Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-10 / 307. szám

1993. november 10., szerda A mai nap uj Dunántúli napló 3 Értékteremtés összefogással Mindszentgodisán Az iskola és az önkormányzat erőfeszítései a hiányzó forintok pótlására Szünetekben az iskola udvarán játszanak a gyerekek Fotó: Szundi György Vidám gyermekzsivaj, lázas készülődés jelzi a tanítás végét a Mindszentgodisai Általános Iskolában. Az üresen tátongó osztálytermek s a büfé kifosz­tott polcai mellett feltűnő a ta­nári zsúfoltsága. A szó a gyere­kekről, a napi tapasztalatokról, a jövő hét teendőiről folyik. S Niedermayer József igazgató szavai nyomán megismerkedik a látogató egy maroknyi peda- * gógus „kulisszatitkaival”, azzal az állandó tenniakarással, mely- lyel azon munkálkodnak, hogy tanítványaik kitekinthessenek az amúgy elég szűkre szabott horizonton.-A múltkori falutakarításért 20 ezer forintot kaptak az osz­tályok az önkormányzattól. Ezt a pénzt majd az év végi kirándu­lásokra fordíthatják, ugyanis nagyon sok olyan gyerek jár hozzánk, akinek még néhány száz forint befizetése is gondot jelent - tekint vissza az elmúlt hét eseményére az igazgató. Az együtt végzett munka nem újkeletű. Az iskolai év kezdetén a tantestület úgy hatá­rozott, hogy a szabadon fel­használható napokat közös munkával töltik, gyarapítva az amúgy szegényes osztálypénz­tárak tartalmát. Tavaly ilyen pénzek segítségéveljutottak el a gyerekek 10 napra Erdélybe. A náluk tanuló 156 kisdiák 35 százaléka tartozik az etnikai ki­sebbséghez. A velük kapcsola­tos teendőkre - a felzárkózta­tásra, a korrepetálásra, a szín­ház- és könyvtárlátogatásokra, és a szociális támogatásokra - erre a naptári évre egy sikeres pályázat eredményeként majd egymillió forintot költhetnek. S hogy mit tesznek még? Nagy előrelépést jelentett az is­kolában az idén az elsőben és negyedikben beindított német nemzetiségi nyelvoktatás.-Két orosz szakos pedagó­gusunk tanul tovább egyete­men, egyik angol, másik német szakon. így fakultációban a többi osztály számára is biztosí­tott a nyelvoktatás. Sikere van, csak sajnos nem elég a kapaci­tása a számítógépes szakkör­nek. Most folynak tárgyalásaink az önkormányzattal új gépek vásárlása és önálló terem kiala­kítása érdekében - sorolja to­vább az igazgató. Büszkék még az igen jó eredményeket produkáló diák- sportkörre, a szinte minden hét­végén túrázó természetjáró cso­portra - mely a megyei város- ismereti vetélkedőről az első és a második díjat is elhozta -, s arra, hogy a tavalyi évben mind a 16 végzős diák továbbtanult. S beszél még az igazgató terve­ikről: az iskolarádió beindításá­ról, a dombóvári úszásoktatás folytatásáról, a tánciskola meg­szervezéséről és még sok más értékes kezdeményezésről. Csi­nálják és teszik, mert tudják, hogy a kezük alól kikerülő gye­rekek előmenetele saját maguk elé tart tükröt. Nem lenne teljes az iskoláról alkotott kép, ha a gondokról nem ejtenénk szót. Bimbó Ist­ván polgármester még biza­kodó. Ugyan a munkanélküli­ség a faluban jóval meghaladja az országos átlagot, s új mun­kahelyeket még csak remélni sem lehet, az állam által finan­szírozott összegnek pedig a dupláját kell kigazdálkodnia az önkormányzatnak az iskola működtetésére. A polgármester nem adja fel:- Három önkormányzat terü­letéről járnak hozzánk a gyere­kek iskolába, s polgármester társaimmal együtt megpróbá­lunk minél több terhet levenni az amúgy is nehéz szociális kö­rülmények közt élő családok válláról, csak sajnos ez már az utóbbi időben egyre kevésbé si­kerül. A növekvő kiadások mi­att kerültünk abba a helyzetbe, hogy meg kellett szüntetnünk két napközis csoportot, ezek he­lyett most tanulószobák mű­ködnek. Az általunk is nagyon jól érzékelt hátrányok további törlesztése miatt most vásárol­tunk 20 000 forintért gyermek, illetve szakkönyveket. Két éve rendezzük nagy si­kerrel a falunapot, ahol gyer­mek, felnőtt együtt játszik és szórakozik egész nap. Ennek költségeit eddig az önkormány­zat vállalta. Érzem és tudom, hogy újra csinálni kéne, csak a rávalót nehéz előteremteni, hisz költségvetésünk 80 százaléka az intézmények fenntartására megy el. Ezért aztán pályáza­tokkal, kisebb önkormányzati vállalkozásokkal, közös mun­kával, egymás támogatásával próbálunk talpon maradni - fe­jezi be a polgármester. Késő délután van. A gyerekek felszabadultan viháncolnak az utcán hazafelé. A gondokat most még megold­ják helyettük a felnőttek. Megyeri Tiborné Pénteken bemutató lesz a Pécsi Nemzeti Színházban Közjáték Vichyben Lebontatják a MEG AMOR V-telepet Késlekedő átalakulás Még több mint 200 azon ál­lami vállalatok száma, amelyek ez év közepéig átalakulásukat meg sem kezdték. Az átalakulás a privatizáció technikai felté­tele, célja, hogy a befektető egy vagyonértékelésen átesett, tár­saságként működő vállalatot vásárolhasson. Mint az Állami Vagyonügy­nökségben az MTI-vel közöl­ték, a több mint 200, még átala­kulás előtt lévő vállalatnak leg­később ez év végéig társasággá kell alakulniuk az erről szóló jogszabály, az 1992. évi LIV. törvény értelmében. Az ily rrjódon átalakuló válla­latok úgynevezett különleges szabályok szerint válnak társa­sággá. Az átalakulás különleges szabályai azokra a vállalatokra vonatkoznak, amelyek átalaku­lásáról a vagyonügynökség ez év közepéig nem döntött, vagy kisebb cégről lévén szó, az önp­rivatizációs program keretében sem kötött szerződést szakértő­vel. Több olyan vállalat van, amelynek átalakulásáról már megszületett a döntés az első félévben, ám a megvalósulás valamilyen oknál fogva kése­delmet szenvedett. Ezek a cé­gek a korábbi szabályok szerint alakulhatnak át. Ugyancsak a korábban érvényes, és egyéb­ként a vállalatokra nézve ked­vezőbb szabályok szerint vál­hatnak társasággá azok a válla­latok, amelyek az önprivatizá­ciós program keretében szerző­dést kötöttek valamelyik szakér­tővel, de a valami miatt nem va­lósult meg. Egyelőre még nem érzékelni kampányt, se szél-, se kam­pánycsendet, de az idő már most olyan, mintha 1994 tava­sza lenne. A belügyminiszter hétfőn (még jó időben) be is je­lentette az aznapi ötödik vagy nyolcadik Híradóban, hogy a koalíción kívül nincs más szi­lárd erő, amely az országot kormányozni tudná. A pártgyűlésen elhangzó, nyomatékosan kiemelt állítást a résztvevők nem cáfolták ugyan, de egy ilyen kijelentés ellen­próbája azért sem történhet meg, mert két vagy több szilárd erő egyszerre és egymással ve­télkedve nem kormányozhatja az országot, hogy ez nyilváno­san is eldőljön. Áz állítás igaz­ságtartalmában ezért aztán ak­kor sem kételkedhetnénk, ha a koalíció történetesen nem lenne ilyen szilárd. Csakhogy a koalíció, s így a Az igazán borzalmas bűnök olyan elképzelhetetlenül ke­gyetlenek, hogy az ember in­kább nem is hiszi el, hogy lé­teznek. Az erőszakkal szemben a legtöbben tehetetlennek érzik magukat, mert ösztönös igaz­ságérzetük azt súgja: ha rende­sek voltak, ha nem kevertek bajt, nem eshet bántódásuk. így volt ez 1942-ben is, ab­ban az évben, amelybe Arthur Miller Közjáték Vichyben című drámájának cselekményét he­lyezte. A darabot november 12-én este 7-kor Csiszár Imre érdemes művész rendezésében mutatják be a Pécsi Nemzeti Színházban. A szünet nélküli előadás különös tér-idő folyto­nosságot képez, a színpadon zajló események ideje meg­egyezik a valóságban mért idő­vel, a néző tehát percről percre követheti végig a szereplők lelki történéseit. Arthur Miller 1964-ben írott színművében ez­úttal is a megalkuvás, a válasz­tás, a felelősségtudat kérdéseit boncolgatja. A történetben „zsidógyanús” személyeket állít elő a nácikkal együttműködő francia rendőr­ség. A csapatnyi férfi közt töb­bek közt van festő, színész, ke­reskedő, osztrák arisztokrata és zsidó orvos is. Csak egyikük tud az auschwitzi haláltábor va­lódi mivoltáról, a többség azon­ban azt reméli, meggyőzheti a kihallgatókat az ártatlanságáról. Végül világossá válik, hogy kormány is igen szilárd. Mivel ehelyütt a televízió manapság sokat vitatott hírműsorairól is szólnom illik, e szűkebb hori­zontot nyújtó, de éppoly szilárd példa alapján is megerősíthe­tem, hogy a kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan a koalí­ciónak olyan kormánya van, amely erős kézzel kormányozza a Magyar Televíziót is. Az egy-kézben-tartás lehető­sége már a korábbi, a rendszer- váltással megválasztott tévéel­nök elnökösködése idején felve­tődött, s most a további szilár- dulással kiteljesedni látszik. Remélhetően meg is köt majd, mint a beton, ami tudvalévő, hogy az idő múlásával csak to­vább szilárdul. Az új alelnököt, noha műsor- percben még nem tudta felül­múlni a régi elnököt, most már gyakrabban látjuk, mint a régit, és a további intézkedések még­olyán helyzetbe jutottak, ami­kor szükséges a személyes fe­lelősségvállalás, mert a hallga­tás, a passzivitás a bűnpártolás­sal ér fel. A rendező így ajánlja az előadást a közönség figyel­mébe:- Ebben a mai korunkban, amikor a politika mindenre rá­nyomja a bélyegét, ez egy olyan előadás, mely elkerüli a direkt politizálást. Egy humánus meg­oldást kínál egy embertelen korban, hiszen a történet a vi­lágháború alatt játszódik. Az emberség, a felelősség, a fajok békés egymás mellett élésének tétele érdekében vezetőink is­mét levelet váltanak (úgy mint annak idején) -, azzal a szán­dékkal, hogy hátha közelednek az álláspontok, hogy kölcsönö­sen megszilárdítsák egymást (úgy mint annak idején), és most már szinte félhetünk, ha hirtelen barátian meghitt vi­szonyba kerülnek mégis. Hacsak, jól időzítve és várat­lanul, valaki egy rajzot nem csempész a Kritika legújabb számába. Ráadásul olyat, amit a média szabadságával foglal­kozó íráshoz készítettek. Az írás annak a nemzetközi média­konferenciának az összefogla­lója, amit júniusban tartottak Budapesten, anélkül, hogy ez a konferencia különösebben ér­dekelte volna a rendcsinálás technikájával foglalkozókat, és amelyről csak egy-két napilap és az Egyenleg tudósított rövi­den. kérdései azonban ma is idősze­rűek. Az előadás egyfajta do­kumentumjáték, melyben nagy teret kapnak a lelki mozzanatok. Az előadásban Balikó Tamás, Ujváry Zoltán, Rázga Miklós, Kiss Jenő, Pilinczes József, Németh János, Barkó György, N. Szabó Sándor, Krum Adám, Matoricz József és Radó Péter játszik, valamint Kovács Dénes, Szivler József, Bors Ferenc, Krizsik Alfonz, Ujláb Tamás és Beleznay Endre. A díszletet a rendező ter­vezte, a jelmez Szakács Györgyi munkája. H. I. Gy. A rajzon kopasz, szemüveges kormányhivatalnok üldögél, felsőtestével diplomatatáskára hasalva (nem a külsejével van baj, én például annyi idős ko­romra sokkal csúnyább leszek). A diplomatáskán - a hivatalnok orra előtt - a saját kicsinyke ha­sonmása, egy játékemberke lépked megtörtén, hajlott háttal, de azért rendíthetetlenül. Öntu­datos, akár egy ólomkatona, ke­zében táska, és akár csak ő maga: görnyedt és szenvtelen - azzal a különbséggel, hogy a hátából kiáll egy felhúzó kulcs, akár egy kés, amit mi, felkent hivatalnokok, időnként elfor­gathatunk. Kényünkre, ked­vünkre. Aszerint, mennyi ideig akarunk gyönyörködni önma­gunkban. Vagy másokban. A következő oldalon ugyanis már sok-sok kis felhúzható emberke van, kulccsal a hátában és mind egyszerre lép. Bóka Róbert A gyöngyösi polgármesteri hivatal lebontatja a MEG- AMORV kereskedelmi centru­mot, s döntésének akár karhata­lommal is érvényt szerez - je­lentette ki kedden a város jegy­zője, Komiéi Károly. A mai napig nem adtak épí­tési engedélyt Morvái Ferenc vállalkozó részére, november 5-én ünnepélyesen felavatták a város határában a mintegy 600 millió forintos beruházással el­készült kereskedelmi centru­mot. Morvái egy éve viaskodik a hivatallal, amely arra hivat­Az eutanáziát, a jó és ke­gyes halált évtizedeken át ta­buként kezeltük. Legfeljebb orvosok, jogászok, esetleg fi­lozófusok szűk szakmai kö­rökben folytatott etikai vitá­jának a tárgyát képezte. Nap­jainkban már egyre többen küzdenek azért az alapvető emberi jogért, miszerint a gyógyíthatatlan és tartósan nagy fájdalmakkal küszködő beteg adott esetben saját maga dönthessen arról, hogy kívánja-e tovább a gyötrelmes életet, vagy kéri a megváltó, kegyes halált. A megváltó, jó halál volt a témája annak a vitaestnek, me­lyet az elmúlt héten hallgathat­tak meg az érdeklődők a pécsi Értelmiségi Klubban. Az est vendégei voltak dr. Blasszauer Béla, nemzetközi hírű orvoseti­kus, jogász, valamint dr. Bányai Elek adjunktus a Pécs-Baranyai Orvosklub elnöke. Mint azt az orvosetikus el­mondta, napjainkban a haldok­lás és a halál kiszorult a medi­cina perifériájára. Ennek oka az, hogy az addig emberközpontú orvoslás fokozatosan tudo­mánycentrikussá vált. Ugyanis a jelenlegi gyógyítás legfonto­sabb szempontja a minden áron való, heroikus életmeghosszab­bítás. Tulajdonképpen maga a csúcstechnológia kreálta az eutanázia problémáját. Hiszen a fejlett technika alkalmazása mellől alapvető dolgok hiá­nyoznak, illetve a háttérbe szo­rultak. Nincs megfelelő fájda- lomcsíllaptás, hiányoznak az erre a célra felkészített szakem­berek- Sokunk számára ismeretes - mondta a tanár úr, hogy a végstádiumba került betegek nagy többségénél a fájdalmak kozva tagadta meg az enge­délyt, hogy a telek nincs belte­rületté nyilvánítva. Az önkor­mányzat felkérésére a Városfej­lesztési Tudományos Intézet úgy foglalt állást, hogy város- rendezési okokból nem vonható be a körtvélyesi tanya a belterü­letbe, ezért nincs más lehetőség, minthogy az építtetőt kötelez­zék a centrum lebontására. A MEGAMORV perelni fogja a bontási határozatot, arra számítva, hogy a polgármesteri hivatal fennmaradási engedélyt ad a területen álló épületekre. csillapítására folyamatosan morfiumot adagolnak. Ekkor ugyan csökkennek a kínok, de a kábító-fájdalomcsillapítás azt is eredményezi, hogy az erős gyógyszerhatás miatt a beteg már nem tud kérni, utolsó kí­vánságait közölni, panaszkodni. E cselekedet nem más, mint menekülés a haldokló elől. A betegek 80%-a még min­dig kórházakban, klinikákon hal meg. Azonban ez a halál sok­szor magányos, paravánok mögé rejtett, elszigetelt és em­berhez méltatlan. Hiányzik a vigasznyújtás. Elvesztek az év­századokon át gyakorolt alap­vető lelki és személyes segítség rítusai. Egyre sürgetőbbé válik tehát egy olyan törvény megal­kotása, mely lehetővé tenné an­nak az alapvető emberi jognak a gyakorlását, hogy mindenki sa­ját maga dönthessen, hogyan kívánja életét befejezni. Dr. Bányai Elek adjunktus véleménye sok esetben eltért az orvosetikusétól. Az orvosklub elnöke szerint egyetlen orvos sem vállalhatja magára azt a feladatot, mellyel akarattal a ha­lálba segíti a beteget. Ezt még akkor sem teheti meg, ha a be­tegség gyógyíthatatlan volta már nem kétséges. Szerinte az életet a végső pillanatig min­denkinek biztosítani kell. Valamennyien félünk a végső nagy utazástól, és egyikünk számára sem lehet közömbös, hogy fájdalmak nélkül, ember­hez méltóan, saját döntésünk alapján távozunk, vagy nehéz, esetleg hónapokig tartó gyöt­relmek közepette. A demokrá­cia alapvető szabálya az ember döntéshez való joga, mely ha az életünk során érvényesülhet, akkor jelen kell lennie halá­lunknál is. E. É. Képernyő előtt Emberkék a tavaszban Kérheti-e a beteg a megváltó halált? Vita az eutanáziáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom