeptemberben a már meglévő Áz elvált című produkció tájolási költségeire, az igazgató azonban ezeket az előadásokat leállította. Mikuli fegyelmit indított ellenem, de csak akkor tudtam meg, mi a vád ellenem, amikor leültem a fegyelmi bizottság elé: az, hogy akadályoztam az igazgatót a munkában. Ezért aztán azonnali hatállyal felmentettek. Szépséghibája a dolognak az, hogy közben elindult, amit egyébként én kértem, az a vizsgálat, amely annak a törvénytelenségnek a kivizsgálása, hogy a célirányos pénzek eltűnésének okát derítsék ki. Kint volt egy bizottság, közel egy hónapig, s már három hete befejeződött a vizsgálat. A már említetteken kívül voltak még ilyen pénzek, körülbelül ötmillió forintról van szó, amit én különböző alapítványoktól szereztem, és amit nem tudtam fölhasználni a horvát tagozat céljaira.- Mi lett a vizsgálat eredménye?- Bár a kulturális bizottság és a város vezetése is több ízben hangsúlyozta, hogy nem kívánnak beavatkozni a színház bel- ügyeibe, de azt megtehették volna, hogy megváljék a revízió eredményét és utána tűzik ki a fegyelmi tárgyalást, amelyet én koncepciós pernek tartok. A tét a működés-Nem született meg még a bizottság jelentése?-A Horvát Szövetség küldöttsége tárgyalt Mikes Évával, s kifejtették, hogy amennyiben kiderül, hogy a tagozat pénzének másra költésében ártatlan vagyok, akkor vonják felelősségre a Kisszínház vezetőjét. Erre jött a válasz, hogy a revízió eredménye valamilyen oknál fogva elégett a városházán. Dr. Nász László a Polgármesteri Hivatal ellenőrzési osztályának vezetője elmondta, hogy valóban volt a városházán egy betörésből származó tűzeset, de a Kisszínházra vonatkozó iratok nem estek ennek áldozatául. A vizsgálat helyszíni része befejeződött, de a feldolgozás még folyik, eredményre január első felében lehet számítani. Mikuli János igazgatótól, a fegyelmi bizottság vezetőjétől azt kérdeztük, hogy mi volt Bagossy és Vidákovics eltávolításának fő oka.- Teljesen egyértelművé és világossá vált számomra: a színház működésképtelenné vált, s ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy a színház vezetői között kialakult vitában Bagossy és Vidákovics olyan eszközökhöz folyamodtak, melyek számomra elfogadhatatlanok voltak. Konkrétan: a színház programjának és a készülő produkcióinak megakadályozása díszletbontások révén, valamint az együttműködés teljes elutasítása. Ez pedig nyilvánvalóan kötelessége egy közalkalmazottnak. Pedig én jelentős kompromisszumokat ajánlottam fel mindkettőjüknek. Nekem, akinek kötelességem a színház működését biztosítani, nem volt más lehetőségem, csak ez az egyetlen, törvényes út. Azt gondolom, hogy a fegyelmi eljárás teljesen jogszerű volt. A fegyelmi tanács, szótöbbséggel, az általuk elkövetett tetteket bizonyítottnak látta, ezért született mindkét esetben a legsúlyosabb ítélet. / Élni a jogokkal- Mennyiben tekinthető az ítélet objektívnak, hiszen a fegyelmi tanács vezetője épp az igazgató? Az eredmény tehát kiszámítható volt.- A pécsi önkormányzat rám bízta, három évre, az intézményt, ebből következően azt gondolom, hogy nekem kötelességem élni azzal a hatalommal, azokkal a jogokkal, amelyeket rámruháztak. Nyilvánvaló, hogy ezt annak érdekében kell tennem, hogy a színház működjön. A közalkalmazotti törvény azt mondja, hogy fegyelmi eljárást a munkáltató indítja meg, és a dolgozók közül jelöli ki a fegyelmi bizottság tagjait. Tehát például, ha a takarítónővel van problémám, akkor én kijelölöm xy-t házon belül, és valamilyen döntés születik. Most, mivel vezető beosztású emberekről volt szó, az önkormányzatnak kellett, tőlem függetlenül, kijelölni a tanács tagjait és a vizsgálóbiztost. Úgy gondolom, a tanács minden szempontból körültekintő volt, és objektivitásához nem fér kétség. Cseri László Fekete lovasok fehér tájban Az ötlet jó, hiszen a hősök átformálása akár a mesemondás szerkezetét is módosíthatta volna. De a rendező ezúttal a régi tömlőbe töltötte újnak képzelt borát, ami nem is idei termés, csak egy kicsit megfestették. A régi, jól ismert, közepes évjárat. Fogyasztható, fejelt- hető. A filmnek nincs olyan jelenete, amit már ne láttunk volna párszor. Minden kellék, motívum, esemény, szerepkör megtalálható benne, amit egy westemtől elvárunk. Néha nem is lehet tudni, amikor a jelenetek sorra visszaköszönnek, véletlen egybeesésről, idézetről, vagy szándékos „koppintásról” van-e szól. Csakhogy minden túladagolva, felkiáltójelekkel szerepel, egyszóval überelve. A jó nagyon jó, és szokás szerint nem fogja a golyó, pedig még a frissen feltalált golyószórót is bevetik ellene, ám hasztalan, még a kalapja sem esik le. Igaz, a nagyon gonosz gonoszok is roppant szívósak. A félszemű Graham ezredest például a történet végén leütik, majd golyókat eresztenek belé, aztán átdöfik egy karddal, de úgy ám, hogy a hátán megy be, s vértől lucskosan a hasán jön ki a penge, erre nagy komótosan elballag vagy száz méternyire, ott kilő még két-három tárat, amíg Jessie Lee el nem únja, s le nem teríti. Habár ki tudja? A felvételek meg túl szépre sikerültek. A különítmény bíborvörös ég alatt lovagol, a hős kalapja fölött világító bokrétaként ragyog a hajnalcsillag, s komor fenséggel lobog a szélben hosszú, fekete köpönyege. A kamera annyira igyekszik, mint egy akrobata, aki most az egyszer alaposan ki akar tenni magáért. Száguld, ugrik, lovagol, s ki tudja, mit művel még. Hajön egy vonat, aláfekszik, ha lövöldöznek, s ez bizony gyakran megesik, kiáll a pisztolyok elé, s ha arra röpül egy lövedék, nem tréfálok, kérem, Münchausen báróként felpattan rá, s lassított felvételen süvít vele célpontja felé, ami nem más, mint az egyik alávaló alak mellkasa. Az illető nem sejti, hogy lassításról van szó, s nem ugrik el, bár megtehetné. A végső leszámolás olyan, akár egy romantikus nagyopera fináléja. A főhősök előírt rendben előadják magánszámaikat, a többiek pedig szép türelmesen kivárják a végét, eszük ágában sincs okvetetlenkedni. A zenekar zeng, a függöny pedig legördül. Felzúg a taps! Csakugyan? A tamáskodó kérdés elárulja, hogy ebbe a kritikába talán túl sok vitriol került. Pedig Mario Van Peebles filmje egyáltalán nem rossz, csak közepes. Át- lagwestem. Csupán azért haragudtam meg rá kicsit, mert úgy tett, mintha nem az volna. S mintha nem a Nagy Fehér Főnök filmje lenne. De az, még ha négerek játszanak is benne. Nagy Imre
