Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-13 / 310. szám
1993. november 13., szombat A mai nap aj Dunántúli napló 3 Jacques Derrida és dr. Hámori József, a JPTE rektora Díszdoktor-avatás a JPTE-n Honoris causa cím Jacques Derridának A Janus Pannonius Tudományegyetem tegnap délelőtti ünnepi ülésén honoris causa doktorrá avatták Jacques Derrida professzort, századunk utolsó néhány évtizedének legnagyobb hatású filozófusát, aki a dekonstrukció néven ismert filozófiai stratégia megteremtője. Derrida székfoglaló beszédében többek között elmondta, hogy háláját fejezi ki azért a megtiszteltetésért, amelyben a JPTE révén részesült. De ez a megtiszteltetés másoknak is szól, rajta keresztül olyanoknak, akik nem lehetnek itt. Miért egy külföldi, és miért pont ma részesül ebben a megtiszteltetésben? - tette fel a kérdést Derrida. Az európai honoris causa hagyományok az esetek többségében idegen, külföldi embereknek kedveznek - mondta. Ez nem avul el, miként nem avul el a régi idők rituális hagyománya sem, és etikai és politikai tartalommal bír. Ez az esemény, egy külföldi, egy idegen befogadását jelenti. Ezekben a napokban Európa és a világ egyetemei egyre sűrűbben fejezik ki hasonló szándékaikat, amelyek messze túlmennek az országhatárokon, kulturális, vallási határokon, nyelvi akadályokon. Derrida egész életében verekedett, küszködött a legnevesebb egyetemekkel, egész életében hadakozott a filozófiai intézményrendszerrel; ezekben az intézményekben, amikor belül volt is, mindig idegen maradt. Az ilyen ember, mondta, mindig kérdéseket tesz föl önmagának, és azokat másokkal is közli. Ugyanakkor azt is megkérdi, hogy mit kérdőjelez meg, végeláthatatlan vitában áll önmagán belül önmagával. Ha megvolna a hatalma hozzá, mondta, akkor megsokszorozná azokat a gesztusokat amelyek a vendégszeretetet jelzik, azt a tanúságtételt, amelyben a pécsi egyetem részesítette. Ezt a gesztust, ha lehetne, tovább adná, hogy Salman Rushdie-hoz, a világ összes Rushdie-jához forduljanak, és azok felé az algériai újságírók felé, akik nap mint nap hősies munkát végeznek, akik mindent elkövetnek azért, hogy szabad sajtónál dolgozzanak. Az életüket kockáztatják a nap és az éjszaka minden percében, hogy megpróbálják a szakma tekintélyét megőrizni. Szeretné, ha tudnák, hogy ezzel a gesztussal ők tulajdonképpen minket arra figyelmeztetnek, mit is kellene az új európai parlamentnek fő témái közé sorolnia: az értelmiség autonómiáját, az írók szabadságát, a média szabadságát. Hogy az értelmiség bántatlanul nyilatkozhasson meg, hogy ténylegesen élhessen függetlenségével. S szeretne arról álmodni, hogy ha másképp nem, legalább szimbolikusan, mások is megkapják a honoris causa címet Cseri L. Laborasztalon ✓ a MEV atomtemető terve Kanadai szakértők vizsgálják a bodai aleurolitot (Folytatás az 1■ oldalról) lókban legalább 50 évig kell pihentetni (fizikai szükségszerűség ez, a radioaktivitás bizonyos fokú lecsengéséig mindenképp várni kell), mielőtt végleges földalatti, vagy más jellegű nyugvóhelyre kerülnének. Az ezredfordulóra várható az első gyakorlati műszaki megoldás, mely a kiégett fűtőelemek tokozására, a temető geológiai paramétereire konkrét adatokkal szolgál. Mindezt mindenütt meg kell előzze egy kísérleti laboratórium felállítása, mely 15-30 éven át vizsgálja közvetlen kő- zetkömyezetben az ásvány viselkedését a művelési technológiákra, a tömedékelés módjára, nyomásértékeket kell mérni eredeti körülmények között, hőterjedést, vízállóságot, s az izotópok esetleges elszabadulásakor várható következményeket. Ilyen laboratóriumok a világ különböző országaiban már jóideje működnek, s várhatóan a jövő évben megkezdik az építését az uránbánya 1000 méteres mélységében is. A mérések, vizsgálatok elvégzésébe a kanadai AECL cég szakemberei is bekapcsolódnak. A bányabeli laboratóriumban 15-30 éven át 30-40 ember dolgozik majd, s az évek során 1 milliárd forint körüli összeget fordítanak a kutatásokra. Azért esett az AECL társaságra a választás, mert 15 éves gyakorlattal rendelkeznek már ezen a téren, s a napokban keretszerződést kötöttek az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal, melyben három működési területet jelöltek meg. A hulladék elhelyezésének, az uránbányászat gazdaságossá tételének lehetőségeit elemzik, valamint elvégeznek egy vizsgálatot, érdemes-e CANDO kanadai reaktorokkal a későbbiekben újabb alaperőművet építeni Magyarországon (utóbbi elképzelés nem azt jelenti, hogy döntöttek volna egy atomerőmű szükségességéről, csupán a kérdés szakmai, anyagi hátterét szeretnék megvilágítani). Abban máris egyetértenek a szakértők, geológusok, hogy a bodai aleurolit nemzeti kincs, ideális hulladékelhelyezési paraméterekkel, nem valószínű, hogy az országos felmérés hasonló jó tulajdonságú kőzettömböt találhat. A leendő atomtemető kialakításához viszont elkerülhetetlen ennek a laboratóriumnak a több évtizedes vizsgálata. A végső döntést ezek az eredmények is befolyásolják, de mindez még nem jelenti azt, hogy a hulladéktároló az uránbányában kerül kialakításra, sőt vannak ellenvélemények a laboratórium helyét illetően is. Mészáros B. Endre vagy együttműködés? Harcosság Az üzemi tanácsok és közalkalmazotti tanácsok vezetőinek kétnapos konferenciája kezdődött el csütörtökön Pécsett, a Pannónia Szállodában. Az MSZOSZ Baranya Megyei képviseletének vezetője, Med- veczky Antal megnyitójában az üzemi tanácsok működtetéséről és napi gondjairól szólt. Kiemelte annak szükségességét, hogy próbálják a konfliktushelyzeteket okozó kérdésekre irányítani a figyelmet. A konferencián dr. Sándor László, az MSZOSZ alelnöke az üzemi tanácsok helyzetéről, munkájáról és feladatairól tartott előadást. A május óta eltelt időben még nem alakult ki ennek az intézményrendszernek a végleges működési rendje, bot- ladozások észlelhetők különösen a nehezen kezelhető kérdésekben. Ennek oka elsősorban a tapasztalat hiánya. Magyarország számára nagyon fontosak a nyugati országok tapasztalatai, ahol speciális fejlődési folyamat eredményeként jöttek létre a profi módon működő üzemi tanácsok. Ennek megfelelően az érdekvédelmet kivitték az A közelmúltban előadássorozaton vettek részt a ciszterci rend pécsi gimnáziumának tanárai. A nyitó előadást dr. Kor- zenszky Richard, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium miniszteri biztosa tartotta „Az állami iskola és az egyházi iskola” címen. Dr. Korzenszky Richárd kifejtette, hogy egy iskola nem a konkrét tananyag összetételétől válik egyházivá. Az egyházi gimnáziumot az ott oktatók attitűdje, s az általuk közvetített értékek különböztetik meg a világi iskoláktól. Nem az ugyanis a lényeg, hogy többet beszéljenek a kereszténységről, hiszen a keresztény vallás lényegét nem az a keresztény kultúra adja, amit létrehozott. Nagy hiba lenne, ha például csak keresztény tematikájú, vagy csak keresztény szerzőktől származó műalkotásokkal ismertetnék meg a diákokat. Sok esetben az úgynevezett világi művek többet mutatnak be az emberi létezés titkaiból, mint ezek. Ugyanígy a természettudoüzemi keretekből, ami lehetővé tette egy minimális szociális biztonság megteremtését. Az előadó hangsúlyozta, hogy a vezetők és beosztottak közös érdekét kell megtalálni a gazdálkodó szervezetekben. Az üzemi tanács nem akadályozhatja meg a vállalat jövője szempontjából fontos lépést, profilválasztást stb. Ki kell egyenlíteni az érdekkülönbséget. Szó volt a kollektív szerződések szerepéről, a szakszervezetek és az üzemi tanácsok viszonyáról is. Az a megállapítás hangzott el, hogy az érdekképviseletnél csak tudatlanságból fakadhat hiba. Az üzemi tanácsok tagjainak kellő törvényismerettel, szociális- és gazdasági hozzáértéssel kell bímiok, hogy hitelessé tehessék ezt az intézményt. El kell kezdeni mindkét oldalon az együttműködést, félre téve a sérelmeket partnernek kell tekinteni egymást. Az üzemi tanácsok még csak tanulják munkájukat. Dr. Sándor László nyilatkozott az MSZOSZ új kezdeményezéseiről is: mányok autonómiáját is biztosítani kell. A gimnázium feladata sokkal nehezebb annál, mint hogy a keresztény kultúrát közvetítse. Szintézist kell teremtenie a hit és az élet között. Egyfajta új humanizmust kell a gyermekekben felépítenie: felelősség- vállalást embertársaikért és a történelem alakulásáért. Ebben a különleges helyzetben, amikor az iskolában tanítók egy része nem hívő, nem kívánható meg, hogy „keresztényül” beszéljen az, aki nem keresztény. Az ilyen ember rögtön hitelét vesztené a diákok előtt. A pedagógusnak vállalnia kell magát, emberségesnek kell lennie, és szakmai tudásának legjavát kell adnia. Ha valamelyikük lélekben szembefordulna az iskolafenntartó céljaival, úgy gondolva, hogy azok értelmetlenek, remélhető, hogy önszántából elhagyja majd az iskolát. Arra a kérdésre, hogy magánügy-e a vallás, az előadó azt válaszolta, hogy a vallás személyes ügy. A személy lelki- Tárgyalásokat kezdeményezünk az Érdekegyeztető Tanácsban a minimális bér megállapításáról. Kiinduló ajánlatunk 11 300 Ft/hó. Ezen kívül hármas tagolású bérstruktúrát szeretnénk. Törvénymódosítást kezdeményezünk a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal, miszerint a nők nyugdíjkorhatárának felemelésére 10 év alatt fokozatosan kerülne sor. Ez idő alatt választási lehetőséget adni arra, hogy kidolgozzák az időt, vagy aki akar, előbb is nyugdíjba mehessen. Az Egészség- biztosítási Önkormányzat felé azt tanácsoljuk, hogy az ellátásban meglévő anomáliákat számolják fel, és szigorítsák az ellenőrzést, a táppénzrevételt és a rokkantosítást is. A lakosságot terhelő, megszorító intézkedésekre csak a legvégső esetben kerüljön sor. Többször felvetette az MSZOSZ az ÉT-ben, hogy az indokolatlan áremelések megfékezése érdekében a munkáltatók, munkavállalók és a kormány képviselőiből hozzanak létre egy, az áremelések indokoltságát ellenőrző testületet. Rozvány Gy. ismeretére tartozik az állásfoglalás. Szükségszerű azonban, hogy a hívő ember a közösségben kinyilvánítsa hitét, és vallása elveit kövesse. így személyes hite embertársait is érinti, hat rájuk. Ezért létezhet egyházi iskola. Óva intett azonban a zászlólobogtató magatartástól. A keresztények nem tetszeleghetnek a kiválasztottság képében, nem különülhetnek el a többi embertől, hiszen ez egyfajta eretnekség volna. Az elmúlt rendszer a marxizmus álarcát kényszerítette a pedagógusokra. Volt, aki megőrizte alatta igazi arcát, de voltak olyanok is, akiknek ábrázata hozzá idomult. Most, hogy az álarc levehető, kiderül, ki milyen volt az álarc alatt. Valaki megváltozott, valaki nem. Van, aki új álarcot öltött magára. Bizonytalan mindenki. Ez gyanakvást szül. Az egyházi iskola nem válhat újabb álarcosbál szinterévé. Mindenkinek türelmesnek kell lennie a másik iránt, és vállalnia kell, hogy ő kicsoda. U. G. Kereskedelmi központ nyílt Győrött Kereskedelmi és vendéglátó központot nyitott a J plusz J Kft. pénteken Győrött. A társaság tulajdonosai megvásárolták a helyi önkormányzattól több egymás mellett lévő belvárosi épület bérleti jogát, s ezer négyzetméteren alakították ki a Patio nevű éttermet, cukrászdát, továbbá a Kapucino elnevezésű édesség és kávépörkölő üzletet, a Delicatesse élelmiszer és italáru üzletet, egy halüzletet és grill halbárt. A létesítményeket osztrák tervek alapján részben osztrák, részben hazai kivitelezők alakították ki. Leszerelés és bevonulás Hatezerkilencszázan szereltek le csütörtökön, közülük 3100-an a határőrség alakulataitól - tájékoztata az MTI-t a HM Sajtóosztálya. A 12 hónapos sorkatonai szolgálat letöltése előtt már korábban leszereltek ezer fiatalt, elsősorban egészségügyi okok miatt. A most leszereltek helyére november 24-én és 25-én mintegy 7000-en vonulnak be, közülük 2800-an a határőrség csapataihoz. A bevonulok között több mint ezer olyan fiatal van, akik honvédségi támogatással szereztek hivatásos gépjárművezetői jogosítványt. A szülők, hozzátartozók elkísérhetik a fiatalokat a bevonulásra, a katonai eskü december 18-án lesz. Az ÉKP-ről a siklósi Batthyány iskolában A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében öt megyei általános iskola tanárai látogattak el a siklósi Batthyány Kázmér Általános Iskolába csütörtökön, hogy megismerkedjenek azzal a Zsolnai-féle Érték- közvetítő és Képességfejlesztő Programmal, mellyel az intézményben már évek óta tanítják az alsó tagozatos diákokat. A tájékoztatót óralátogatás, majd megbeszélés követte, melynek vezetője Kozma Sándor igazgató és Matisáné Klement Júlia programfelelős volt. Keszü és Gyód pécsi csatornán A városi vízadó terület védelme érdekébe Pécs Önkormányzata hozzájárult, hogy Keszü és Gyód községek tervezett szennyvízcsatorna-hálózata csatlakozzon a város hálózatára. A községek beruházásában a város belterületi határig kiépített gravitációs csatorna fejében - amely a pécsi szennyvízbebo- csátók számára is befogadót jelent - Pécs Önkormányzata lemond a vízműfejlesztési hozzájárulás igényéről. A tudomány autonómiáját meg kell őrizni Továbbképzés a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban Futnak a képek Az utóbbi időben immár annyi amerikai filmről számoltam be e hasábokon, hogy ezúttal, talán érthető mohósággal, egyszerre két európai alkotásról is szeretnék szólni. Egy francia és egy német műről, amelyek, jóllehet eltérő stílusjegyeket mutatnak, s más-más ízlés nyomta rájuk bélyegét, szemléletmódjukban olyan közös vonást hordoznak, ami határozottan megkülönbözteti őket a hollywoodi produkcióktól. S ez a rokonság feltételezhetően nem abból a véletlen tematikus ösz- szecsengésből származik, hogy mindkét film a második világháború időszakából rríferíti tárgyát. A zongorakísérő című film, amely egy divatos, emigráns orosz írónő, Nina Berberova regényéből készült, csupán a történet háttereként idézi meg a világégést. A harcokból mindösz- sze annyit látunk, hogy az egyik jelenetben váratlanul felbukkan egy német vadászgép, s néhány sorozatot ad le a főszereplőkre, Es eljőve egy véres mén... akik egy portugál hajó fedélzetén éppen Anglia felé tartanak a megszállt Franciaországból. Egy híres énekesnő (Elena Safonova), üzletember férje, aki eddig a németekkel kollaborált, és a zongorakísérője, egy szegény sorsú, fiatal lány, ő nemrég fejezte be a konezrvatóriu- mot. Éz utóbbit Romane Boh- ringer formálja meg, kezdő létére mélyen átélt alakítást nyújtva. Nekem jobban tetszett, mint neves apja, aki az énekesnő férjét játssza abban a rá jellemző yners, darabos stílusban, amit Greenaway szakácsaként megismertetett velünk. Miért érezzük mégis úgy, hogy - noha mindvégig a hátországban vagyunk, viszonylag békés otthonokban és hangversenytermekben -, minden jelenet a pusztítás hangulatát árasztja? Talán azért, mert Romane Bohringer tágra nyitott, hol rémült, hol figyelve ítélkező szeme a képek főmotívumává válik, s ebben a szempárban egy feldúlt világ tükröződik. Ez a rendező, Claude Miller legfontosabb leleménye, a film bensőséges ábrázolásmódjának kulcsa. A zongorakísérő tekintetével pillantunk a környezetre, általa válunk az énekesnő szerelmi drámájának szemlélőjévé, s vele együtt döbbenünk rá, miközben Brahms, Richard Strauss és Berlioz dalait hallgatjuk, hogy milyen iszonyú, ha a lélekben elszabadult szenvedély akaratlanul is a háborús pusztítás szvöetségesévé válik. Joseph Vilsmaier Sztálingrád című komor filmeposza is erről vall, hiszen az epikus hömpöly- gés, a széles ecsetvonások és a tárgyilagos látásmód mögött egy megrendítő és szubjektív hevületű ítélkezés rejlik: a katona mítoszával való elszámolás. Mert a fegyelem és a hősiessék eszményének a helyén csak egy hatalmas, véres folt marad, és százezernyi halott. Hogy is mondja az írás? „Eljőve egy véres mén, és aki azon ül vala, adaték annak oly hatalom, hogy a békességet elvenné a földről, és az emberek egymást megöljék. Jöjj és lásd!” Tisztességes film, mert borzalmas. Mint az egyik képen az a kettévágott katona a hómezőn. Míg Claude Miller műve az érzelmek felől pillantott a világra, ez a film inkább a vérözön kavargásából tekint a lélekbe, kiemelve annak a négy katoná- • nak a sorsát, akik ennek a rémes haláltáncnak a részesei lesznek. Tudom, a film húszmillió márkába került, ám a lényeg nem a pénz, s nem a technika vagy a szakmai igyekezet, mint a tengerentúli produkciókban oly gyakran, hanem a vallomás, az emberi üzenet, amely meg- fogalmazsára várt. Ebben rokon ez a két háborús film. Nem a téma viszi őket, a feladat, amit abszolválni kell a producer megelégedésére, hanem a művészi élmény. Az élmény, amely ezúttal, szeretnénk hinni, meg is marad számunkra a mozi falai között. Nagy Imre
