Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-03 / 300. szám

1993. november 3., szerda Korunk aj Dunántúli napló 11 Tudományos szenzáció, vagy sarlatánkodás? Klonolt embriók megtermékenyüléssel kapcsola­tos kutatásokra, a tudományos vizsgálatok elvégzése végsőso­ron a magánintézetekre hárul. Sokan éppen ezt tartják a legnagyobb bökkenőnek: sze­rintük már csak idő kérdése, hogy - engedve a jelentős bevé­teli forrással kecsegtető csábí­tásnak - valamelyik intézet be­indítsa „klónolási szolgáltatá­sát”. Kemény és kényes kérdések Számtalan, könyörtelenül kemény és kényes kérdés vető­dik fel szakmai körökben, de a szélesebb közvéleményben is- Hiszen mi van akkor, ha egy házaspár úgy dönt, hogy gyer­mekük klónolt ikertestvérének embrióját folyékony nitrogén­ben, befagyasztva tárolják mindaddig, amíg a család nem határoz úgy, hogy vészhelyzet­ben az anya mégis megszüli (például ha a már felnőtt gyer­meknek donorra van szüksége)? Vagy ha az első gyermek meg­hal, a klónolt testvér fogja be­tölteni a helyét, egyféle újraszü­letett „pótlékként”? Vagy: ki lehet-e tenni egy gyermeket an­nak az iszonytató lehetőségnek, hogy tíz- vagy húszéves korá­ban szembenézzen negyven-, ötven- vagy hatvanéves önma­gával? Egyáltalán, hogyan lehetne megakadályozni, hogy környe­zete ne vesse ki magából az „in vitro jelzésű” emberfiókákat? Ki rendelkeznék az embriók fö­lött? És mi volna, ha csak csupa zsenik vagy szörnyek kezdené­nek születni? Alain Delonok és Adolf Hitlerek? „Perverz horrortörtéet” A vélemények érthetően szélsőségesen megoszlanak. Vannak, akik azt állítják, hogy a klónolás is ugyanúgy az emberi és egyéni szabadságjogok kö­rébe tartozik, mint maga a szü­lés. Mások azzal érvelnek, 'hogy száz Adolf Hitlerből nem szük­ségszerűen válik száz Adolf Hitler: a környezet, a társada­lom rengeteget számít a szemé­lyiségfejlődésben. Megint má­sok amellett hadakoznak, hogy törvényi úton - éppen a felve­tődő rendkívül komoly és össze­tett etikai problémák miatt - be kellene tiltani az embriómáso­lással kapcsolatos kutatásokat. A Vatikán „lelkiismeretlen és gátlástalan személyek perverz horrortörténeteként” ítélte el a kutatók által elvégzett kísérle­tet. Rácz Péter kát a hetedik napon mindenfé­leképpen elpusztították volna. Nem tudják tehát biztonsággal megmondani, hogy a későbbi szakaszokban mi történhetett volna, egyáltalán lehetséges-e az emberi élet tökéletes „klono- lasa”, azaz a természetes úton született ikerpárok (hármas­vagy többesikrek) embrionális fejlődési folyamatának teljesér­tékű laboratóriumi - in vitro - utánzása. Elméletben igen, hiszen nö­vényeknél és állatoknál már régóta folytatnak ilyen kísérle­teket. (A különbség csupán annyi, hogy növények esetében a felnőtt példányok sejtéiből is elő lehet állítani klonokat, az ál­latoknál - és hasonlóképpen az embernél - azonban csak emb­riósejtekből lehet másolatokat képezni, mert a felnőtt sejtek már nem általános rendelteté- sűek. - A kifejlődött máj sejt az májsejt, a csontsejt az csontsejt - mondta az egyik professzor.) Vagyis a technikai eljárás is­mert, ám emberi embriókon most próbálták ki első ízben a klonolási eljárást. Kecsegtető csábítás A George Washington Egye­tem kutatói azt állítják: egyik céljuk részben éppen az volt, hogy felrázzák a tudományos világot, és rákényszerítsék arra, hogy foglalkozzék a probléma erkölcsi, társadalmi és etikai ve- tületeivel. A mesterséges megterméke­nyítés ma már szerte a világon elteijedt módszer. Dr. Jerry Hall szerint a klono- lásnak éppen abban volna nagy szerepe, hogy a különösen meddő pároknak nagyobb esélyt teremtsenek a gyermek- nemzésre és -szülésre. A megtermékenyített pete­sejtből képződött embriót „le­másolnák”, és a másolatokat is beültetnék az anya méhébe, nö­velve a gyermek (vagy gyerme­kek) életrejöttének az esélyét. - Ha egy nőnek csupán egyetlen petesejtje termékenyül meg, a sikeres terhesség esélye tíz szá­zalék. Klónolással létrehozott emb­riókkal viszont sokszorosára le­hetne emelni a szülési arányt - magyarázta a kísérletek ered­ményének közzététele után dr. Robert Stillman, az egyetem ku­tatóintézetének az igazgatója. A megtermékenyítést végző klinikák azonban eddig óvakod­tak a klónolási kísérletektől a kérdéskör jogi szabályozásának és etikai normáinak kidolgozat­lansága miatt. Mivel az Egyesült Államok kormányzata közpénzekből nem biztosít keretet az in vitro Ritkán vált ki tudományos siker olyan heves vitát, mint amilyen fergetegetes vihart ka­vart a George Washington Egyetem kutatócsoportja által a közelmúltban elvégzett és nyil­vánosságra hozott kísérlet: dr. Jerry Hall vezetésével most elő­ször választottak szét - labora­tóriumi körülmények között, azaz mesterségesen megtermé­kenyített - emberi embriósejte­ket, hogy lehetővé tegyék azo­nos másolatok kifejlődését. A kísérleteket abnormális, eleve életképtelen sejtekkel hajtották végre, és a klonolt embriók egyike sem élt tovább hat nap­nál. Tökéletes „másolat” Tizenhét, csupán néhány sejtből álló embrióval végezték el a tesztet. Speciálisan erre a célra kitenyésztett táptalajba ágyazták be őket. Csak pár embrió élte meg a hatodik na­pot, s az osztódás révén akkor A Szilikátipari Központi Kutató Intézetben Szegő László ko- már harminckét sejtből álltak. A rund anyagból készít csípő-protéziseket. kutatók közölték, hogy a klono­Új lehetőségek a szemészetben Amerikai tudósok olyan új el­járást dolgoztak ki, amellyel mesterséges körülmények kö­zött szaporíthatok a szaruhár- tyasejtek, és ezáltal az eddigi­eknél’ nagyobb eséllyel gyó­gyíthatják a különféle szemsé­rüléseket. Az ADN hírügynök­ség a New Scientist című ame­rikai folyóirat cikkét ismertetve tájékoztatott arról, hogy az amerikai Cambridge-ben dol­gozó tudósok új módszere alap­ján a beteg szeméből szaruhár­tyát emelnek ki, kémcsőben to­vábbszaporítják a sejteket, majd visszaültetik őket a sérült részek helyére. Az eljárás újszerűsége abban áll, hogy a sejtosztódás laboratóriumi körülmények kö­zött körülbelül egymilliószor gyorsabban megy végbe, mint magában az emberi szervezet­ben, jóllehet a szaruhártyasejte- ket a kémcsőben nemcsak sza­porodásra késztetni igen nehéz, hanem életben tartani is. November 18-án nyílik meg a Grand Louvre, a világhírű párizsi múzeum új része, amely 25 000 négyzetméter alapterületű. Négy kiállítótermen kívül számos butik, tárgyalóterem, divatbemu­tató terem lesz az új részben. A Pyramis adja a világítást, amit Ming Pei japán építész tervezett. Pest-fok a Ferenc József - földön Ausztria 1995-ben esedé­kes milleniumára és a Ferenc József-föld felfedezésének 120. évfordulójára egyedü­lálló vállalkozásba kezdett az Osztrák Rádió és Televí­zió. Az Északi tenger jégta­karóval borított szigetvidé­kéről készít műsorokat az ORF. A Ferenc József-föld felfedezésében dr. Kepes Gyula hajóorvos is részt vett. A vitorlázattál is ellátott Tegetthoff gőzhajó 1872- ben azért indult az Északi-sarkvidékre, hogy a Jeges-tengeren megkeresse az Ázsiába vezető átjárót. Az osztrák-magyar expedíció 1873- ban érte el a kitűzött célt és az uralkodóról, Fe­renc Józsefről nevezte el a több szigetből álló területet. A magyar résztvevő iránti tiszteletből a 82. szélességi körön található hegyet Pest-foknak keresztelték, mit sem tudván arról, hogy az utazásuk ideje alatt egyesült magyar főváros új neve Bu­dapest lett. A felfedezők útját követve a legendás Tegetthoff (120 éve hullámsírban pihen a hajó) pontos, de természete­sen már dízelmotor-hajtotta, korszerű jégtörővel felsze­relt másával közlekedik a stáb a szigetvilágban. Nem­csak újságírók, hanem tudó­sok is tagjai a legújabbkori expedíciónak. Nem véletlen,hogy erre az utazásra csak most kerül sor, és nem korábban,a szigetek felfedezésének hivatalos centenáriumán. Akkoriban ugyanis a Szovjetúnióhoz tartozott a Ferenc Jó­zsef-föld egyik fele és oda katonai szempontok miatt nem tehették be lábukat kül­földiek. A FÁK létrejöttével viszont megszűnt a sziget- csoport elzártsága, kettéosz- tottsága. így a Szovjetúnió által berendezett meteoroló­giai állomásokat is felkeres­hetik a szakemberek. A ko­rábban Európa tudósai szá­mára hozzáférhetetlen meg­figyelések birtokában az ed­diginél pontosabbak lehet­nek a prognózisok. Az élővilág védelmét kü­lönösen fontosnak tartják a tudósok. Ezért azt javasol­ták, hogy a szigetvilág leg­jellegzetesebb állatait, oszt­rák, német és orosz művé­szek faragják jégbe, készít­sék el a Ferenc József-föld sajátos nemzeti szobor park­ját, amelynek legtekintélye­sebb darabja természetesen a jegesmedve lesz.-szabó­Közbiztonság ’93 Az utca embere fél. A bűnö­zőktől való rettegés kerítette ha­talmába. Nem érezzük bizton­ságban a javainkat, testi épsé­günket, de még az életünket sem. A bűn nemcsak tv-képer­nyőről, a mozivászonról süt fel­énk krimi formájában. Minden­napi szenvedéseink forrásává vált. A közelmúltban láttak napvi­lágot azok a rendőrségi statisz­tikai elemzések, amelyek a bű­nözés eddig állandó növekedé­sének lassulásáról szólnak. Halvány reménysugár lehet az a számokban kifejezhető néhány százalék, s az elemzők, a szak­emberek a jelentősebb változá­sok előjelének tartják. Halljuk a kedvező híreket, miközben szervezetten dolgozó banditák elkövetik Magyaror­szág eddigi legnagyobb bank­rablását, több mint 91 milliót visznek el játszi könnyedséggel a kiszemelt pénzintézetből. Nincs nap, hogy ne tudósítana a sajtó fegyveres rablásokról, gyilkosságokról. Egyre gyako­ribbak az útonállások, az utcai vetkőztetések. Miközben ked­vezőbb statisztikai adatokat hal­lunk, olvashatunk a szervezett bűnözés támadásairól, akciói­ról. Soha nem regisztráltak annyi bűncselekményt hazánkban mint az utóbbi esztendőkben. Eddig legalábbis minden év újabb rekordot hozott: 1992-ben a rendőrség adatai szerint 447 222 bűncselekményt követ­tek el Magyarországon, tehát közel félmilliót egy ilyen ki­csiny országban. S ez a szám 6852-vel volt nagyobb mint egy évvel korábban. De talán éppen most felcsillant egy reménysu­gár: évek óta először a bűncse­lekmények egyes kategóriáiban jelentős csökkenés tapasztal­ható. Bízzunk benne, az év hát­ralévő hónapjaiban sem lesz másképpen. Mégis rettegünk, mégsem érezzük magunkat biz­tonságban. Okot adnak erre a megtörtént esetek, tragédiák. Hétköznap délelőtt 11 órakor Debrecen egyik forgalmas utcá­ján történt. Á Huszár Gál utcá­ban gyanútlanul sétált Sz. G.-né debreceni lakos, amikor két férfi a kedvező pillanatot ki­használva odalépett hozzá, megragadta, s a földre teperte. A szerencsétlen asszony hiába kiabált, ha hallotta is valaki, se­gítséget nem nyújtott. A meg­támadott nő védekezés közben kiejtette kezéből a táskáját, amelyet az egyik támadó felka­pott. Egy pillanat alatt átkutatta, magához vette a talált 2000 fo­rintot, egy doboz cigarettát, de a táskában lévő négy zsemlét sem hagyta ott. A főváros egyik legforgalma­sabb helyén, a VIII. kerületi Ba­ross téri aluljáróban történt fé­nyes nappal az alábbi eset. I. Imre 56 éves férfi át akart menni a tér másik oldalára, amikor az aluljáróban hat isme­retlen férfi rontott rá. Képtelen volt az ellenállásra. Pénz nem volt nála, támadói azonban el­vették egyetlen értékét, a karó­ráját. A gonosztevők a helyszín­ről büntetlenül távozhattak, senki nem sietett a férfi segítsé­gére. Egy utcai támadás során még rosszabbul járt N. József 43 éves budapesti lakos, őt az egyik este a Móricz Zsigmond körtéren három férfi támadta meg, s 4500 forintját, valamint az iratait vették el, de közben meg is verték. Ezeket a rablókat sem sikerült kézrekeríteni. Nemcsak magyarokat, ná­lunk nyaraló turistáskodó kül­földieket is megtámadnak az ut­cán. Valutájuk, vastagabbnak hitt pénztárcájuk ma itt egyre gyakrabban. így járt R. Hasler 30 éves és A. Hasler 24 éves svájci állampolgár is. ők a fő­városban a Citadella környékén sétáltak, amikor egy ismeretlen férfi rájuk rontott. Gázsprével lefújta a külföldieket s elvette tőlük arany ékszereiket vala­mint a náluk lévő 7000 forintot. Nem biztonságosak a nagy­városok utcái, de lassan már az országutak sem. Két bűnöző hosszú hónapokig nyugtalaní­totta az Ml-es főúton közle­kedő kamionsofőröket. Sokszor hiányos szállítmányok érkeztek rendeltetési helyükre. A pihe­nőhelyeken ismeretlen tettesek megdézsmálták a rakományt. A károsultak között voltak magyar és külföldi szállítmányozók. A rendőrségnek a közelmúlt­ban sikerült elfogni az országúti rablókat. Két szlovák állampol­gár volt a tettes, s mint ezt utóbb elismerték, kifejezetten azzal a céllal jöttek Magyarországra, hogy ponyvás kamionokat fosz­togassanak. Nagy hidegvérrel, éjjel, illetve a hajnali órákban settenkedtek az álló kamionok mögé, s a ponyvát felhasítva, villámgyors pakolásba kezdtek. A fosztogatók a lopott árut nem vitték ki az országból, hanem Magyarországon találtak egy orgazdát. Az ország másik szegletéből, a Tiszántúlról is érkeztek ha­sonló hírek. Itt szintén külföl­diek, ukrán állampolgárok ga­rázdálkodtak, ők azonban nem kamionok rakterére, hanem az országúti utasok zsebeinek tar­talmára specializálták magukat. Egy külföldi rendszámú autó­busz Debrecen irányába haladt, amikor Karcag közelében egy Lada elé vágott, s megállásra kényszerítette a sofőrt. A sze­mélyautóból három marcona férfi ugrott ki, ketten felszálltak az autóbuszra és oroszul pénzt követeltek az utasoktól. Az egyik rabló késsel hadonászott, eközben a másik pisztolyt fo­gott az autóbuszban ülőkre. Kö­zölték, hogy a főútvonalat „ők felügyelik”(!ü), és mindenki­nek húsz dollár sarcot kell fi­zetnie. Végül megelégedtek a forinttal, fejenként 2000 forin­tot szedtek össze. A kifosztott utasok Püspökladányban felje­lentést tettek. Szerencsére a megyei rendőr-főkapitányság nyomozói hamarosan elfogták az országúti rablókat, akik ala­posan gyanúsíthatok a rablás elkövetésével. Megtalálták ná­luk a pisztolyt, a kést, amivel az utasokat megfenyegették. A nyomozás még tart, mert felté­telezik, hogy az elfogott külföl­diek több hasonló bűncselek­ményt is elkövettek. Történt mindez 1993 őszén Magyaror­szágon. Halász Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom