Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-05 / 302. szám
1993. november 5., péntek Riport ui Dunántúli napló 21 Olasz kaland Visszatoloncoltak az olasz határról három pécsi fiút. Csak úgy. Minden ok nélkül. Hihetetlen a történet, amit egyikük édesanyja ad elő, a főszereplők levelének kíséretében. Az ember persze nem „dől be” rögtön. Nehéz elképzelni, hogy az idegenforgalmukra kényes olaszok csak úgy, ukk-mukk-fukk leszállítanak a vonatról három magyar fiatalembert. Szüleik előtt talán elhallgattak valami fontos apróságot, ami megindokolja, miért találták őket gyanúsnak a vámosok. Közvetlenül tőlük szeretném hallani, hogyan zajlott le a dolog. Jó. Beállít hozzám három nagyranőtt gyerek. Formájuk már férfias, viselkedésük még kamaszosan félszeg. Idén érettségiztek, végigdolgozták a nyarat, hogy augusztusban elbúcsúztassák a közös diákéveket és együtt kóstoljanak bele az önállóságba felnőttkoruk küszöbén. Elém teszik a West-Travel Utazási Iroda utalványát, amely tanúsítja, hogy 1993 augusztus 11-től apartman-bérlők ők hárman a Villa Emilio 22-IB épületben. Retur vonatjegy igazolja, nem akartak céltalanul csavarogni, fürödni, napozni, szórakozni szerettek volna egy hétig Bibioneban, a tengerparton. Akkor hát hogy is történt?- Csak mi hárman ültünk egész úton abban a vasúti kocsiban, amely közvetlenül megy Pécsről Triesztbe. Villa Opicina határállomáson jöttek az olasz vámosok. A pénzünk után érdeklődtek. Megmutattuk. Fejenként körülbelül hatezer forintnak megfelelő lirát vittünk magunkkal. A vámosok nem szóltak semmit, elvették az útlevelünket és intettek, hogy szálljunk le a vonatról. Tanakodtunk, vigyük-e magunkkal a csomagjainkat. Szerencsére úgy döntöttünk, jobb, ha nem hagyjuk ott gazdátlanul, akármilyen rövid időről van is szó. Külföldi utazásokban nincs még elegendő gyakorlatunk. Azt hittük, valami formalitást kell elintézni, aztán rögtön jöhetünk is vissza. Egy irodába tereltek be minket, és mentek a dolguk után. Vártunk. Hamarosan hoztak három lengyelt. Némi vita alakul ki a fiúk között, lengyelek, oroszok, vagy horvátok voltak-e az illetők. Nagyon törekedtek a pontosságra. Végül a lengyelben egyeztek meg:- Kipakoltatták őket és egy csomó csempészórát találtak náluk. Közben megmozdult a vonatunk. Ezt észrevette az egyik lengyel, kirohant és felugrott rá. A vámosok dühöngtek, összegyűltek vagy hatan, telefonáltak jobbra-balra, rendőrökkel hozatták vissza a szökevényt a következő állomásról. Velünk senki sem törődött. Mintha megfeledkeztek volna rólunk. Na mindegy, majd elmegyünk a következő vonattal. Másfél óra múlva jött végre egy nő, aki tudott angolul. Bennünket vettek sorra. Mindent kirakattak velünk is. Hosszasan vizsgálgat- ták a mosóporunkat, talán azt hitték, hogy kábítószer. Jót derülnek ezen a feltevésen, meg azon is, ahogy felidézik; hogyan forgatták a vámosok egyenként a magyar kon- zerveket és magyaráztatták el részletesen, melyik milyen ételt tartalmaz.- Kedélyesen viselkedtek?-Igen, nagyon. Udvariasak voltak. Valahogy mintha mulattak volna rajtunk, - ecsetelik a helyzetet egymást kiegészítve. - Eszünkbe se jutott, hogy bármi probléma lehet. Tudtuk, nincs nálunk semmi, amibe beleköthetnének. Csak akkor jöttünk rá, hogy valami mégse stimmel, amikor közölték: ha nem tudunk felmutatni fejenként ezer márkát, nem engednek tovább. Előszedtük a szállásutalványunkat, a retur vonatjegyünket, mutogattuk a kon- zerveket, hogy értsék, miért nincs nálunk több pénz. Meg se nézték, oda se figyeltek. Kértük, telefonáljanak Bibionéba, ott igazolhatják, hogy igazat mondunk. Nem tették. Jegyzőkönyvet nem csináltak, mert nem volt miről. Csak azt hajtogatták, ha nincs ezer márka, mehetünk vissza oda, ahonnan jöttünk. A tolmácsoló vámostól kértük, írja le nekünk a nevét, de nem volt hajlandó. Közben befutott a vonat Magyarország felé. Felrakták rá a csomagjainkat és bennünket is feltuszkoltak. Ennyi. Várakozva néznek rám, van-e kérdésem. Tekintetük nyílt, becsületes és szomorú attól, hogy újraélték a történet végét. Meggyőztek.-így akarják kiszűrni a Velence főterén pattogatott kukoricát majszoló magyarokat - idézte találkozásunkkor az édesanya az olasz konzulátus egyik alkalmazottjának megjegyzését. Nagy Dezsőné ugyanis nem hagyta annyiban a dolgot. Először Pécsett a Pénzügyőrségnél érdeklődött, valóban létezik-e az ezer márkás kikötés. Nem, nincs ilyen. A Külügyminisztériumhoz irányították panaszával. Feljelentését az olasz vámhivatal dolgozói ellen dr. Galán- tai Ambrus olasz referens nyugtázta. Felhívtam. Nekem is megerősítette: nem ez az egyetlen kínos eset. Ezeket összesítve tiltakozó jegyzéket adtak át a budapesti olasz konzulnőnek, aki egyébként előzékenyen fogadta Nagy Dezsőnét. Sajnálkozását fejezte ki és ígéretet tett rá, hogy megteszi a szükséges lépéseket. Próbál intézkedni a milánói magyar konzul is, ennek azonban határt szab az olasz-magyar vízum-mentességi megállapodás, amely ugyan „figyelembe veszi a két állam közötti baráti kapcsolatok fejlődését,, ... de „rendelkezései nem záiják ki a szerződő felek azon jogát, hogy egyedi elbírálás alapján megtagadják a területükre való beutazás engedélyezését”. Hogy ez milyen indok alapján eshet meg, arról nincs szó. Nem részletezik. A Külügyminisztérium konzuli főosztályára továbbította az utazási iroda is a hozzájuk benyújtott kártérítési igényt a felhasználatlanul maradt szállás- és útiköltségre. Legalább. Az ügy persze megfoghatatlan. Se jegyzőkönyv, se pártatlan tanú, csak három kárvallott, aki nekibúsúlva állít be otthon még aznap. Sajnálom őket, hogy a függetlenség felé tett első lépésükkel az „egyedi elbírálásba botlottak és azt a szomorú tapasztalatot szerezték: ilyesmi is előfordulhat. Nem árt tudni! Rezes Zsuzsa A Richter Kft. Oroszországban Farma-Richter Kft. elnevezéssel vegyes vállalatot alapított Oroszországban a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. - tájékoztatta az MTI-t Bogsch Erik, a gyógyszergyár vezetője. A moszkvai központú társaságban a magyar gyógyszergyár 49 százalékkal, az orosz magán- személyekből verbuválódott Protek cég pedig 51 százalékkal részesedik. A vegyes vállalat feladata a Richter Gedeon Rt. termékeinek értékesítése az oroszországi piacon. A jövő év végéig Oroszország területén csaknem 100 helyi képviselőt, gyógyszeripari szakembert alkalmaznak, hogy a magyar gyógyszerek forgalmát biztosítsák. A Farma-Richter vegyes vállalattól jövő év végéig 18-20 millió dolláros forgalmat várnak. A társaság az első időszakban eladással foglalkozik, később bizonyos magyar gyógyszerek helyi csomagolását is tervezi. Az 50 millió rubel alaptőkével rendelkező vegyes vállalat az oroszországi Richter gyógyszerforgalom egyharmadát bonyolítja. A Richter Gedeon Rt.-nek, amely 2 milliárd forintos nyereséggel zárta az elmúlt 9 hónapot, ez a második vegyes vállalata Kelet-Európábán. Az elsőt ez év augusztusában alapította Ukrajnában. * T^^Lokoin-k A címerhasználat mintegy nyolc évszázaddal ezelőt a nemességhez kötődve, pontosabban a lovagok fegyverhasználatához idomulva alakult ki Nyugat-Európában. Európai megjelenése után viszonylag rövid idő alatt túllépett a katonáskodó hűbérurak körén. A városcímerek mellett csakhamar megjelentek a céhek, az egyes polgárok, falvak stb. címerei. A címerhasználat szokása megérte a polgárosodás korát, s napjainkban is virágzik. A címerekben olyan jelrendszert találhatunk, amely a legkülönbözőbb tudattartalmak kifejezésére alkalmas. „Divatossá” váltak Európa-szerte. Sokszor látunk fiatalokat, kik büszkén hordják kabáthajtókájukon ősi városaik jelvényeit. Azok között, akik felismerik, hogy felvételeink Pécs belvárosában hol készültek, szerkesztőségünk három darab ezer forintos vásárlási utalványt sorsol ki. Fotó: Müller Andrea.
