Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-21 / 318. szám

/ Almási László Videó, a jelen és a jövő lehetőségei Almási László, a tanító és alkotó látványtervező' Pécsett, a Janusban érettségi­zett, majd az 508-as szakmun­kásképzőben, Szász János nö­vendékeként fotózni tanult. Lantos Ferenc művészeti isko­lájában volt egy évig fotográ­fus, aztán 1988-ban felvették az Iparművészeti Főiskolára. Egy év alapképzés után a videót vá­lasztotta fő szaknak, a grafikát mellékszaknak. Azért a videót, mert új volt, mert úgy érezte, hogy óriási lehetőségek rejlenek benne. Valójában azoktól tanul­ták meg a szakmát a hallgatók, mondta Almási, akik vagy a te­levízióban dolgoztak, mint gya­korlati szakemberek, vagy olyan művészettel foglalkozó szakemberektől, akiknek a vi­deó volt a kutatási területük. És a külföldiektől, akik eljöttek kurzust tartani a főiskolára, hi­szen Nyugaton a videózást jóval korábban kezdték. Almási László úgy véli, hogy ez a szakma nagyon dinamiku­san fejlődik Magyarországon. Valószínű, hogy 5-10 éven be­lül fel fog nőni a film szintjére, meglesznek a nagy sztáijai és fesztiváljai. A videó a filmhez képest képlékenyebb, jobban lehet a képet manipulálni. Mára a technika eljutott oda, hogy akár képpontonként át lehet írni a teljes képet. Bele lehet ke­verni az animációt, a képzőmű­vészetet, olyan látványt lehet kihozni belőle, amit hagyomá­nyos módszerrel nem. A ha­gyományos film, mint techno­lógia, feltehetően meg fog szűnni. A legújabb kísérletek eredményeképpen a nagyfel­bontású tévé képe már igen jó minőségben kivetíthető 5-6 mé­teres ernyőkre. Tervei közt szerepel a de­cemberben a városi televízión sugározandó próbaadás, mely­nek szinopszisát most készítette el. Ha meglesznek a feltételei, akkor havonta lenne 15-20 per­ces blokk, amely nem a videó­művészetről szólna, de a videó nyelvén szólna a világ dolgai­ról. Mint videó-látványtervező szívesen tervezne arculatot kü­lönböző műsorokhoz, mint ami­lyenek már létrejöttek több nyugati tévécsatorna esetében (Éurosport, Music Tv stb.). Almási László sikeresen sze­repelt munkáival a budapesti Tölgyfa Galériában, a Kortárs Magyar Videóinstallációk kiál­lításon a Műcsarnokban, majd a Tatarozás című kiállításon, ugyancsak a Műcsarnokban. Az ottani sikeres kiállítás eredmé­nyeképpen figyeltek fel rá és hívták meg Hollandiába, majd Madridba, Granadába, és 1994-re újra Madridba. Almási a JPTE kommuniká­ciós szakán tanít videót a kom­munikátorképzés keretén belül. Nagyon várja már, hogy a ter­vek szerint beinduljon a Művé­szeti Kar, ahol várhatóan nagy­szerű lehetőség kínálkozik majd a színvonalas tanításhoz, videós szakemberek képzéséhez.Cs. L. Téli Könyvvásár Szeri Árpád és a vadonatúj Peugeot 306-os gépkocsi, a nyeremény Fotó: Ótos Réka Küldetéstudat és könnyes szemek Szekszárdi újságíró nyerte a Peugeot-t „Osztályvezetőkig lehetett bírálni” Csasztuskák Pécsről Több, mint négyszáz könyv jelenik meg idén a Téli Könyv­vásárra. S bár a könyvek nagy része reprezentatív, drága, kará­csonyi ajándéknak szánt kiad­vány, megtalálhatók azért a mindennapoknak szóló iroda­lom, tanulmánykötet is. Kitűnő könyveket jelentet meg a pécsi Jelenkor Kiadó. Petri György Sár című új verse­ket tartalmazó kötetét, Tornáz Salamun szlovén költő Póker című válogatott verseket magá­ban foglaló könyvét, Balassa Péter Halálnaplóját, Végei László, vajdasági író három re­gényét tartalmazó kiadványt Újvidéki trilógia címmel, Mezei Árpád, amerikában élő művé­szettörténész tanulmányait Mikrokozmoszok és értelmezé­sek címmel, Orbán Jolán Der­rida írás-fordulata című, a kor­társ nyugat-európai filozófiát bemutató új sorozat nyitó köte­tét, Parti Nagy Lajos Se dobok, se trombiták című írásait, Dar- vasi László elbeszéléseit tartal­mazó kötetet, a Veinthageni ró- zsabokort, Forgách András Va­lami Figaró-féle alak című színházi tanulmányokat magába foglaló könyvét és Fűzi László Az irodalom helyzettudata című munkáját. A könyvvásár fontos és érdekes kiadványi közé tar­tozik a háromkötetes Gulag szi­getvilág, Szolzsenyicin műve (Európa), a négykötetes Háború és béke (Auktor), a három re­gényt tartalmazó Esterházy kö­tet, a Könyvek (Magvető), Sha­kespeare összes művei egy kö­tetben (Helikon), Simone Weil Jegyzetfüzete (Emberhalász Könyvek), Thomas Mann József és testvérei exkluzív kiadásban (Park), a Szemelvények a Biblia utáni zsidó irodalomból (Auk­tor), Tatár György Pompeji és a Titanic (Atlantisz), Heidegger Válogatott írások (T-Twins), melynek anyagát maga a nagy filozófus állította össze. Cs. L. Szeri Árpád a Tolnai Népúj­ság belpolitikai rovatának mun­katársa. De manapság nem ki­zárólag erről nevezetes. Inkább arról, hogy a televízió Mindent vagy semmit! című vetélkedő­sorozatán nyert egy másfélmil­liót érő, gyönyörű, piros Peu­geot gépkocsit. Szeri Árpád szerkesztőség­beli íróasztalán egy csomó le­vél, távirat. Ismeretlen emberek gratulációi, többnyire az ország olyan helységeiből, amelyekről jószerivel azt sem tudni, hol vannak. „Életem legszebb pil­lanatai ezek”— mondja. „Haza­felé, a siófoki buszpályaudva­ron egy takarítónéni könnybe- lábadt szemmel mondta, hogy úgy drukkolt nekem, mintha csak a saját fia lennék. Az em­ber ilyenkor majd’ elolvad.” Szeri Árpád 1985 óta a Tol­nai Népújság munkatársa. Bel­politikával foglalkozik, annak minden területével, vezető poli­tikusokkal készít interjúkat. Nem ez volt az első televíziós vetélkedője. Próbálkozott már korábban - eredményesen - a Van benne valamivel és a Sze­rencsekerékkel. Nyert is egy színes televíziót, annak árából fedezték az épülő családi ház te­tőcserepeit. A Mindent vagy semmit! ve­télkedőre két héttel az első adás előtt jelentkezett. Meghívták próbajátékra, s akkor már úgy tűnt, nem lesz semmi gond a ké­sőbbiekben. „Ráéreztem, hogy ez az én játékom, ide lexikális tudás kell”— mondja. Ahogy haladt előre, játékról játékra, úgy nőtt benne a feszültség. Bár, mint Árpád mondja, aki a gimnáziumban megtanulta a történelmet, annak nem okoz­hattak problémát a feladatok. A kérdés első két szava után már sejteni lehetett a kérdés lénye­gét, és a gombnyomás közben már meg is fogalmazódhatott a válasz. Az első forduló volt a legnehezebb, felesége, aki vé­gigszurkolta az egészet, akkor egy lyukas garast sem adott volna a győzelemért. „A győzelem kapujában már arról volt szó, hogy vagy milli­omos leszek, vagy még öt évig nem tudjuk befejezni a házun­kat - meséli -, az autót ugyanis eladjuk, s ha kész a ház, majd veszünk egy használtat.” Szeri Árpád büszke arra, hogy mint újságíró nyerte a ve­télkedőt. Egyfajta küldetéstuda­tot is érzett, hiszen manapság olyan sokan ítélik el, bélyegezik meg az újságírókat; reméli, hogy ezzel az eredménnyel, ha valamicskét is, de javított az új­ságírók tekintélyén. Cseri L. Termékeny csasztuska-szer- zőként ismerik a városban, pe­dig Köves Imre nem is szereti ezt a kifejezést: ismert dallamo­kon tréfásan bírálgató rigmusok helyett, bökversekkel fricskázza napjaink politikus-közéleti személyiségeinek több-keve­sebb szimpátiát keltő jobb- és ballépéseit. Ami még érdeke­sebb, ezt tette már az 50-60-as években is, szatirikus írásait, életképeit, rigmusait egyebek mellett az egykori Esti Pécsi Napló is közölte.-A hatalom általában hiú, nem szívesen viseli el, ha rossz oldaláról mutatják be - mondja. - Félnem mégsem kellett, egy­szerűen nem volt szerkesztő, aki a „veszélyes” írásokat közölte volna. Később, a tanács-rend­szerben íratlan szabály volt, hogy osztályvezetőkig lehetett „bírálni”, az afeletti rangban senkit. Akkor „félkarú" volt, ma pedig kiteljesedhet a sza­tíra-író. A jó humoros szatírá­ban pedig mindenki az ellenfe­lére ismer rá, sohasem önma­gára. Köves Imrének nem kenyeret jelentett az írás, hazánk első Az idézőjelet leszámítva, a cím azt sejteti, mintha a sok­millió évvel ezelőtt kipusztult őslények élő példányára buk­kantak volna, pedig csak Ma­gyar Természettudományi Múzeum rendez ilyen közön­ségcsalogató elnevezéssel ki­állítást a Budavári Palota „A” épületében. Majdnem élő dinoszauru­szokat is írhattak volna, hi­szen a november 23-án nyíló és 1994 május 15-ig tartó kiál­lításon a tömegesnek ígérkező látogatósereg az eredeti Kár­reklámügynökeinek egyike volt. Csavargó, bámészkodó al­katnak vallja magát, aki sosem tudott „szó nélkül” elmenni a közösségi morált bomlasztó fo­nákságok mellett. Humorérzéke három éves orosz hadifogsága idején sem hagyta magára, a depresszió ellen „láger-színhá­zat” kovácsolt a fogvatartottak közösségéből. 1957-ben mun­kahelye, az akkori KIOSZ válaszút elé állította: ha nem lép a pártba, internálják Kistar- csára. Felmondott, majd két és fél hónapi munkanélküliség után segédmunkából élt. Ám ekkor jelentek meg első írásai. Mint mondja, nehéz időszak­ban, szorító gazdasági körül­mények között különösen ke­lendő a humor. Most korát meghazudtoló lendülettel szaporítja írásait, többek között dunántúli megyei napilapok számára. Kérésemre beszélgetésünk percei alatt rög­tönöz: „Váratlanul köszönt a tél, köztisztaság rosszul ítél.” Jövőre 72 éves lesz - akkor önálló kötetének kiadásával szeretné ünnepelni születésnap­ját. Tröszti}. pát-medencei dinoszaurusz-le­letek s más koruk-beli gerin­ces és gerinctelen állatok ma­radványai mellett robot ős­gyíkokat is láthat: a Londoni Természettudományi Múzeum által Európában forgalmazott, csaknem eredetire méretezett japán KOROKO dinosza- urusz-modelleket. A kilenc - felnőtt és kölyök - Triceratops- Stegosaurus-, Apatosaurus-, Tyrannosaurus és Maiasaura-modell nemcsak mozog, de „beszél” is, vagyis hangot is képes kiadni. D. I. „Élő” dinoszauruszok Rádió mellett. A táplálkozáskutatók óva in­tenek a túlzott húsfogyasztástól, s az adatok ismeretében joggal gondolhatnánk: a jónép meg­szívleli tanácsaikat. A rádió ke­rékasztalához meghívott szak­emberek mondják, hogy 1989-ben 42 kilogramm sertés, illetve 8 kilogramm marhahús volt az egy főre jutó évi fo­gyasztás, e számok ebben az esztendőben várhatóan 18, il­letve 5 kilóra változnak. Lehet, hogy egészségesebbek lettünk, de ez nem vigasztalja a vásárlót. Aki egyszerűen nem, vagy lega­lábbis csökkent mértékben táp­lálkozik hússal, mert nincs rá pénze, a már ismert okok miatt. A húsipar szerint a vágóhidak negyven százalékát meg kellene szüntetni a kereslet csökkenése 4 Új VDN miatt. A vágóhidak jelentős ré­sze a még tavalyi két műszakos termelésről áttérnek az egy mű­szakosra. Indokolja ezt az alap­anyag még fokozottabb hiánya is, hiszen az elmúlt években a hazai sertésállomány jó negy­ven százalékkal csökkent. A vi­tában megszólalt egy állatte­nyésztő is, ki eddig évente 450-500 darab sertést állított elő vágásra, ehhez mintegy 50 hek­tárnyi területen termesztette meg a szükséges takarmányt. A saját termesztésű és keverésű takarmány olcsóbbá tette a te­nyésztést, de hát a rezsi szinte naponta növekszik és egyre gyérebb a tiszta haszon. „Föl­adja” - foglalkoztatja a gondo­lat. Szándékával nem áll egye­dül. Egy másik műsorban szintén a táplálkozáskutatók szólalnak meg. Szerintük a világon mint­egy 50 ezer féle ehető növény terem, ám a világ - különböző nemzetiségű és ízlésű - konyhái mindössze 300-350 félét tálal­nak fel az emberiségnek. A ma­gyar háziasszonyok a meg­mondhatói, hogy talán tíz-tí­nére ...) Bush elnök mondotta - állítólag hogy a Fehér Házba történő bevonulása al­kalmával egyik első ténykedése volt: a ház konyhájáról kitiltotta a brokkolit, mert már gyermek­korában megutáltatták vele. Jómagam éppen az időben is­mertem meg ezt az ehető kony­hanövényt. Talán éppen ezért ... előtt leültem a géphez, a fo­lyosó végén elszívtam egyet -, népes társaságban. Három ked­ves kolléganőm burkolódzott füstfelhőbe, egyikük - meglepe­tésre - kezdő dohányos, köhé- cselt is, mint egy nyugdíjas so­rompókezelő. Gondoltam, fi­gyelmeztetem a dohányzás ká­ros voltára, de nincs hozzá er­Minden, ami jó - tilos!(?)... zenöt féle növényt használnak fel konyháikon rendszere­sen, vagyis ami itthon nagy­tömegben megterem. A sokféle módon elkészíthető cukkini vagy brokkoli is csak az elmúlt tíz-tízenöt évben került fel a ha­zai étlapra úgy, hogy közis­mertté váltak. (A vendéglátói­pari étlapokról még ma is hiá­nyoznak a zöldfőzelékek, nem tudni mi okból, a kereslet elle­A héten a rádió is, tévé is és persze, az egész sajtó figyel­meztetett bennünket a „Füst­mentes világnapra”. Hát ez már komolyabb dolog. Ezen a napon egyetlen szálat sem szívtam és a rákövetkező napon, - amikor ezt az anyagot írom - délután 2 óráig négy darab cigarettára gyújtottam rá, persze, még messze van a napnyugta. De nagyon félek a cigarettától. Mi­kölcsi alapon. Inkább szidtuk a dohánygyárakat, hogy a cigik minősége romlik, még a nem­rég újonnan bevezetett cigaret­taféle is kapar és büdös. Ebben egyhangúan megegyeztünk. Pedig . .. Most gyorsan előke­restem egy újságkivágást, amely kedvenc országos la­pomban jelent meg még a nyá­ron. „Ha most abbahagyjuk a dohányzást —, 20 perc múlva csökken a vérnyomás, 8 óra múlva csökken a vér szénmo- noxid tartalma, nő az oxigén- tartalom. Három hét alatt kiü­rül a nikotin, megszűnik a ni­kotinhiány. Egy hónap múlva megszűnik a dohányzás okozta krákogás, köhögés. Könnyebb a légzés. A nyálkahártya és a tüdő regenerálódik. Ritkábban alakulnak ki légúti megbetege­dések. Egy év múlva a szívin­farktus veszélye fele akkora, mint egy dohányosé. Öt év múlva felére csökken a tüdőrák esélye, a szívinfarktus rizikója megegyezik a nem dohányzók­éval .Tizenöt év múlva telje­sen kipiheni a szervezet az egykori szenvedélyt..Eny- nyi. ... S most még egyre rá­gyújtok. Mert elképesztően trehány és gyengeakaratú fickó vagyok. 1993. NOVEMBER 21., VASARNAP * i i 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom