Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-15 / 342. szám
1993. december 15., szerda üj Dunántúli napló 9 Gazdaság Nem mindenki örül a vidék bankja intézmény felállításának A kérdés: önállóság vagy központi akarat? A Siklósi Takarékszövetkezet Pécsi Fiókja továbbra is fogadja ügyfeleik Fotó: Löffler Gábor Pécsi cég másfél milliárdos megbízatásban A pécsi High Computer Kft. is résztvevője annak a 8 tagú holdingnak, mely elnyerte a hazai orvosi vényellátásra kiírt másfél milliárd forintos tendert. Az öt éves jubileumát most ünneplő HC Kft. fejlődésének igazi fokmérője ez a megbízatás, hiszen az egymillióval induló kisvállalkozás alaptőkéje mára az ötvenszeresére nőtt, s a napjainkban már országos méretűre duzzadó cég több, mint 100 embert foglalkoztat. Számítógépes műszaki fejlesztéseikkel pedig nap mint nap találkozhatunk a gyógyszertárakban és postahivatalokban. A komáromi Amstel új kirendeltsége Baranya megyében Újabb sörmárkával gyarapodik mától a pécsi kínálat. A Komáromi Sörgyár Részvény- társaság a baranyai megyeszékhelyen, a Szigeti út 89. alatti Hellas tavernában nyitja meg legújabb hazai kirendeltségét. A gyár a világhírű, és számos országban sikerrel forgalmazott holland márka, az Amstel sör bevezetésével próbálja felvenni a versenyt a baranyai piacon már megtalálható kedvelt sörfajtákkal. Nem csökkent szlovák export Az év első kilenc hónapjában a magyar-szlovák kereskedelmi forgalom 246 millió dollárt tett ki. Ebből a magyar szállítások értéke 82,8 millió dollár, a szlovák export pedig 163,2 millió dollár volt. A kétoldalú forgalom lényegében Csehszlovákia szétválása után sem csökkent. Hazánk Szlovákia külkereskedelmében a 6. helyet foglalja el, Szlovákia a magyar exportban 18., importban 13. helyen áll. A Szlovákiába irányuló kivitelünk egynegyedét a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek teszik ki, a gépek és berendezések részesedése 18 százalék. Szlovákiából főként anyagokat és félkésztermékeket vásárolunk. A magyar-szlovák forgalom kedvező alakulása az NGKM szakemberei szerint a közvetlen vállalkozói-vállalatközi kapcsolatok élénkülésének köszönhető. Minden jel szerint a takarékszövetkezetek nem vonultak önként és dalolva a nemrég nagy ovációval létrehozott vidék bankja zászlaja alá. Ugyanis az integrációt megpecsételő szerződés megkötésekor már kiderült, nem mindenkinek okozott felhőtlen örömet a politikai szándék szerint főként a mezőgazda- sági kistermelők hiteligényének kielégítésére megszervezett pénzintézet, sőt olyanok is akadtak, akik a később létrehozott Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapba (OTIVA) már végképp nem óhajtottak belépni. Ez utóbbiak aztán önmagukat zárták ki a vidék bankjából, ugyanis a szabályzat szerint csak az lehet tag, aki az alapba az idén befizeti a mérlegfőösz- szeg 0,5, jövőre pedig az egy ezrelékét. Pedig a takarékszövetkezeteknek régóta szándékában áll valamiféle szervezeti együttműködés létrehozása. Mert azért azt világosan látták, a 260 takarékszövetkezet elszigetelten már nem felel meg a modem pénzforgalmi követelményeknek, igényelték volna a számítógépes összeköttetést, az oktatás és az ellenőrzés megszervezését. Az integráció kialakítása azonban, ki tudja mi okból, csigalassúsággal haladt előre, s amikor a vidék bankja hálózat megszervezése szóba került, kapva-kaptak a lehetőségen, hiszen a központi szándékban törekvésüket látták megvalósulni.- Igen nagy szükség lenne az együttműködésre, de nem úgy, ahogy létrejött - mondja Dobay Gábor, a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke, aki egyébként a takarékszövetkezetek által létrehozott Takarékbank felügyelő bizottságának Kétszemélyes motoros kisrepü- lőgépet fejlesztett ki a Ganz Gépgyár Holding és a Ganz Avia Kft. A GAK-22 DINO elnevezésű kisgépet a hét elején avatta fel Hegyháti József, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára a Budaörsi Repülőtéren. A légijármű 1940 óta az első hazai fémépítésű repülőgép. A sikeres tagja is. - Mert az integrációt én úgy képzeltem el, hogy az pénzügyi, szakmai lesz, nem pedig alá- és fölérendeltségi viszony. Mi is aláírtuk ugyan a szerződést, de az OTIVA-ban már nem kívántunk részt venni, ezért ki is kerültünk a vidék bankja hálózatból. Elég jól állunk, minősített hiteleink nemigen veszélyeztetik bankunk működését, továbbra sem szeretnénk, ha központilag mondanák meg, hogyan alakítsuk üzletpolitikánkat. Mert véleményem szerint nem integráció jött létre, ezt legfeljebb válságmenedzselésnek lehet nevezni. A takarékszövetkezetek jó része - ugyanúgy, mint a siklósiak - a tárgyalások kezdetén leginkább az önállóságát féltette, éppen ezért ódzkodott határozott igent mondani a vidék bankja létrehozására. Egy, a nyár végi ilyen jellegű tanácskozás után még csak húszegy- néhányan írták alá a szándék- nyilatkozatot. Ezek között akkor még a szigetváriak sem szerepeltek.-Nem is, mert úgy láttuk, hogy nem az eredeti cél, sokkal inkább egy központi akarat valósult meg -magyarázza Kiss Endre, a Szigetvár és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke. - Amikor viszont kiderült, a konszolidációban csak azok részesülhetnek, akik az OTIVA-ba is belépnek, már a legtöbben támogattuk az elképzelést.- A takarékszövetkezetek döntő hányada - tudomásom szerint - eddig nyereségesen működött. Miért ez a nagy ellenállás az OTIVA-val szemben, amikor azt éppen azért hozták létre, hogy a bajba került pénzintézeteket kihúzza a csávából?-Valóban, a takarékszövetkezetek legtöbbje elkerülte eddig a csődveszélyt, ám központi berepülések után megkezdődik a gép szériagyártása, illetve a négyüléses változat tervezése, prototípusának gyártása. A DINO alkalmas sport, oktatás, postai, mezőgazda- sági és katonai célokra egyaránt, de gyártói úgy vélik, tulajdonságai és kedvező ára - 8-10 millió forint - alapján magánrepülőgépként is lesz piaca. intézkedésre a jövő évi céltartalék-képzést már az idén végre kellett hajtani, s ezt a tőkevesztést már nagyon sokan nem bírják elviselni, így jónéhányan a veszélyes zónába kerültek, veszteségessé váltak. Tehát érdekelté váltak a konszolidálásra, amelyet csak az OTIVA-n keresztül érhettek el. Az intézményvédelmi alapba az integrációban résztvevő takarékszövetkezeteken kívül az állam jelenleg 2,7 milliárdos konszolidációs kötvénnyel lépett be, ezt rövidesen megemelik még 4,7 milliárddal. A PHARE-programból kapnak 300 milliót, de ugyanebből az alapból még ígéret van 5 millió ECU-s segítségre is, amelyet a jövő évben használhatnak fel.-Persze, hogy az integráció az önállóság bizonyos mértékű feladását is jelenti -mondja A Hill International két munkatársa kidolgozta egy munkaerőpiaci tréning programját munkanélküliek részére. Abból indultak ki, hogy az aktív életében mindenki valamilyen szinten vállalkozó. Azonban ahhoz, hogy igazán hatékonyan csinálják mindezt, hiányoznak az ismereteik. Ez egyaránt igaz a diplomásra és a nyolc osztályt Gács Tivadar, a Szentlőrinc és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke, az OTIVA igazgatóságának tagja. - A jövő évi céltartalék előrehozásával is az volt a szándék, hogy a takarékszövetkezeteket „tisztába tegyék”, vagyis hogy kiderüljön, kinél lesznek esetleg bajok az elkövetkező esztendőben. Ezeket kell ezután konszolidálni, így tiszta lappal indulhatnak 1994-es gazdálkodásukban. Tehát nem arról van szó, hogy mesterségesen veszteségessé tettek néhány takarékszövetkezetet, sokkal inkább az érdekükben történt mindez.- Végül is a 260 takarékszövetkezet közül 239-en aláírták a szerződést, vagyis hivatalosan is létrejött a vidék bankja. De mikor fog ez ténylegesen művégzettre is. Nem tudnak pályázatokat, szakmai önéletrajzokat írni, megjelenni. Nem tudják eldönteni, hogy a hirdetések kinek is szólnak. Az első tréninget Siklóson tartották meg, amelyen elsősorban fiatalok vettek részt. A vállalkozói ismeretek mellett elemezték önmagukhoz és környezetükhöz való viszonyukat, funkciója az ellenőrzés, ennek szervezeti háttere hamarosan megvalósul. De azért még sok feladat van - így például az oktatás vagy a számítógépes hálózat kiépítése -, amelynek végrehajtását csak jövőre kezdhetjük, s hogy mikor végzünk vele, azt nem tudom. Az viszont már most is bizonyos, 1994-ben már lesznek érezhető jelei a hazai pénzforgalomban a vidék bankjának. Akik pedig nem léptek be, egymás megsegítésére soltvad- kerti összejövetelükön szövetséget hoztak létre. Általános viszont az a vélemény, pillanatnyilag csak kivárnak, megnézik, működőképes-e a vidék bankja. Előbb-utóbb azonban ők is bevonulnak a közösbe. Mert ezt bármikor megtehetik, a kapu nyitva áll előttük. Békéssy Gábor mert az emberek ma még el sem tudják képzelni, hogy mint munkarőt fel kell kínálni magukat. Tanácstalanok, hogy mit tegyenek, ha megpályáznak egy állást és mégsem nyerik el. Pedig a biztonságot mindenkinek magának kell megteremtenie. A tréning segít kikerülni az elszigeteltségből, és a reménytelenség helyett reményt ad. Sz. K. Ganz kisrepülőgép ködni?- Az OTIVA legfontosabb Új reményt adó munkaerőpiaci tréning Munka- és bérbiztonság megváltozott munkaképességűek számára is További alkalmazottakat vár a komlói Luxin Kft. Osztrák megrendelésre gyermek síruhák készülnek a varrodában Fotó: Szundi György A Luxin Kft. komlói varrodájában tizenkilencen készítik osztrák megrendelésre a gyermek síoverállokat. A gyártásközi és a végtermék minőségét ellenőrző, a munkafázisokra felügyelő Vojtek Endréné mégis munkaerőgondokkal küzd: -Még vagy hat-tíz nőt felvennénk, hogy termelékenyebben dolgozhassunk. Sajnos a volt tulajdonos miatt olyan rossz híre kelt a varrodának, hogy egyelőre nem jönnek az álláskeresők. Augusztustól a Luxin Kft. béreli a komlói Geomas Földtani Gépipari Rt. telephelyén lévő varrodát, átvették a varrónőket, a gépeket. A dolgozók a munkáltató-cserével révbe értek, remélhetően végképp lezárult mögöttük egy kegyetlen kiszolgáltatottságot rájuk kényszerítő időszak. Voj- tekné elégedett a minőségi és mennyiségi teljesítményükkel:- Tudnak és szeretnek is dolgozni. Kár lett volna, ha szélnek eresztik őket. Az előző munkáltatónál nem is velük volt gond, nem ők tehettek arról, hogy az melléfo-. gott avagy belebukott, számukra ez édes mindegy. Hogy mit kellett elviselniük a korábbi tulajdonosnál és mivel fogta meg őket az új? Elmondják ők, mások okulására is, csak azt kérik, hogy keresztnevükön említsem őket. Anita, a tizenkilenc éves varrónő:-Munka mindig volt, pénz meg csak minden szökőévben. Volt, hogy csak három-négyezer forinttal bökték ki a szemünket fizetésnapon, mert a tulajdonos nem tudott fizetni. Ami azt illeti, elég sokáig tűrtük. Pedig a varrónőnek mindig van, lesz is munkája, de megfizetni azt nem igen szeretik. Jutka, a 67%-ban megváltozott munkaképességű bedolgozó varrónő most épp újabb munkafázist begyakorolni ül az egyik gépnél:- Kezdünk végre megnyugodni, augusztustól fizetésnapokon rendre kifizeti bérünket az új munkáltatónk. Most csakis a munkával kell törődnünk. Ha új tű, más vasaló vagy bármi kell a munka jobb elvégzéséhez, azt megkapjuk. Elelmi- szerbónt is kapunk. Erzsi, aki eredetileg műszerészként lett varrónő, most épp kantárokat varr, a lábánál ott a „műhelye”, a különféle csavarhúzók, fogók, villáskulcsok.- Ha valami hiányzik netán a javításhoz, átmegyek a gépészeti fiúkhoz, ők segítenek. Ugyanazt csinálom, mint az elődnél, de itt biztosan megkapom a fizetésemet. Tudja, milyen rossz volt? Néha mint az állat dolgoztunk, vártuk a fizetésnapot, nagyjából tudtuk mennyinek kell a borítékban lenni, az mire és meddig elég, aztán kiderült, hogy ezért-azért egyáltalán nem tud fizetni a tulaj, vagy csak a bérünk töredékét kaptuk. Pedig sejtheti, hogy a varrónői fizetés eleve nem valami sok, de annak a kevésnek is ezer helye van, időre is beosztva. Az új tulajdonos mindig napján fizet. Irén eredeti szakmája papírfeldolgozó, családi okok miatt lett betanított varrónő:-Végre megnyugodhatunk, munkánk, bérünk is van időre és rendesen. Képzelheti, az elődnél tavaly decemberben és idén januárban sem kaptunk bért, pedig még túlóráznunk is annyit kellett néha, hogy alig bírtuk nyitva tartani a szemünket. Egy csomó bérrel, jutalommal, éjszakai pótlékkal, meg a szabadságainkkal így is tartozik még nekünk. Pereskedhetünk, mégis úgy véljük, hogy nem igen látunk mi már abból egy huncut vasat sem. Hogy mennyire igazat mondanak a lányok, asszonyok, Vojtek Endre, az augusztustól új munkáltató Luxin Kft. Baranya megyei üzemének vezetője elém tesz egy kézzel írt megállapodást, kérve, hogy ne említsem az előd nevét. A volt tulajdonos írásban ismeri el, hogy „...a varroda dolgozóinak munkabér 66.874, délutáni és éjszakai pótlék 23.000 forint, ki nem vett szabadságok (ez a rész kitöltetlen- a szerző) megfizetésének elmaradásával tartozom.” Az sovány vigasz, hogy beleegyezik „... a dolgozók jogi úton rendezzék a jogos követeléseiket, ha a megállapodott határidőig 1993. november 30-ig tartozásomat nem rendezem.” Már ez a határidő is letelt. A szeptember 18-i megállapodás megjegyzéssel zárul, hogy a szabadságok összegét tisztázni kell. Kivel, mit kell tisztázni? És ha a dolgozók perre mennek? A volt tulajdonos március óta a havi 43 ezer forintos bérleti díjat sem fizette ki, s tudomásom szerint Pécsett is hasonlóképp cserbenhagyott egy másik varrodai csapatot és bérbeadót. Csoda-e, hogy a komlói varrónők februárban munkabeszüntetéssel fenyegetőztek, ám az újabb holtbiztos ígéretekre mégis tovább dolgoztak?-Mit ígért a varrónőknek, hogy együtt, immár a Luxin Kft. alkalmazásában maradtak?-Semmi olyat, ami teljesíthetetlen: folyamatos munkát és az azért járó munkabért időre és biztosan. Ugyanezt biztosítjuk az olasz megrendelésre dolgozó erzsébeti varrodánkban, ezt az ágyneműgamitúrákat, lepedőket és a kórházaknak egyszer használatos termékeket varró bedolgozóinknak is. Dolgozóink négyötöde megváltozott munkaképességű, már csak amiatt se lehet felelőtlenül ígérgetni, mert ők nem válogathatnak a munkahelyek közül. Hogy legyen munkájuk és időben megkapják érte a bérüket, az már vezetői feladat és felelősség. B. Murányi László
