Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-29 / 326. szám

1993. november 29., hétfő Gazdaság aj Dunántúli napló 7 Az 1990-es lelkesedést felváltotta egyfajta tartózkodás Közös gondolkodás Maastrichtban Kelet-Európábán a fellendülésre még várni kell Mind Nyugat-, mind Ke­let-Európábán elmúltak azok az idők, amikor kölcsönös eufóri­ával tekintettek egymásra. Kele­ten ma mind gyakrabban kény­telenek annak jeleit érzékelni, hogy Nyugat-Európában sokan egyfajta gazdasági fenyegetést látnak a térség közeledésében, jóllehet a tények és az adatok éppenhogy az ellenkezőjét mu­tatják - hangsúlyozta Maast-’ richtban a „Global Panel” című nemzetközi konferencián tartott beszédében Bőd Péter Ákos, az MNB elnöke. * A „Global Panel” elneve­zésű, kormányzati szintű politi­kusokat, a gazdasági és üzleti élet vezetőit kétnapos közös gondolkodásra összehívó kon­ferenciát hatodik alkalommal rendezték meg, ezúttal az euró­pai uniós szerződésről neveze­tessé vált holland városban. Az európai és világgazdaság alap­vető tendenciáiról, regionális és nemzetközi léptékű politikai­biztonságpolitikai problémák­Albert Wulbrandt német mé­hész a bonni DLG Agriservice és a pécsi központ vezetőjének Günter Brüning úrnak a meghí­vására három hetet töltött Ma­gyarországon. Elsősorban Ba­ranya, Somogy, Tolna, Bács-Kiskun, Csongrád és Bé­kés megye méhészegyesületei­ben tartott előadásokat. Tizen­két nagyobb méhészetbe is ellá­togatott, hogy megismerkedjen a magyar méhészek problémái­val, értékesítési gondjaival. Több helyen elhangzott, hogy a mézet jelenleg jóval csak a ter­melési költség alatt lehet érté­kesíteni, nagy mennyiségű - a nyugati és német piacokon is jól eladható - akácméz vár vevőre. A magyar méhészek expor­tálnak ugyan akácmézet és vi­rágport a Német Szövetségi Köztársaságba, de egyre kisebb mennyiségben. Az elmúlt évben 2400 tonnát szállítottak. Az ol­csó mézet kínáló országok is igyekeznek meghódítani a né­met piacokat, de a fogyasztók előnyben részesítik a minőségi termékeket. Németországban a Német Méhészszövetségbe 21 tarto­mányi méhészszövetség tömö­rül, kereken 100 000 méhész, akik nagyrészt közvetlenül ér­tékesítik a termékeiket. A szö­vetség által engedélyezett és védett egységes üveget és cím­két alkalmaznak. Csak azok használhatják ezeket, akik be­tartják a Közös Piac térségében érvényes rendelkezéseknél szi­gorúbb előírásokat, és akiknél a szövetség munkatársai ellen­őrizték a minőséget. Ezek a ki­indulópontjai a DLG Agriser­vice magyar méhészek részére ról, ez alkalommal egyebek kö­zött olyan felszólalók fejtették ki véleményüket, mint Carlos Menem argentin államfő, Ruud Lubbers holland és Janez Dmovsek szlovén kormányfők, Simon Peresz izraeli külügy­miniszter vagy Hanna Su- chocka, korábbi lengyel minisz­terelnök. Magyarországról - az eredetileg meghívott Antall Jó­zsef kormányfő^ képviseletében is - Bőd Péter Ákos tartott elő­adást. Az MNB elnöke ennek során egyebek között kifejtette: mi­közben Nyugaton ma sokan ve­szélyes fenyegetést látnak a ke­let- és közép-európai cégek „beengedésében”, valójában éppenhogy az Európai Unió tagországai azok, amelyek idén például hatalmas kereskedelmi többlettel zárják a velünk foly­tatott kereskedelmet. Európá­nak nemhogy nem fenyegetés térségünk, hanem nélkülözhe­kidolgozott piackoncepciójá­nak. Sok magyar községnek, vá­rosnak van nyugat-európai test­vérvárosa. A már meglévő kul­turális kapcsolatokat a lehető­ségekhez mérten ki lehet bőví­teni gazdaságiakkal is. A ma­gyar méhészek a partnervárosok kulturális rendezvényein más mezőgazdasági termékkel együtt bemutatkozhatnak, ma­gyar specialitásokból kóstoló­tetlen újabb partner, piac, be­fektetési lehetőség - mondotta. Bőd Péter Ákos mindezek kapcsán utóbb az MTI munka­társának elmondta, hogy Nyu­gaton a recesszió általános rossz közérzeteiben tapasztal­ható olyan riadalom, hogy a ke­leti partnerek feltűnése további piacveszteséget eredményez­het. „Előadásom célja az volt, hogy megmutassuk: nemhogy fenyegetést, de mégcsak sor­sára, támogatásra váró szegény rokont sem kell látniuk ben­nünk. Sokkal inkább olyan partnereket, amelyek az ő tal- ponmaradásukhoz is jelentős mértékben hozzájárulhatnak”. Feltéve, hogy valóban befo­gadnak minket és hogy segítik, hogy a kulturálisan máris Eu­rópához tartozó térségünk gaz­daságilag is ténylegesen műkö­dőképessé váljon - tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy tapasz­talata szerint mennyire „vevők” kát tarthatnak. A partner telepü­lésen keresniük kell egy kiske­reskedőt, aki folyamatosan for­galmazza az egységes üvegben, címkével ellátott, közvetlenül a termelőktől kiszállított akácmé­zet. Fontos még, hogy a magyar méhészek, ha sikereket akarnak elérni, igazodjanak a német méhészszövetség által kiadott minőségi normákhoz. Erre a magyar méhészek nagy része képes. A sikeres magyar méz­a nyugati partnerek ezekre az érvekre, az MNB elnöke el­mondta: az 1990-es lelkesedést 1991 óta tagadhatatlanul felvál­totta egyfajta tartózkodás, amit javarészt a gazdasági válság va­lamint az motivált, hogy az ak­kor még Európai Közösség a visegrádi hármak után hirtelen szembetalálta magát a teljes ke­let-európai „blokkal”. Ma már számukra is érzékelhetők a tér­ségen belüli különbségek, a gazdasági recesszió pedig lát­hatóan mólóban van. „Ennek alapján az 1994-es év minden bizonnyal nyugalmasabb fo­gadtatást tartogat majd, lega­lább a visegrádi országok szá­mára. Ha Nyugaton lesz is ideges­ség, az inkább az általános - például Japánnal vagy az Egye­sült Államokkal szembeni ver­senyképességük kérdésével függ majd össze” - összegezte benyomásait Bőd Péter Ákos. kereskedelem feltétele az is, hogy a német piacra 500 gram­mos egységes üvegekben kerül­jön ki a méz, ugyanis a német méhészek kereken 60 éve ilyen mennyiségben forgalmazzák a mézüket, azóta létezik a védett üvegük. Németországban az emberek átlagosan 1200 gramm mézet fogyasztanak évente, a magya­rok ennek alig negyedét, csak 2-300 grammot. Kísérletet kell tenni arra is, hogy Magyaror­szágon is több mézet fogyasz- szanak. A reklámokban hangsú­lyozni kellene egészségügyi ér­tékét, hiszen sokféle étel, süte­mény, ital elkészítéséhez, édesí- téséhez használható fel. Ez is segítene abban, hogy a most el­adatlan mézmennyiség kikerül­jön a raktárakból. Sok méhész ma már a méhcsaládjait napra­forgó mézzel telelteti át, mert az olcsóbb, mint a cukor. Albert Wulbrandt 200 méh- családos hivatásos méhészeté­nek termékeit a csaknem azonos időben alapított szaküzletében árusítja. Egy bérelt helyiségben Mönchengladbach belvárosá­ban. Ezen kívül speciális méze­ket vásárol és értékesít, de az összes méhészeti mellék- és feldolgozott termék is szerepel árukínálatában. Németországban szinte nincs is olyan méhész, aki ne árusí­taná maga is a mézét. A heti pi­acokon ott vannak. Jó bemutat­kozási lehetőség a termelői, az ünnepi, a karácsonyi piacokon való részvétel. Az első lépés, hogy a méhészek maguk ragad­ják meg a kezdeményezést és a környezetükben keressék meg az értékesítési lehetőségeket. Hat német gazdaságkutató in­tézet készített felmérést a volt szocialista országok gazdasági folyamatairól, s összegzésük szerint a várva várt fellendülés csak a későbbiekben, lassúbb ütemben következhet be. 1994-re a szakértők csupán Csehország és Lengyelország esetében tartják lehetségesnek a növekedést, Magyarországon viszont megáll a nemzeti össz­termék zsugorodása, tehát jö­vőre a termelés az idei szinten marad. Bulgáriában, Romániá­ban és Szlovákiában jövőre ér­zékelhetően mérséklődik a visz- szaesés, a volt Szovjetunióban, a FÁK-országokban azonban még mindig további 8-10 száza­lékos mínusszal kell számolni. A közgazdászok értékelése szerint jövőre tovább emelkedik a munkanélküliek száma: tíz százalék alatt csupán Csehor­szágban lesz (6), Magyarorszá­got (16) viszont csak a szlová­kok és a bolgárok „körözik le” (egyaránt 18 százalékkal). Nem kell azonban további „draszti­kus áremelkedésekkel” szá­molni, mivel a térségben az ár­képzés liberalizálásának folya­mata, s annak közvetlen árnö­velő hatása a legtöbb országban lezárult. Eközben „a figyelemre méltó stabilizációs sikereket Bár gazdasági életünk - az elemzők szerint - pang, a gaz­dálkodó szervezetek számának alakulása mégsem ezt mutatja. A KSH legfrissebb adatai sze: rint 1993. első kilenc hónapjá­ban folyamatosan emelkedett a szervezetek száma. A több mint 80 ezer jogi személyiségű gazdálkodó túl­nyomó többsége korlátolt fel­elősségű társaság (84 százalék), míg elenyésző a vállalatok száma (1,6 százalék). Kft-ből havonta több mint ezer alakul az országban. Örvendetesen emelkedik a kisvállalkozások száma is. Ezek 45 százaléka 10, 36 százaléka pedig még ennél is több alkal­mazottat foglalkoztat. Legtöbb­jük a kereskedelemben, a szol­gáltatásban, illetve az iparban tevékenykedik. Szeptember végéig 2972 jogi személyiségű gazdasági szerve­zet ellen indult csődeljárás. Többségük gazdasági társaság (67 százalék), de jelentős a szö­vetkezetek (23 százalék) és a vállalatok (10 százalék) aránya is. Sajnos, a kft-k nemcsak az alakulásban, hanem a felszámo­lásban is élen járnak! A 3146 felszámolás alatt álló szervezet csaknem fele kft, a másik fele felmutató Magyarországon és Csehországban” még mindig két számjegyű lesz az infláció. Az idei év Európa egész ke­leti felében feltehetően jóval kedvezőtlenebbül alakul, mint ahogy az előrejelzésekben sze­repelt. Ebben egyaránt döntő szerepe volt a rendszerváltozás­sal összefüggő bonyodalmak­nak és a reformok megtorpaná­sának. Bulgáriában és Romániában például alig történt előrehala­dás. A szétválást erősen megvi­selte Szlovákia és Csehország gazdasága. De még a reformok­ban élenjáró országok- Len­gyelország, Magyarország, Csehország - teljesítményét is lerontották a zavaró külső té­nyezők, mindenekelőtt az, hogy a nyugat-európai recesszió hát­rányosan befolyásolta exportju­kat. Lengyelország volt az egyetlen, amely a kivitel csök­kenését a belföldi fogyasztással ellensúlyozni tudta s így ipari termelése emelkedik. A hat kutató intézet elemzé­sének végeredménye, hogy Eu­rópa keleti régióiban a gazda­sági fellendülés ugyan még mindig várat magára, de 1994-ben talán mégis ígérete­sebb lesz a helyzet. Toronyi Attila pedig a szövetkezetek közül ke­rül ki. Nőtt az elmúlt időszakban az úgynevezett jogi személyiség nélküli szervezetek száma. Je­lenleg 92 ezer működik belőlük az országban. Legtöbbjük (67 százalék) betéti társaságként. Az országban az egyéni vál­lalkozók száma a legmagasabb: már majdnem eléri a 700 ezret. Figyelemre méltó, hogy a hiva­talos nyilvántartás szerint pon­tosan ennyi a munkanélküliek száma is. így, ha minden vállal­kozó legalább egy állástalant alkalmazna, megszűnne a mun­kanélküliség! Csakhogy a ma­gyar vállalkozók többsége gyakran még magát, illetve a családját sem képes eltartani sa­ját üzletéből... Az egyéni vállalkozóknak egyébként csak a fele működik főfoglalkozásban, a többiek mellékfoglalkozásban, illetve nyugdíjasként dolgoznak. Ér­dekes a foglalkozási ágak sze­rinti megoszlásuk is: 36 száza­lékuk kisiparos, 35 százalékuk kiskereskedő, 28 százalékuk szellemi szabadfoglalkozású és mindössze a fennmaradó 1 szá­zalékuk tevékenykedik a mező- gazdaságban. D. Zs. A fogyasztók a minőségi mézet keresik Egy német méhész tanácsai Hányán vállalkoznak ma Magyarországon? Zsíros napok Megkezdődött a radioaktív izotópok gyártása Sikeresen befejeződött a Budapesti Kutatóreaktor re­konstrukció utáni üzembe­helyezése. Az Országos Atomenergia Hivatal Nuk­leáris Biztonságtechnikai Felügyelete kiadta az enge­délyt a reaktor üzemszerű működésére - tájékoztatta az MTI-t a Magyar Tudo­mányos Akadémia Köz­ponti Fizikai Kutató Inté­zete. A névleges teljesítmé­nyen végzett mérések ered­ményei, és a 72 órás próba­üzem tapasztalatai szerint a reaktor mindenben megfelel a biztonságtechnikai előírá­soknak és a műszaki tervek­nek, így az ismét a fizikai kutatások rendelkezésére áll, illetve megkezdődött a radioaktív izotópok gyár­tása. Ezév októberében 1,7 száza­lékkal emelkedtek csupán a fo­gyasztói árak. Mármint az előző hónaphoz képest. A számok ilyen lebontása, a havonta is­métlődő méricskélés magában is jelez valamit, és nemcsak a statisztikai tudómány fejlődését jelzi, hanem azt is, hogy a két­számjegyű infláció korszaka sehogysem akar elmúlni. A statisztikai hivatal novem­ber közepén kiadott legfrissebb jelentése is az „áralakulás tartós tendenciáiról” beszél, melyek októberben is érvényesültek. A napi sajtóból nem egyszerű dolog tájékozódni. A „van, ami drágul, van ami nem” szemlélet, az időszakos hús-árleszállítások híre, például az a hír, miszerint a Gyulai Húskombinát 26 szá­zalékkal csökkentette a sertés­zsír kilójának árát, bizony in­kább napi értékű, jóllehet nélkü­lözhetetlen információkat tar­talmaz. Ilyenkor ugyanis érde­mes bevásárolni sertészsírt, gyulai kolbászt és más termé­keket. A hosszabb időszakokra ér­vényes statisztikai adatok fi­gyelmesebb tanulmányozása viszont ezeket az árcsökkentő intézkedéseket inkább véletle­neknek, a túlságosan megszalaj- tott árak "szintezésének” lát­tatja, jóllehet az árcsökkenté­seknek van egy tartós tanulsága is: végre működik a piac. Maradjunk a sertészsírnál. A 25 százalékos visszaárazás a je­lek szerint az árak mértéktelen emelkedésével függ össze. Egy kiló sertészsír, melynek ára ok- tóbeben 102 forint volt, 1992 augusztusában, tehát mindössze 14 hónappal ezelőtt még 50 fo­rint volt. Tavaly októberben ez a szám 66 forint. A 25 százalé­kos árcsökkenés tehát nem je­lent semmit. Arról van szó, hogy a valaha „érinthetetlen” népélelmezési cikknek számító sertészsír ára gyorsabban nőtt az élelmiszeripari átlagnál. Néhány jellegzetes ár az el­múlt év azonos időszakához vi­szonyítva: 1 kg sertéscombára idén októberben 378 forint volt az egy évvel korábbi 352 fo­rinthoz képest. A sertésoldalas kilója tavaly ilyenkor 215 forint volt, most 270, a napraforgó olaj ára 77-ről 94 forintra nőtt egy év alatt. Ami pedig a kilátá­sokat illeti, a napi sajtóból úgy tudni, hogy az év végéig már nem kell újabb változásoktól tartani, illetve csak a mostani „árcsökkentések” megszűnése, a „zsíros napok” vége ellen nincs biztosíték. A húsiparban még mindig nincs biztosíték a párizsi, a füstölt és töltött áruk emelkedése ellen, a tejiparban a joghurtok, a sajtok és a tej ára nőhet tovább a felvásárlási árak emelkedésekor. A kenyér ára a Julius Meinl üzlethálózat és né­hány megyei sütőipari vállalat előrejelzése szerint ebben az évben már nem emelkedik. A többi alapvető élelmiszer közül a kristálycukor ára 54-ről 79 forintra, a fehér kenyéré 35-ről 52 forintra, a tejé 26 fo­rintról 36 forintra emelkedett egyetlen esztendő alatt, s ezek­nek a változásoknak az lett a következménye, hogy az élel­miszerek árszínvonala gyorsab­ban nőtt a többi fogyasztási cik­kek árszínvonalánál. Nevezete­sen: egy év alatt a fogyasztási cikkek ára átlagosan 22 száza­lékkal, tehát nagyjából az inflá­ció mértékének megfelelően nőtt. Ezzel szemben az élelmi­szer-árak átlagos növekedése 27 százalék volt. Az élelmiszereken kívüli ja­vak esetében a KSH „mérsé­kelt” áremelkedésről beszél, de megállapítja, hogy tizenkét hó­nap alatt az élelmiszereken kí­vül a szolgáltatások is rohamo­san drágultak, átlagosan 26,8 százalékkal. Az átlagosnál ki­sebb volt viszont a tartós fo­gyasztási cikkek és a háztartási energiahordozók árnövekedése. Előbbiek egy év alatt 11,2 szá­zalékkal, utóbbiak 15,1 száza­lékkal drágultak. Ehhez azon­ban a statisztikai jelentés is hozzáfűzi: a háztartási energia „árrobbanása az előző években ment végbe az inflációt messze meghaladó mértékű áremelke­désekkel. A szeszes italok és a dohányárúk 12 hónap alatt 18 százalékkal, az üzemanyag-árak mintegy 20 százalékkal, a ruha­féleségek 16,9 százalékkal drá­gultak meg. Közeleg az év vége, s az ed­digi tendenciák lényeges válto­zására a statisztikusok nem számítanak. Ez pedig ebben az évben 23 százalékos árszínvonal-emel­kedést jelent majd. Ennek meg­felelően alakultak a létmini­mumok is. Októberben a két felnőttből és két 15 éven aluli gyermekből álló városi családban a létmi­nimum 11 730 forintot tett ki egy főre számítva, s ez bizony személyenként 200 forinttal több, mint akárcsak egy hónap­pal korábban volt. A községben élő „mintacsa­ládban” is 11 ezer forintot meghaladó összeg kellett egy családtag minimális megélheté­séhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom