Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-28 / 325. szám
Amerikából jöttem - futva Több, mint 26 ezer ember vett részi a New York maratonin. A mexikói A. Espinoza győzött, Nagy Bandó András részt vett. Szerencsésnek mondhatom magam, ott lehettem New York-ban a 23. New York City Maratonin, méghozzá 26 ezer 700-ad magammal! Valóban szerencse, hiszen 24 ezer jelentkezőt nem tudtak fogadni a rendezők. A maratoni napján 135 busz forgott New York központja és a Verrazano híd melletti starthely között, kiszállítva a futók ezreit. Húsz fokos meleget jósoltak, ami tetőzött is: 22 fok körül alakult az idő a déli órákban. A programfüzetből mindent kibogarászhattunk. 1970-ben 127 futó állt rajthoz, s 55 ért célba. A fejlődés töretlen, 1980-ban már 14 012 ember futott, s 12 512 célba is ért. Egyéb érdekességek: 18 ezer yard hosszú kordont helyeztek ld az utak mentén, 2700 rendőr állt őrt, mellettük 13 315 önkéntes tevékenykedett, és persze fontos szerepük volt az egészség- ügyieknek is, számszerint 1940 főnek. 25 kamerával dolgozott az ABC tv-társaság, nyolc helikopter körözött a startnál a fejünk fölött, 4,5 tonna jég fogyott el, s 16 millió papírpoharat ürítettünk ki a frissítő helyeken. De fölfújhattunk 26 ezer léggömböt is, s láthattunk 13 700 „No parking!” jelzést is. 300 alkalmi WC volt, s a starthely mellett gyülekezőnél egy 150 méter hosszú vályú formájában állították fel a szabadtéri használatú „A világ legnagyobb pisildéje” föliratú vizeldét. Fantasztikus hangulatban lódultunk neki a távnak, fogalmunk sem lehetett arról, hogy hányán futnak előttünk, s hányán mögöttünk, csak az időnkkel törődhettünk, s magunkra figyelhettünk. A New York-i közönség egyszerűen csodálatos! Két és fél millió ember tombolt, tapsolt, bíztatott minden versenyzőt, osztogatva a narancsszeleteket, banándarabkákat, sikongatva, buzdítva, skót dudások fújtak nekünk, apácák kórusa és zsidó közösségek kiáltoztak és tapsoltak, fehérek és feketék egymásra tapadva szurkoltak mindenkiért, mindenkinek. Első alkalommal képviselte egy kis közösség Magyarországot, igaz, az elmúlt évek során is futott egy-egy magyar. 12-en nevezhettünk, s mint a budapesti Mars Maratoni győztesei, ott lehetett pluszban egy férfi és egy nő. Költségeink egy jelentős részét szponzorok fedezték, az enyémet az Adidas Budapest Kft, a Szerencsejáték Rt Pécsi Igazgatósága, a McDonald’ és a MALÉV. Hogy miben különbözik egy New York-i maratoni egy budapestitől? Csupán abban, hogy az amerikaiak imádják azokat, akik teljesítenek valamit. És ezt azzal is kifejezésre juttatják, hogy szurkolnak értük. A közönség a nyolc óra alatt célba érkezőket is megvárta, s épp akkora ovációval fogadta az utolsóként befutókat, mint a győzteseket. Ami az eredményemet illeti, nekem több, mint két percet sikerült javítani eddigi legjobba- mon, s végül is a 3771. helyen végeztem, 3:34,15-tel. Jobbat terveztünk mindannyian, sajnos a párás, meleg idő visszavetett mindannyiunkat. Mi maradt még meg az emlékezetben? A Chicagóból érkezett Tom és Pamela, akiket a rajt előtt adott össze a pap, s a marathon 42 km-ét csinálták végig nászútként. Egy előttem futó New York-i, aki a feleségéhez és két gyerekéhez rohant, megcsókolta őket, s futott tovább. A McDonald’s-os fiú, aki pluszban adott egy csirkés szendvicset, amikor meglátta a nyakamban az érmet. A feketebőrű fiú, aki - látva, hogy nyújtom a lábszáramat - meggyúrt egy kicsit. A Queensboro Bridge után, az éles fordulóban álló tömeg hihetetlen hangulatú buzdítása, mely a zokogás határára kényszerített. Az út szélén sorakozó gyerekek - fehérek és feketék -, akik egy tenyerespacsira nyújtották csöppnyi kezüket. A skót dudások színes csoportja. A szombat esti paszta-party csodálatos rendezése és ínyenc étkei. A reggeli futás embereket és más nemzetek fiait-lányait összeboronáló hangulata. Es persze a - VÉGRE! - megpillantott CÉL! ... Istenem sikerült! Köszönöm. Nagy Bandó András Téli sportolási lehetőségek a dél-dunántúli megyékben Idén korán beköszöntött a tél, és ahol egy akármilyen pici dombocska lehetőséget ad a szánkózásra, rögtön megjelentek a gyerekek. Kíváncsiak voltunk: a három dél-dunántúli megyében van-e lehetőségük a havas-jeges sportok szerelmeseinek, hogy hódolhassanak szenvedélyüknek. Baranya megye szerencsés helyzetben van, hiszen a Mecsek lankái síelésre-szánkó- zásra alkalmasak, és itt van a régió egyetlen műjégpályája. Sajnos, a pécsi sípálya felvonója jelenleg nem működik, a múlt vasárnapi üzemzavar (tengelytörés miatt következett be) elhárítása folyamatban van. Remélhetőleg hamarosan a felvonó is működőképes lesz és a sísport hódolói kihasználhatják a remek hóviszonyokat. A pécsi műjégpálya teljes gőzzel üzemel. Az utóbbi időben jó eredményekkel rendelkező gyors- korcsolyázók készülnek a versenyekre, a legjobbak mindennap edzenek. Somogybán az időjárás határozza meg teljes egészében a téli sporttevékenységet. Hiába jött korán a tél, a tavak (Balaton, Deseda) még nem fagytak be, ez általában januárban szokott csak bekövetkezni. Mindenesetre a korcsolyázni vá-' gyók reménykedhetnek, ha kitart egy pár hétig a fagypont alatti hőmérséklet, talán hosz- szabb szezont élvezhetnek, mint az utóbbi években. A spontán programokon kívül a megyei és a kaposvári sportszövetség ügyességi, gyorsasági korcsolyaversenyeket, jégkorongtornát tervez a Desedán, a Balatonnál pedig idén is megtartják az immár hagyományos siófoki és fonyódi jégkamevált. A síelők rendelkezésére áll a Hangár-dombi síbázis, ahol megfelelő hóviszonyok esetén több versenyt is rendeznek (ezek sorából kiemelkedik a január végére tervezett Sí-show). Sajnos, a felvonót jelenleg itt is javítják, ugyanis ismeretlen tettesek a holtszezonban eltulajdonították a drótkötél-készletet. Tolna megyében a földrajzi adottságok miatt a síelés lehetőségei korlátozottak, ezért a szekszárdi szabadidősport-egyesület a baranyai Óbányán bérel immár évek óta területet, ahol saját erőből megépült már a sífelvonó is. A korcsolya kedvelőinek egy ideig még várniuk kell, hogy birtokukba vehessék a fadd-dom- bori holt Duna-ágat, valamint a Szálkai-tavat és a Sötétvöl- gyi-tavat. Ezeken a helyszíneken (ha az időjárás megengedi) elsősorban a gyerekek számára szerveznek majd gyorskorcsolya-versenyeket. Kosa Péter Marlboro- McLaren sztori ZTE-Zalahűtő helyett ZTE-Goldsun A férfi kosárlabda Szuper Ligában és a magyar bajnokságban szereplő ZTE-Zalahűtő neve megváltozott. Mivel a szponzoruk ezentúl a Goldsun nevet viseli, a csapat ZTE-Goldsunként szerepel a mérkőzéseken. Ehető étkészlet Az 1994-es téli olimpiai játékok szervezői a leleményes ötletek terén is maradandó alkotásra szánták el magukat. A dohányzás elleni kampány megindítása mellett ezúttal a környezet megóvásának szándéka vezérelte a norvég házigazdákat egyedülálló megoldásra, amely a következő: az ötkarikás viadal résztvevőinek ehető étkészletben kínálják az ételt. Osmund Ueland, az olimpiai szervező bizottság (LOOC) tagja nyilatkozott:-Február 12. és 27. között Lillehammerben az olimpiai delegációk természetes alapanyagból előállított elfogyasztható tányérokból, és ugyancsak ehető evőeszközökkel étkezhetnek az éttermekben. A tányérok burgonyából, az evőeszközök pedig kukoricadarából készülnek. Személy szerint én már megettem két tányért. Egyformán finomak voltak. Az ötkarikás versenyek résztvevőit körülbelül 900 ezer ilyen tányér várja majd. Jelcin döntött Nemcsak a magyar, hanem több egykori „szocialista ország” sportmozgalma is komoly anyagi nehézségekkel küzd. így van ez Oroszországban is, korábban elsősorban az állami támogatásból működtek a szövetségek, klubok. Borisz Jelcin államfő fontos döntést hozott: a sportmozgalomban ezentúl nem kell adót fizetni, és a külföldről behozott felszerelések, sportcikkek vámmentesek. A három ritmikus grácia Kaposvári trónkövetelők akrobatikus mutatványai Az elmúlt egy-két évben már hozzászokhattunk, hogy a hazai ritmikus sportgimnaszti- kai versenyek két kiváló sportoló, a kaposvári Szalay Andrea és az L. A. Gear-OSC versenyzője, Fráter Viktória külön csatáját hozzák. Ahol ők ketten elindultak (elindulnak), ott a többiek legfeljebb a dobogó harmadik fokáért versenyezhettek. Úgy tűnik azonban, hogy lassan megszűnik a két, olimpiát megjárt hölgy „egyeduralkodása”: a sportág kedvelőinek most már meg kell tanulnia a mindössze 15 éves Holjevicz Eszter nevét is, aki — Szalayhoz hasonlóan — szintén a Kapos RSG SC tornásza. — Eszter nem a tudása, hanem a neve miatt harmadik még egyelőre — mondja edzője, Boldizsár Natália. — A pontozóbírók előtt még nevet kell szereznie magának, hogy az ő gyakorlatait is ugyanúgy értékeljék, mint mondjuk Fráterét. Holjevicz valójában ebben a félévben robbant be igazán a sportág köztudatába, s a válogatóversenyeken elért jó eredményeinek köszönheti, hogy november első napjaiban — Szalayval és Fráterrel együtt — részt vehetett Spanyolországban az alicantei világbajnokságon. A VB után a következő nagy verseny az egy hete rendezett országos bajnokság volt, ahol a „három grácia” nem kevesebb, mint 15 (!) érmet gyűjtött össze. Mindhármójuknak igazságosan öt-öt medál jutott: Szalay a szerenkénti döntőkben kötéllel és labdával aranyérmes, az összetett versenyben, illetve karikával és szalaggal ezüstérmes lett, Holjevicz pedig kötéllel és buzogánnyal lett második, míg labdával és szalaggal harmadik, akárcsak az összetett versenyben. — Nem számítottam ilyen szép sikerre, hiszen más ismert versenyzők — a budapesti Gyulai Éva és a kazincbarcikai Demkó Emese — is ott voltak az OB-n. A kedvenc szerem egyébként a karika, a legjobban pedig a szalagot „gyűlölöm”. De nemcsak Eszternek, hanem minden bizonnyal Andreának is emlékezetes marad ez az országos bajnokság. Őt ugyanis nemes egyszerűséggel megfosztották az egyéni ösz- szetett verseny aranyérmétől... A szerenkénti döntőben az első három szer után utcahosz- szal vezetett, miután karikával, labdával és buzogánnyal is magasabb pontszámot kapott, mint nagy riválisa. A pontozóbírók azonban nem kis meglepetésre mégis Fráter Viktóriát hozták ki győztesnek. Hogy hogyan? A fővárosi versenyző utolsó gyakorlatára a nap legmagasabb pontszámát kapta, míg Szalay a négy szer közül a legkevesebbet, s így kerek öt századdal Fráter nyert... Csak az érdekesség kedvéért: tavaly már előfordult egy kísértetiesen hasonló eset. A brüsszeli világbajnokságon csak egyetlen versenyző képviselhette a magyar színeket, s a VB-t megelőző (felmérő) versenyeken Andrea hiába bizonyult jobbnak, hatalmi szóval mégis úgy döntöttek, hogy Fráter lesz a magyar induló. De visszakanyarodva a jelenhez: most vasárnap újabb nagy megmérettetés vár a legjobb honi ritmikus sportgim- nasztikázókra. Budapesten a mesterfokú bajnokságon a 16 fős mezőnyben négy Kapos RSG SC-s tornászért is szoríthatunk: Szalay és Holjevicz mellett ott lesz ugyanis két feltörekvő tehetség, a még junior korú Balogh Orsolya és Horváth Andrea. Itt a nagy alkalom tehát a visszavágásra! Feltéve persze, ha a zsűriasztalnál ülők is így gondolják... Fenyő Gábor A történet akár Hollywoodban is születhetett volna, olyan fanyar-édes és olyan tragikus. Volt a világ végén, Remeurában egy benzinkút. A derék kutas egyben a helyi autók reparálója is volt. Miben volt más, mint a többi kutas? Három fiatalabb testvérével szenvedélyes motorkerékpár-versenyzők voltak. Hogy hol van Remeura? Valóban a világ végén, az új-zélandi Auckland mellett. Ja, a kutast Leslie McLarennek hívták. 1937-ben született meg Bruce nevű fiacskája, s mire iskoláskorúvá cserepeden, a papa már a négykerekűek iránt vonzódott. S bár Bruce a benzingőzt szinte az anyatejjel szívta magába, sokáig úgy tűnt, csak álmodozhat erről a családi szenvedélyről. Perthe-kórban szenvedett, s a nyomorék gyermekek kórházában tengette napjait, míg végül meggyógyult. Ám egyik lába három és fél centivel rövidebb lett. Hallatlan elszántsággal vetette bele magát az autósport világába. Tehetségesnek bizonyult és apjával közösen megalapították a McLaren csapatot. Új-zélandi verseny sikerek után Amerikában próbáltak szerencsét és 1959-ben egy floridai versenyen Bruce legyőzte a kor egyik legnagyobb autóversenyző egyéniségét, Jack Brab- hamet. Ám ennyi nem lett volna elég. A szerencse Edward Mayer néven látogatta meg McLarenéket. A pennsylvaniai kormányzó unokaöccse fantáziát látott a McLaren csapatban és tőkéjével mögéjük állt. Bruce sorra nyerte a versenyeket. Egymás után ötször nyerték meg CanAm sorozatot. S mivel Észak-Amerikában már nem volt mit megnyerni, új terepet kerestek becsvágyó fantáziájuknak. Az új terep a Forma-1 lett. 1966. május 22-én Monacóban léptek először színre és két évet kellett várniuk az első győzelemre. Belgiumban Bruce McLaren győzött McLa- ren-Ford típusú autóval! Micsoda érzés lehetett! Diadalra vinni saját konstrukcióját. Ez a Forma-1 világában is roppant ritka bravúr! Még ugyanabban az évben újabb két vb-futamot nyert a gárda, de ezt már Denis Hulme, a honfitárs jóbarát révén. S amikor a sikerek már-már természetessé váltak, bekövetkezett a tragédia. 1970. június 2-án Bruce egy karosszériás versenyautót tesztelt. Egy gyors kanyarban leszakadt a motor- háztető, a kocsi kisodródott, egy betonoszlopnak ütközött. Bruce McLaren, a nagy harcos pedig az életét vesztette. A megdöbbenés kábulatából magukhoz tért munkatársak elhatározták, hogy megtartják a McLaren nevet. A megújulás 1974-ben érett meg, amikor megalakult a Te- xaco-Marlboro-McLaren csapat. Ennek külső jeleként az addigi narancssárga helyett piros-fehér lett az autók színe. 1974-ben, világbajnok lett kitűnő brazil pilótájuk, Emerson Fittipaldi. Két év múlva pedig a közelmúltban elhunyt brit James Hunt. Némi stagnálás után Ron Dennis vette kézbe a csapat irányítását (ma is ő a főnök) és zseniális csapatvezetővé vált. Sok szakértő szerint ő a legjobb az egész Forma-1-es mezőnyben. Keze alatt a csapattal a következők nyertek világbajnokságot: Niki Lauda (1984), Alain Prost (1985 és 86), Áyrton Senna (1988), Alain Prost (1989) és újra Ayrton Senna (1990 és 1991). Eddig 388 vb-futamon álltak rajthoz, 78 pole positiont szereztek, 102 győzelmet arattak, 1740 és fél vb-pontot gyűjtöttek a McLaren volánművészei. A sikerek mögött ott voltak a jól megválasztott partnerek. A TAG turbómotorokat szállító Porsche, később a Honda. Idén Ford motorok dohogtak a McLaren-pilóták kocsijaiban, és Senna zsenije sem elegendő, hogy behozzák a Renault-k 90-100 lóerőnyi előnyét. Látha- tuk a Magyar Nagydíjon is. Bruce, aki valahol egy égi tévéképernyőn figyelte az eseményeket, bizonyára neheztelően összevonta szemöldökét. Roóz Péter (Ferenczy Europress) 10 Új VDN 1993. NOVEMBER 28., VASÁRNAP Szalay Andrea és Holjevicz Eszter, a Kaposvári RSG SC sikeres versenyzői. Csobod Péter felvétele
