Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-31 / 297. szám
\ Átalakul a Gemenci Erdőgazdaság A Gemenci erdő 1977 óta tájvédelmi körzet. Az AV Rt-hez tartozó, többségi állami tulajdonban maradó vállalat, a Gemenci Erdő és Vadgazdaság rövidesen részvénytársasággá alakul át. A védett erdőterületek kivételével minden privatizálásra kerül. A privatizáció során a kárpótlás révén az erdő egy része, ami nem természetvédelmi terület, magántulajdon lesz. Ezen kívül csak a szorosan az erdő- gazdálkodáshoz tartozó létesítményeket értékesítik, a fűrésztelepeket, a vadászházakat, az alapvető munkagépek kivételével az összes berendezést. — A kárpótlásnál sajnos nem az erdő, hanem csak a földterületek értékét veszik figyelembe, amiből még várhatóan sok gond lesz - mondja Pettkó-Szandtner Aladár vállalati biztos. - Egyelőre úgy tűnik hogy Érsekcsanád, Bátya községek határában természet- védelmi területből is jelölnek ki kárpótlásra. A Gemenc azonban soha nem volt kisparaszti tulajdonban. A vállalat privatizálásának egyik legfőbb oka, hogy rossz a pénzügyi helyzetük. Ersekcsa- nádon egy fafeldolgozó üzemet építettek, ami sokba került. Az eladásokkal javítani tudják a pénzügyi helyzetüket, a hitelek kamatait és a lízingdíjat is könnyebben fizetik. A motorosfűrészek és a traktorok nagy része már elkelt, a saját dolgozóik vették meg, akik vállalk®- zók lettek. A többi még vevőre vár.-Egyre több a vitánk, mert véleményünk szerint az erdő- gazdálkodás fontos része, hogy a már kiöregedett erdőket kivágjuk, újakat telepítsünk a helyükre, miközben állandóan növeljük a területet - folytatja Pettkó-Szandtner Aladár. - Magyarországon az ötvenes évek óta az erdőterületek nagysága 12 százalékról 18 százalékra emelkedett. Ilyen eredményekkel csak Spanyolország dicsekedhet. A Gemenci erdőnek vannak fokozottan védett és védett részei, valamint erdőrezervátumok is találhatók benne, amiből nagyon kevés van a világon. Ezeken a területeken egyáltalán nem nyúlnak a növényzethez.- A Duna-Dráva Nemzeti Park létrehozásával kapcsolatban felmerült, hogy a fokozottan védett területeken is korlátozni kellene a fakitermelést. Ez azonban hosszú távon súlyos következményekkel járna. Ezeknél a természeti viszonyoknál, fafajtáknál nem járható út úgy védeni az erdőt, hogy magára hagyják, nem gondozzák. Sz. K. Temetőkeresztet szenteltek A tönkrement, mészkőből épített régi temetőkereszt helyébe most készült el Zókon az új betonkereszt, melyet vasárnap délután a szentmisét követően szentelt fel Ropoli Tibor esperes a katolikus temetőben. Az új kereszt egyházi, lakossági és önkormányzati adományok segítségével készülhetett el. Új kazánok, szebb takarékszövetkezet Határidőre elkészültek a be- remendi iskolában az októbertől immár nélkülözhetetlen kazánok cseréivel. A beruházás, melynek kivitelezője egy kft. volt, a helyi önkormányzatnak kb. 2 és félmillió forintjába került. Szintén beremendi hír, hogy felújították a takarékszövetkezetet. A belső tér átalakításával korszerűbb környezetben fogadják újra az ügyfeleket. A Miniszterelnöki Sajtóiroda közleménye A Miniszterelnöki Sajtóiroda az alábbi közlemény kiadását kérte szombaton délelőtt az MTI-től: „Tar Pál, a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövete péntek délután átadta Antall József miniszterelnök gratuláló levelét John Shalikashvili tábornoknak, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének, akit a közelmúltban neveztek ki erre a tisztségre. A tábornok arra kérte nagykövetünket, hogy közvetítse köszönetét Antall Józsefhez, ugyanakkor gyors és alapos felépülést kívánt. Az amerikai tábornok kifejezte nagyrabecsülését Antall József személyiségével és tevékenységével kapcsolatban, továbbá megemlékezett a kormányfő édesapjának a lengyel hadsereg magyarországi átmentésében kifejtett munkájáról.” Ugrás, biztosítókötél nélkül Bemutatkozik a PNSZ új művésze: Livius Tamás Jó annak, aki reggel úgy ébred, hogy rögvest dalolnia kell. A szomszédok már nem biztos, hogy örülnek, de Livius Tamás esetében talán nincs ok a panaszra: a Pécsi Nemzeti Színház fiatal, 28 éves új művésze jól énekel. Olyannyira, hogy (kettős szereposztásban) ő alakítja de Faulbas marquis szerepét Ábrahám Pál Bál a Savoy ban című operettjében.-Prózai színészként jöttem, de előbb-utóbb énekes szerepeket szeretnék játszani - kezdte a beszélgetést. -A zene mindent kiszorít az életemből, nem tehetek róla. Ha nem éneklek, rosz- szul érzem magam. Azt is tudom viszont, hogy még kellenek az évek, még tanulnom kell. A hang csak természetes adottság, de ahhoz, hogy hosszú életű legyen az. énekesi pálya, képezni kell. És mindig lehet jobban csinálni... A Szegedről jött színész 1985-ben a Nemzeti Színházban kezdett stúdiósként. A három ott eltöltött év alatt többszörjelentkezett a főiskolára, de végül Békéscsabán kötött ki. Szeged ezután jött, és Szegeddel együtt az éneklés is. Livius Tamás hangjára Karikó Teri figyelt fel, s vállalta a képzését, minden nap foglalkozott vele. A dolognak híre ment, így kapta meg aztán a János vitéz címszerepét. Amire azonban a legbüszkébb, az az elmúlt nyár Aida-előadása.-Elmentem egy meghallgaLivius Tamás Fotó: Szundi György tásra, és sikerült! A hírnököt játszhattam, világhírű énekesekkel együtt.Ezt a produkciót egyébként nemrégen felvételről a televízióban is láthatták a nézők. Az idei évadban Pécsett szerep vár még rá a Traviatában, itt Gastont alakítja. A Három testőrben ő lesz a daliás Aramis. Közben folyamatosan képezi a hangját, most minden héten szülővárosába, Budapestre jár föl tanulni. A csendes, mosolygós fiatalember valószínűleg sok lányszívet megdobogtat majd, de azért eláruljuk, hogy felesége van, aki most egyetemista Pécsett. És hogy hogyan érzi magát? Egy kicsit még otthontalanul, de azt reméli, hogy ezen majd változtat az, ha jobban megismerik. Egyébként pedig a társulatnak is most kell formálódnia, most még mindenki óvatos, nézegeti a másikat.-A színház akkor kezdődik egy színész számára, amikor összemegy a függöny - mondta, amikor a hivatásról kérdeztem. - Az igazi munka a próbák alatt zajlik, s eközben az emberben egyre nő egy belső izgalom, amikor már mindenáron jászani akar, fellépni. Ebben a folyamatban fontos, hogy az ember talpon tudjon maradni, hogy bírja... Livius Tamás izgulós fajta, de ez nem akadálya a sikernek, inkább újabb lendületet adhat. Ez fontos a számára, mert szeret és akar játszani, legalább any- nyira önfeledten, ahogyan a gyerekek a téren. Valamikor azt mondták neki: ha minden akar lenni, akkor legyen színész. Ezért van ezen a pályán. S azért is, mert játék közben mindig van egy olyan fontos pillanat, amikor mindenki odafigyel az emberre, aki olyankor azt is elmondhatja, amit egyébként nem tud, talán nem is mer ...-A dolog olyan, mint egy artistamutatvány- mondta végül- Minden gyakorlás ellenére ott a kétely: sikerül-e, vajon elkapják-e. Mert olyan ez, mint egy ugrás föntről, biztosítókötél nélkül. Hodnik I. Gy. Hétfőn megnyílik a vámosszabadi határátkelő Hétfőn déli 12 órakor megnyitják a Győr-Vámosszabadi közúti határátkelőt, amelyen a dunai-híd átépítése miatt négy hónapig szünetelt a forgalom. Ä felújítást a pozsonyi székhelyű Doprastav cég végezte. A munkálatok során az útpályát 6 méterről 7,5 méteresre szélesítették. A téli sózások korróziós kártételeit a vasszerkezetben kijavították, szigeteltek és új aszfaltréteget fektettek le. Az átépítésre 55,1 millió koronát fordítottak, a költséget a magyar és a szlovák fél fele-fele arányban fedezi. A határátkelő várhatóan a továbbiakban is jelentős nemzetközi kamionforgalmat bonyolít, hiszen az utóbbi időben évente 200 ezernél több kamion lép át Vámosszabadinál Szlovákiába. A vámosszabadi hatá- rátekelő megnyitásával egyidő- ben, hétfőn reggel hét órakor a dunacsúni közúti határátkelőt bezárják. Siptár Réka egy maga tervezte és készítette ruhában A varrás lett az élete Siptár Réka Európa legjobb hobbivarrónó'i között A pécsi Siptár Réka soha nem gondolta, hogy kedvenc elfoglaltsága a varrás, egyszer még ekkora sikereket hoz neki. Az Aenne Burda-díj ’93 elnevezésű, Európa legjobb hobbi varrónője címért kiírt versenyén a B-kategóriában tizenhárom ország versenyzői közül a harmadik lett.- Az anyukámtól, aki hat gyereket nevel, lestem el amit tudok - mondja a varró- és lányszoba földre helyezett szivacsán ülve. - Ott ültem mellette, és figyeltem már egészen kicsi koromtól, hogy mit csinál. Az évek során a varrás rabja lettem. Jártam a boltokat anyagokat vettem, és az ollómmal, a varrótűmmel megálmodtam a ruháimat. A barátnőmmel együtt voltam a Burda Stúdióban, aki meglátta a kiírást és közölte velem, hogy nekem ezen el kell indulnom. A versenyre varrt magának egy kezeslábasból, egy hosszú elölgombos ruhából és egy testre simuló kabátból álló együttest. Ha nyáron felhúzta, megjegyzés nélkül senki nem tudott elmenni mellette. Volt, aki megjegyezte, hogy török bugyogója van, más a felsőrész szabása miatt szólt oda neki, hogy reneszánsz-napot tart. Ez a ruha hozta meg neki a nemzetközi sikert is. Az Iparművészeti Főiskolára is többször felvételizett, sikertelenül. Idén Bécsben felvették, textilszakra.- Csak alap-szabásmintákat használok, de ahol már szabadon szárnyalhat a fantázia - az ujjak formája, a nadrágszár bősége, a nyakkivágás mélysége - már az ollóm a ceruzám - folytatja Réka. - Szerintem mindenkiben megvan az a hivatás, ami hozzáillik, és azt nagy örömmel is tudja csinálni. Á budapesti döntőn második lettem a kategóriámban, de az első helyezettről kiderült, hogy nem amatőr varrónő, ezért utaztam helyette én Varsóba. Az Európai Finálén egy vacsora keretében mutattuk be a ruháinkat. A versenyzők 13 országból érkeztek a kezdő és a gyakorlott kategóriában egy-egy. El sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok. Nyertem egy kétszemélyes kenyai utat. Még nem tudom, hogy ki utazik velem, ha tehetném mindenkit magammal vinnék. Sz. K. Baleseti alapítvány Szekszárdon Az emlékezetes pörbölyi tragédia a szekszárdi megyei kórházra is ráirányította a figyelmet: bár jó felszerelt, sok minden hiányzik. Azért, hogy társadalmi segítséggel is hozzájuthassanak különféle műszerekhez, eszközökhöz, életre hívták a Tolna Megyei Baleseti Alapítványt, amely várja az önzetlen támogatást a sérült és beteg emberek ellátásának javítása érdekében. Az alapítvány létrehozói mindenkitől, de elsősorban cégektől, vállalkozásoktól kémek anyagi támogatást: a tervek között szerepel, hogy a befolyt pénzből egyebek között csípő- és térdprotéziseket vásárolnak, orvosi személyi hívórendszert alakítanak ki. Az alapítvány jótékonysági bállal is igyekszik pénzt gyűjteni, amelyre december 11-én este a szekszárdi Gemenc Szállóban kerül sor. Rádió mellett... Örökzöld témája némely politikusnak: a magyar lapok - majd hozzáteszik: tisztelet a kivételnek - gyűlöletre uszítanak. Hát... majd-hogy-nem mondtam valamit... Mert ezek a politikusok - mit gondolnak - mit tesznek ezek után? Azonnal elkezdenek szitkozódni, leleplezni, följelenteni, vádaskodni és vérig sértődnek, amikor másnap a lapok többnyire szó- szerint az olvasók elé tárják az említett tisztes úriemberek' megnyilvánulásait. Nos, ki uszít? Aki mondja, vagy aki tolmácsolja a mocskolódást? Kitalálják például, hogy - mást ne mondjak - az MSZP-től félni kell. A másik rákontráz: „Az MSZP-től nem félni, hanem le4 Új VDN gyűrni kell...” Tehát nem versengeni kell a másik párttal, hanem legyűrni, lehetőleg beletaposni a sárga földbe ... A jogász-képviselő - aki nem gyűlöletből, hanem pusztán elhivatottságból kemény törvény- javaslattal szerzett nevet magának a Kupola alatt - múlt heti ünnepi beszédében „eltapossuk őket, mint a férget...!”- felkiáltással célozta meg ellenfeleit. Ez az ember diplomás, művelt közéleti személyiség. Vitakultúráját minősítse mindenki ahogy akarja, ki-ki saját Ízlése, értékítélete alapján. Én is azt teszem, de magamban, s nem nyilvánosan, nehogy az uszítás bélyegét kapjam a homlokomra. Az említett ünnepi ülésen - a hallgatóság között - persze ültek újságírók is, akik természetesen beszámoltak az eseményről, hát már miért is ne? így aztán a lapok ismételten uszítottak. Úgye. A közéleti személyiség - múlt hét egyik ünnepi szónoka - életveszélyes, súlyos ítélettel került börtönbe annakidején, része, ki tudja?) miért tartózkodik az ünnepségektől -, azt csak sejtem: unják az indulatos - gyakran valóban gyűlöletet keltő - szónoklatokat. Mert azért akadnak ünnepségek, amelyen a résztvevők szinte kifejezetten ifjú lányok és fiúk. Itt van például a „Tégy a gyűlölet ellen!” - címszó alatti gyár zenére, magyar műsorban, magyar férfiak és hölgyek táncolnak ... Nálunk nincsenek színesek és ilyenek...” - majd jelezve, hogy kikre gondol, két ujjával felhúzta szemöldökének két sarkát... Rendező úr! Elképesztő mutatványához talán kommentárt sem kellene fűznöm. Nem tuFegyvertelenül a gyűlölet ellen pedig a munkásság védelmében állt ki - szóval most a gyér számú közönség előtt szidalmazta a kormányt. Nem sértő hangnemben, csupán véleményt nyilvánított. Ezt lehet. Ám beszédének további részében elmarasztalta főként a fiatalokat, akiket elvárt az ünnepségre, de távolmaradtak, sőt, a jelenlévő cserkészek is tüntetőén kivonultak. Ezt a rádióból tudom. Hogy a fiatalok egy része (mekkora mozgalom, - amelynek rokon- szenvezői aláírásukkal is jelezték hovatartozásukat: 300 ezer névről van szó... A tévé is tudósított a gyűlésről, így olvastam el egyik transzparensük feliratát: „Minden ember színesbőrű, különben nem látszana! Mélységesen igaz. És ezt a feliratot ajánlanám annak az országosan híres balettrendezőnek, aki így nyilatkozott a tévének: „Nálunk madom, hogy munkahelyén, a neves kultúrintézmény balettán- cosait hogyan válogatják be az együttesbe, nem értek hozzá, de gondolom: képességeik alapján. Persze előfordulhatott, hogy alkalmilag színesbőrű, vagy uramisten, ferdeszemű táncosok is helyett kaptak a tánckarban, mint ahogy a hazai egyetemeken is tanultak nálunk színesbő- rűek és ferdeszeműek, de már mondja meg rendező úr, Önnek mi baja velük? Arcfintorával és megjegyzésével - a demokrácia jegyében - megütötte a manapság divatos hangot: uszított egyet. A rádiónál, televíziónál belső harcoknak lehetünk fül- és szemtanúi. Marakodnak a rádióújságok kiadói jogáért, közben tévében, rádióban műsorokat szüntetnek meg, különféle indokok alapján. Ideiglenesen ( ... ajjaj!) szüntették meg a héten a rádió lapszemle műsorát is. Ezt naponta közük a hallgatókkal. De hogy a hallgatók azért tudjanak a sorok között olvasni/hallgatni is, a zenei szerkesztő elgondolkoztató ötlettel - a közlemény már unos-untalan beolvasása után - egy régi ülés számot tett fel a korongra, amelynek szövege - többek között - így hangzik: „A szó veszélyes fegyver, de van, aki fegyvertelen ...” Úgy bizony. 1993. OKTÓBER 31., VASÁRNAP
