Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-08 / 335. szám

10 uj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1993. december 8., szerda El kell mondani Elnézésüket kérem, hogy le­velemmel zavarom önöket, de november 10-i „Politikai vitafó­rum” oldalán olvasott'„Mi lett volna?” cikk arra bátorított, hogy egy TV riporttal kapcso­latban elküldjem újságuknak gondolataimat, aztán ha önök is úgy gondolják, örülnék, ha le­közölnék. Nem tehetek róla, a fájdalom olyan, hogy azt vala­kinek el kell mondani, hogy el­viselhető legyen. Október 29-én a reggeli „Napkelte” nézése közben - csak úgy eszembe jutott, hogy milyen szerencséje van annak a molnárnak és családjának, aki abban az „átkos”-ban annyi anyagit és ismerőst össze tudott gyűjteni, hogy vissza tudta vá­sárolni azt a malmot, melyben dolgozott, állagára vigyázha­tott, sőt még gyarapíthatta is magának. Hogy vajon mit tehetnek azok a molnárok, akiknek ipar- engedélyét bevonták, malmát leállították, gépeit széthordták, összetörték, az energiát jelentő malomárkot betemették, vízjo­gát megszüntették, a malom­épületet lebontották és belőle ügyes tsz-tagok házat építettek, őt magát kuláknak minősítet­ték, lakásából kitették, a csalá­dot szétszórták. Hogy ezek a családok adták az iparnak a jó szakembereket. Ezeket az embereket a város, az ipar szívesen fogadta, mert ügyes, sokoldalú iparosok vol­tak, legtöbb esetben a malmot maguk építették, értettek a fá­hoz, vashoz, gépekhez, a bőr­höz, textilhez, vízhez, annak erejéhez, az állatokhoz, a ház körüli gazdálkodáshoz, állattar­táshoz, gabonához, szőlőműve­léshez, szerették a jó bort és jó kereskedők is voltak. Hogy az ilyen kis tulajdono­sok sok esetben a felbecsült ká­rértékűknek csak a 10 %-át kapták kárpótlásként, mit kezd­hetek újra? Hogy ezek a családok van­nak többen és nem a látott ri­port a jellemző. Amíg nem lesz ismét kisipar, kismalom és az ipar gyakorlásához nem mester­levél, hanem vállalkozói enge­dély kell, nem is lesz megfelelő szakmunkás utánpótlás. Hogy az, aki az én malmo­mat megkapta, még csak nem is válaszolt a magánosítás után érdeklődő levelemre, pedig gyermekeimmel én is hű ma­radtam a szakmához és majd 30 évig gyarapítottam a jogtalanul bitorolt vagyonát. Hogy végül ha valaki látta a riportot és olvassa gondolatai­mat, valamilyen formában ér­dekelt vagy magára ismert - csak úgy jusson neki is eszébe valami. Füzes Antal ny. molnár mester Pécs, Szigeti u. 69. Orbán Viktor parlamenti beszéde az 1994-es költségvetésről Vállalkozás és növekedés (3.) Az MDF kormánytól nem számítanak fordulatra Találkozás a baranyai gazdasági élet szereplőivel Az előző két számban jelent meg a beszéd első két része, most a befejező részt olvas­hatják. Tisztelt Ház! Ezek után engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam, hogy szerintünk Magyarország mai helyzetében milyen gazda­ságpolitikát kellene folytatni, s ebből következően milyen költ­ségvetést kellene elfogadnia a parlamentnek. Az állam szerepe Először: A gazdasági fordulat stratégiájának jegyében növel­nünk kell a piacon hagyott, adó formájában el nem vont vállal­kozói jövedelmeket. A vállal­kozóknak nagyarányú nyeresé­gadó kedvezményt kell nyúj­tani, ahelyett, hogy a minimum adó hagymázas ötletével fenye­getnék őket. A vállalkozások ösztönzése van olyan fontos, hogy ezért a költségvetési bevé­telek mintegy 30 milliárd Ft-nyi csökkenését is vállalni lehet. Másodszor: Ideológiai meg­győződésünktől függetlenül meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a magyar nemzetgazdaság mai helyzeté­ben az állam nem vonulhat ki máról holnapra a gazdaságból, hanem a piac logikájához il­leszkedő eszközökkel segítenie kell a gazdasági növekedés megindulását. Ennek első lépéseként az el­kerülhetetlen és sürgető hitel és adóskonszolidációt össze kell kapcsolni az érintett vállalatok és bankok tőkeemeléses privati­zációjával. Harmadszor: elhárítandó az etatizmus veszélyét, világosan meg kell határozni, hogy mi le­het az állam szerepe a gazdasági növekedés megindításában. Te­kintettel arra, hogy csak olyan intézkedéseket szabad meg­hozni a gazdasági növekedés érdekében, amelyek nem vezet­nek az infláció elviselhetetlen felgyorsulásához, nem jöhetnek számításba a gazdaságélénkí­tésnek a pénzkínálatot bővítő módszerei. Javasoljuk Tisztelt képviselőtársaim! Mit is kell tennie az MDF-kormánynak?-Javasoljuk, hogy a kiadá­sok csökkentése érdekében szüntesse meg a pazarlást! E lé­pést még akkor is meg kell ten­nünk, ha tudjuk, hogy az így nyert megtakarítások összege nem túlságosan nagy. Egyetlen kormány sem találhat erkölcsi igazolást egy olyan gazdaságpo­litikára, amely a takarékosságot nem saját maga házatáján, ha­nem a polgárok zsebében gya­korolja. Ezért a felesleges ál­lami hivatalokat fel kell szá­molni, a presztízs- és politikai célú beruházásokat vissza kell szorítani.-Javasoljuk, hogy az ország gazdasági teherbíróképességé­vel aránytalanul nagylelkű köte­lezettségeket - mint például a végkielégítést - a kormány vizsgálja felül.- Javasoljuk, hogy a kor­mány vizsgálja felül a szociális juttatások rendszerét is. A va­gyonosodó polgárokat nem kell támogatni, a szociális juttatáso­kat amennyire lehet a rászorult­sági elvhez kell közelíteni. A szociális célú kiadásoknak azonban van egy olyan része, amelyet nem szabad csökken­teni, nem nyúlhatunk hozzá a szegények számára juttatott olyan támogatáshoz, amelyek nélkül képtelenek lennének az alapvető fogyasztási javakat megvásárolni.- Javasoljuk, hogy a kor­mány erősítse meg a vám- és pénzügyőrséget, valamint az adóigazgatást. Ha az adókból befolyó bevételeket szeretnénk növelni, akkor nem az újabb és újabb adók kivetésére kell gon­dolnunk, hanem sokkal inkább a meglévő adók behajtását kel­lene következtesebbé tenni. Rá­adásul az adókedvezmények is csak akkor lesznek vonzóak a befektetők számára, ha egyéb­ként nem könnyű kibújni az adóterhek alól.-Végezetül pedig azt java­soljuk az MDF kormánynak, hogy a magánerős lakásépítke­zést állami eszközökkel is tá­mogassa. Ezért vagy az ÁFA visazaigénylésének lehetőségét állítsa vissza, vagy a lakásépí­tésre felvett hitelek terheit tegye leírhatóvá az adóalapból. Tisztelt kormánypárti képvi­selőtársaim! Egy ilyen gazdaságpolitiká­ról és az ezen nyugvó költség- vetési politikával szembeni el­lenérvként felhozható, hogy a vállalkozások támogatása miatt a költségvetési hiány nőni fog, s ezért meghaladja az IMF által jóváhagyott mértéket. Mi erre azt válaszoljuk, hogy az IMF-fel folytatott tárgyaláso­kon szükségképpen alárendelt helyzetben van az a kormány, amelynek nem saját stratégiája van a kilábaláshoz, hanem az IMF-től várja a recepteket, vagy a mumusnak akarja használni a népszerűtlen intézkedések be­vezetéséhez. Mi úgy hisszük, hogy az IMF számára elfogad­ható költségvetési hiány mér­téke és ennek aránya a hazai össztermékhez képest attól füg­gően fogadható el, hogy az il­leszkedik-e valamilyen politikai stratégiába. Egy átgondolt, a költségvetési hiány mértékét rövidtávon növelő, de a magán­erős vállalkozásokat segítő költségvetés és gazdaságpoli­tika szerintünk elfogadtatható a nemzetközi pénzügyi szerveze­tekkel. Politikai fordulatra van szükség Tisztelt Ház! Politikai bátorságát ez a kor­mány már 1990. októberében elveszítette, gazdaságfejlesztési stratégiája pedig sohasem volt. A gazdasági miniszterek közötti megosztottság, illetve a kon­cepcióhiány miatt az apparátu­sok harca megbénította műkö­dését. Az előttünk fekvő tör­vényjavaslat ezt sokadszor iga­zolja, és egyben végső bizonyí­tékát adja annak, hogy az MDF kormánytól az általunk itt szor­galmazott gazdasági fordulatra nem számíthatunk. Politikai fordulatra van tehát szükség. Köszönöm megtisztelő fi­gyelmüket! Az egész ország érdekeit szem előtt tartva A baranyai gazdasági élet szereplőivel való találkozás so­rán - amelynek apropóját a fenti beszéd adta - a FIDESZ elnöke kiemelte, hogy megítélése sze­rint a magyar gazdaság olyan ál­lapotban van, amelyen csak a befektetések, a beruházások növekedése segíthet. Csak a munkahely teremtésen keresz­tül vezet kiút, a mostani nehéz szociális helyzetből. Ma Magyarországon kifeje­zetten jól szervezett, nyomást gyakorló csoportként csak a szakszervezetek hatnak a kor­mányzatra, ugyanakkor a má­sik, a munkaadói oldalról hi­ányzik az ezt kiegyensúlyozó gazdaságú ráhatás. Ugyanakkor a FIDESZ nem a munkaadók vagy a munkaválla­lók pártja, hanem egy olyan nemzeti látószögű gazdasági programot fogadott el, amely nem valamelyik társadalmi cso­port érdekeit tartja szem előtt, hanem az egész ország érdekeit próbálja meg képviselni a poli­tikában oly módon, hogy a tár­sadalomban fellelhető cso­portok egymástól eltérő, sőt olykor szembenálló érdekeit kí­séri meg összeegyeztetni. Meghallgattam Horn Gyulát Guiness rekord v Elmondta, hogy mióta Ők át­adták a kormányrudat a külföldi adósságunk 21-ről 24 milliárd dollárra nőtt.Ez így önmagában igaz, de a rendszerváltás óta el­telt 4 év értékelésében féligaz­ság. Elfelejtette hozzátenni, hogy közben az általuk csinált adós­sághegy törlesztéseként és a kamatokra évente 3 milliárd dollárt, összesen közel 12 milli­árd dollárt kifizettünk. Ez egy átlag 4 tagú családnak minden évben 120 ezer forintot vett ki a zsebéből. Emellett a devizatar­talékunk nulláról 4,5 milliárd dollárra növekedett. Amikor 1989-ben a nagyma­rosi vízlépcső parlamenti tár­gyalásakor már ingani kezdett az építés megszavazása, Horn Gyula volt az aki külügyi állam­titkárként a vitát lezárandó azt mondta: Példátlan lenne, hogy egy kormány szerződést fel­mond, az nemzetközi elszigete­lődésünkhöz vezetne, többet senki sem kötne velünk megál­lapodást. Ez az állítása természetesen valótlanság volt. Másfél évig emiatt folyt a körgát építése, a környezet rombolás, s most majd a helyreállítás. Horn Gyulának elévülhetet­len érdemei vannak abban, hogy 25 milliárd forintot kidob­tunk az ablakon. Ez ebben a kategóriában va­lószínűleg Guiness rekord, így én is megtapsoltam Horn Gyu­lát. Dr. Sütő László Miért léptem ki a KNDP-ből? Továbbra is szeretettel fogadok mindenkit Mostanában sokan felteszik a kérdést, miért léptem ki a KDNP-ból. Úgy gondolom, hogy ha a sajtóban nyilatko­zom, ezzel az információval tar­tozom választóimnak, és elejét veszem a találgatásoknak. Két dolgot megjegyzek:- Minden ellenkező híreszte­lés ellenében soha nem akartam pap lenni. Igaz, hogy a Jézus Társasága pécsi Pius gimnázi­umába jártam, de papi hivatá­som nem volt.- Gyermekkoromtól fogva hivő katolikus vagyok és politi­kai magatartásom sem válto­zott: maradtam keresztény poli­tikusnak. Lelkiismeretem sze­rint mindig hűséges tagja vol­tam, vagyok és leszek egyhá­zamnak. Következetesen köve­tem a keresztény világnézet Út­mutatásait és az egyház társa­dalmi tanítását. Mikor megszerveztem Mo­hácson a Kereszténydemokrata Pártot, a katolikus világnézet­nek elkötelezett tagokat gyűjtöt­tem össze, többségében. Dr. Keresztes Sándor országos el­nök az 1989. szeptember 30-i pártalakuló választmányi gyű­lésen a párt országos intéző bi­zottságába javasolt, ahová mégis választottak. Dr. Surján László későbbi elnök ekkor még nem volt párttag. Az 1990-es országgyűlési választá­sokkor a KDNP színeiben in­dultam. A választások utáni években új szervezeti forma alakult ki, előtérbe kerültek a megyei székhelyek és így Mo­hácsnak semmi esélye sem lehe­tett Péccsel szemben. Automa­tikusan kikerültem az országos intéző bizottságból, de megma­radtam az országos és megyei választmányban. Ezt csak azért írom meg, hogy már korábban kikerültem a döntési körből. De nem ezért léptem ki. Fordulópontot jelentett a párthoz való kötődésemben 1992. december 17-e, amikor is Surján László miniszter az or­szággyűlés elé terjesztette az A, B variánsú úgynevezett mag­zatvédelmi törvényt. Fájt, hogy az országgyűlés a liberálisabb B. változatot fogadta el, de az egyenesen feláborított, hogy a miniszter nem terjesztett az or­szággyűlés elé egy olyan válto­zatot is, amely megfelelt volna a párt alapszabályában és prog­ramjában elfogadott keresztény világnézetnek. Ekkor döbben­tem rá, hogy ez a párt pártér­dekből saját elvét is feláldozza. Ezt a véleményemet erősítette meg a Katolikus Püspöki Kar december 22-i körlevele, amely magzatgyilkolási törvénynek nevezte az országgyűlés által el­fogadott törvényt. Olvastam a Magzatvédő Társaság, a Pacem in Utero Egyesület, a Kész stb. állásfoglalásokat, amelyek mind elítélték a magzat megölé­sének törvényi lehetőségét. Tiltakozásomat több fóru­mon is elmondtam, és Császár Terézia országos pártelnök he­lyettes előtt is bíráltam Surján pártelnököt. Ennek meg is lett a következménye, leváltottak minden tisztségemből. Nyomatékosan kijelentem, hogy Mohács város polgáraival való kapcsolatomban semmit sem változott. Továbbra is tisz­telettel és szeretettel fogadok mindenkit, aki problémájával hozzám jön. Fogadóórám min­den csütörtökön a Polgármesteri Hivatal B-épületének tanács­termében 15-16-ig van. Monostori Antal Versenysemlegességet a mezőgazdaságban Kikapcsolni, vagy bekapcsolni? • • Jóllehet messze vannak még a választások, a kulisszák mö­gött azonban már körvonala­zódnak a pártok különböző programjai. Dr. Lakos László szocialista országgyűlési képvi­selőt a Magyar Szocialista Párt készülő agrárprogramjáról kér­deztük.- Helytelen volna, ha a me­zőgazdaság a választási csaták áldozatává válna - mondta az agrárszakértő. - Programunk elsősorban arra irányul, hogy megállítsuk az ágazat további romlását. Ezért szükségesnek látjuk - tiszteletben tartva a megszerzett tulajdont - a kár­pótlás mielőbbi befejezését. Programunk másik sarok­köve: a mezőgazdaság mai 8 százalékos támogatását lega­lább a duplájára kell emelni. Haladéktalanul rendezni kell az ágazatban felgyülemlett adós­ságok sorsát, akár úgy, hogy tel­jes egészében, vagy részben el kell engedni a tartozásokat, ne­tán állami támogatást kell nyúj­tani a törlesztéshez, esetleg hosszú lejáratú, kedvező hitele­ket kell biztosítani a törlesztés- h éi.- Önök a szövetkezeti vagy magángazdálkodás hívei?-Az üzemi formák megvá­lasztását rá kell bízni a tulajdo­nosokra. Ezzel párhuzamosan szektorsemleges szabályozást kell kialakítani és azonos lehe­tőségeket kell teremteni min­denkinek. A megmérettetés pe­dig a „produktum” alapján tör­ténjen.- Az MSZP olyan piaci rend­szert képzel el, amely minden termelőnek elfogadható jövede­lembiztonságot teremt. A priva­tizációt illetően gyökeres válto­zást szeretnénk, ugyanis meg­engedhetetlen, hogy a privati­zációs bevételek az államház­tartás túlköltekezésének fedeze­téül szolgáljanak.- Agrárprogramunkban lét- jogosultsága van a szövetkeze­teknek, hiszen a kisemberek­nek, a kevés vagyonnal rendel­kezőknek az összefogás, a szö­vetkezés az egyetlen lehetősé­gük a piaci versenyben való tal­pon maradásra. A közösen gaz­dálkodóknak ugyanolyan tör­vényi garanciákat kell kapniuk, mint a magángazdálkodóknak, a gazdasági társaságoknak.- Hogyan lehetne csökken­teni a falusi munkanélküliséget?- Programunkban kiemelt szerepet kapott a munkanélküli­ség kezelése. Hatékony lépése­ket kívánunk tenni mind az új munkahelyek teremtése, mind a régiek megőrzése érdekében, mert ha a falusi emberek meg­élhetése bizonytalanná válik, az egész ország kenyere kerül ve­szélybe. u. g. Kikapcsolni vagy bekap­csolni? ... az elektronikus „médiákra” fordítva a shakes- pearei „lenni vagy nem lenni” kérdését az ezredforduló végén, a magyar demokrácia harmadik esztendejében szomorú, de va­lóságos dilemma. Média-háborúról harsog az ország, holott ennél véresebb háború dúl tőlünk néhány kiló- métrre és ez a vértelen csata - amely most már kezd az idege­inkre és cukorháztartásunkra mérgező hatást gyakorolni - nagyon is „élesben” folyik. Fel­oldása, „békévé” simítása pedig igen egyszerű, - csak helyére kell tenni a dolgokat. így a „médiákat” is - az elektronikus médiumokra gondolok, a rá­dióra, és a televízióra. Mindkettőt elsősorban nor­málisan gondolkodó ember szó­rakoztató eszköznek tekinti, és ha az, akkor elvárja, hógy szó­rakoztasson: muzsikával, nívós prózával, színházzal, sporttal, s talán még néha kevésbbé „bár­gyú szövegű” töltelék reklám­mal is! Tájékoztasson a nagyvi­lág dolgairól, ez is elvárás, azaz közölje a hírszolgálati irodák hír- és információs anyagát képben és szóban - de, és ezen volna a hangsúly: kommentár nélkül. Tényeket kérünk és vá­runk és nem „biblia-magyaráza­tot”! Vegyék már tudomásul 1993-ban, hogy felnőtt embe­rekkel állnak szemben az arra „illetékesek”, akik tudnak sze­lektálni, értelmezni, érteni láb­jegyzetek nélkül is. Azok pedig, akik igénylik a szájuk, felfogá­suk, világnézetük, elkötelezett­ségük szerinti „csűrést-csava- rást”, értelmezgetést, vegyék igénybe a bőségesen áradó, és ma már minden színárnyalatban dúskáló „nyomtatott sajtó” ter­mékeit, ki-ki hite, meggyőző­dése és ízlése szerint - de egyet­len „karmester” se vegye magá­nak azt a bátorságot, hogy egy- szólamban láttasa a nagyon is sokféle színben pompázó vi­lágot! Összegezve: politikától men­tes rádiót és televíziót! Adalé­kok és hordalékok nélküli tény­közlő híradást. Ennyi és csak ennyi és ezzel minden igényt kielégítően pontot lehet tenni az egyre undorítóbbá váló, kilógó „lólábú”, egyirányúsító törek­vés-hadviselés végére. A rádió és a televízió az egész magyar népé és azt nincs joga senkinek, semmiféle álca alatt kisajátítani! Nem vagyunk birkanyáj, nincs szükségünk a vezérürű kolompjára: felnőt­tünk! Ezt méltóztassanak meg­érteni az „illetékes polgártár­sak”! Dr. Hegedűs Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom