Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-14 / 311. szám
Egyedül az erdőben Matyi bácsi, a remete Oscar-díjhoz közel, Magyar Televíziótól távol A Sose halunk meg után Koltai Róbert a Patikát forgatja Mikor Koltai Róbert, a színész filmrendezésre adta a fejét, maga sem gondolta volna, hogy első alkotása, a Sose halunk meg ekkora siker lesz. Nem csak hogy filmje hosszú idő után az első nyereséges magyar játékfilm, hanem még egy amerikai forgalmazó cég is megvette, sőt a Los Angeles-i vendégszereplést követően Os- car-díjra is jelölték! Ebből az alkalomból tartott a stáb sajtó- tájékoztatót, no meg azért is, mert készülőben egy új produkció. De erről bővebbet magától Koltaitól:- Hál istennek, jól sikerült az amerikai turné - mondja -, Kathleen Gáti és Detre Gábor fordításának köszönhetően bejöttek a poénok is. Ami elképesztő volt számomra, hogy az amerikai kritika mennyire megszabja egy film sikerét. Amiről azt írják, hogy jó, arra ömlenek a nézők. Szerencsére, rólunk csak jót írtak.- Oscar-díj remények?- Meglátjuk, még messze van. Tudom, hogy az Oscar-ral nem a finom művészfilmeket díjazzák, hanem a közönség irányába döntenek.-A siker még hangos, ám ön szorgosan, már egy új filmen dolgozik.-Igen, még hozzá egy sorozaton, melynek címe Patika. A történet szerint Polacsek Norbert, a patikus, aki egykori beatzenész, ismét együttest alakít. Lemezt adnak ki uzsora- kölcsönből, de kudarcot vallanak. Ebből a következik a kalamajka, mely reményeink szerint 13 epizódon át tartana. Az első három rész már készen van.-Sorozatot azonban nem a moziban, hanem a tévében szoktak vetíteni...-No igen. A Magyar Televízió vezetőivel hosszú tárgyalásokat folytattunk a bemutatást illetően, végül is ők ezt elutasították. Arra hivatkoztak, hogy márciusig nincs szabad műsoridő. Mikor a film írója, Kardos G. György ártatlanul megjegyezte, hogy jó nekünk március után is, akkor azt a választ kapta, hogy akkor sincs szabad műsoridő. Hát ez van. Mi dolgozunk tovább. Méhes Károly Ott lett úr, ahol a rokonai cselédek voltak Parádés kastély a pusztában A külső felújítás rövidesen befejeződik Fotó: Szundi György Gallup-varázs A jövőbelátás pénzre váltható Az abaligeti útról kell letérni a légakna felé épített betonúira. Az emelkedő tövében, az erdő szélén fura házikó áll, előtte fából ácsolt asztalka. Itt él Csonka Mátyás, a ürögi falubelieknek Matyi bácsi, aki ugyan nyugdíjas erdész és fűtő, ám máskülönben gyakorló remete. Kérdésemre, hogy mért itt él, egyszerűen megadja a választ:- Én kérem, az erdőben születtem. 1919-ben errefelé szerb raj vonal húzódott, szüleim nem tudtak hazamenni Abaligetre. Aztán a sors úgy hozta, hogy egy ideig erdész is voltam, egyszóval nekem az erdő az életem. Csönd van, jó levegő, nyugalom. Ha meg kis társaságra vágyom, lesétálok a faluba. De akik erre járnak, akár kirándulók, akár erdészetiek, mind benéznek hozzám, kicsit elbeszélgetünk. Én is benézek a házikóba. Hullámpalából összeállított, nájlonnal, műbőrrel szigetelt tetejű, kétszer két méteres szo- bácska, földes padlójú. Egy ágy áll benne, kis asztal, kályha. Matyi bácsi egész ruhatára három deszkába vert szögön lóg.- Tavaly leégett a régi házam - meséli -, ezt a falubeliek segítségével hoztuk össze. Az ön- kormányzat adott ötezer forint segélyt, emellé felvettem még tizenötezer személyi kölcsönt. De jó kis ház lett. Az egyetlen hiánya, hogy nincs víz, de az se nagy baj, sétaként leballagok az első házakig egy kis demizson- nal. Csak a favágást bírom egyre nehezebben, hiába, én se fiatalodom - mondja. - Most meg elromlott a rádióm. így aztán ülök a sötétben és hallgatom a csöndet.- Vannak-e vágyai? - kérdem.- Vágyaim? Mire vágyakozzon már egy öregember?- Nem volt sohase csalódott?-Csalódott? Soha. Elégedett vagyok az élettel. M. K. Habfehér, vagy okkersárga, netán almazöld? Végül is nem mindegy, hogy milyen szint kapnak a falak, de előre irigylem azt a vendéget, aki a bástya melletti napozóteraszon elnyújtózva Sasrétig lát. Mert úgy találták ki ezt a teraszt, hogy látni lehessen innen Biedermann báró másik kastélyát, a sasrétit. A Szentmáron-pusztai is az övé volt. Aztán az állami gazdaságé lett, mígnem két évvel ezelőtt megvette Bíró Józsefi akinek számos közeli rokona hajdan itt és a környéken cselé- deskedett és aki idegenforgalmi vonzerőt érez a környékben. Amikor először találkoztunk, nem titkolt örömmel mesélte, milyen kötődést jelent számára Szentmárton. És azt is mondta, hogy az akkor még részben lakott cselédházakból csak akkor és azoknak kell elmenniük, ha találnak megfelelő másikat és ha el akarnak menni. Két hetvenéves asszony, - akik a pusztán születtek - ma is itt lakik. Senki se szól érte nekik, pedig már híjákkal határolták körbe a hatalmas, gyönyörűen rendbetett, arborétum jellegű területet, befejezték a kastély külső felújítását, s a héten meghozták a márványlapokat. Kezdődik a belső munka, a többségben fürdőszobás apartmanok kialakítása. A kastély másik szárnyában lesz az éherem, a bár, a hozzátartozó kiszolgáló részekkel. Bíró József, a lány- csóki vállalkozó, amikor csak teheti, megfordul Szentmár- ton-pusztán. Nem beszél róla, de bizonyára látja már, milyen lesz a teljesen kész, berendezett kastély, amikor a parkosított udvart körbefutó úton úgy gördülnek be az autók, mint egykor a hin- tók, s amikor az első, a világtól teljesen elzárt, de gyönyörű helyen és kényelemben pihenni akaró vendég előh kinyitja a főbejáratot. Ezt a percet a következő esztendő ígéri. Rajta kívül is sokan várják, vannak, akik havonta érdeklődnek. Elsősorban külföldről. T. É. Nem járnak jósnőhöz a Gallup munkatársai. Legalábbis ezt mondta Fischer György, a Magyar Gallup Intézet projekt igazgatója. Hogy is járnának, amikor a maguk módszereivel majdnem-biztos előrejelzések gyártói. (G. H. Gallup, amerikai úr volt, aki 1936-ban Franklin D. Roosewelt választási győzelmét megjósolta.) A Gallup a világ minden pontján ott van: hazánkban 1990-ben nyitották meg a Kö- zép-Kelet-európai Központot, azaz innen vezérlik az egykori tömb országainak közvélemény-kutató műhelyeit. Mint azt Éischer György elmondotta, a fővárosi központban 28-an dolgoznak, főleg közgazdász diplomával, vagy egyéb diplomával megerősített szociológusok és matematikusok. Utóbbiak azokat a mérési, merítési módszereket készítik, melyekkel Magyarországon, a 10 milliós országban a lehető legpontosabb felméréseket lehet készíteni. Előbbiek pedig a kérdéseket fogalmazzák meg. A mérési .módszer lényege: Magyarország apró modelljének tükrében - kor, nem, végzettség, foglalkozás, lakóhely stb. szerinti ez- res-ezerötszázas körben - kérdezőbiztosok keresik fel a kiszemelteket, s az így összegyűjtött véleményeket összegzik. Nyilvánvalóan a témakörök is befolyásolják a felmérésbe bevoltak körét. Ugyanis ha egy mosóporgyártó cég a saját termékének elismertségére kíváncsi, feltehetően inkább a nők körében érdemes tudakozódni: miért használja éppen azt a márkát vagy éppen mást? A Gallup intézetek világszerte a gazdasági prognózisok készítéséből élnek, tartják fönn magukat - az előrelátás nem csak hatalom, hanem nyilvánvalóan az információktól függően érték is -, s a politikai vélemények szondázását csak másodsorban végzik. (Pártké- résre-pártmegrendelésre nem készítenek prognózisokat!) A jó prognózis az intézet hitelét erősíti, a rossz rontja. Illetve rontaná, mivel a Gallup nem engedhet meg magának semmiféle kudarcot. Az amerikai elnökválasztások előrejelzésében 1936-tól mindössze egyszer tévedtek, 1976-ban, Ford és Carter csatájában - ami rendkívül szoros küzdelem volt. A Gallup rendszeresen méri a hazai pártok és politikusok népszerűségét. Szerintük ma a legkedveltebb hazai politikus még mindig Göncz Árpád és a legnépszerűbb párt a FIDESZ. Érdemes egy másik prognózisukra odafigyelni: előrejelzésük szerint a jövő évi választások első fordulójának listás megmérettetésében a jelenlegi hat parlamenti párton kívül legfeljebb csak a Vállalkozók Pártja szerezhet mandátumot. Fischer György szerint lehet ugyan manipulálni a közvéleménykutatás eredményeit, de hatásuk kiszámíthatatlan. Végül nézzük meg, hogy vajon az 1990 évi magyar választások március 25-i első fordulóját miképpen jósolta meg a Magyar Gallup Intézet. (A tényleges listás eredmény zárójelben.) MDF 23 százalék (24,7); SZDSZ 23 százalék (21,4); FKGP 13 százalék (11,3); FIDESZ 11 százalék (9); MSZP 9 százalék (10,9) és KDNP 5 százalék (6,5). Majdnem mind talált. Kozma Ferenc Rádió mellett... El tudom képzelni, hogy az országgyűlési képviselő is időnként - mint sok más embertársa - rosszkedvűen ébred, talán mert már eleve fáradt, vagy lehangolja a hideg, ónos őszi eső, vagy tülekednie kell a zsúfolt buszon, villamoson, kocsijával áthághatatlan közlekedési dugóba kerül, lehet hogy a gyerekre panaszkodott a matektanára, lehet, hogy a reggelijéhez készített pirítós elégett a sparhelt platniján, szóval ezer oka lehet az ingerültségre és mire beér a parlamentbe, már olyan a feje, mint a céklarépa. De hát ébredhet jókedvűen is, élvezettel szívja be a reggeli Tschibo-kávé illatát, tiszta cipő, tiszta zsebkendő, tiszta ing előkészítve, 4 Új VDN jókedvűen borotválkozik, arcára locsolja a pacsulit, a fürdőszobában lábatlankodó anyunak megpaskolja a hátát, talán még puszit is ad gyermekei anyjának a nyakára, aktatáskájába begyűri az öt kilóra való törvényjavaslatot, udvari- askodik a nagyvárosi csúcsforgalomban, csavargatja kocsija rádiójának gombjait, keresi a Kossuthot, hátha van lapszemle, mit írtak ezek a nyavalyás firkászok, esetleg róla, nem mintha érdekelné, de azért nem árt, ha neve forog a közvélemény előtt, szóval egészen kibírhatók a reggeli órák... .. .Aztán, ahogy Szabad György elnök megnyitja az ülést, némely képviselő - nem sok!, csak néhány, de azok aztán rendszeresen - elkezdenek vetkőzni. Kivetkőzni. Mindegy már, hogy melyikük hogyan ébredt, az ingerültség közös nevezőre emeli őket. A középkorú képviselő - mert látja, hogy felszólalása egyenesben megy a tévében, beleszelle- meskedik. Kérdés intézve (valami piaccsamok ügyben) a gyarellenessége közismert. Hogy többek között ez az ellentét is remélhetően enyhüljön, a magyar kormány diplomáciai úton fáradozik nem is keveset és éppen a magyar külügyminiszter nyilatkozta legutóbbi romániai tárgyalásával kapcsolatosan, hogy javulnak a két ország közötti kaptör!” Már hogy a sajtó. Honnét veszi ezt? Ki tudja. Csak azért jelenti ki e fentieket, hogy jó nagyokat mondjon. Miféle hatalomra törne a sajtó? A hatalmat - most mindegy, hogy milyent - egy országban többek közöt a kormány és a parlament gyakorolja. De a sajtó soha, sehol, semmikor. Nem az papokat, akik szerinte lepaktál- tak a múlt rendszerrel, ezért kerültek magas beosztásba. Ha Roszik szavait - főleg papi mivolta ellenére - nem fűtené örökösen a gyűlölet, és állítását elfogadhatóan bizonyítaná is, akkor az ember azt mondja, jól van, lehet hogy igaz. De mást is állít. Történetesen azt, hogy A lényeg: jó nagyokat mondani! miniszterhez, panaszkodik a kispesti polgármesterre, aki szerinte rosszabb, mint Funár, a kolozsvári polgármester és a továbbiakban már nem is nevén nevezi a kispesti polgár- mestert, hanem - nyilván sértésnek szánva - csak így, hogy „ .. .a Funár kettő”. Könnyen teszi, hiszen Funár úr - az igazi - Romániában él s nem nálunk. A kolozsvári polgármester macsolatok. És akkor a magyar parlamentben egy képviselő a szomszédos ország közigazgatási személyiségét sértésre utaló eszközként emlegeti. A baj az, hogy emiatt - ráadásul - senki sem figyelmezteti. Szűrös Mátyás - valamivel kapcsolatosan - azt mondja, nálunk sajtószabadság van (ez nagyjából igaz is) csakhogy hozzáteszi: „Sőt.. .hatalomra a dolga. Inkább az, hogy a „hatalmat” kritizálja. Hogy el- len-pontozzon. Feltételezve persze a „hatalom” és a sajtó korrektségét. Akkor van demokrácia. Akkor is. A szíves „nagyot-mondás” több képviselőnek sajátja. Roszik Gábor képviselő - evangélikus lelkész - névszerint és ingerült hangon említ magasrangú - különböző egyházi a hajdani békepapok a KGB kinyújtott csápjai voltak. Hát kedves ifjú pap! Ezt ki hiszi el? Ez nem más, mint ronda kötözködés. És rosszindulat. Ha azonos vallású lennék Önnel, nem vennék részt az Ön által celebrált istentiszteleten. 1993. NOVEMBER 14., VASÁRNAP < i %
