Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-13 / 310. szám

8 üj Dunántúli napló Riport 1993. november 13., szombat Baromfit majd minden háznál tartanak Fotó: Szundi György Ahol a víz is hiányzik Korongos nap Bürüsön Hosszúnak tűnt az út a párák, a permetező eső függönyében a , tompa formáival felbukkanó szélső házig. Ezen a hűvös, a Dráva-síkot puha paplanja alá rejtő ködös napon Bürüs szinte elveszett. Ha szó szerint így nem is fogalmazta meg, de le­gyintéseiben, eltűnődő monda­taiban mintha Kovács Gyula is ezt akarná érzékeltetni. A pol­gármester a szomszéd szobából vaskos könyvet hoz: „Magyar- ország vármegyéi". Mély kék kötésű borítójának alsó sarkából aranyszínű turul röppenne fel­felé. Szegény, gondolom, lehet ebben a sárrá ázott világban szárnyalni..? A könyv családi darab, 1939-ben adták ki. Kovács Gyula Bürüsnél üti fel, elmesé­lendő, milyen régi múltja van ennek a ma már tényleg csöpp­nyivé zsugorodott községnek. Közel 60 éve még 314 lelket számolt a Gyöngyös-patak mel­letti település, a három horvát és egy német család kivételével valamennyien magyar anya­nyelvűek éltek a 61 lakóházban.- Elfogytunk - töpreng a polgármester -, emberek, házak egyaránt. Odakint makacsul szemerkél az eső, a falu keskeny útját las­san belepi a sár, pedig ritkán hajt el a Kovácsék régi, szép háza előtt autó. Hajön egy-egy, a polgármester, a felesége is az ablak felé pillant, tekintetével követi a kocsit: ki az, aki „ily cudar időben ..- Most - folytatja - mindösz- sze 125 lakosa van Bürüsnek - tíz a cigánycsaládok száma -, a 61-ből 35 ház maradt. „Bew- rés” - így írták régen a mi fa­lunk nevét, s tényleg szomorító: évszázadokkal ezelőtt akkora volt, hogy lexikonból nem ma­radhatott ki a neve. Nem is ez a legnagyobb gond, hanem a jelen. A számok mögött sorsok vannak, bizony­talan holnapok, fűtetlen szobák, az est sötétjét szinte magukra rántó utcák, az akarást életlenné reszelő gondolkodás.-Nézzük ezt a 125 lelket - mondja Kovács Gyula -: 25 embernek van munkahelye, a munkanélküliek száma tizenöt, az inaktív korúaké 58, közéjük sorolom a gyerekeket és a nyugdíjasokat, de a rokkant nyugdíjasokat nem. Itt meg-megkérdezik tőlem az ide­A templom felújítására Vá­raddal közösen adták össze a pénzt genek: hányán kértek vissza földet az árveréskor a bürüsiek közül? Mindössze ketten! Hát ilyen népesség-összetétel mel­lett mire lehetett volna szá­molni? Kik azok, akik újból kezdhetnék a kemény paraszti munkát? Mindezt nem emelt hangon mondja. Erősebben hallatszik a szobában az óra monoton ke­tyegése, mint a polgármester hangja. Megdöbbent a lassan leszű­rődő tapasztalat: Bürüsön a leg­fontosabb teendők a halálhoz kötődnek. Két évvel ezelőtt a szomszédos Váraddal együtt 3 millió forintért csináltattak egy hidat a Gyöngyös-patak fölé. Az út a temetőbe visz, hogy a híd elkészült, gyorsabban jut­nak oda, mert így két kilomé­terre rövidült a távolság. Ko­rábban 10-12 kilométer volt. Ha elkészülne a Bürüs-Tekla kö­zötti összekötőút, akkor „nem kellene szegény öregjeinknek akkorát kerülni a temető felé.” A templom azonban elké­szült, ugyancsak Váraddal kö­zösen adták a pénzt a felújítá­sára - a szomszédos kisközség­nek nincsen református temp­loma.- Ellenben nincsen elfogad­ható ravatalozónk se! A villany is hiányzik a temetőből, víz sin­csen ott. Víz - egészséges - nincs az egész faluban. Hosszú története van ennek.-Váraddal együtt adtunk be pályázatot közkifolyós kútra. Visszaadták, azt mondták, pá­lyázzunk idén. Ezt is elutasítot­ták, mert hiányzott az anyagból - ezt mondták - a vízjogi enge­dély. Én azonban határozottan tudom, hogy hozzá volt csa­tolva! Hetente hozzák a zacskós vizet, de csak a csecsemőknek. A többiek mind a szennyezett kutakból iszunk-főzünk. Ez itt a legnagyobb baj! 30 millió fo­rintra lenne szükség, eddig kétmilliót tudtunk félretenni. Mikor lesz ebből Bürüsnek egészséges vize? Bürüsön kisgyerek két hó­napja született. Lakodalom utol­jára a faluban 1971-ben volt. A hatvanas évek óta új lakó nem jött, ’92-ben egy ház épült. Megnéztem. A külső vakola­tig készült el, festve még nin­csen, mint hallom, majdnem tel­jes egészében állami támoga­tásból épült. Kíváncsi tekintetű cigányasszony leskelődött a függöny möügül: „... ily cudar időben...” Mészáros A. Eurounió — kiknek? Arra valóban csak a történe­lem felelhet majd: számunkra mennyire írtak történelmet a hét végén Brüsszelben, a 12-ek csúcsán? A Közös Piac tagál­lamai a maguk szempontjából nagyjelentőségű elhatározásra jutottak:közösségük számára november 1-től megkezdődik az unióvá válás korszaka. Mit ígér az EK „törzstagja­inak” az unió? „Európai ál­lampolgárságot” a nemzeti ál­lampolgárság mellé. Gyorsuló sebességgel érvényesülő kö­zös gazdasági és pénzügyi po­litikát, s a többség szerint hamarosan közös pénzrend­szert is. Egybehangolt külpo­litikai vonalvezetést, külső­belső biztonsági és védelmi lépésekkel együtt. Rövid tá­von pedig mindezt kiegészíti az európai gazdasági fellen­dülés mielőbbi beindításának szándéka, elválaszthatatlanul a munkanélküliség megféke­zésétől. Ebben kaphat kulcsz- szerepet egy új intézmény, az Európai Valutaintézet, amelynek első elnöke a nagy­hírű, magyar származású pén­zember, Lámfalussy Sándor lett (belga színekben). De mit ígér nekünk valójá­ban a szépreményű unió? A teljes jogú partnerek integrá­ciójának hatékonyabbá válása következményeként minde­nekelőtt társult EK-tagságunk természetes felértékelődésé­ben bízhatunk. S nem tűnik kevésbé fontosnak az sem, hogy éppen az unió hivatalos megszületésének órájában minősítették „közösen formá­landó témának” Európa közös biztonságát, s ennek része­ként „Kelet- és Közép-Európa stabilitásának, demokratikus fejlődésének segítését”. John Major angol minisz­terelnök úgy nyilatko­zott,hogy „vagy együtt talpon maradunk vagy pedig együtt vallunk kudarcot”. Jó lenne remélni, hogy ez az „együtt” végre ránk is vonatkozik, nemcsak a nyugati 12-re. Pél­dául ezen is lemérhető lesz majd: mennyit is ér az unió­ban a társult tagság? Kocsis Tamás Kódolt slusszkulcs Németországban el akarják érni, hogy a jövő évtől kezdve minden új kocsit, 1995-től pedig minden hasz­nált kocsit a legkorszerűbb, tolvajokkal szemben védő berendezéssel szereljenek fel, különben nem lesz érvényes az autótulajdonos biztosítása. A Bundestag belügyi bi­zottsága fontolgat ilyen ter­veket, s még a karácsonyi szünet előtt szeretnének dű­lőre jutni. Szakértők szerint ezt főleg az elektronikus kódkártyák vagy a kódolt slusszkulcsok jelentenék, csak ezekkel lehetne nyitni és indítani a járművet. A bizto­sítók a méregdrága luxusko­csiknál már most ilyen be­rendezést várnak el. Az új Scarlett Igazi cukormázas, holly­woodi csinnadratta köze­pette, egy vonósnégyes által megszólaltatott melódia dal­lamaira hirdették ki Los An­gelesben, hogy ismét brit filmszínésznő, ezúttal Joanne Whalley-Kilmer fogja alakí­tani Scarlett O’Hara szerepét az „Elfújta a szél” folytatásá­ban. Ötvenöt évvel ezelőtt Vivien Leigh-ra esett a vá­lasztás a Margaret Mitchell világhírű regénye alapján ké­szült film főszerepében: ala­kításáért Oscar-díjat kapott annak idején. A fekete hajú, eleven és vidám szépség, Joanne Whal­ley-Kilmer hosszú - és csak­nem egymillió dollárt fel­emésztő - kutatás után része­sült abban a megtiszteltetés­ben, hogy átveheti a staféta­botot nagynevű elődjétől. Magyarul magyarán Sarkaz vagy sarkal a futballista? Egy-egy szó, szókapcsolat használata az írott vagy az elekt­ronikus sajtóban nemcsak a hiva­tásos nyelvművelőnek szúr sze­met, hanem az igényes olvasó­nak, hallgatónak, nézőnek is. Közéjük tartozik Solymosi Jó­zsef pécsi olvasónk, aki megtisz­telt levelével, s véleményemet kéri a következő megfigyelésé­ről: „Azon bosszankodom és na­gyon bántja a fülemet, amikor a tv sportközvetítéseiben, neveze­tesen a labdarúgó-mérkőzéseken az általam nagyrabecsült és tisz­telt riporter, Knézy Jenő a kö­vetkezőket mondja a mérkőzés folyamán többször is: Az egyik játékos a másikhoz „sarkazta” a labdát. Vagy pedig szép „sarka- zás" volt a játékos részéről... Szerintem a helyes kifejezés ez esetben a sarkalta vagy sarka- lás.” - Ez után a levélíró magya­rázata következik. Nem idézem. Helyette kérésének megfelelően saját véleményemet fogalmazom meg - nagyon röviden. Anélkül, hogy Knézy Jenő szóalkotó indítékait ismerném, előrebocsátom, hogy levélírónk­nak adok igazat. Megszámlálás­sal lehetne megállapítani, hogy a különféle műfajú szövegekben a két „legelevenebb” igeképzőnk (az / és a z) közül melyik fordul elő gyakrabban. Becslésem sze­rint fej fej mellett haladnak. Megegyeznek abban, hogy az általuk képzett ige a cselekvést, mint valamely tárgyhoz vagy tu­lajdonsághoz kötöttet tünteti fel: hegedül, trombitál, botoz, osto­roz stb., s azt is kifejezi, hogy a cselekvés milyen eszközzel tör­ténik. A nyelvtanban ezt a tí­pust így jelöljük: valamivel tesz- A sarkal-sarkaz már ahhoz a szűkebb körhöz tartozik, amely­ben ez az eszköz az ember vala­mely testrésze. A labdajátékban a -járóknál is nagyobb szerepe van a fejnek. A fejel a közismert, a fejez-zel (legalábbis a futball­ban) én még nem találkoztam. A talp talán a sarokkal egyenrangú, de ugyancsak talpal, nem pedig talpaz, aki ezt a testrészét hasz­nálja játék közben. A kéz haszná­lata súlyos szabálytalanság, de itt már jelentéskülönbség is van ke­zel és a kezez között. Egy kissé eltávolodva a labda­rúgástól, megemlíthetjük még a tenyerel-tenyerez, könyököl-kö- nyököz, orrol-orroz stb. alakpá­rokat. Nyilvánvaló az l elsőbb­sége. Az ököl testrészből alakult öklel és öklöz pedig még távo­labbra kerültek egymástól. A sarkaz változat használata mögött az a tudat állhat, hogy az /képzős alak többjelentőségű. Je­lenti a cipésznek azt a munkáját, amelyben a készülő lábbelit sa­rokkal látja el, sőt hosszú //-lel is előfordul ’ösztönöz’ jelentésben. Pl. a dicséret jobb munkára sar­kallja a tanulókat. A sarkaz tehát igenis belefér a magyar szóképzés rendszerébe, ezért nem tekinthető hibának, csupán a fülünknek, szemünk­nek szokatlan. Tény, hogy a Ma­gyar Értelmező Kéziszótárban csak a sarkal alak szerepel, melynek 2. jelentése: „Sport/. /Labdát/ sarokkal rúg.” - Való­színű, hogy egy későbbi kiadás­ban a z-s dák is benne lesz. Sok más szavunk életútja is így kez­dődött. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés november 22-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az október 30-i lapban közölt rejtvény meg­fejtése: „Ha nem kapok azonnal enni, akkor megmondom, hogy ki a gyilkos.” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Dancsó Klára, Pécs, Kolozsvár u. 5/B., Dara­bos János, Pécs, Fazekas M. u. 18., Gora Berna­dett, Szigetvár, Szulimán u. 34., Szerecz Jó- zsefné, Páprád, Arany J. u. 40., Várda Ambrusné, Pécs, Kacsóh P. u. 10. Az utalványokat postán küldjük el. * i x

Next

/
Oldalképek
Tartalom