Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-31 / 297. szám

\ Átalakul a Gemenci Erdőgazdaság A Gemenci erdő 1977 óta tájvédelmi körzet. Az AV Rt-hez tartozó, többségi állami tulajdonban maradó vállalat, a Gemenci Erdő és Vadgazdaság rövidesen részvénytársasággá alakul át. A védett erdőterüle­tek kivételével minden privati­zálásra kerül. A privatizáció során a kár­pótlás révén az erdő egy része, ami nem természetvédelmi te­rület, magántulajdon lesz. Ezen kívül csak a szorosan az erdő- gazdálkodáshoz tartozó léte­sítményeket értékesítik, a fű­résztelepeket, a vadászházakat, az alapvető munkagépek kivé­telével az összes berendezést. — A kárpótlásnál sajnos nem az erdő, hanem csak a földterü­letek értékét veszik figye­lembe, amiből még várhatóan sok gond lesz - mondja Pettkó-Szandtner Aladár válla­lati biztos. - Egyelőre úgy tű­nik hogy Érsekcsanád, Bátya községek határában természet- védelmi területből is jelölnek ki kárpótlásra. A Gemenc azonban soha nem volt kispa­raszti tulajdonban. A vállalat privatizálásának egyik legfőbb oka, hogy rossz a pénzügyi helyzetük. Ersekcsa- nádon egy fafeldolgozó üzemet építettek, ami sokba került. Az eladásokkal javítani tudják a pénzügyi helyzetüket, a hitelek kamatait és a lízingdíjat is könnyebben fizetik. A moto­rosfűrészek és a traktorok nagy része már elkelt, a saját dolgo­zóik vették meg, akik vállalk®- zók lettek. A többi még vevőre vár.-Egyre több a vitánk, mert véleményünk szerint az erdő- gazdálkodás fontos része, hogy a már kiöregedett erdőket ki­vágjuk, újakat telepítsünk a he­lyükre, miközben állandóan növeljük a területet - folytatja Pettkó-Szandtner Aladár. - Magyarországon az ötvenes évek óta az erdőterületek nagy­sága 12 százalékról 18 száza­lékra emelkedett. Ilyen ered­ményekkel csak Spanyolország dicsekedhet. A Gemenci erdőnek vannak fokozottan védett és védett ré­szei, valamint erdőrezervátu­mok is találhatók benne, ami­ből nagyon kevés van a vi­lágon. Ezeken a területeken egyáltalán nem nyúlnak a nö­vényzethez.- A Duna-Dráva Nemzeti Park létrehozásával kapcsolat­ban felmerült, hogy a fokozot­tan védett területeken is korlá­tozni kellene a fakitermelést. Ez azonban hosszú távon sú­lyos következményekkel járna. Ezeknél a természeti viszo­nyoknál, fafajtáknál nem jár­ható út úgy védeni az erdőt, hogy magára hagyják, nem gondozzák. Sz. K. Temetőkeresztet szenteltek A tönkrement, mészkőből épített régi temetőkereszt he­lyébe most készült el Zókon az új betonkereszt, melyet vasár­nap délután a szentmisét köve­tően szentelt fel Ropoli Tibor esperes a katolikus temetőben. Az új kereszt egyházi, lakossági és önkormányzati adományok segítségével készülhetett el. Új kazánok, szebb takarékszövetkezet Határidőre elkészültek a be- remendi iskolában az októbertől immár nélkülözhetetlen kazá­nok cseréivel. A beruházás, melynek kivitelezője egy kft. volt, a helyi önkormányzatnak kb. 2 és félmillió forintjába ke­rült. Szintén beremendi hír, hogy felújították a takarékszö­vetkezetet. A belső tér átalakí­tásával korszerűbb környezet­ben fogadják újra az ügyfeleket. A Miniszterelnöki Sajtóiroda közleménye A Miniszterelnöki Sajtóiroda az alábbi közlemény kiadását kérte szombaton délelőtt az MTI-től: „Tar Pál, a Magyar Köztársa­ság washingtoni nagykövete péntek délután átadta Antall Jó­zsef miniszterelnök gratuláló le­velét John Shalikashvili tábor­noknak, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének, akit a közelmúltban neveztek ki erre a tisztségre. A tábornok arra kérte nagy­követünket, hogy közvetítse kö­szönetét Antall Józsefhez, ugyanakkor gyors és alapos fel­épülést kívánt. Az amerikai tábornok kife­jezte nagyrabecsülését Antall József személyiségével és te­vékenységével kapcsolatban, továbbá megemlékezett a kor­mányfő édesapjának a len­gyel hadsereg magyarországi átmentésében kifejtett munká­járól.” Ugrás, biztosítókötél nélkül Bemutatkozik a PNSZ új művésze: Livius Tamás Jó annak, aki reggel úgy éb­red, hogy rögvest dalolnia kell. A szomszédok már nem biztos, hogy örülnek, de Livius Tamás esetében talán nincs ok a pa­naszra: a Pécsi Nemzeti Színház fiatal, 28 éves új művésze jól énekel. Olyannyira, hogy (ket­tős szereposztásban) ő alakítja de Faulbas marquis szerepét Ábrahám Pál Bál a Savoy ban című operettjében.-Prózai színészként jöttem, de előbb-utóbb énekes szerepe­ket szeretnék játszani - kezdte a beszélgetést. -A zene mindent kiszorít az életemből, nem tehe­tek róla. Ha nem éneklek, rosz- szul érzem magam. Azt is tudom viszont, hogy még kellenek az évek, még tanulnom kell. A hang csak természetes adottság, de ahhoz, hogy hosszú életű le­gyen az. énekesi pálya, képezni kell. És mindig lehet jobban csinálni... A Szegedről jött színész 1985-ben a Nemzeti Színház­ban kezdett stúdiósként. A há­rom ott eltöltött év alatt több­szörjelentkezett a főiskolára, de végül Békéscsabán kötött ki. Szeged ezután jött, és Szeged­del együtt az éneklés is. Livius Tamás hangjára Karikó Teri fi­gyelt fel, s vállalta a képzését, minden nap foglalkozott vele. A dolognak híre ment, így kapta meg aztán a János vitéz címsze­repét. Amire azonban a leg­büszkébb, az az elmúlt nyár Aida-előadása.-Elmentem egy meghallga­Livius Tamás Fotó: Szundi György tásra, és sikerült! A hírnököt játszhattam, világhírű éneke­sekkel együtt.Ezt a produkciót egyébként nemrégen felvételről a televízióban is láthatták a né­zők. Az idei évadban Pécsett sze­rep vár még rá a Traviatában, itt Gastont alakítja. A Három test­őrben ő lesz a daliás Aramis. Közben folyamatosan képezi a hangját, most minden héten szü­lővárosába, Budapestre jár föl tanulni. A csendes, mosolygós fiatal­ember valószínűleg sok lány­szívet megdobogtat majd, de azért eláruljuk, hogy felesége van, aki most egyetemista Pé­csett. És hogy hogyan érzi magát? Egy kicsit még otthontalanul, de azt reméli, hogy ezen majd változtat az, ha jobban megis­merik. Egyébként pedig a társu­latnak is most kell formálódnia, most még mindenki óvatos, né­zegeti a másikat.-A színház akkor kezdődik egy színész számára, amikor összemegy a függöny - mondta, amikor a hivatásról kérdeztem. - Az igazi munka a próbák alatt zajlik, s eközben az emberben egyre nő egy belső izgalom, amikor már mindenáron jászani akar, fellépni. Ebben a folya­matban fontos, hogy az ember talpon tudjon maradni, hogy bírja... Livius Tamás izgulós fajta, de ez nem akadálya a sikernek, inkább újabb lendületet adhat. Ez fontos a számára, mert szeret és akar játszani, legalább any- nyira önfeledten, ahogyan a gyerekek a téren. Valamikor azt mondták neki: ha minden akar lenni, akkor legyen színész. Ezért van ezen a pályán. S azért is, mert játék közben mindig van egy olyan fontos pillanat, amikor mindenki odafigyel az emberre, aki olyankor azt is el­mondhatja, amit egyébként nem tud, talán nem is mer ...-A dolog olyan, mint egy ar­tistamutatvány- mondta vé­gül- Minden gyakorlás elle­nére ott a kétely: sikerül-e, va­jon elkapják-e. Mert olyan ez, mint egy ugrás föntről, biztosí­tókötél nélkül. Hodnik I. Gy. Hétfőn megnyílik a vámosszabadi határátkelő Hétfőn déli 12 órakor meg­nyitják a Győr-Vámosszabadi közúti határátkelőt, amelyen a dunai-híd átépítése miatt négy hónapig szünetelt a forgalom. Ä felújítást a pozsonyi székhelyű Doprastav cég végezte. A mun­kálatok során az útpályát 6 mé­terről 7,5 méteresre szélesítet­ték. A téli sózások korróziós kártételeit a vasszerkezetben ki­javították, szigeteltek és új asz­faltréteget fektettek le. Az átépí­tésre 55,1 millió koronát fordí­tottak, a költséget a magyar és a szlovák fél fele-fele arányban fedezi. A határátkelő várhatóan a továbbiakban is jelentős nem­zetközi kamionforgalmat bo­nyolít, hiszen az utóbbi időben évente 200 ezernél több kamion lép át Vámosszabadinál Szlo­vákiába. A vámosszabadi hatá- rátekelő megnyitásával egyidő- ben, hétfőn reggel hét órakor a dunacsúni közúti határátkelőt bezárják. Siptár Réka egy maga tervezte és készítette ruhában A varrás lett az élete Siptár Réka Európa legjobb hobbivarrónó'i között A pécsi Siptár Réka soha nem gondolta, hogy kedvenc elfog­laltsága a varrás, egyszer még ekkora sikereket hoz neki. Az Aenne Burda-díj ’93 elneve­zésű, Európa legjobb hobbi var­rónője címért kiírt versenyén a B-kategóriában tizenhárom or­szág versenyzői közül a harma­dik lett.- Az anyukámtól, aki hat gyereket nevel, lestem el amit tudok - mondja a varró- és lány­szoba földre helyezett szivacsán ülve. - Ott ültem mellette, és fi­gyeltem már egészen kicsi ko­romtól, hogy mit csinál. Az évek során a varrás rabja lettem. Jártam a boltokat anyagokat vettem, és az ollómmal, a varró­tűmmel megálmodtam a ruhái­mat. A barátnőmmel együtt vol­tam a Burda Stúdióban, aki meglátta a kiírást és közölte ve­lem, hogy nekem ezen el kell indulnom. A versenyre varrt magának egy kezeslábasból, egy hosszú elölgombos ruhából és egy testre simuló kabátból álló együttest. Ha nyáron felhúzta, megjegyzés nélkül senki nem tudott elmenni mellette. Volt, aki megjegyezte, hogy török bugyogója van, más a felsőrész szabása miatt szólt oda neki, hogy reneszánsz-napot tart. Ez a ruha hozta meg neki a nem­zetközi sikert is. Az Iparművé­szeti Főiskolára is többször fel­vételizett, sikertelenül. Idén Bécsben felvették, textilszakra.- Csak alap-szabásmintákat használok, de ahol már szaba­don szárnyalhat a fantázia - az ujjak formája, a nadrágszár bő­sége, a nyakkivágás mélysége - már az ollóm a ceruzám - foly­tatja Réka. - Szerintem min­denkiben megvan az a hivatás, ami hozzáillik, és azt nagy örömmel is tudja csinálni. Á budapesti döntőn második let­tem a kategóriámban, de az első helyezettről kiderült, hogy nem amatőr varrónő, ezért utaztam helyette én Varsóba. Az Euró­pai Finálén egy vacsora kereté­ben mutattuk be a ruháinkat. A versenyzők 13 országból érkez­tek a kezdő és a gyakorlott ka­tegóriában egy-egy. El sem tu­dom mondani, hogy mennyire boldog vagyok. Nyertem egy kétszemélyes kenyai utat. Még nem tudom, hogy ki utazik ve­lem, ha tehetném mindenkit magammal vinnék. Sz. K. Baleseti alapítvány Szekszárdon Az emlékezetes pörbölyi tra­gédia a szekszárdi megyei kór­házra is ráirányította a figyel­met: bár jó felszerelt, sok min­den hiányzik. Azért, hogy társadalmi segít­séggel is hozzájuthassanak kü­lönféle műszerekhez, eszkö­zökhöz, életre hívták a Tolna Megyei Baleseti Alapítványt, amely várja az önzetlen támoga­tást a sérült és beteg emberek el­látásának javítása érdekében. Az alapítvány létrehozói min­denkitől, de elsősorban cégek­től, vállalkozásoktól kémek anyagi támogatást: a tervek kö­zött szerepel, hogy a befolyt pénzből egyebek között csípő- és térdprotéziseket vásárolnak, orvosi személyi hívórendszert alakítanak ki. Az alapítvány jó­tékonysági bállal is igyekszik pénzt gyűjteni, amelyre decem­ber 11-én este a szekszárdi Ge­menc Szállóban kerül sor. Rádió mellett... Örökzöld témája némely po­litikusnak: a magyar lapok - majd hozzáteszik: tisztelet a ki­vételnek - gyűlöletre uszítanak. Hát... majd-hogy-nem mond­tam valamit... Mert ezek a politikusok - mit gondolnak - mit tesznek ezek után? Azonnal elkezdenek szitkozódni, lelep­lezni, följelenteni, vádaskodni és vérig sértődnek, amikor másnap a lapok többnyire szó- szerint az olvasók elé tárják az említett tisztes úriemberek' megnyilvánulásait. Nos, ki uszít? Aki mondja, vagy aki tolmácsolja a mocskolódást? Kitalálják például, hogy - mást ne mondjak - az MSZP-től félni kell. A másik rákontráz: „Az MSZP-től nem félni, hanem le­4 Új VDN gyűrni kell...” Tehát nem ver­sengeni kell a másik párttal, ha­nem legyűrni, lehetőleg beleta­posni a sárga földbe ... A jogász-képviselő - aki nem gyűlöletből, hanem pusztán el­hivatottságból kemény törvény- javaslattal szerzett nevet magá­nak a Kupola alatt - múlt heti ünnepi beszédében „eltapossuk őket, mint a férget...!”- felki­áltással célozta meg ellenfeleit. Ez az ember diplomás, művelt közéleti személyiség. Vitakul­túráját minősítse mindenki ahogy akarja, ki-ki saját Ízlése, értékítélete alapján. Én is azt te­szem, de magamban, s nem nyilvánosan, nehogy az uszítás bélyegét kapjam a homlokomra. Az említett ünnepi ülésen - a hallgatóság között - persze ül­tek újságírók is, akik természe­tesen beszámoltak az esemény­ről, hát már miért is ne? így az­tán a lapok ismételten uszítot­tak. Úgye. A közéleti személyiség - múlt hét egyik ünnepi szónoka - életveszélyes, súlyos ítélettel került börtönbe annakidején, része, ki tudja?) miért tartózko­dik az ünnepségektől -, azt csak sejtem: unják az indulatos - gyakran valóban gyűlöletet keltő - szónoklatokat. Mert azért akadnak ünnepsé­gek, amelyen a résztvevők szinte kifejezetten ifjú lányok és fiúk. Itt van például a „Tégy a gyűlölet ellen!” - címszó alatti gyár zenére, magyar műsorban, magyar férfiak és hölgyek tán­colnak ... Nálunk nincsenek színesek és ilyenek...” - majd jelezve, hogy kikre gondol, két ujjával felhúzta szemöldökének két sarkát... Rendező úr! Elképesztő mu­tatványához talán kommentárt sem kellene fűznöm. Nem tu­Fegyvertelenül a gyűlölet ellen pedig a munkásság védelmében állt ki - szóval most a gyér számú közönség előtt szidal­mazta a kormányt. Nem sértő hangnemben, csupán véleményt nyilvánított. Ezt lehet. Ám be­szédének további részében el­marasztalta főként a fiatalokat, akiket elvárt az ünnepségre, de távolmaradtak, sőt, a jelenlévő cserkészek is tüntetőén kivonul­tak. Ezt a rádióból tudom. Hogy a fiatalok egy része (mekkora mozgalom, - amelynek rokon- szenvezői aláírásukkal is jelez­ték hovatartozásukat: 300 ezer névről van szó... A tévé is tu­dósított a gyűlésről, így olvas­tam el egyik transzparensük fel­iratát: „Minden ember színes­bőrű, különben nem látszana! Mélységesen igaz. És ezt a feliratot ajánlanám annak az országosan híres ba­lettrendezőnek, aki így nyilat­kozott a tévének: „Nálunk ma­dom, hogy munkahelyén, a ne­ves kultúrintézmény balettán- cosait hogyan válogatják be az együttesbe, nem értek hozzá, de gondolom: képességeik alapján. Persze előfordulhatott, hogy al­kalmilag színesbőrű, vagy uramisten, ferdeszemű táncosok is helyett kaptak a tánckarban, mint ahogy a hazai egyeteme­ken is tanultak nálunk színesbő- rűek és ferdeszeműek, de már mondja meg rendező úr, Önnek mi baja velük? Arcfintorával és megjegyzésével - a demokrácia jegyében - megütötte a manap­ság divatos hangot: uszított egyet. A rádiónál, televíziónál belső harcoknak lehetünk fül- és szemtanúi. Marakodnak a rá­dióújságok kiadói jogáért, köz­ben tévében, rádióban műsoro­kat szüntetnek meg, különféle indokok alapján. Ideiglenesen ( ... ajjaj!) szüntették meg a hé­ten a rádió lapszemle műsorát is. Ezt naponta közük a hallga­tókkal. De hogy a hallgatók azért tudjanak a sorok között olvasni/hallgatni is, a zenei szerkesztő elgondolkoztató öt­lettel - a közlemény már unos-untalan beolvasása után - egy régi ülés számot tett fel a korongra, amelynek szövege - többek között - így hangzik: „A szó veszélyes fegyver, de van, aki fegyvertelen ...” Úgy bi­zony. 1993. OKTÓBER 31., VASÁRNAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom