Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-17 / 344. szám
1993. december 17., péntek Városaink aj Dunántúli napló 9 Mohácsi körkép Kiállítások Képzőművész állatorvosok kiállítása nyílt szerdán délután a Kossuth Filmszínház emeleti termében. A 12 alkotó festményei, szobrai, kisplasztikái, grafikái, gobelinjei és fotói január 3-ig látogathatóak hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig. A Kanizsai Dorottya Múzeum Városház utcai épületében érdemes megnézni a szalmaképekből rendezett állandó kiállítást. Főleg azok figyelmébe ajánljuk a bemutatót, akik különleges és ízléses ajándéknak valót keresnek. Szombaton és hétfőn szünnap van, más napokon 10-16 óráig nyitva. Karácsonyi játszóház A Bartók Béla Művelődési Központ idén is várja a gyerekeket karácsonyi játszóházba. December 21-én, kedden délelőtt 10 órától az Ifjúsági Házban fenyőfa- és attaldíszek készítését tanulhatják meg akiket ez érdekel, illetve mesét hallgathatnák és társasjátékokkal játszhatnak a résztvevők. Mohácson az Dunántúli napló l_ MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69/311 -047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Összeállította: Berta Mária Nem változik a helyi adózás Panasznap lett a közmeghallgatásból Alig néhányan voltak kíváncsiak a város pénzügyeire A hétfői közgyűlésen kezdte tárgyalni a mohácsi képviselő- testület a város jövő évi költségvetési koncepcióját, de nem fejezték be e napirendet. Későre járt az idő, ezért a polgármester felfüggesztette az ülést, s olyan határozatot hoztak, hogy a többi elmaradt előteijesztéssel együtt egy hét múlva folytatják a tanácskozásukat. Természetesen nem ez volt az elsődleges akadálya, hogy a kedd estére meghirdetett közmeghallgatáson Kuti István polgármester csupán az 1994-es évben várható működési, fejlesztési, beruházási pénzekről csak hozzávetőleges adatokat ismertetve számolhatott be, hanem a még hiányzó államháztartási törvény. Nem túl sokan voltak kiváncsiak a város elkövetkező évben elköthető pénzének a felosztására, s arra sem, hogy az 1992 januárjában bevezetett iparűzési adó, majd az idén januártól érvényes magánszemélyek kommunális adója továbbra is megmarad, de csak ezek és változatlan mértékben. Lehet persze, hogy a kényelmesebb megoldást választva sokan arra számítottak, majd a kábeltelevízión értesülnek az elhangzottakról, mint ahogy az sincs kizárva, hogy senki másnak nem akadt mondanivalója, csupán a megjelent harminc embernek. A közmeghallgatás jelentős részét a Dr. Marek József Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgató-választása körül kialakult és meglehetősen elmérgesedett helyzet elemzése vitte el. Azok a tanárok igyekeztek ezúttal nyilvánossághoz jutni a kamera segítségével, akik állításuk szerint korábban nem kaptak lehetőséget a véleményük kifejtésére a város helyi lapjában. A felszólalók helyenként ironikus megjegyzésére pedig két képviselő is önmérsékletről szemernyi tanúbizonyságot sem téve reagált, s a polgármester sem tudta kellő következetességgel irányítani e vitát. Azért akadtak, akik más fajta személyes gondjukat, véleményüket jöttek elmondani. Schneider Béláné például, aki a BAUMEISTER Kft. „munkálkodásának” kárvalottja: az ő lakásuk fala készül kidőlni az egy éve kiásott városközponti „kráter” miatt, s arra volt kiváncsi, a helyreállítási munkák költségét átvállalja-e valaki. Bauhoffer József javasolta, a képviselők alaposabban készüljenek föl az önkormányzati ülésekre. A kábeltévén látottak alapján az a véleménye, sokszor el sem olvassák az előterjesztéseket és fölöslege szócsépléssel húzzák el a tanácskozásokat. Kővári András a választásokon győztes párt ígéretét kérte számon, mégpedig abból is a cigányok felemelkedésének segítésére tett kitételt. A körülötte ülőkkel együtt azt sérelmezték, hogy a Budai Nagy Antal utcai bérlakásokban élőknek nem adja meg a város az elköltözési lehetőséget. Minőségi cserével többen szeretnének emberibb környezetben élni, a lepusztult otthonokból kikerülni, de mindig azt a választ kapják, hogy nincs üres lakás a városban. Javasolták továbbá, hogy a helyben működő két cigány szövetség és egy egyesület helyett összevontan egy olyan szervezetet működtessen a város, amelyik valóban a cigányok érdeFotó: Lesching László keit képviseli, mert a mostaniak nem azt teszik. Egyben indítványozták, a következő választáson legyen egy cigány képviselője is a testületnek. Megemlítette még, hogy a szakma tanulása a cigányok számára teljesen kilátástalan lett, hiszen a gyakorlati képzést vállaló iparosok által elvárt 80-100 ezer forintot nem tudják letenni. Ez utóbbi kérdésére kedvező választ kapott Kővári András, hiszen a város ipari iskolája a következő tanévtől már tanműhelyeket kíván az oktatás szolgálatába állítani. A cigányok képviseletét ellátó, arra elkal- mas embert pedig maguknak kell találniuk. A lakásokra vonatkozóan Wintemitz Ferenc mondott egy jellemző történet-sort: Mintegy tíz éve csillogóra lakkozot parketás szobába, példásan tiszta lakásban járt a Budai Nagy Antal utcában. Pár év múlva ugyanott már lelakott otthont talált, majd utoljára a szoba közepén bográcsban Totyogott a halászlé, parkettának, bútornak, ajtónak nyoma sem volt. Mint hangsúlyozta, ezeket a lakásokat a tanácsrendszer kifogástalan minőségben bocsátotta a bérlők rendelkezésére és nem az változtatta „romhalmazzá”. . . A közmeghallgatáson többen szóvá tették, hogy a havazás idején napokig nem takarították le a járdákat, az úttesten sem lehetett biztonságosan átkelni, és hárman kifogásolták a sétálóutca létesítését. Azt a véleményüket hangoztatták, hogy a 150 méteres szakaszért fölösleges volt a közlekedést agyon bonyolítani, erre az egészre pénzt költeni. A Jókai-kultusz mohácsi gyökerei A fővárostól távolra rekedt Mohácsot az 1831-ben rendszeressé vált hajóforgalom érzékelhetően segítette abban, hogy fokozatosan bekapcsolódjék az ország szellemi vérkeringésébe. íme néhány szemléletes példa: 1841-ben Andersen, 1846-ban Liszt, 1852-ben Ferenc József hajó- útja hozta lázba a kisvárosi polgárságot. Maradandóbb hatást gyakorolt 1882-ben az értelmiség vezető köreire az a társas hajókirándulás az Al-Dunáig, melynek során július 18-án egy napra partra szállt Mohácson egy írókból, művészekből, tudósokból álló társaság. Jókai Mór képviselte a prózairodaimat, Kiss József és Bartók Lajos a költészetet, Pesty Frigyes a történetírást. Mellettük - többek közt - Szinnyei József irodalomtörténész, Pulszky Ferenc régész, valamint Odry Lehel operaénekes is élvezte a város vendégszeretetét. A kiválóságok, akiknek fogadtatásába a kaszinó és az iparoskor teljes vezérkara bekapcsolódott, igen jól érezhette nálunk magát, s ezt az akkor megjelent Mohács és Vidéke november 5-i számában közzétett meleghangú kö-. szönőlevél is tanúsítja. Különösen Jókai olvasótáborát bűvölte el a nagy mesemondó lekötelező közvetlensége. A kaszinóban nyomban Jókai-asztaltársaság alakult, az író további népszrüsítését írva zászlajára. A helyi műkedvelő színjátszók 1889 és 1897 között három alkalommal is műsorra tűzték - nemzeti ünnepeinken - a regényírás mellett a drámai műfajban úgyszintén pennáját élesítgető író darabját, „A szigetvári vértanú”-kat. 1893. december 17-én - éppen 100 évvel ezelőtt - a kaszinóban tartott Jókai-esten Margitai Péter ügyvéd, lap- szerkesztő vázolta fel az író pályáját. Dr. Réder Károly ügyvéd Kemer Róbert tanító harmonium kíséretével elszavalta Lisztnek Jókai szövegére alkotott melodrámáját „A holt költő szerelmé”-ről. Az irodalmi babérokra törő mohácsi ügyvéd, dr. Tamai Károly drámai költeményt írt az alkalomra „A költő ünnepe” címmel. (Egyfelvonásosa a Mohács és Vidéke 1894. január 7-i számában olvasható). Csoportképpel zárult a fennkölt ünnep: Jókait megkoszorúzzák a „múzsák”, Mohács legszebb hölgyei. Ma már kevéssé ismert tény, hogy az uralkodó születésnapján, névünnepén és koronázásának évfordulóján illendő volt valaha nemzeti Himnuszunk mellett (helyett?) __ királyhimnuszt énekelni. Ám már 1882-ben szó esett helyi sajtónkban arról, hogy noha a „Gott erhalte” remek dallama - Haydn műve - „a maga nemében páratlan, még sincs olyan magyar, aki lelkesedéssel hallgatná. Szövege ugyanis olyan eszmét fejez ki, melyet a magyar gyűlöl”. Megoldásképp országos pályázatot tettek közzé egy magyar királyhimnusz megalkotására. Ennek eredményeképp Jókai szövegére a bátaszéki születésű Goll János (1841-1911) által komponált királyhimnusz 1897 óta állandó repertoárdarabjává vált a mohácsi férfi- és gyermekkaroknak. A kaszinóban tartott irodalmi est századik évfordulója indokolttá tehette a helyi Jó- kai-kultusz e jellemző mozzanatainak vázlatos felidézését. Bojtár László Borozó a pincében? A lakók félnek és tiltakoznak Mohács sétálóutcájának közepén, a Szabadság út 9-es számú épület pincéjében napok óta átalakítási munkálatok folynak. A ház lakói eleinte nem tulajdonítottak jelentőséget a látottaknak, az alagsori helyiségeket ők soha sem használták, bérlemény volt az is, mint valamennyiük otthona. Hanem egy nap hírét vették, hogy a pincében magánvállalkozás keretében borozót készülnek nyitni. Azpta aztán már nem nézik jószemmel az építőket, sőt maguk is serény munkálkodásba kezdtek. Mozgósították a 11-es és 13-as ház bérlőit és azt próbálják megtudakolni, jogi úton van-e módjuk meghiúsítani a beruházó szándékát, hova, kihez forduljanak? A belváros három épületének emeletein összesen 15 család él. Mindhárom háznak a földszintjén üzlethelyiségek vannak és egy söröző, a most gondot okozó pincét pedig korábban a Földhivatal bérelte. Midhárom házba külön-külön is be lehet jutni gyalogosan, ám az udvarok nem különülnek el és gépkocsival csak a 9-es számúnak a nagykapuján tudnak beállni. Esténként ezt a nagykaput, csak úgy mint a többi bejáratot kulcsra zárják, ugyanis az udvarban éjszakázó járműveket és a rendszeresen kint száradó ruhákat féltik. Miután egy vendéglátó hellyel már évek óta „együtt élnek”, miért ódzkodnak most még egytől? Indoknak elsőként azt hozzák föl, hogy ismereteik szerint a borozó lejáratát a kocsibejáró kapualjból nyílóan alakítják ki és megítélésük szerint a vendégek között biztos akad majd olyan, aki „betéved” a magánbirodalmukba. Tartanak zajtól, betörőktől, attól, hogy illemhelynek használják az udvarukat, s mindezek mellett van még egy érvük: Januártól a lakásokat eladja az önkormányzat és az épületegyüttesben élők többsége vevő kíván lenni. Esetleg a pincét is megvennék, persze az eredeti állapotában, mint a házhoz tartozó tárolóhelyiséget, amit majd maguk is hasznosíthatnának. Ha saját céljaikra nem kellene, ők adnák bérbe. A Mohácsi Önkormányzat Szolgáltató Kft-jénél, amely a város tulajdonában lévő ingatlanok kezelője, az alábbiakat tudtuk meg: A Szabadság út 9-es számú épület pincéje korábbi bérlőjének, a Földhivatalnak iratok raktározására egy megfelelőbb helyiséget biztosítottak, s az így felszabadult bérleményt november 1-től a Csen- csevár Bt.-nek adták ki. Hivatalos információjuk arról nincs, hogy a bt. milyen tevékenységet kíván ott folytatni. A szerződés szerint pincét vettek igénybe és ennek megfelelően a bérleti díj is 7007 forint havonta. A megállapodásba viszont záradékként bejegyezték, hogy a fizetendő összeg az átalakítási munkák befejezéséig értendő, azt követően új bérleti díjat állapítanak meg, amely a jelenleginél körülbelül 200 %-kal magasabb lesz. Egyébként a helyiség átminősítésének kérelmét még a Kisgazda Bt. kérte a MOSZ Kft-től, s ebben azt is leírták, hogy bérbeszámítási igény benyújtása nélkül végzik az építkezést a pincében. A kft. igényt tart egy tervdokumentációra, amit még nem kapott meg, továbbá a vállalkozónak a szakhatósági engedélyeket is mellékelnie kell, amire ugyancsak várnak. Az önkormányzat műszaki osztályán ismerik a pincét bérlő bt-t, a tagjait, az átalakítási tervek készítőjét, tudják, hogy a munkálatok megkezdődtek, de hivatalos engedélykérelem hozzájuk még nem érkezett be! Hogy mit tehetnek a lakók? Talán az ügy- és munkamenet sorrendiségébe köthetnek bele. A helyiség átminősítésének siettetésébe, hiszen ismert, hogy Mohácson csak a lakásokat kívánják eladni, az üzleteket nem. Bár, még az sincs kizárva, hogy törvénytelennek minősítik idővel a testületnek ezt a korábbi döntését, de akkor már megint nem a lakók élveznek előnyt, hanem az addig birtokon belül kerülő pince bérlője lehet a vevő. Kisváros vagyunk, kicsi az „Aranyakapunk” is. Közel tíz éve biztosít helyet Mohács a Széchenyi téren ilyenkor decemberben az árusoknak, hogy portékáikat kínálják, de a választék idén sem az igazi. Két-három sátorban árusítanak ruhaneműt, cipőt, szinte méretre, fazonra azonosakat és árban sincs eltérés. A többség úgynevezett bazár-áruval várja a vevőket -azonos „minőséggel”, árral. A város főterére kitelepült zöldségesek is mintha össze beszéltek volna, déligyümölcsnek, zöldségfélének egyforma áron szabad csak elkelnie! Hazám, Magyarország A Kereszténydemokrata Néppárt mohácsi szervezete diákok számára hirdetett pályázatot a fenti címmel. A kiírásra a város általános iskolásai közül 27-en, míg a középiskolások 3-an küldték be dolgozatukat. A zsűri pontozással döntötte el a sorrendet. Az általános iskolásoknál első díjjal jutalmazták Váczi Annamária, másodikkal Erőss Zsolt és Rumán Zsuzsanna leírását - mindhárman a Brodarics téri Általános Iskola tanulói -, harmadik díjat pedig Rutsch Éva - Park utcai iskolás - kapott. A helyezetteken kívül külön- díjban részesítették a Brodarics téri iskolából Merész Istvánt, Hohmann Ágnest, Bellányi Gábort, Pakusza Tündét és Farkas Jánost; a Park utcai iskolából Varga Pétert; a Széchenyi István Általános Iskolából Kulu- tácz Hajnalkát, Hordósi Piroskát, Nazimbaye Gilberte Luciet, Vidák Katalint és Bárácz Erikát; A Kisfaludy Károly Gimnáziumból Besztró Mónikát. A könyvjutalmakat a városháza dísztermében szerdán délután vehették át a tanulók. A dolgozatokban megfogalmazottakról Lajdi Antalné, a kiírást tett párt vezetőségi tagja, s egyben mint a zsűrizés résztvevője elmondta, hogy a haza fogalma leginkább a múlt történelmének érzelmekkel átszőtt megfogalmazásában létezik. A szülőföld szeretetének fogalma a szűkebb pátria, Mohács szere- tetében nyilvánul meg.