Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-04 / 271. szám
1993. október 4., hétfő aj Dunántúli napiö 3 A JPTE hivatalos gyakorlóintézménye lesz az SMK Somogynak jó, az egyetemnek még jobb Együttműködési megállapodást írt alá az elmúlt hét végén dr. Horányi Özséb, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja és dr. Gye- nesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke. A Megyeházán írásban rögzítették: a Somogy Megyei Művelődési Központ a jövőben a JPTE hivatalos gyakorlóintézménye lesz. Bizonyság a kapcsolatok mindkét oldalról irányuló aktív támogatására, hogy míg legutóbb megyénk kezdeményezésére történt egy frontáttörés a somogyi diákok kollégiumi elhelyezésére a helyek megváltásával, addig ezúttal a tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán vetődött föl az ötlet. Persze, nem a semmiből hiszen a kar Felnőttképzési és Közművelődési tanszéke és a megyei művelődési központ étvizedes és egyre fejlődő kapcsolatot tudhat maga mögött. Az aláírásokkal is megerősített és ezzel hivatalos formát nyert együttműködésről szólva Gyenesei István, a megyei közgyűlés, mint fenntartó nevében kiemelte: a megye első oktatóbázissá emelkedett közművelődési intézménye született meg a megállapodással. Az SMK nem egy korszerű körülmények között működő intézmény, mondta az elnök. Ahhoz, hogy munkáját a jövőben a kellő korszerűség övezhesse, a Megyegyűlés a legrövidebb időn belül igyekszik biztosítani az eszköz-hátteret. Az együttműködés Somogynak, a Janus Pannonius Tudományegyetemnek még jobb, mivel szorosan illeszkedik a regionális kapcsolatok bővítésére irányuló törekvéseibe. Ebben látta az együttműködés fontosságát Horányi Özséb kari dékán, míg dr. Koltai Dénes, a JPTE Felnőtt- képzési és Közművelődési tanszékvezetője azt hangoztatta: végre nem laboratóriumi, hanem gyakorlati körülmények között kaphatnak képzést a tanszék hallgatói. Nagy kihívás előtt áll a megyei művelődési központ. A Hegedűs Tibor igazgatta intézmény a jövőben a népművelők továbbképzéséhez, a közművelődési intézmény- rendszer fejlesztéséhez, köz- művelődési kutatásokhoz és a megyei intézményrendszer szakember-ellátáshoz ad otthont és biztosít hátteret. Az együttműködési megállapodáson talán még meg sem száradt a tinta, de már körvonalazódott a közeljövő: a Megyei és Városi Könyvtár kapcsolatfelvétele az egyetemi könyvtárral... Balassa (Somogyi Hírlap) Támogatás a hátrányos helyzetű községeknek A szántó, kert, gyümölcsös művelési ágak után hektáran- ként 1800 forintot, a gyep (rét, legelő) után hektáranként 500 forintot. Támogatást igényelhetnek mindazok a mezőgazdasági termelők, akiknek a földje azokban a hátrányos helyzetű községekben van, amelyek a Környezetvédelmi és Építésügyi Értesítő szeptember 17-i számában közzétett jegyzékben szerepelnek. A szántó, kert gyümölcsös művelési ágak után hektáronként 1800, a gyep (rét, legelő) után hektáronként 500 forintot. A támogatás pályázat útján igényelhető 1993. december 10-ig. A polgármesteri hivatalok e lehetőségekről az érdekelteket értesítik és az ügyintézéshez megadják a szükséges felvilágosítást. A jogi személyek a támogatás ügyében az ÉM. Hivatalhoz fordulhatnak. Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatal Vízügyi világkonferencia Budapesten Hétfőtől fővárosunkban - a Budapest Sportcsarnokban - tartja XIX. világkongresszusát a Nemzetközi Vízellátási Szövetséghez (ISWA) tartozó 44 ország több mint ezer vízügyi szakembere. A négynapos világkonferencián várhatóan kilenc nemzetközi beszámolót és 15 speciális témát vitatnak majd meg. „A víz és a környezet - egy közös ügy,, gondolatisága jegyében rendezett szakmai előadások vitája során kiemelt figyelmet fordítanak a vízkezelés és a csőhálózatok problémáira, valamint a vízdíjakkal, illetve a lakossági, fogyasztói kapcsolatokkal összefüggő kérdésekre. Az 1947-ben alakult nemzetközi szervezet munkájában hazánk 1970-től vesz részt. Ez évi világkongresszusának megren- dezési jogát 1988-ban nyerték el a magyar vízügyesek. A hazai szakemberek tevékenységének elismerését jelzi, hogy a konferencián több magyar előadó is kifejtheti nézeteit. A megnyitón Göncz Árpád köztársasági elnök köszöntője után Schams- chula György közlekedési, távközlési és vízügyi miniszter, továbbá Demszky Gábor főpolgármester is felszólal majd. Peugeot-iskola Szekszárdon Október 15-én avatják fel Szekszárdon azt a képzési központot, amelyet a Peugeot magyarországi vezérképviseletének anyagi támogatásával alakítottak ki. A Peugeot Hungária Kft. kereskedelmi igazgatója Kovács Tamás az MTI érdeklődésére elmondta: a szekszárdi 505-ös számú műszaki szakmunkásképző iskolának 20 millió forint értékben adtak át személygépkocsikat, különböző hajtóegységeket, diagnosztikai készülékeket, alkatrészeket, illetve speciális szerszámokat. A Peugeot jóvoltából a tanműhelyben a leendő autószerelők a legmodernebb technikát sajátíthatják el. Az iskola a hároméves autószerelői képzés mellett két év továbbtanulással csoport-, vagy műhelyvezetői képesítést is ad. A szekszárdi iskola vállalja még, hogy a Győri Műszaki Főiskola felvételi vizsgájára is előkészíti a hallgatókat. A korszerű tanműhely létrehozása - amelyet a Peugeot Hungária Kft., valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közötti együttműködés is rögzít - az autós vezérképviseletnek is érdeke, hiszen szervizeibe így kap majd magas fokon képzett autószerelőket. Jól érzi magát Pécsett, de görög marad Makeridu Areti, Georgiu Marta és lánya, Kosztandina, aki már Magyarországon született Georgiu Marta görög állampolgár 44 éve él Magyarországon. Tizennégy éves korában került ide, de, mint mondja, bármennyit él is itt, bármilyen jól is érzi magát, ő görög marad, amíg él. Pécsett, uránvárosi lakásában beszélgettünk lánya, Georgiu Kosztandina és az egyik szomszédasszony, Makeridu Areti társaságában. 1946-tól polgárháború dúlt az országban, mesélték. Hatvanezer ember menekült el. A gyerekek már 1948-ban, az öregek, férfiak és nők, a sebesültek 1949 október 1-én szálltak hajóra Albániában. Valahol Lengyelországban értek partot, ahol aztán vonatra ültek. Ok, 3-4 ezren, éppen egy Budapestre tartó szerelvényre, mások egyéb országokba indulókba kerültek. Magyarországra nyolcezer görög menekült. Családok szakadtak szét, nem volt ritka az, hogy gyerekek vagy házastársak más országokba kerültek, csak az 50-es évek elején sikerültek aztán a családegyesítések. 1954-ben a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével az idősek egy része visszakerülhetett Görögországba, a többieket viszont úgy kezelte az akkori görög kormány, mintha háborús bűnösök lennének. Az itt maradó görögök ezreit eleinte Budapesten, egy elhagyott dohánygyárban kialakított szükséglakásokba szállásolták el, a fiatalokat különböző iparitanuló intézetbe járatták, és főleg a nehézipar területein helyezték el őket. Közben építették Beloiannisz falut, ahol az idősebbeknek készültek a lakhelyek. 1962-ben 25 család Pécsre került az Egészségügyi Minisztérium segítségével. Az Uránbányánál biztosítottak számukra munkát, és valamennyi család az akkor épülő uránvárosi hétemeletesek egyikébe, szolgálati lakásokba költözhetett. Dolgoztak, a gyerekek iskolába jártak, sőt nemcsak otthon, az iskolában is tanulhatták a görög nyelvet, mert az állam mindenhol, ahol görög kolóniák éltek, biztosította, és a mai napig biztosítja ezt a lehetőséget. 1975-ben, miután Papandreu miniszterelnöksége alatt valamit javult a helyzet, látogatóba már ki-ki lehetett járni, aztán később már vissza is lehetett volna települni, de nem járt volna nyugdíj. Ezért aztán a többség ittmaradt. 1984-ben állapodott meg a magyar és a görög kormány arról, hogy a hazatérők a minimális nyugdíjban részesülhetnek. De annak, aki ’84 után érte el Magyarországon a nyugdíjkorhatárt, nem volt érdemes hazamennie, mert Görögországban évekig nem kapott volna nyugdíjat, mert ott magasabb a korhatár. Aki aztán ’89 után költözött vissza, az már nem volt jogosult semmire, a mai napig sem. Pedig, mint elmondták, az itt élők 80 százaléka szeretett volna hazamenni, hiszen ők még ma is görögnek érzik magukat. Sokan azért nem próbálkoztak a hazatéréssel, mert házastársuk magyar volt, gyerekeik már itt születtek, idejártak iskolába, egyetemre, vegyes házasságok köttettek. Ma Magyarországon 2800 görög él. Több, mint harminc évig hontalanok voltak, aztán 1983-ban választhattak a görög vagy a magyar állampolgárság között. Sokan a görögöt választották, még a fiatalok is. Georgiu Marta 1976-ban látogatott először haza, egy észak-görög falucskába. Az volt a nagy találkozások ideje. Lánya generációja, amely már itt született, a kettősség érzetét élte meg a nemzeti hovatartozást illetően. Dina tizenegyéves korában még lázadozott, hogy miért kell neki görögöt tanulnia, amikor választhatna valami hasznosabb nyelvet is. Ma Magyarországon élő görögnek vallja magát, és a görög állampolgárságot választotta. Megtartották a hazai szokásokat, görögös ételeket főznek, olajbogyó, juhsajt és ouzó (ánizspálinka) mindig található otthonukban. Húsz éve, amikor még nem lehetett könnyen olajbogyóhoz jutni, akár szemenként is szétosztották egymást között a házban, ha valaki szerezni tudott egy üveggel. Évente háromszor jönnek össze Budapesten, illetve Belo- ianniszban az ország görögjei, ezekre az ünnepekre külföldről is jönnek és magyarok is szép számban részt vesznek. Cs. L. Nemzeti Tájékoztatási Iroda alakult A Kormány október 1-jével létrehozta a Memzeti Tájékoztatási Irodát kiegészítve a Kormányszóvivői Iroda és a Miniszterelnöki Sajtóiroda tevékenységét Erről közleményben tájékoztatta a távirati irodát a Miniszterelnöki Sajtóiroda, szombaton. A Kormányszóvivői Iroda élén Juhász Judit, a Miniszter- elnöki Sajtóiroda élén Várhelyi András, a Nemzeti Tájékoztatási Iroda élén Varga Domokos György áll. A három szervezeti egység a Miniszterelnöki Kabinetirodához tartozik és a miniszterelnök döntése alapján Marinovich Endre címzetes államtitkár, a miniszterelnök kabinetfőnöke irányítása alatt áll. A nemzeti tájékoztatási tevékenységet tárcaközi bizottság segíti, amelynek létrehozása folyamatban van. A most felállításra került új iroda működésének költségeit a Miniszterelnöki Hivatal fedezi, a költségvetési törvényben e célra rendelt összeg a tájékoztatási tevékenység fedezetéül szolgál. A miniszterelnöki döntés nem érinti Katona Tamás miniszterelnökségi politikai államtitkár munka- és feladatkörét, beleértve az általános tájékoztatáspolitikával kapcsolatos feladatok ellátását. Tények a privatizációról Még 753 társaság és 272 társasággá átalakítandó állami vállalat vár részben, vagy egészben eladásra az ÁVÜ portfoliójában. 1989-ben közelítő adatok szerint 2000 volt az állami vállalatok száma, __ melyek közül 1728 került az ÁVÜ megalakulásakor a szervezethez. Állami vállalatként 268-at számoltak fel és 174 cég került más szervezethez. Társaságként 57 cég szűnt meg felszámolással, vagy végelszámolással. A vagyonügynökség eddig 261 céget adott el teljes egészében - tájékoztatták az^ ÁVÜ-ben az MTI-t. Az ÁVÜ-höz tartozó vagyon a legutóbbi felmérés szerint 801 milliárd forintnyi. Ebből a vállalatokban 148,9 milliárd, a társaságokban meglévő ÁVÜ-tulajdon pedig 652,1 milliárd forint. A Máltai Lovagrend nagymestere Győrött és Pannonhalmán A Göncz Árpád meghívására hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Fra, Andrew Bertie, a Szuverén Máltai Lovagrend uralkodó nagymestere vasárnap Győrbe és Pannonhalmára látogatott. Útjára elkísérte Keresztes Sándor hazánk vatikáni nagykövete. Konrád György fóruma az Értelmiségi Klubban Pécsett járt és fórumon vett részt az Értelmiségi Klubban az elmúlt héten Konrád György Herder- és Kos- suth-díjas író, a Nemzetközi Pen Club volt elnöke, jelenlegi aleinöke, az SZDSZ ÓT tagja, a Demokratikus Charta szóvivője. Az alábbiakban munkatársunk a művész kérdésekre adott válaszaiból idéz. A Horthy-korszak eltemetése- „Kívánatos, hogy többféle hang is legyen. Mi, a Demokratikus Charta gyűlésén a záporesőben megszólaltattuk a kortársak hangját, írók, költők, gondolkodók hangját, akiknek megvolt a maguk véleménye a Horthy-korszakról és a kormányzóról. Az ő véleményüket legalább olyan hitelesnek tekintjük, mint a mai vélekedéseket. Dicséretesnek tartom, hogy ott nem tudom hány ember - mert nem számoltam meg, de elég sok - végig kitartott. Ez egy szimbolikus jelzés volt, mely megmutatta, hogy Magyarországon többféle álláspont van egy kormányzónak a tevékenységéről, akit be lehet helyezni egy állami kontinuitás képzetkörébe is, de arra is lehet gondolni, hogy, ha ez az ember bátrabb és bölcsebb lett volna, akkor nem kellett volna egymillió embernek meghalnia.” Csurkával, a Kövérek Asztalánál „Csurka István nem volt tagja a demokratikus ellenzéknek, tehát kérdésére, hogy ott találkoztam-e vele, azt kell mondjam, ott nem találkozhattam vele. Találkoztam viszont minden kedden a Sípos Vendéglőben, Óbudán, a „Kövérek Asztalánál”. Hát, ugye sok kövér író volt - azt mondják: száz kiló alatt az író: karácsonyfadísz. S oda különösen súlyos egyéniségek jártak: Galsai, Csukás, Lázár, Csurka ... A másik kérdésére, hogy jelenleg van-e valamilyen kontaktusom Csurka Istvánnal, csak annyit tudok mondani: nincs.” Volt-e értelme Dubrovnikban? „A Nemzetközi Pen Club elnökeként én igen erősen támogattam, hogy Dubrovnikban legyen 1993-ban a kongresszusunk. Ugyanis pont hatvan évvel ezelőtt ítélte el a Pen a fasi- zálódó Németországot - ami nagyon jót tett a Pennek, mert ily módon fasiszta központok - nem úgy, mint más nemzetközi szervezetekben - nem alakultak ki benne. Szóval, amikor '90-ben elhatároztuk Dubrovni- kot, azt reméltük, hogy '93-ban már béke lesz. A horvát kollégák rendkívüli ambícióval vetették bele magukat a szervezésbe, ugyanakkor a világban az idő előre haladtával egyre gyarapodtak azok az aggódó hangok, hogy ez egy kontroll alá vont kongresszus lesz, amit a horvát állam a szűkebb nemzeti és politikai céljai javára fog kihasználni - és a Pen Charta inkább a népek között megértést szorgalmazza, nem pedig azt, hogy egyik nemzetnek adjon igazat a másikkal szemben. Úgyhogy kialakult egy olyan helyzet, melyben az északi és nyugati európai írók, valamint az amerikaiak nem akartak elmenni Dubrovnikba, mondván Horvátországban a sajtószabadság sem érvényesül, erős az állami kontroll. így aztán én elnökként nem tehettem mást, mint megkérdeztem, hogy ki akar, és ki nem akar eljönni? Huszonnyolc nem és tizenkettő igen volt az arány. A horvátok viszont addigra már annyit költöttek erre, hogy ha elmarad, biztosan pert indítottak volna. Ezt nem vállaltuk, tehát kihirdettem: aki akar elmegy Dubrovnikba, aki nem akar, az otthon marad ...” P. Zs.
