Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-08 / 305. szám
10 üj Dunántúli napló Külföld 1993. november 8., hétfő Nem lehet kizárni a társadalmi megrázkódtatásokat Oroszország: lent és fent Boldog belgák Brit-ír megállapodás A boszniainál jobban elfeledett, de régebb óta tartó európai polgárháború, az észak-írországi válság rendezésére tett óvatos kísérletet John Major brit és Albert Reynolds ír miniszterelnök. Egyelőre inkább csak abban egyeztek meg, hogy mit nem csinálnak a béke érdekében: nem állnak szóba terroristákkal, nem kötnek titkos megállapodást a politikai erőszak híveivel, és nem döntenek az észak-írországi protestáns többség feje fölött, amely minden bizonnyal ragaszkodik a brit fennhatósághoz. Major és Reynolds abban is megállapodott, hogy_ ha megszűnik az erőszak Észak-íror- szágban, akkor „új ajtók” nyílnak meg a rendezésre. Ez kevesebb, mint az ír kormány csütörtöki javaslata volt. Az ír kormány értésre adta, hogy lemond az Észak-írországra tartott alkotmányos igényről, ha „új struktúrákat” teremtenek a terület kormányzására. Ezen elsősorban is Eszak-írország 1972-ben megvont önkormányzatának helyreállítása értendő. Meglepetés A bonni kormány tiltakozása miatt az Egyesült Államok és Oroszország kénytelen volt feladni azt az elképzelését, hogy német földön rendezzenek közös amerikai-orosz hadgyakorlatokat - jelentette a The New York Times. A manőverek tervét Pavel Gracsov védelmi miniszter szeptemberi washingtoni látogatásán véglegesítették: az amerikai kollegájával, Les Aspinnel aláírt katonai együttműködési megállapodásban rögzítették a békefenntartási célú hadgyakorlatok forgató- könyvét is. Igen ám, csakhogy a Pentagon elfelejtett előtte konzultálni a németekkel. Nem csoda, hogy Bonnt teljes meglepetésként érte a bejelentés - írta a lap, és rögvest Washington tudomására hozták: szó sem lehet róla. Dubcsek A Szociáldemokraták Szlovákiai Pártja (SDSS) ismét azt sürgeti, hogy részletesen vizsgálják ki az autóbaleset következtében elhunyt Alexander Dubcek halának körülményeit. Dubcek a szociáldemokrata párt elnökeként egy évvel ezelőtt halt meg - tavaly szeptember elején történt autóbalesete következtében. Jaroslav Volf, a párt alelnöke elmarasztalóan szólt arról, hogy „míg a baleset utáni vizsgálat lassú volt és következetlenül folyt az adatok egybegyűjtése, addig az ügyet annál következetesebben és gyorsabban lezárták”. Oroszországban a lakosság döntő többsége nem jut megfelelő minőségű táplálálékhoz, a legelesettebb rétegek pedig már régen túl vannak azon, hogy hónap számra nem jut asztalukra hús, vagy gyümölcs. Mindennél szemléletesebben mutatja a tömegek elszegényedését, hogy a családok jövedelmüket szinte teljes egészében élelmiszerre kénytelenek fordítani. Emellett az oroszországi társadalom polarizálódását jelzi az is, hogy középosztály hiányában a társadalom az európai mércével mérve egyre inkább a nagyon szegényekre és az újgazdagokra oszlik. Új ruhára nem telik E sorok írója egy orosz család körében szerzett „testközeli” tapasztalatokat arról, hogy miként él ma egy átlag orosz család. A négy tagú Morozov család kétkeresős. A férj és a feleség egyaránt mérnök egy volt hadiipari üzemben. Kettőjük keresete nem éri el a százezer rubelt. A nagyobbik gyermek 12, a kisebbik 8 éves. A másfél szobás saját lakás orosz viszonylatban is szerényen berendezettnek mondható. A feleség, Irina harminckilenc ezer rubelt keres. Félje, Gennagyij a túlmunkákkal legjobb esetben is havonta hatvan ezret visz haza, ami éppen ötven dollárnak felel meg. A család esténként otthon eszik főtt ételt, az üzemi koszt és a gyermekek menzája ugyanis annyira megdrágult, hogy nem engedheti meg magának a család ezt a luxust. Irina a legolcsóbb, csontos húsból - kilója 1750 rubel - főz levest, amiből három napra valót készít egyszerre. Az ennél drágább húsra, a 4000 ezer rubeles fagyasztott marhahúsra már ritkán telik. Irina így gyakran vesz halat. A fagyasztott tengeri hal, a treszka, vagy a szkumbrija kilója ezer rubel körül van. A drága, Irina fizetésének felébe kerülő húszezer rubeles tokhalat, vagy a kaviárt a „békebeli” évek cirkusz vagy mozilátogatásairól ismerik csak a gyerekek. Akkor egy rubelért mérték a büfében a tokhallal vagy kaviárral készült szendvicset. Azóta sem erre, sem mozijegyre, vagy könyvekre nem futja a Morozov családnak. Irina leleményén múlik, hogy a viszonylag olcsó burgonyából - 250 rubel kilója -, halból és savanyú káposztából ízletes ebéd kerekedik. Reggelire a gyerekek zabkását kapnak, ami olcsó és laktató. Az Oroszországban kedvelt hajdinakására viszont már nem telik, ugyanis annak is nagyon felment az ára az utóbbi két évben. Új ruhára és cipőre a szülőnek szintén nem jut. Szerencsére mindkét gyermek leány, így a kisebbik a nagyobb kinőtt ruháiban járhat. A Morozov család nem panaszkodik, mint mondják, vannak náluk sokkal rosszabb helyzetben lévők is, akiket a kenyér árának szabadárassá tétele még súlyosabban érint. Morozovéknak legalább van lakásuk, amelyet nemrég privatizáltak. A Moszkva egyik külső kerületében lévő panelházi lakás piaci értéke 20 ezer dollár, ugyanis nagyon megemelkedtek a lakásárak az utóbbi egy évben. A szülők már előre rettegnek, hogy mi lesz, ha a gyerekek felnőnek és családot alapítanak. Az összesen 42 négyzetméteren még négyen csak-csak elférnek, de több család számára már nagyon szűkös lenne a hely. Márpedig lakást bérelni Moszkvában jelenleg is csak a jól keresők, a vállakozók, vagy külföldi cégek alkalmazottai tudnak. A legolcsóbb albérlet havi 80 ezer rubelnél kezdődik, ami Irina fizetésének kétszerese. A Morozov család helyzete átlagosnak mondható, azonban nagy a szórás felfelé és lefelé is. Sok ember még mindig társbérletben, vagy munkásszállón lakik Moszkvában, s a jelenlegi, a legtöbb európai fővárost leköröző lakásárak mellett nincs is esélyük, hogy valaha is saját otthonra tegyenek szert. Ugyanez vonatkozik a fiatalok többségére is. Mindennél többet mond a helyzetről, hogy Oroszországban a születések rohamos csökkenése miatt fogy a népesség. Moszkvában az árak az utóbbi években elérték, sőt egyes esetekben jócskán meg is haladták a világpiacit, miközben a bérek a világon a legalacsonyabbak közé tartoznak. A nyugati és vegyes vállalatok sokszor magasan képzett orosz alkalmazottai a nyugatiakhoz képest hihetlenül alacsony bérért dolgoznak. Helyi viszonylatban az ötszáz dolláros fizetés már az álmok netovábbja. A Morozov házaspár feje is arra számít, hogy sikerül jól elhelyezkednie, s jobb életet tud egyszer biztosítani családjának. Floridában és a Riviérán Nem lenne teljes a kép, ha nem villantanánk fel az orosz- országi vállalkozók közül kikerülő újgazdagok világát. Arányuk ugyan csekély a lakosság egészéhez képest. Jellemző adat, hogy a 600-as új Mercede- sekből Oroszországban több fut mint Nyugat-Európában, s a sokszor kétes kereskedelmi ügyleteken hihetetlenül gyorsan meggazdagodott vékony réteg elképzelhetetlenül fényűző életet él. Az orosz elit Floridában és a Riviérán vásárol méregdrága ingatlanokat. Ebből is látszik, hogy az átalakulóban lévő, piacosodó Oroszországban óriási léptékű társadalmi változás zajlik, óriási a „fent” és a „lent” közötti különbség. Az ingatag politikai helyzet miatt mindezek alapján nem lehet kizárni a társadalmi megrázkódtatásokat sem. Kóti Lóránt A belgák 83 százaléka elégedett anyagi körülményeivel, szakmai helyzetével, és csak alig négy százalék tekinti magát kifejezetten elégedetlennek - derül ki abból a felmérésből, amelyet a La Libre Belgique közölt a közelmúltban. A társadalmi közérzet vizsgálatára összesen ezer, 15 évnél idősebb embert kérdeztek meg, az ilyenkor szokásos reprezentációs arányok szerint, és az összképből egyértelműen az derül ki: a belgák többsége igenis kedélyes közérzetben tekint mindennapjai elé (méghozzá nők és férfiak teljesen azonos arányban!) Ami eltérés tapasztalható, az inkább a flamandok és a vallonok megelégedettsége közötti különbség, néhány százalékponttal az előbbiek javára. Hogy kit mi tesz bcdoggá, abban az elsöprő többségnél egyöntetűen az egészség jár az élen, ezt követi szorosan a magánélet, a család és gyerekek jövője felett érzett biztonságérzet (!). (Egyébként külön kérdés firtatta a családi háttérrel való megelégedettséget. A válaszok alapján a 88 százalék boldog, vagy legalábbis elégedett családi és magánéletet vallott magáénak és csupán 2 százalék mondta magát kifejezetten boldogtalannak.) „Néha szégyelem magam, hogy rá vagyok utalva a jótékonyságra. De mit tehetek, a férjemnek nincs pénze...” A nyilatkozat amolyan mindennapi családi drámát sejtet, pedig politika a javából. A fekete hölgy Londonban, de nem a brit fővárosban, hanem a kanadai Ontario hasonnevű városában nyilatkozott, s nem más, mint a 35 esztendős Khadiga, a Szomáliái klánfőnök, Aidid második felesége. A férjénél jóval fiatalabb asszony négy, 1 és 8 éves kor közötti gyermekükkel valamint húgával és sógorával szociális segélyen él az észak-amerikai országban. Fő időtöltése, a csemetékkel való foglalkozás mellett, a CNN Szomáliái közvetítésének figyelése. Amikor a Daily News tudósítója a nem éppen átlagos „kanadai famíliánál” járt, megszólalt a telefon és Los Angelesből hívták a családot. Egy férfi féltestLengyelország folyó fizetési mérlegének hiánya az év első 9 hónapjában 2,33 milliárd dollárt tett ki. A Lengyel Nemzeti Bank tájékoztatása szerint ezt elsősorban a külkereskedelem 1,9 milliárd dolláros deficitje okozta. A másik tényező a külföldi adósságszolgálat volt - az Sokatmondó, hogy az anyagi helyzet csupán a negyedik egy átlagos belga „boldogság-skáláján”. Ami azért nem jelenti azt, hogy érzéketlenek lennének a gazdasági környezet változásai iránt. Kiderül ez abból, hogy a „rosszkedv-skálát” viszont a gazdasági és szociális feltételek utóbbi években belga földön is romló mutatói vezetik. A nyugodt belga lelkületet viszont alighanem jól jellemzi - mondjuk egy kelet-európaihoz képest -, hogy a közérzetet negatívan befolyásoló tényezők között a (fokozódó ...) „nemzetközi helyzetet” - messze a legutolsóként említették. Összességében a La Libre Belgique mégis nyugtalan a kapott eredmények láttán. Mint a felmérést bevezető cikk rámu- t t: három éve, egy hasonló körkédés alkalmával még 90 százalék vallotta boldognak vagy elégedettnek magát. Három év alatt 7 százalék visszaesés a lap szerint legalábbis aggasztó. Jó tudni, hogy van még ország, ahol komoly újságok komoly felméréseinek készítőit már az is nyugtalanítja, ha - a lakosságnak csak 83 százaléka boldog. Fóris György véreinek hogyléte iránt érdeklődött: Aidid első felesége ugyanis a califomiai nagyvárosban él, fiával Husszein Far- rah-hal, a Szomáliái tábornok elsőszülött gyermekével. Á hadmérnök fiatalember amerikai iskolákban tanult, majd 1987-ben ugyan leszerelt, de a Marine Reserve Corps tagjaként, más tartalékosokhoz hasonlóan, kétszer egy évben aktív szolgálatot is teljesít. A Szomáliái Reménység akció kezdetén önként jelentkezett bevetésre s idén január 5-ig a kelet-afrikai országban tartózkodott tolmácstisztként, mert a szomálit anyanyelvi szinten beszélők ugyancsak kevesen voltak a tengerészek között. Aidid fejére változatlanul 25 ezer dollár vérdíj van kitűzve /bár néhány emberével már tárgyalnak az amerikaiak/. Az ifjabb Aidid „bérdíjat” kap, ha hétvégi szolgálatra bevonul a Los Angeles-i laktanyába. idén Lengyelország 790 millió dollárt fizetett hitelei után. A szakértők egyértelműen pozitívnak tartják, hogy az idei export 91,9 százaléka a tőkés piacokra irányult, ezen belül 58 százalék az EK-ba. Ezekről a piacokról származott a behozatal 91 százaléka. Moszkvában a vasúti pályaudvarok környéke az áruk elsődleges elosztási helye. A felhalmozott kartonokat és hulladékot többnyire egyszerűen elégetik. Felvételünkön (1993. november 5.) egy férfi kezét melegíti az utcai tűznél. Vérdíjas apa bérdíjas fia Lengyel mérleg Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN „Az utolsó Krupp” Korunk (egyik) élő legendája Hitler hatalomra juttatásában és a második világháború előkészítésében is komoly szerepe volt a Krupp cégnek, amelynek vezetőjét, egyben főrészvényesét a győztesek háborús bűnösként állították a nürnbergi törvényszék elé. Igaz, hála kapcsolatainak, Alfried Krupp von Bohlen und Halbach viszonylag hamar kijött a rács mögül, de a 40 és 50-es évtized fordulóján kevés gyűlöltebb név volt, mint az essem „halálgyárosé”, Kruppé. A mammut-cég nemzetközi imázsában 1952-ben kezdődött meg a fordulat. Akkor, amikor a háborús bűnösből milliárdos nagyiparossá visszavedlett ágyukirály egy esseni képző- művészeti tárlaton megismerkedett egy 40 éves férfiúval, Berthold Beitz-zel, akinek a nevét akkor még szinte senki nem ismerte. Azóta négy évtized telt el és BB ma a világ gazdasági, sőt politikai életében legalább olyan forgalom, mint a másik BB (Brigitte Bardot) a francia és a nemzetközi filmszakmában. Amikor Krupp felfedezte magának, Beitz éppen az Iduna-Germania biztosító cég hamburgi direktora volt. Azonnal igent mondott az ágyukirály ajánlatára és nem sokkal később a Ruhrvidéken már „varázslónak” becézték, mondván mindenkit képes megnyerni, elbűvölni. (A nőket is, mert mint most mondja: „Sok időt és energiát takaríthattam meg és fordíthattam munkára azzal, hogy soha nem kellett egy hölgyet meghódítanom, mindig ők hódítottak meg engem ...”) Berthold Beitz Adenauertől kezdve Hruscsovon át az iráni sahig mindenkit az újjá köré csavart, milliárdos üzleteket szerzett és a minap még gyűlölt ruhrvidéki gigászt kezdték a békés együttműködés élharcosaként emlegetni (többször járt Magyarországon is). Amikor 1967-ben Alfred Krupp meghalt, Berthold Beitz lett az utód, a Ruhrvidék új ura. ő azonban elődjével ellentétben a gazdasági - politikai világporond egyik legnépszerűbb személyisége, akit 80. születésnapján, Kohl kancellárral az élen, 710 vendég köszöntött. S nem fukarkodtak a jókívánságokkal: legyen továbbra is tevékeny alakitója korunk békés változásainak. i i 1 4
