Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-15 / 342. szám

1993. december 15., szerda Kultúra - Oktatás uj Dunántúli napló 7 A beteg joga Egészségügyünk problé­mái naponta tornyosulnak fel előttünk. Nemcsak az anyagi oldalon, a központi ellátás és a beteg bármiféle hozzájáru­lása területén, hanem a be­tegellátás etikai helyzete is kérdő- és felkiáltójeleket mu­tat. A gyógyítás terén sokban elmaradtunk az u.un. világ­színvonaltól . Az „ingyenes” gyógyítás ,joga” elvileg ál­lampolgári jog volt. Meg- toldva-foltozva a „hálapénz­zel” sokáig kitartott, jelenleg utóvéd harcát vívja. A priva­tizálásnak induló, részben a piacgazdaságra felzárkózó egészségügyi ellátás számos problémája közül egyik az, hogy a betegnek van-e joga ismerni a betegségét, tudni az állapotát. Vannak, akik méltatlannak találják, hogy a beteg nem tudhat a saját betegségéről, úgy érzik, hogy áthághatatlan fal feszül a beteg és beteg­sége, és a diagnózist több­nyire ismerő hozzátartozók között. A gyógyítás gyakorlatában nem könnyű a kérdést tapin­tattal kezelni megfelelve a hypocratesi eskünek, az or­vosi titoktartásnak és a beteg .jogának”. A hagyományos titoktartás csorbát szenved, ha egy ország, vagy akár a vi­lág tudomást szerezhet egy államfő betegségéről. A magánember betegségé­nek diagnózisa sokáig „elvi­leg” titkos volt. Már ameny- nyire az lehetett, amikor ren­delőben nemcsak az orvos, hanem írnok és asszisztens is tartózkodott. Az általánosan ismert diagnózist később kódszámok leplezték. Most ez szűnne meg azzal, ha a rendelet értelmében az orvos köteles lenne a kórismét és a vizsgálati leletek ered­ményét a beteggel közölni. A kérdés nem új, néhány év előtt írásban vitatkoztam az Orvosi Hetilap hasábjain egy orvosnővel, aki akkor a még újszerű elveit úgy hir­dette, hogy „mindenkinek egyértelmű, világos szavak­kal tudomására kell hozni be­tegségét”. Akkor főként a ha­lálos betegségek közléséről volt a vita. Napjainkban a kérdés a döntő fordulathoz érkezett: törvény készül a beteg jogá­ról. Annakidején azt írtam, hogy ha szószerint vesszük, tehát mindenkinek nyíltan, egyértelműen meg kell mon­dani betegségét, akár „halálos ítéletét” is, akkor hány éves kortól kellene közölni, hogy pl. „fehérvérűséged van” ... Amint beszélni tud? Meg kel­lene magyarázni, hogy értse, mert nem tudhatja, hogy mi a leukémia. Vagy meg kell várni az iskoláskort tekintet nélkül a serdülőkor érzé­kenységére? Később termé­szetes, hogy nincs kímélet. Az idős betegnek pedig, ha pl. daganatos bélelzáródás műtété után magához tér, kö­zölni kell, hogy mi vár rá. Szószerint értelmezve, min­den más „hazugság” és ha eddig lehetett „kegyesnek” venni, ha törvény lesz rá - ti­los! évekkel később a vita után újra úgy merek fogalmazni, hogy minden beteg megér­demli, hogy orvosa annyit tö­rődjön személyével, helyze­tével - a betegségén kívül -, hogy eldöntse, hogyan és mi­kor kell a beteggel „őszintén” beszélni. Nagyon remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy ilyen meggondolások fogják vezetni a törvény vagy a rendelet végső megfogal­mazását, és e kényes kérdés­ben az orvos-beteg viszony megnyugtató állapotba kerül. Dr. Konkoly-Thege Aladár A pécsi Rókus domb. Korabeli képek alapján szeretnék helyreállítani Fotó: Szundi György A városszépítők közgyűlése elé Előtérbe kerül a Rókus domb Széchenyi István úja:,.Min­den munka, mely életet és moz­gást hoz a közösségbe, hasznos. Merjetek vállalkozni, magya­rok.” - Ezen közösségi mun­kára serkentő gondolatok nem­csak Széchenyi korának nem­zedékét voltunk hivatva föl­rázni, időszerűek ezek ma is, midőn mindkevesebben lángol­nak a közösségi munkáért, mindtöbben hátrálnak meg a feltáruló nehézségek elől. So­kan vannak, akik elvárják váro­sunk szépítését, tisztaságát, a műemlékek védelmét, de sem­mit, vagy legalább is keveset tesznek a városszépítési célok megvalósítása, elképzeléseink, terveink realizálása érdekében. A tiszta Pécsért Pedig ez a patinás, ősi város megérdemli, hogy akár egyesü­letünk keretében, akár azon kí­vül még áldozatok árán is törőd­jünk értékeivel és hatékonyan munkálkodjunk szebbé tételén. 10 éve alakult egyesületünk, Városszépítő Egyesület feladata és célkitűzése a városukat sze­rető polgárok összefogása, a vá­roslakók városszépítéssel kap­csolatos érdeklődésének felkel­tése és cselekvésre serkentése.. így pályázatot írtunk ki a „Pécsi polgárok a tiszta Pé­csért” címmel, kitűzve tízezer, hétezer, négyezer forintos pá­lyadíjakat. A beérkezett pályá­zatok valamennyien azonos ne­vezőn voltak atekintetben, hogy Pécs tisztaságára ráfér egy megújulás, egy új közösségi szemlélet kialakítása. A jól használható javaslatokat cso­korba szedve az Önkormányzat több vezetőjéhez eljuttattuk, s ha lassan is, de azért megkez­dődött a javaslatok szakterüle­ten történő feldolgozása. A pécsi „tükék” szeretettel emlékeznek vissza a Rókus kút valamikori csordogáló vízére, valamint az ottani kies dombi környékre. Az idők folyamán nemtörődömség miatt ez a szép egység tönkrement. Ennek a helyreállítására tettük meg a kezdő lépéseket, begyűjtöttük a róla szóló régi fényképvelvéte- leket s ezek alapján helyreállítá­sára kiviteli tervet készítettünk s most vágyaink megvalósítására hatósági engdélyre várunk. Ebben az esztendőben is több olyan táblával gyarapítottuk vá­rosunkat, melyekkel történelmi eseményhelyet örökítettünk meg valamint olyan személyek­nek állítottunk emléket, akik a tudomány és a művészet terén alkottak maradandót. így Gábor Jenő pécsi festőművész Szt. Ist­ván téri lakóházán, a Minden­szentek templomának falán a „Pécsi Disputa” vallási hitvitá­ról, és az egyetemi tanárok bér­házán, megjelölve, hogy ott mely professzorok laktak. Városszeretők szalonja 1983-ban alakult az egyesüle­tünk. Ez év szeptemberében tar­tottuk tíz éves fennállásra emlé­kező jubileumi ünnepségünket fényképkiállítással egybekötve. Ez alkalommal ismertettük töb­bek között az elmúlt 10 évbeni tevékenységünk jelentősebb, az utókor számára is maradandó alkotásainkat. (Szobrok, emlék­táblák, utcanév magyarázó táb­lák, köztemetőben nyugvó ne­ves pécsi pogáraink sírhelyeit megjelölő térkép, stb.) Régi gondolatunk volt, hogy biztosítsuk tagságunknak egy olyan rendszeresen ismétlődő összejöveteli lehetőséget, ahol beszélgethetnek, ismeretséget köthetnek, alkalmi szalonzenét hallgathatnak, sőt alkalmi elő­adásokat olyan személy segít­ségével, aki nemcsak széles is­meretanyaggal rendelkezik, ha­nem képes kisebb-nagyobb asz­taltársaságokat egy közös be­szélgetésbe bekapcsolni. Mi­után az erre alkalmas személyt sikerült megtalálni, s ő vállalta is az ilyen összejövetelek leve­zetését, és a körülmények sze­rencsés összjátéka következté­ben egy másik egyesület még székházát erre rendelkezésre bocsájtotta, a szervezésben is résztvesz, így alakítottuk meg a Városszeretők Szalonját. Közösen több egyesülettel A városszépítőkhöz hasonló célkitűzéssel működő több pé­csi egyesülettel vettük fel a kapcsolatot, hogy közös célja­ink megvalósítása érdekében működésünket szorosabbra fog­juk. így az újjá alakulástól kezdve a Janus Pannonius Tár­sasággal, korábban a természet- védő Zöld Körrel, a Nevelők Háza Egyesülettel és az ismét létrejött Mecsek Egyesülettel. Nagyon bízunk abban, hogy ezen egyesületekkel összefogva sikerül majd több közös célt megvalósítani. A Pécsi Városszépítő és Vá­rosvédő Egyesület minden egyesületi tagját és vendéget szívesen vár az 1993. december 21-én kedden 17 órai kezdettel megtartásra kerülő ezévi rendes közgyűlésére a Művészetek Há­zába (Széchenyi tér 8.) II. e. Dr. Marton István egyesületi elnök Segíteni és ellenőrizni (1.) Tanulás otthon A mai felnőtteknek is szól, sőt nekünk igazán a régi mon­dás, akár pedagógusként, akár szülőként segíthetjük gyerme­keink fejlődését: „Tanulva taní­tunk”. Sok mindent meg kell tanulnunk, amit annak idején az iskolában nekünk még nem kel­lett, vagy amit másképp tanul­nak most fiaink,lányaink. Nem elég, ha tudjuk például a szám­tan hagyományos alapművele­teit, meg kell ismerkednünk az ugyancsak szokatlanul hangzó „bontással”, „pótlással”, ugyanúgy mint a szöveges fel­adatok megoldásával, a „fordí­tott szövegezésű feladatokkal”. Jó ismeretségben kell lennünk a tizes számrendszeren kivűl má­sokkal is, ugyanis gyermekeink már egészen kisiskolásként a kettes, a hármas, a hatos szá­mok világában is járatosak, ott­honosan mozognak bennük, kü­lönböző műveleteket végeznek velük. Hogy necsak a matema­tika birodalmában maradjunk, nem elég, ha mi tudunk monda­tokat elemezni mondatrészek, vagy szófajok szerint, s gyer­mekeink a mondat szerkezeti egységeit keresik: határozós, jelzős szerkezetekben gondol­kodnak.Ha mi is bizonytalanok vagyunk a külső és belső tulaj­donságok alapján történő jel­lemzésben, vagy a levélírás tar­talmára és formájára vonatkozó ismereteinkben, akkor hogyan tudnánk segíteni bármiben is. Még tovább folytathatnánk a sort, hogy mi mindent kellene már az egészen kis iskolásokkal foglalkozó szülőknek tudniuk, de talán ennyi is elég. De vajon tényleg kell-e mind­ezt a szülőnek is tudnia? Erre cseppet sem szónokinak szánt kérdésre azt mondhat­nánk, hogy a tudás nekünk, szü­lőknek nemcsak azért alapve­tően fontos, hogyha elakad gyermekünk, akkor tudjuk őt segíteni, hanem azért is, mert az iskola -úgy látszik- egyre in­kább bevonja a szülőket a gyermekek tanulásába. Egyre többször olyan feladatot ad ne­kik, melyeket csak a felnőtt, so­kat tapasztalt szülők segítségé­vel tud megoldani. Az ilyen fel­adatokra gondolunk,mint „kér­dezd meg szüléidét”, „mondják el,hogyan is volt...”, „mit vé­geztek ők ekkor, meg ekkor”, „kérd meg, meséljék el...” és így tovább. Ezekre a kérdésekre választ vár a gyermek, de csak akkor tudunk érdemben felelni nekik, ha ismerjük például la­kóhelyünk múltját és jelenét, tudjuk, mikor mi épült,a család és a szűkebb munkahely mellett törődünk szülőföldünk, lakóhe­lyünk, megyénk dolgaival, ha magunkénak érezzük mi is az országot. Állandó tanulással, sok olvasással és sok minden iránti érdeklődéssel tudunk eredményesen segíteni gyerme­keink tanulásában. Ez persze még nem matematika, anya­Sokszínű történelem Hősök és- Valóban válságban van-e a történelem oktatás? - erre a ta­lán nem túl kellemes és udva­rias, ám sokak által feszegetett kérdésre Knausz Imre, a Törté­nelemtanárok Egyletének tagja válaszolt. Véleménye pedig ha nem is tekinthető kollektívv véle­ménynek, mindenképpen egy jellegzetes nézetet, ha úgy tet­szik „iskolát” képvisel.-Talán válságról azért nem beszélhetünk. A történelemta­nárok jelentős részének már ko­rábban is létezett egy kialakult tanítási elképzelése. Ez régen is sokféle volt, ma is az. Azt nem lehet kijelenteni, hogy a történe­lemoktatás a 80-as években minden szempontból hazug vagy félrevezető volt. Sok kol­léga minden politikai nyomás ellenére is igyekezett objetíven megközelíteni a történelmet. Vannak olyanok, akik ma is a régi sémák szerint tanítanak. A kérdés tehát összetett! A törté­nelemtanítás tantervi és tan­könyvi szabályozása viszont va­lóban válságban van. Gyakran előfordul, hogy egy új történelemtanár egészen más szemszögből, más értékítélet alapján oktatja ugyanazt, a tör­ténelmi eseményt. Hogyan ala­kulhat ki ebben egy gyerek szi­lárd világképe?- Külön kellene választanunk a világképet és a praktikus dol­gokat. Egyáltalán nem rossz, ha egy gyerek a tanítási évek alatt több történelemtanárral, ennek megfelelően több nézőponttal ismerkedik meg. Ez a sokszínű­ség optimális esetben nagyon hasznos lehet. Az viszont bizo­nyos, hogy egyelőre teljesen szabályozatlan a tanítás üteme, nem tudják mikor, hol kellene tartaniuk. A történelemkönyvek anyaga alig vagy egyáltalán nincs összehangolva egymással. Jelenleg még érvényes tanterv sincs! Néhány éve folynak en­nek munkálatai, sajnos a Törté- nelemtnárok Egyletének bevo­nása nélkül. A Nemzeti Alap­tanterv, amely keretjellegű sza­bályozást jelentene, még min­dig nem készült el. Ez a tanterv nagy tanári szabadságot biztosí­tana, nem szabná meg, milyen tankönyvet kell használni, kije­lölne néhány határt, amit min­denkinek szem előtt kellene tar­tania és egyben be is osztaná a rendelkezésre álló tanéveket.-Hány történelemkönyv van ma forgalomban Magyarorszá­gon?- Sajnos csak hozzávetőleges képem van! Hiányolom, hogy nem áll rendelkezésre egy lista az alternatív történelemtan­könyvekről.- A tanárok tehát eldönthetik, hogy melyik tankönyvül kíván­nak tanítani?- Igen, és ez helyes is! nyelvi ismeret, környezetisme­ret, de ha megszokja az első, második, harmadik osztályos gyermek, hogy kérdezhet, akkor mást is megkérdez. Az utóbbi időben már szinte szólammá vált, hogy az iskola legfőbb feladata megtanítani a gyermeket tanulni és gondol­kodni. Tapasztalatból, külön­böző felmérésekből közismert az is, hogy gyermekeink nem tudnak eléggé ésszerűen, logi­kusan, emlékezetre támasz­kodva tanulni. Sok kis- és nagydiák még mindig mechani­kusan tanul, sokszori elolvasás után próbálja felmondani az anyagot anélkül, hogy értené az egyes szavak, fogalmak jelenté­sét, értené is az egyes szabályo­kat. Miért mondjuk el mindezt? Mit tud segíteni ezen a téren a szülői ház? Véleményünk sze­rint nagyon sokat, ha az iskolá­val együtt próbálja elfogadtatni gyermekeinkkel a helyes tanu­lási szemléletet. Ha ráneveli otthon a tanulót arra, hogy nem halad tovább a tanulásban ad­1 // • • • • i bűnösök-Nincs szükség „a" történe­lemkönyv kiadására?-Ellenkezőleg! Korábban csak „a” történelemkönyv léte­zett, de ebből a helyzetből vég­képp ki kell lépni! Fontosak az alternatív tankönyvek, a vá­laszthatóság.-Helyes ha minden oktató másképp értelmezi a következő fogalmakat: forradalom, felke­lés, ellenforradalom?- Ha jól értelmezem, az 56-os eseményekre céloz! Ez a jelenség a történelemtanárok politikai és ideológiai megosz­tottságát tükrözi. Ezen a helyze­ten nem előírásokkal, hanem továbbképzéssel lehet változ­tatni.- Ön objektív történelemtaní­tásról beszél, de ki mondja meg a pedagógusoknak, hogy mi ob­jektív?- A történelem egy része ob­jektív, azzal nem lehet vitat­kozni ! A tényeket feltétlenül ta­nítani kell! Egy értelmes törté­nelemtanár azonnal érzékeli, hogy melyek azok az értékelé­sek vagy megközelítésmódok, amelyek megosztják a társa­dalmat. Ezeket az órákon té­mává kell tenni, és be kell mu­tatni őket különböző látószög­ből.- Mennyire követik a történe­lemtanárok a politikai hullám- mozgásokat? Elő példa Horthy újratemetése.- A történelemtanárok kiseb­bik része mindig az aktuális po­litikai széljárást figyeli és ehhez igyekszik igazodni, inkább megszokásból, mint szolgalel- kűségből. A többség azonban elsősorban pedagógiai feladat­nak tekinti a történelemoktatást és nem politikai nézetek tévesz­tésének.' Az Ön által említett Horthy-temetés roppantul fog­lalkoztatta a gyerekeket. Be­szélni kell róla, nem elhallgatni. Egy vita alkalmával a gyere­keknek kell elmondaniuk, ho­gyan gondolkodnak, milyen kérdések merültek fel bennük és a beszélgetés első szakaszában a történelemtanár ne nyilvánítsa ki saját véleményét!- Azt mondta, fontosak a kü­lönféle tankönyvek, de ezek mennyire lenghetnek ki a szél­sőségek irányába?-Jogilag csak a legszélsősé­gesebb elképzeléseket kell szankcionálni. Egy széles pia­con olyan történelemtanköny­veknek is helyet kell kapniuk, amelyek időnként megengedik maguknak, hogy határozott ér­tékítéletet alkossanak. Széles választék esetén a szélsőséges nézeteket terjesztő tankönyvek önmagukat iktatnák ki a piacról, ugyanis nem venné őket senki. Én mértéktartóan értékelő tör­ténelemtankönyveket látnék szívesen! Bóka B.László dig, amíg valamit nem ért meg. Ha az órán jut ilyen helyzetbe, akkor megkérdezi a tanítóját,ha egyéni tanulás közben, akkor vegye a könyvet, a lexikont, a szótárakat, kérdezze meg tár­sát,vagy szüleit, de mindenkép­pen jusson el a szóban forgó fo­galom, szabály megismeréséig. Pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy sokkal tartó- sabb az ismeret, ha megértés után marad meg a tanulóban, mintha csupán a mechanikus emlékezet tárolná. így jobban fel tudja idézni, és ami még en­nél is fontosabb: csak a megér­tett tudást tudjuk eredményesen felhasználni, alkalmazni az is­kolában és a gyakorlati életben. Fő törekvésünk: a teljesítmény­képes tudású tanulók nevelése, akik sokféle ismeretüket külön­böző helyzetekben föl is tudják használni. Ezeknek a nemes cé­loknak az elérésében sokat se­gíthet a családi nevelés, ha megfelelően támogatja a gyer­mek tanulását. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom