Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-01 / 298. szám

1993. november 1., hétfő Színes üj Dunántúli napló 11 A világ legdrágább bélyegét, a Karai Mauritiusi, szerdán fog­ják elárverezni Zürichben. A Bordeaux-i borítékot az egypen- nis vörös és kétpennis kék bélyeggel, Postahivatal bélyegzővel, - 1847-ben adtak ki - 4 millió dollára értékelik. Egymillió a nyomravezetőnek Az amerikai szövetségi rend­őrség, az FBI megunta a dolgot igaz, döntése egyúttal kény­szeredett beismerése annak, hogy csúfos kudarcot vallott. Akárhogy is van, az FBI vezér- igazgatója bejelentette: egymil­lió dollár üti a markát annak, aki a rendőrséget nyomra vezeti egy titokzatos robbantgató ügyében. A hatóságok által „Uni- bom”-ként emlegetett bűnöző immár tizennegyedik éve kül­dözgeti rövidebb-hosszabb ki­hagyásokkal levélbombáit ki­szemelt áldozatainak, akik kö­zül egy meghalt, huszonhármán pedig örök életre nyomot hagyó sérüléseket szenvedtek. A rendőrség külön csoportot alakított az ügy kivizsgálására, de a nyomozás eredménye ed­dig szinte semmi. Legutóbb a nyáron hallatott magáról Unibom, miután hat évig csöndben rejtőzködött. Áldozatait szemmel láthatóan találomra, nagy földrajzi szó­ródással választja ki, de követ­kezetesen a tudományos-egye­temi körökből (innen kapta a becenevét is). Júniusban két egyetemi pro- fessszornak kézbesítették ki levélbe csomagolt és felbon­tásra működésbe lépő pokol­gépet: az egyiket a keleti, a másikat a nyugati partvidékre küldte. A világ legkisebb hegedűje Londonba kerül kalapács alá. 37 milliméter hosszú, Svájcban készítette Cornel Schneider, aki miniaturákra specializálta magát. A kéthúros hegedű kikiáltási ára 3000 Font. Újra a helyén a „Szabadság” Grönland, a gleccservilág Rökk Marika 80 éves Csak egy kislány van a vi­lágon Helmut Bienemann számára, s ez Rökk Marika, az UFA magyar származású csillaga, az operettszínpa­dok sztáija. Rökk Marika november 3-án lesz nyolcvan éves, bé­csi házában valószínűleg egymásnak adják majd a ki­lincset a gratulálok, de Bie­nemann nem lesz köztük. A titkos sóvárgók fajtájába tar­tozik, Isten ments, hogy rá­tukmálja magát imádottjára. A kölni agglegény ötven éve követi Rökk Marika minden lépését. Minden an­tikváriumot, ócskapiacot feltúr egy Rökk-fénykép, filmplakát reményében. La­kása „privát filmmúzeum”: több ezer portrét, plakátot, autogramkártyát, program- füzetet és lemezt őrizget. Helmut nyolc éves volt, amikor elhatalmasodott rajta a Rökk-szenvedély és belehabarodott a díva ma­gyar akcentusába. Bienemann-nagypapa a Kölnische Zeitungnál új- ságíróskodott és szorgal­masan járt moziba. Helmut a Gasparonéban látta elő­ször Marikát, az életben sokkal később. Mint az egyik kölni lapnak beszá­molt róla, 1951-ben, hideg novemberi hajnalon, egy szálloda előtt toporgott, amikor Rökk Marika cipő­jét a kezében tartva fél há­romkor kikászálódott egy taxiból. A Rökk-tárgyakat fetisi­záló Bienemann külön do­bozban tartja a világsztár szállodákban hagyott hol­mijait, például egy Cha- nel-üveget, üreset, ámde újjlenyomatokkal. A nyolcvanadik születésna­pon Helmut a kedvenc Chanel-parfümmel lepte meg bálványát, s mégmin- dig reménykedik: egyszer csárdást rophat Rökk Mari­kával. Sarkadi Kovács Ferenc Szombat óta ismét a helyén látható - a washingtoni Capito- lium kupoláján - a 130 éves bronzszobor, a „Szabadság”. A kezében kardot és pajzsot tartó nőalakot az amerikai polgárhá­ború idején, 1863-ban helyezték el az akkor elkészült kongresz- szusi épület, a Capitolium száz méter magas kupoláján. Míg el­lenben akkor kötelek és gőze­nergia segítségével emelték a helyére, addig most szombaton egy helikopter eresztette le ele­gánsan az arccal kelet felé for­duló szobrot a kupolára. A „Szabadság”-ot májusban távo­Kereken két és fél millió 65 éven felüli német teljesen fogat­lan. Ehhez járul még további ki­lencvenötezer 35 és 44 év kö­zötti, aki már kénytelen volt el­búcsúzni fogaitól. Mint az Orális Implantációs Központ elnöke, Volker Black professzor a napokban Mün­chenben közölte, az Aacheni Főiskola által készített tanul­mányból jutottak erre a követ­lították el a helyéről, hogy fel­újítsák. A hét és fél tonna súlyú, hat méter magas szobor ünnepélyes visszahelyezésén nagy tömeg vett részt, élén Clinton elnökkel és a kongresszusi vezetőkkel. Az ünnepség során Rita Dove költőnő elszavalta az „Amerika, Te nagyszerű” című verset, ko­rabeli ruhákba öltözött színé­szek pedig megelevenítették azt a pillanatot, amikor George Washington 1793 szeptember 18-án lerakta a Capitolium épü­letének alapkövét. Az eseményről beszámoló hí­keztetésre. Ezeknek az embe­reknek - idézi a DPA Black professzort - a fogbeültetés al­ternatívát jelent a hagyományos fogpótlással szemben. A beülte­tett fogak tíz évnél tovább is el­tartanak. A gyakorló fogbeültetők szö­vetségének adatai szerint 1992-ben több mint 40 000 fogbeültetést végeztek Német­országban. rügynökségek emlékeztetnek rá, hogy a „Szabadság” vissza­térése beletartozik az alapkőle­tétel 200. évfordulójának ün­nepségei sorába. Szeptember 18-án azért nem kerülhetett sor a szobor visszahelyezésére, mert a Kongresszus a múlt hó­napban szabadságon volt. Clinton elnök rövid beszédé­ben hangsúlyozta: „Kétszáz esz­tendő elteltével azzal tartozunk ennek a nagy országnak, hogy biztosítsuk, hogy újabb 200 év múlva is itt álljon ez az épület és utódaink is itt lehessenek új­bóli megünneplésére”. Csodával határos módon - bár súlyos sérülésekkel - élte túl az Egyesült Államokban egy ötesztendős kisfiú, hogy egy he­tedik emeleti lakás ablakából a mélybe zuhant. A gyermeknek egyetlen csontja sem törött el, s testén külső sérüléseknek sincs nyoma. A gyermek minden­esetre tíz órával a baleset után már éhes volt, s a reggelijét kö­vetelte. A Dániához tartozó Grönland maga a jégvilág: területének 2 175 600 négyzetkilométeré­ből 1 834 000-t, vagyis annak mintegy 80 százalékát vastag jégpáncél fedi. A jég össztérfo- gata 2,6 millió köbkilométer. Néhány helyen a jéggel borított felszín 3200 méterrel a tenger szintje fölé magasodik, de van, ahol a jégtakaró a tengerszint alatt fekszik. Ebből a jégvilág­ból csodálatos ízelítőt kaphat a turista, aki a nyugat-grönlandi Disko-öbölben hajókázik, ahová a híres Ilulissat-gleccser önti jégmasszáját - kezdi grön­landi ismertetőjét az APA oszt­rák hírügynökség. A jégpáncél keletkezése az utolsó jégkorszakba nyúlik vissza, azelőtt a szigeten - bár­mily hihetetlen - nem volt jég. A 10-15 ezer évvel ezelőtti, utolsó jégkorszak vége óta azonban mindmáig a gleccserek lassú visszahúzódása figyelhető meg. Grönland jégtakarója az Antarktisz mögött a világ má­sodik legnagyobb összefüggő jégpáncélja, amely a Föld édes- vízkészletének mintegy kilenc százalékát képviseli. Ennek tel­jes felolvadása a világtenger vízszintjét hat-hét méterrel emelné. A grönlandi jégmasz- szának a Föld időjárása szem­Előrejelzések szerint drámai módon megnő az AIDS-megbe- tegedések száma, s kezelésükre világszerte több mint száz mil­liárd dollárt kell majd fordítani. Az ENSZ egészségügyi világ- szervezete, a WHO adatai sze­rint hat éven belül várhatóan húsz millióra nő az AIDS-bete- gek száma, míg a vírusfertőzöt­tek már mintegy negyven mil­lióan lesznek. A kezelés költségei hihetet­len mértékben megnőnek, ami különösen a harmadik világ - elsősorban Afrika - országait érinti rendkívül kedvezőtlenül. Az iparilag fejlett országok va­pontjából is nagy a jelentősége: nemcsak magán a szigeten, ha­nem Európában is, hiszen gát­ként szolgál az északi félteke áramlatai előtt. Az utolsó jégkorszakok közti időszakban a hőmérséklet Grön- landon igen rövid idő, tíz-húsz év alatt 14 fokra csökkent, né­hány száz évig így maradt, majd ismét egy hasonlóan rövid, tíz-húsz éves időszak-alatt, újra a régi szintre emelkedett. Az ilyen nagy és gyors süllyedése­ket egyetlen interglaciális peri­ódus alatt a szakértők eddig le­hetetlennek tartották. A sziget jégmentes partmenti területei egyes helyeken csupán száz méter, másutt 250 kilomé­ter szélesek. A legnagyobb jégmentes terület, az észak-grönlandi Peary-föld, amely Dánia nagyságú, szélső­séges éghajlata miatt azonban lakatlan. Grönland környékének ve­szélyes nevezetességei a jéghe­gyek, amelyek főként tavasszal és nyáron a Grönland és Izland közötti Dánia-szoroson vándo­rolnak dél felé. A Farvel-fok, Grönland déli csúcsa magassá­gában találkoznak a sarki vízá­ramlatok a melegebb, Irmin- ger-tengerbeliekkel, ami sűrű ködöt okoz. lószínűleg elő fogják teremteni a szükséges pénzt, ám az emlí­tett, leginkább érintett régiók, ahol most az AIDS-betegek nyolcvan százaléka él, nagy gondban lesznek. Zaire, Zambia vagy Ruanda kórházi ágyait már ma is 50-70 százalékban az AIDS-szel kezelt páciensek fog­lalják el. A fejlődő világban az AIDS nemcsak pénzügyi, hanem ko­moly társadalmi problémákat is felvet. A betegség áldozatainak zöme ugyanis a vezető réteg so­raiból kerül ki, s az áldozatok csak alacsonyabb képzettségű­ekkel pótolhatók. A csányi dinnyekertész, Hegedűs Mihály és felesége, akik a Lottó ezideig legnagyobb nyeremé­nyét tudhatják magukénak, számítógépet vettek és ajándékoztak a horti rendőrőrsnek. Fogbeültetés A 7. emeletről sértetlenül AIDS-helyzet 2000-ben Minden idők legszebb szerelmi dala Mária néni, meg a kiskapa Hans Leip hamburgi író, aki­nek szeptember 22-én lenne lOO.születésnapja, több regényt írt, ezeket azonban nem nagyon ismerik. Egy dalszövegével azonban olyan sikert aratott, amilyen kevés írónak jut osz­tályrészül. A „Lili Marleen” című vers, amelyet 1915-ben írt és amelyet Hobert Schultze ze- nésített meg, világsláger lett, s 70 nyelven éneklik ma is. A vers katonaszerelemről szól. Egy kaszámyakapu előtt a lámpa alatt álló katona vágya­kozik arra, hogy viszontlássa szerelmesét. A szöveget a náci „belgrádi katonai adó” 1941 áp­rilisában befejező számává tette. Hamarosan műsorába ik­tatta a dalt nemcsak a Wehr­macht, hanem sok szövetséges rádióadó is. A szöveget a Nobel-díjas amerikai író, John Steinbeck „minden idők legszebb szerelmi dalának nevezte”. Amikor a nácik hatalomra kerültek, Leip nem csatlakozott hozzájuk. 1943 nyarán, Ham­burg bombázása után még egy nevezetes szöveget írt ezzel a címmel „Dal a romokról”. Ezt a szöveget leközölte a Simplicis- simus című folyóirat. A közlés miatt az írót csaknem koncent­rációs táborba zárták. 1979-ben Leip a Bodeni-tó svájci oldalán vett házat. Ott halt meg 1983 június 6-án. Éveken át gyakran járt fel szeretteihez, aldk megelőzték őt, s miután a sírköveket meg­tisztogatta, elgyönyörködött szűkebb hazája természetadta szépségeiben. Nézte a völgyben elnyúló fa­lut, szélén a légaknát, s a zöld­del borított Zsidó-dombon túl, a fák fölé emelkedő István-aknai tornyot. Onnan, az aknától indultak a kötélen függeszkedő csillék, s gördültek robogva, csattogva a Csertető fölött a szénmosó felé. Zörejük nem zavarta Mária né­nit, hozzátartozott a mindenna­pokhoz, az élethez. Az aknák azóta halottak,a csillék robaja is megszűnt, bár, ha lett volna is, Mária néni már nem hallotta, feküdt békén a gumikerekű szentmihálylován, míg a kápolnából egyre hordták koporsójára a szebbnél-szebb virágokból font csokrot és ko­szorút.- A kiskapát nem teszik mellé? - kérdezte súgva egyik volt szomszédasszonya, s a kö- rülállók bánatos mosollyal bó­logattak össze, mert azt bizony odatehetnék, vagy vinnék előtte bársonypámán, mint a vitézek rendjeleit szokás. Jeles jószág volt ez a kiskapa és elválasztha­tatlan Mária nénitől, mert na­ponta fogta fejét marokra, s nyelét botnak használva bakta­tott gondosan ápolt kertjébe.- Jó társam ez nekem - lendí­tette nevetve a kapa nyelét szomszédai elé támogat, amíg fölérek, onnantól meg én támogatom őt. Azt pedig úgy, hogy beleka­pott vele egy-egy ágyás föld­jébe, s kortól görbült lábain araszolgatott a nyomában.-Addig élek, amig ez előt­temjár - mondogatta -, hiszem, hogy már nem sokáig. Elhárította a vigasztalásnak szánt ellenvetéseket:- Mit akarhatnék még? Nyolcvanhét éves vagyok, el­végeztem mindent, már csak egy tartozásom van, de akinek adósa vagyok, az megtalál en­gem, ahogyan nem feledkezik meg másról sem, csak a behaj­tás határidejét szabja meg min­denkinél másképpen. Nekem már késedelmi kamatot kellene fizetnem, ha pénzzel mérnék az időt.- Mégis, rövid volt ez a nyolcvanhét esztendő - meren­gett el úgy szállt el, mint a füst, csak egy-egy napja volt olykor hosszú, néha egy óra, vagy öt perc, mert volt okom sími is, nemcsak nevetni. De mindig erős hitem volt, és sze­rettem dólgozni, kivált tű- vel-cémával, a munka éltetett engem. Mostanra csak ez a kis­kapa, mert a tű foka elhomályo­sult.- Mindent egybevetve, meg­érte, kész vagyok indulni, ha jön a hivó szó, csak a „ho­gyan?” a „miképp?” és „mi van a kapun túl?”, az aggaszt... Most már tudja, Mária néni letette a kapát és átlépte a kü­szöböt, de a titkot ő is megtar­totta magának. Szótlanul merült a csendbe, melyet egy nagy­kapa sűrített fölé, s amely elsi­mította a hantot, hogy helyet csináljon a kegyelet virágainak. Leszkó Margit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom