Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-15 / 312. szám

1993. november 15., hétfő A mai nap üj Dunántúli napló 3 Megemlékeztek a háború és erőszak múltbeli és mai áldozatairól Négyezer zsidóra emlékeztek A háború és az erőszak ál­dozatainak németországi gyásznapja alkalmából meg­emlékezést tartottak vasárnap Theodor Zens pécsi német konzul részvételével az izrae­lita temetőben és a központi temető német katonai sírkert­jében. A Pécsről 1944-ben elhur­colt négyezer zsidó áldozat emlékművénél Berger István pécsi rabbi mondott imát, majd elhelyezték koszorúikat a pécsi német és a tiszteletbeli osztrák konzulátus, a Baranya Megyei Közgyűlés és a hon­védség helyőrségének képvi­selői. A német katonák sírkertjé­ben Theodor Zens pécsi kon­zul egyaránt megemlékezett a háborúk és az erőszak áldoza­tairól, ezen kívül fejet hajtott mindazon hősök emléke előtt is, akik életüket áldozták az erőszak elleni küzdelemben, akik üldözöttként hálálukig kitartottak meggyőződésük mellett, s akik a faji megkü­lönböztetésnek estek áldoza­tul. „Gyászoljuk napjaink hábo­rúinak, polgárháborúinak, a terrorizmusnak és a politikai üldöztetésnek és az értelmet­len erőszaknak valamennyi áldozatát is” - mondta Theo­dor Zens pécsi konzul. A német katonai sírkerben a pécsi német és a tiszteletbeli osztrák konzul, a dél-dunán­túli megyék köztársasági megbízottja, a honvédség tisztjei, Baranya Megye Köz­gyűlésének vezetői és Pécs al­polgármestere helyezték el a kegyelet virágait. Megemlékezés a pécsi köztemetőben lévő német katonai sírkertben, és a Szív utcai zsidó temetőben Fotók: Kálmándy, Szundi Ha a halottak hazatérhetnek Magyar-orosz államközi megállapodás készül a háborúban elesettek ügyében Az utóbbi években tanúi lehettünk néhány államilag rendezett újratemetésnek, ami nem egy esetben azzal is járt, hogy az elhunytat kül­földről kellett Magyaror­szágra hozni, és itthon újra­temetni. Tudjuk a nem is oly régi magyar történelemből jól, hogy nem csak nagyságaink, hanem kisemberek ezrei is meghaltak, elestek (vagy épp elhurcolták őket) még határokon belül és külföldön is úgy, hogy hozzátartozóik épp hogy halálukról értesül­tek, de sírhelyüket sose is­merhették, nem látogathat­ták meg. Sokakban mostanság, hosszú idő után, igény for­málódott arra, hogy hazaho­zassa, az otthoni temetőben temesse el hozzátartozóját. De miként kezdjen hozzá? A gyakorlati tudnivalók­ról a Baranya Megyei Te­metkezési Vállalat igazga­tója, Szabó Mihályné tájé- koztatatta lapunkat.- Magyarországi esetek ügyében a jelenlegi szabá­lyok szerint az Állami Nép­egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz kell fordulni, elsődlegesen ők adják meg az engedélyt az exhumálás­hoz.-Természetesen az adott temetővel is egyeztetni kell. Ma Magyarországon egyházi és önkormányzati temetők vannak, náluk kell megtenni a bejelentést. Az országon belül a csontok vagy hamvak szállítása nem jelent további akadályt.- Külföldi exhumálás és onnan való hazahozatal ese­tében mindig az adott ország jogszabályai érvényesek. De kérni kell egy „befogadó nyilatkozatot” attól a ma­gyar temetőtől is, ahová a földi maradványokat elhe­lyezni szándékoznak.- Korábban a volt a Szov- jetúnióval szinte semmilyen szinten nem lehetett tár­gyalni se a doni elesettekről, és főképp nem a lágerekbe, malenkij robotra elhurcol- takról, akik ott el is hunytak. Persze, a Genfi Egyezmény értelmében minden ország köteles lenne a területén ele­sett katonák sírját gondozni - ám nem nehéz elképzelni, hogy a Don mellett, mégin- kább Szibériában ilyesmivel a kutya sem törődött.- Mint oly sok minden­ben, itt is olvadóban jég. Az orosz és a magyar állam elő­rehaladott tárgyalásokat folytat, sőt időközben már két alapítvány is létrejött, mely a halottak hazahozata­lával kíván foglalkozni. Ebben a Fővárosi Temet­kezési Intézet és Honvé­delmi Minisztérium is tevé­kenyen részt vesz. Ők már tudják nagyjából, hogy Oroszországban hol vannak magyar sírok, s azt tervezik, hogy főképp a doni áldoza­tok hazahozatala után egy közös emlékhelyet alakíta­nak ki. M. K. 83 emlős faj 320 egyede és a madarak meg a halak, hüllők „Téliesített” állatok a Mecseken A hidegben a szokásosnál is fontosabb a jó kondíció fenntartása Fotó: Szundi György Összességében közel kétezer különféle állat etetése a Me­cseki Kulturpark feladata: az ál­latkerti 83 emlős faj 320 egye- déből van a legtöbb, akad 52 madárfaj, a terráriumbán pedig megszámlálhatatlan hal és hüllő. Feltételeztem, hogy közü­lük a fehérbe burkolt, „szabad­téri” állatkert állatainak a leg­nehezebb a dolga télen. Mint az dr. Fülöp István, a park igazgatója említette: az ál­latok ugyanúgy reagálnak az éghajlat gyötrelmeire, mint az emberek, s ha erőben - fizi­kumban - jól felkészítették őket a télre, akkor könnyebben vé­szelik át a rájuk váró viszontag­ságokat. S mint ahogyan az éte­lek ára mindenhol emelkedik, az állatetetés sem olcsó mulat­ság. Drágább a hús, a zöld- ség-gyümölcs, drágább a ta­karmány. Mindenesetre a saját bevételekből avagy a pécsi ön- kormányzat anyagi támogatá­sából nem feltétlenül jutna min­dennap ennivalóra, ehhez igen­csak jól szervezett támogató-há­lózatra van szükség. Mint azt Fülöp István említette igen jók a kapcsolataik a megye mezőgaz­dasági üzemeivel, egyéb cégek­kel. Külön köszönettel tartoz­nak a megyei állategészségügyi állomásnak vezetőjének, dr. Guzsvány Mihálynak, aki a megye állatorvosait győzte meg: azonnal értesítsék az ál­latkertet bárhol történik ál­lat-elhullás, amennyiben az el­hullott állat állatetetésre még alkalmas. így jut például sok jó­féle falat az oroszlánoknak. Másról szólva: az állatkert maga is termel szálastakar­mányt - és vásárol is -, hason­lóképpen szükséges a szemes­takarmány is. (Előbbiből pél­dául 12 vagonnal fogy egy-egy szezonban.) Örömmel hallottuk: termé­szetesen sok állatbarát magá­nember is segíti az állatkerti működés feltételeit. (Csak pél­daként: Tüskés Tibomé, nyug­díjas pécsi tanárnő havonta küld némi pénzt támogatásképpen.) Éppen ezért Fülöp István szerint két új kezdeményezésen töp­rengenek. Egyrészt szeretnék az állatkerti alapítványt megcsi­nálni, hogy így fogadhassanak pénzbeli adományokat. Más­részt még karácsony előtt létre­hozzák az állatkert barátainak sajátos egyesületét, amely fo­gadj családba egy állatot mottó­val szeretné az állatkerti állato­kat és az állatbarátokat köze­lebb hozni egymáshoz. Arról van szó, hogy ki-ki választhat magának egy állatot, melynek gondozásában, etetésében stb. részt vehet, szaporulatok esetén az újszülötteknek nevet adhat, stb. (Akit érdekel ez a kezde­ményezés, az máris megkeres­heti a Mecseki Kulturparkot. Végezetül számoljunk be egy szándékról. Mivel az állatkert jelenlegi területét kinőtte, feltét­lenül szükség volna némi bőví­tés vagy Pécs egy más területén egy új állatkertet építeni. Ezt az akciót segítené majd az alapít­vány - esetleg nyugati tőkét is bevonva -, s ha minden sikerrel jár, Pécs nagyárpádi részére költözhetnének át a közeli ez­redfordulón a Mecsek vadálla­tai. K. F. Csak a férfiak vegyenek virágot Egy kis illemtan és más semmi Vaskos illemkódexet tesz rö­videsen az asztalra Ottlik Ká­roly főiskolai adjunktus. Nem­zetközi viselkedéskultúrával és kapcsolatteremtéssel foglalkozó kézikönyve, a Protokoll - mely e hónap végén jelenik meg -, hosszú évek után e témában az első átfogó munka. Több száz élethelyzetet ele­mez, s azt: miként oldják ezt meg a föld 40 országában. (Minden földrészről és kultúrá­ról adva ízelítőt.) A szerző maga is oktatja az illemet: a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán a vi­selkedéstan a fő tantárgya. Ott­lik Károly kérdésünkre elmon­dotta, hogy rengeteg újdonsült politikussal, üzletemberrel, kis- és középvállalkozóval találkoz­hatunk manapság, akik nem fel­tétlenül tudnak helyesen visel­kedni a társadalmi vagy magá­nélet porondján, s ez számukra is felettébb kényelmetlen. Rengeteg élethelyzet adódik, a köszönéstől a búcsúzásig, s egy apróbb írás során mindenről szólni lehetetlen. Éppen ezért Ottlik illemtanár úrral egyetlen témáról váltottunk szót, mégpe­dig közeledvén az össznépi nagy ajándékozások ideje, az ajándékozásról. Tehát néhány ajándékozási il­lemszabály, a sok közül. Ne ad­junk ajándékba olyat, ami másé - szüléink könyvtárából bará­tunknak könyvet -, amit mástól kaptunk, de nem tetszik nekünk, s olyat, ami nem ajándék. (Készpénz, kifizetett gáz­számla, hűtőszekrény, élő­munka.) Illetlenség célzást sejtető ajándékot adni: kopasznak haj­növesztőt, daginak fogyi-tablet- tát. Ajándékozzunk tapintato­san, ne adjunk olyat, ami kirí az illető életmódjából. Született gyalogosnak autóantennát absz- tinensnek szeszesitalt, vegetári­ánusnak libamájkonzervet. Le­hetőleg csak a férfiak ajándé­kozzanak virágot a nőnek, for­dítva ne. A nő ajándéka legyen különleges cigaretta vagy ital. Más való hivatalos ajándék és más családi vagy magána­jándék kapcsán. (A legjobb hi­vatalos ajándékok köre: könyv, hanglemez, porcelán, ital, nép- művészeti cikk.) Illetlenség bizalmaskodó ajándékot adni: titkárnőnek fe­hérneműt. Az ajándékozás szükségszerűségét vagy célsze­rűségét minden esetben egyedi szempontok alapján kell eldön­teni, különösen a partner ko­rábbi, velünk szembeni gyakor­latát is figyelve. (Elkerülni az egymásra licitálást.) A becsomagolt ajándékot il­lik a megajándékozó előtt fel­bontani és illetlenség felbontat­lanul félretenni. Az ajándéko­zónak nem kell szégyenkeznie az ajándék átadásakor, nem kell mentegetőznie, hogy milyen szerény, semmiség az. Az aján­dékot kapó pedig ne legyen be­csüs, ne forgassa az ajándékot, hogy mi érhet vajon, de ne játssza a megajándékozott a szerény Hamupipőkét sem, ne hangoztassa, hogy ugyan nem kellett volna, ennyit én meg sem érdemiek. Az ajándékot visszakérni és visszautasítani nem illik. Persze utóbbi esetre van kivétel: visz- szaadhatjuk azt, ha hazug, ha megvesztegetni akarnak vele, ha jóvátétel a szándékuk, ér­zelmeinket, becsületünket sértik vele. E kategóriában a leköte­lező ajándék általában jelentős értéket képvisel, s előfordulhat, hogy a visszautasítás nehéz per­ceket okoz. (Az USA-ban pél­dául egy 1906-ban hozott tör­vény szerint az elnök csak ötven dollárnál kisebb értékű ajándé­kot fogadhat el, a többi az álla­mokat illeti.) Ottlik Károly könyvében per­sze sokmindenről szó esik még. (Muzulmán vallásunak például ne adjunk olyan képet, amely embert vagy állatot ábrázol, s Marokkóban nem sértés - sőt az a jó ha azonnal nem bontjuk ki a becsomagolt ajándékot.) A könyv, nem csak hasznos, de igen érdekes, tanulságos olvas­mány lehet. Kozma Ferenc Hazai hun kincsek Magyarországon először lát­ható együtt a Tisza menti tele­pülések, illetve a Tisza-Maros vidékének teljes hunkori régé­szeti kincse: a keszthelyi Bala­toni Múzeumban vasárnap megnyílt, Attila nyomában című kiállításon. December végéig nyolc mú­zeum 37 lelőhelyről származó rendkívül gazdag anyagát mu­tatja be a tárlat. A főként sírok­ból előkerült ötvösmunkák, fegyverek, arany, ezüst és drá­gakő díszítésű viseleti és hasz­nálati tárgyak nem csak a hunok s a velük keveredő néptöredé­kek életmódjáról, hanem csodá­latra méltó mesterségbeli tudás­ról adnak hírt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom