Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-14 / 341. szám
8 aj Dunäntüll napló Közélet 1993. december 14., kedd Megalakult a Munkabiztonsági és Foglalkoztatás-egészségügyi Szövetség A Munkavédelmi törvény és a munkaadók kötelességei Trombitás Zoltán (Fidesz) módosító indítványa Osszák el igazságosabban a pénzt térségi feladatokra! Október elején fogadta el az Országgyűlés és január 1-jén lép hatályba a Munka- védelmi Törvény, amit a belső „számrím” miatt sorszáma alapján is könnyű lesz megjegyezni: az 1993. évi XCIII. törvény. Ez a magas szintű jogszabály - centenáriuminak is nevezhető, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia idején 1893-ban jelent meg nálunk az első biztonságtechnikai előírásgyűjtemény és szabályozás - a mai nemzetközi normákhoz igazítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeit. Közelgő hatályba lépése miatt érdemes a törvényt alaposan tanulmányozni, valamint majd azt a várhatón összesen nyolc rendeletet, amelyeket még decemberben kell meghoznia a munkaügyi, illetve a népjóléti miniszternek a Munkavédelmi törvény végrehajtásával kapcsolatban. Pénzzel vagy mással megválthatatlan Általános követelményként a törvény kimondja, hogy „munkahely, létesítmény, technológia tervezése, kivitelezése, használatba vétele és üzemeltetése, továbbá munkaeszköz, anyag, energia, egyéni védőeszköz előállítása, gyártása, tárolása, mozgatása, szállítása, felhasználása, forgalmazása, importálása, üzemeltetése a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet.” Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat. Hozzátehetjük mindehhez, hogy a munkavédelem hatósági felügyeletei 50 000-től 3 millió forintig terjedő bírságot alkalmazhatnak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzőre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó, és ezzel a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben. Bár a törvényből a munkavállalókra is sok kötelezettség hárul, most mégis a munkaadók, vállalkozók oldalán (is) jelentkező sok kötelezettség közül emelünk ki néhány sajátosat. A törvény előírja, hogy a munkáltató a munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott veszélyességi osztályhoz, munkavállalói létszámhoz igazodóan, a rendeletben megjelölt időtartamra és képesítési feltételekkel köteles munkavédelmi szakképesítéssel rendelkezőszemélyt foglalkoztatni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében. (Ugyanakkor ilyen szakember(ek) foglalkoztatása nem mentesíti a munkáltatót a törvényben meghatározott felelőssége alól.) A munkáltató az előbbi kötelezettségén túl a népjóléti miniszter rendeletében meghatározottak szerint és valamennyi munkavállalójára kiterjedően szakképesítéssel rendelkező személyeket köteles biztosítani az egészséges munkakörnyezet kialakításához, az egészségkárosodások megelőzése érdekében. Ennek a foglalkoztatás-egészségügyi szolgálatnak a szakmai irányítását az ÁNTSZ illetékes szervei látják el. Ebben a körben a munkáltató a foglalkoztatás-egészségügyi szolgálatnál alkalmazottaknak utasítást nem adhat. Munkavédelmi képviselők A törvény a munkavédelmi érdekképviseletről is szól. Kimondja, hogy a munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül képviselőt vagy képviselőket választani, amennyiben a munkáltatónál foglalkoztatottak létszáma a 10 főt, illetőleg a kizárólag vagy döntően nem fizikai jellegű tevékenységet folytató munkáltatónál a 20 főt meghaladja. Ha a munkavédelmi képviselők száma eléri a hármat, úgy munkahelyi munkavédelmi bizottságot hozhatnak létre. A munkavédelmi képviselők ugyanolyan munkajogi védelmet élveznek, mint a szakszervezeti képviselők. Jogaik gyakorlásához a munkáltató köteles biztosítani a feltételeket. A munkavédelmi képviselő (bizottság) jogosult meggyőződni „a munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesüléséről, különösen a munkahelyek, munkaeszközök és egyéni védőeszközök biztonságos állapotáról, az egészség megóvására és a munkabalesetek megelőzésére tett intézkedések végrehajtásáról, a munkavállalóknak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre történő felkészítéséről és felkészültségéről.” Számos ezen belüli jogosultság köréből kiemelhető, hogy amennyiben a munkáltató munkavédelmi szabályzat megalkotására kötelezett, annak kiadásához a munkavédelmi képviselő (bizottság) egyetértése szükséges. A szakmai érdekvédelem szervezete A törvényből egyértelműen kitűnik, hogy felértékelődött a munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi szakemberek szerepe. A közelmúltban a Magyar Munkavédelmi Kamara általános jogutódjaként megalakult a Munkabiztonsági és Foglalkozás-egészségügyi Szövetség. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához csatlakozó MUFOSZ alapszabályban rögzített céljaként szerepel a munkabiztonsági és fogalko- zás-egészségügyi tevékenységet végző munkavállalók, köz- tisztviselők, közalkalmazottak és vállalkozók szakmai érdekeinek képviselete és védelme, az egységes munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi szemlélet kialakítása. A szövetség területileg regionálisan tagozódik. Baranya és Tolna megye regionális kollégiumának elnöke Perényi József, a Baranya Megyei Kórház munkavédelmi vezetője lett. D. I. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módosító indítványomról kívánok néhány szót szólni. Azok számára, akik eddig is figyelemmel kísérték a költségvetési vitákat, talán ez nem lesz új, hiszen már többször megkíséreltem benyújtani és elfogadtatni az Országgyűléssel. Ez a kísérlet eddig sikertelen volt akárhányszor is próbálkoztam vele, azonban ez nem szegte kedvemet, és újból megpróbálom meggyőzni Önöket arról, hogy van értelme támogatni a módosító indítványomat. A megyék a térségi feladatok ellátására - lakosságszámuk alapján - normatív támogatást kapnak. Ezt a támogatást tavalyelőtt a kormány - benyújtott javaslatában - a lakosonként 500 forintban határozta meg, amelyet egy sikeres kereszténydemokrata módosító indítvány a kormány támogatásával 400 forintra szállított le. Tavaly ez az összeg 490 forint lett, és az idén is ezt javasolja a kormány. E térségi feladatokat - véleményem szerint - a megyék nemcsak önmagukban végzik el, hanem megyei jogú városok is részt vesznek ezek ellátásában, sőt sokszor a megyei jogú városok komolyabban kiveszik a részüket ezekből a feladatokból. Egy olyan város, ahonnan én jöttem, Pécs, amely nemcsak a megyében jelentős nagyváros, hanem az egész térségre, a Dél-Dunántúlra is kifejti hatását, ott nyilvánvaló, hogy a vele összehasonlítható megyénél Az egri önkormányzat a hevesi megyeszékhely belvárosában felszínre törő Szent József forrás hasznosítására zárt pályázatot hirdet olyan tőkeerős cégek számára, amelyek az ásványvíz hasznosítása és forgalmazása terén már komoly tapasztalatokkal rendelkeznek. A percenként 350 liter hozamú forrás vize olyan ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek alkalmasak a szív- és érrendszeri betegségek kezelésére, továbbá kísérletek folynak a nagyobb feladatokat végez el ezen a területen. Indítványom azt célozza, hogy ezt az összeget meg kell osztani a megyei jogú város és a megye között. Most a megyei jogú város lakossága után is a megye kapja meg a támogatást, ezt a normatív összeget. Azt gondolom, hogy ez nem helyes. 1992-ben egy pénzügyminisztériumi egyeztetésen - ahol a megyei jogú városok vezetői is részt vettek - a minisztérium elismerte ezen indítvány jogosságát, azonban sajnos a szavazáskor végül is nem támogatta. Tavalyelőtt leszavazásra került az indítványom, amelyet akkor Balázsi Tibor MDF-es képviselőtársammal együtt nyújtottunk be és megpróbáltunk itt, a Parlamentben is lobbyzni, bármelyik részén is üljenek a parlamenti patkónak a megyei jogú városok ország- gyűlési képviselői. Szerencsére sokan támogatták ezt. Az előző évben már egyedül nyújtottam be az indítványt és mindössze néhány szavazattal maradtunk le a sikerről. Idén tehát újból próbálkozom ezzel. Nem kérek több pénzt, tisztelt képviselőtársaim, hanem mindössze egy igazságosabb elosztásra próbálok meg kísérletet tenni. Ezúton is kérem a kormányt, hogy csak azért, mert a megyei jogú városokat jelenleg túlnyomó többségében a fiatal demokraták és a szabad demokraták vezetik, ne tegyék meg azt - amit eddig tettek -, hogy az indítványomat elutasítják. Köszönöm a figyelmüket. szklerózis multiplex gyógyításával kapcsolatban is. Á vízhozam olyan mértékű, hogy 0,33 literes palackok esetén percenként ezer palack feltöltésére alkalmas. Mint az ülésen elhangzott: az elmúlt évek során a forrás vizének hasznosítására több kísérlet történt, sőt a Heves Megyei Vízmű Vállalat kis tételben ugyan, de jelenleg is palackozza a vizet, a tőkehiány azonban nem teszi lehetővé a forrás nagyobb mértékű hasznosítását. A munkáltató köteles megteremteni a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit Fotó: Szundi Befektetőre vár az egri Szent József forrás „Tanulni” tanulnak Könyörgés meséért-Rettenetesen unom, hogy a kisfiam huszadszor kéri ugyanazt a mesét - hozakodik elő gondjaival egy anyuka a kozmetikus masszírozó keze alól. A legjobb helyen. Ahol több nő gyűlik össze , előbb utóbb ,Jd- tör” a gyerek-téma. Tapasztalt nagymamák osztogatják a bölcs tanácsokat gyakorlatlan anyukáknak, és fiatal lányok fülelnek, hátha egyszer jó lesz valamire, amit ezekből a beszélgetésekből elcsíphetnek. Most is ez történik. Egy idős hölgy lép közelebb a panaszkodóhoz:- Ismétlés a tudás anyja - jegyzi meg és ezzel egyből rávilágít arra, amivel a gyermekpszichológia foglalkozik behatóbban: miért ismételteinek meg a csemeték újra és újra egy bizonyos történetet? Mert így tanulnak „tanulni”. Izmosítják az emlékezőtehetségüket. Aztán a sikerélmény kedvéért. Mert ugye milyen okosak ők, hogy már előre tudják, mi következik majd. Élvezik azt is, ha a jólismert cselekményből kibontakozik egy - számunkra még rejtélyes - szó jelentése. Bővül a szókincsük. Ösztönösen éreznek rá arra, amit nyelvtanárok tudatosan alkalmaznak, amikor egész mondatokat, kifejezéseket magoltatnak be a diákjaikkal. Egyszóval a srácok tudják mit csinálnak. Higgyünk nekik!- Akkor legalább valami értelmesebb mesét kéme - folytatja az anyuka a méltatlankodást - Grimm, vagy Andersen ...de erről szó sincs. Elkeserítő, hogy milyen blődségek a kedvencei. Most például Ödönke a tízemeletes házával. Az égvilágon semmi sem történik benne.- Ez egy Lázár Ervin mese, és rengeteg minden történik benne- állapítja meg a hölgy, akiről kiderül, nyugdíjas óvónő és most az unokáin gyakorolja a hivatását. Megmagyarázza az Ödönke jelenséget is: - Ödönke kitartóan építi a házat a kockáiból. Eleinte többször ledől. Aztán belemegy és minden emeletnek köszön, egyúttal számol egytől tízig oda-vissza. Az emeletek utálatoskodnak vele, mint némelyik érteden felnőtt, saját kezdőbetűjük szerint torzítják el a nevét. Adönke, Mödönke, Ködönke . ..- Na ez az. Ezen kacarászik nagyokat a fiam - szúrja közbe az anyuka.-.. .csak az ötödik szólítja helyesen Ödönkének. Ez az egyeüen rokonszenvesen „viselkedő” emelet. így aztán világos, hogy olyan házat kell építeni, amiben csupa ötödik emelet, azaz csupa szeretet van. Mellesleg az emeletek alliterá- cióban beszélnek. Bizony. - mondja a nagymama és a tapintatos kioktatást még megtoldja néhány példálózással a mesében előforduló rokonértelmű, hangulatfestő és hangutánzó szavakat illetően. Eltűnődöm. Csakugyan. Milyen egyszerű! Egy mai gyerek könnyebben azonosul Ödönké- vel meg a tízemeletes házával, mint a kemencesutban lencsét válogató szerencsétlen Hamupipőkével. Hogy néz ki egy kemencesut? És miért kéne átválogatni a lencsét, amikor konyhakészen hapható az ABC-ben? Akkoriban, amikor még kemence ontotta a meleget, biztosan érthető volt a dolog. Na de a radiátorok világában...! Gondos szülők persze hajlamosak rá, hogy a világirodalom gyöngyszemeivel „etessék” az apróságokat, többnyire túl korán. Mert annak is eljön az ideje, de mit csináljon a kis óvodás, ha egyszer nyomasztja őt az a boldogtalan Hófehérke a méregkeverő mostohájával, Jancsiról és Juliskáról már nem is beszélve. Hát nem szívderítőbb az a figura, aki egész zenekarra való hangszerrel tömi tele a százzsebű köpenyét? Már miért ne tudna zsebredugni az illető egy zongorát? Ha a boszorkánynak van elég varázsereje mindenféle gonoszságokat művelni... Ha a lényeg - a jó és a rossz, az igazság és az igazságtalanság - hosszáférhetőbb nekik a mai díszletek között, hát bízzunk meg a gyerekek Ízlésében. Annál is inkább, mert bűntudatot ébreszthet bennük, ha rájönnek, hogy egészen másfajta történeteket szeret az apuka, vagy anyuka. Mert rájönnek ám! Észlelik a hangsúlyból a mesélő kelletlenségét, rosszallását. Könnyen elveszíthetik a saját megítélésüket is. Ez pedig nagyon nagy baj. A mesehallgatás ugyanis az első lépés az olvasó ember kialakulása felé. Válságos időszak, amikor az óvodásból iskolás lesz. Ha meséért könyörög óriási hiba azt mondani: „Ne nyaggass engem. Tudsz te már olvasni, meséld magadnak. Legalább az olvasást is gyakorolod.” Hát nem hajlandó „gyakorolni”. Mert nagy munka az kérem, hogy föl kell ismerni és összerakosgatni a betűket. Kinek marad ideje eközben követni a pergő cselekményt,megérteni a mondanivalót és elképzelni a körülményeket? Na ugye? Ha ebben a kritikus időben megvonjuk tőle a mese szellemi táplálékát, „leszokik” róla. A TV felé fordul. Az aztán készséggel kiszolgálja őt. Megmutatja, hogy néz ki a ma- nócska, milyen az Óperenciás tenger és hogyan csupálja ki a fákát tövestől az Erős János. Hogy közben elsatnyul a képze- lőreje? Hát ez az. Ez a veszély nagyon fennáll. Itt most közreadnám személyes tapasztalataimat, milyen ravaszkodással intéztem el, hogy a gyerekeim maguktól vegyék kézbe a könyvet. Már harmadik osztályba jártak, hibátlanul, folyékonyan olvastak, a meséket azonban még mindig „hallgatni” akarták. Rendben van. Elkezdtem egy történetet, de a legizgalmasabb résznél - sürgős főznivalóimra hivatkozva, meg azzal az ígérettel, ha végeztem folytatjuk - otthagytam őket a nyitott könyv csalétkével. Persze, hogy „ráharaptak”. Olvasni kezdték, mert nem bírták a kíváncsiságukkal: mi a vége? Okvetlenül tudni akarták. Olvasni kezdték, mert érdekelte őket. És ez rendkívül fontos, hogy érdekelje őket. Két, három ilyen , .húzás” elég volt a felismeréshez: függetleníthetik magukat az én mesélő kedvemtől. Eleinte tökéletesen mindegy, hogy mit, csak kedvtelve olvassanak. Ne kötelességszerűen. A „gyakorlás” így is benne van a pakliban. Meg az is, hogy később nem lesz baj a helyesírásukkal, fogalmazási készségükkel. Igaz, van egy bökkenő. Honnan lehet tudni, melyik mesét szeretik? Kérem szépen. Vigyük el a gyerek-könyvtárba, és engedjük szabadjára a polcok között. Pár perc alatt csalhatalanul kiválasztja - akár a képek alapján is -, hogy mi kell neki. A könyvesboltban aztán elég csak azt megvenni, ami már bevált. Amennyiben persze kapható. Lázár Ervin kötetei például teljesen hiányoznak a könyvespolcról, Grimm és Andersen viszont van dögivei. Miután kellően ecseteltem, mennyire életbevágó a mese önmagában, nem kevésbé fontos az a meghitt légkör sem, ami a melésőt összekapcsolja hallgatójával. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, mekkora erőfeszítést jelent egy fáradt anyukának esténként odaülni a kiságy mellé, vagy mesélésre áldozni a vasárnap délutánokat, de megéri. Választhatjuk ugyan a kényelmesebb megoldást is, de akkor ne tessék ám szidni azt a szegény gyereket, ha egy idő után jobban kötődik a TV-hez, mint a szüleihez, meg az olvasáshoz. Rezes Zsuzsa
