Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-22 / 289. szám
14 uj Dunántúli napló Kultúra 1993. október 22., péntek A Skót Nemzeti Galéria (Edinburgh) épületében látható freskó. Szt. Margit és kíséretének Skóciába érkezését ábrázolja, amint III. Malcolm - később férje - fogadja. William Hole (1846-1917.) festménye. Nádasától Edinburghig November tizenhatodika - Margit királyné halálának napja pirosbetűs ünnep Skóciában. 1093-ban, kilencszáz évvel ezelőtt az edinburghi várban fejezte be életét a Mecsek szépséges hegyvidékéről messzi északra került hercegnő. A szülőföld - Mecseknádasd - őszi pompájában ünnepel. A meredek hegyoldalakat záró, hosszas, lapos hegytetőn a fás, bokros erdő oltalmában inkább csak sejthetők a hajdani vár épületeinek és a hatalmas várudvart kerítő főfalnak maradványai. A hallgatag táj őrzi és vigyázza a régmúlt emlékeit. Terra Britannorum Már a tizenharmadik században a baranyai „britek föld- je”-ként emlegették Nádast. Ezt támasztja alá egy 1404-ből, másolatban fennmaradt okirat; II. Andrásnak a pécsi püspök és káptalan részére 1235. évben kiadott birtokadományozó oklevele. Az adományozott birtokok felsorolásánál azok egyikét akként jelöli meg, hogy az délről határos a nádasdi britek földjével („cum terris Britannorum de Nadasth”). Az oklevelet Fejér György egész teijedelmé- ben közölte, (in: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasti- cus ac civilis). Ebből - az 1093-ban és 1190-ben a pécsi püspökség részére történt királyi adományozások felsorolása és megerősítése mellett - kitűnik, hogy Bertalan püspöknek (Burgundi Bertalan 1219-1252) a keresztes háborúk során teljesített szolgálatait s elődeinek érdemeit jutalmazta II. András. Brüstle József Recensio-jának III. kötetében (in: Recensio Universi Cleri Diocesis Quin- que Ecclesiensis) - Nádasd község parochiája történetének leírása közben elsőként kapcsolja össze a helyi és személyi vonatkozásokat - mondván -, hogy a nádasdi terra Britannorum a menekült angol hercegek birtoka volt, akik a romokban még látható várban laktak. Ennél is tovább megy, s a Szentek Legendájára való hivatkozással beszél arról, hogy az egyik herceg és Szent István leányának, Agathának házasságából született a szüleivel később Angliába visszatért Szent Margit, akinek szülőhelye a nádasdi várban gyanítható. A romjaiban megmaradt vár régiségét Brüstle az 1777. évi Visita Canonica feljegyzésével is megkísérli igazolni, amely vizitáció alkalmával Vizer Bálint nádasdi plébános a várhegyen tenyésző ősi tölgyfák közt hat öl kerületüeket, - tehát sok-sok évszázadosakat is talált. A fekete feszület Az Angliából gyermekkorában Magyarországra került Edvárd herceg és a magyarok királyának lánya, Ágota házasságából három gyermek származott: Margit, Krisztina és Edgár. Margit volt a legidősebb, ő 1045-ben született. Apjának, a Magyarországra került Edvárd életének történetéről - azon kívül, hogy fiatalon került István király udvarába és Angliába való viszatérése után hirtelen meghalt - semmit sem tudunk. 1016 és 1057 között száműzött volt. Ebben a negyven esztendőben azonban úgy alakultak a történelmi események, hogy a számkivetett királyfi váratlanul elismert, haza hívott és várt trónörököse lett a gyermektelen Hitvalló Edvárdnak - Edvárd 1016-ban elhunyt atyja féltestvérének. A család 1057-ben érkezett Angliába. A partraszállás után hamarosan __ meghalt Edvárd. Özvegye: Ágota és három árvája Hitvalló Edvárd udvarába került a velük érkezett magyar kísérettel. Korabeli feljegyzések szerint a hazahívott Edvárd „népes kísérettel és gazdagon felszerelve érkezett Magyarországról”. Főleg a magyar ötvösművészet remekei keltettel feltűnést - különösen a később skót nemzeti ereklyévé vélt „fekete feszület”. A sorsdöntő változás Anglia és a Magyarországról visszatért család életében az 1066-os has- tingsi csata volt, amelyben Hódító Vilmos legyőzte az angolokat és uralma alá hajtotta a szigetországot. Margit testvé- röccse Edgár, aki tulajdonképpen az angol trón várományosa volt, a gyakran változó politikai körülmények következtében egyik királyi udvartól a másikig hányódó, nyugtalan életű királyfi maradt. 1068-ban a nor- manok ellen fellázadt angolok seregét vezette Hódító Vilmos ellen, de Yorknál vereséget szenvedett és az ifjú trónkövetelő III. Malcolm skót királyhoz menekült. Valószínűleg a yorki csata után rendült meg Edgár anyjának Ágotának és nővéreinek, Margitnak és Krisztinának a helyzete. Hajójuk 1069. októberének végén indult Skócia felé és sértetlenül értek partot Malcolm király kastélya közelében. Régi hagyomány beszéli el, hogy partot érve, a menekült hercegi család kíséretével együtt gyalog folytatta útját Dunfermline felé. Skócia királynéja A megérkezés jelentős, sőt döntő hatással volt Skócia történetére. III. Malcolm (1057-1093) Shakespearet megihlető történet szereplője volt. Malcolm apját, Duncant ölte meg 1040-ben Macbeth, és Malcolm volt az, aki sorozatos törzsi háborúk után a mai értelemben vett Skóciát egyesítette. Tudjuk róla, hogy marcona katonakirály. ími-olvasni éppen úgy nem tudott, mint a legtöbb korabeli uralkodó, de a helyi gél nyelven kívül angolul és latinul is beszélt. 1069-ben befogadta és otthont adott az Angliából menekülő családnak. A következő évben, 1070-ben feleségül vette Margitot, István király unokáját. Amit Skócia királynéja 1070-1093. közötti életéről ismerünk, azt Turgot bencés szerzetes, később püspök írta meg Margit lányának, Matildának a kérésére. Az életrajzból megtudjuk, hogy milyen sok területen tevékenykedett. Jósága, bölcsessége, szorgalma példa lett a királyi udvarban. Palotájában műhelyeket alakított ki lakosztályából, ahol ügyes kezű asz- szonyokkal együtt varrt és kézimunkázott; oltárterítők, karingek, stólák kerültek az általa létesített templomokba és kolostorokba. Szerette a szépet, ezért olyan kelméket, drágaságokat rendelt, melyeket még nem láttak Skóciában. Mindezt a királyi udvar fényének és tekintélyének növeléséért tette. Testőrséget szervezett, s a királyhoz bejáratos főembereket nemesebb szokásokra tanította. Nagyon szerette a könyveket, gyűjtötte őket. Életrajzíróját többször bízta meg olyan feladattal, hogy szerezzen meg neki egy újabbat, amit ott szeretett volna látni a már meglévők között. Könyv-szeretete a királyra is hatással volt, s bár írni nem tudott - gyakran vette kézbe felesége könyveit. így ír erről Turgot atya: „... sokszor megtörtént, hogy jókedvében ötvössel külön értékes kötésbe burkoltatta ama könyveket, amelyekről tudta, hogy a királyné kedvencei”. Félje semmiben sem gátolta jótékonyságát. Szabadon gondoskodhatott a szegényekről és betegekről. „.. . két kézzel szórta az alamizsnát. Szegényebb volt, mint országának minden szegénye egybevéve, mert akiknek nem volt semmijük, mind akartak valamit, de ő minden áron szabadulni akart attól is, amije volt. Néha urától is elvett egyet-mást, ha hirtelenében adni kellett, de nem volt a keze- ügyében semmi. Atyád jót mulatott ezeken a szent lopásokon. Néha meg is leste, karon ragadta és hozta a cellámba nevetve, hogy én, a gyóntatója imé feddjem meg a királynét, mert hogy megint elcsent valami pénzt a királytól” — írja róla a királyi udvarban élő bencés szerzetes. Margit segítségére volt ázok- nak az angol hadifoglyoknak is, akik skót fogságba estek és rabszolgáknak adták el őket. Felku- tattatta, a legnyomorultabb sorban élőket elviselhetőbb körülmények közé juttatta majd kiváltásuk érdekében váltságdíjat fizetett értük. Nagy gondot fordított a skót egyház megújítására. A királyi pár többször hívott össze egyházi zsinatot. A királyné hozzászólt a tárgyalt teológiai kérdésekhez is; kemény vitákban bizonyította be az egyháznagyok- nak, hogy nekik is alkalmazkodniuk illik a világegyház böjti fegyelméhez és nekik is be kell tartani a vasárnapi munkaszünetet. Mivel gélül nem tudott, a király tolmácsolta a királyné argumentumait latinról gébre. Virágcsokrok az oltár körül Negyvennyolc évesen halt meg az edinburghi várban, 1093 november 16-án. Kívánsága szerint a dunfermlinei templomban, az oltárral szemben helyezték örök nyugalomra. Később III. Malcolmot is melléje temették. Házasságukból két leány és hat fiú született. Edith (másképp Matilda, az angol népnyelvben a ,jó Maud”-ként ismert királyné) Hódító Vilmos Henrik fiának, Anglia uralkodójának lett a felesége. A másik leány: Mária, Eustace boulog- nei gróf hitvese és leányuk később szintén angol királyné lett, mint I. Stephen felesége. Edvárd a trónörökös apjával együtt esett el 1093-ban. Etelred kiskorában halt meg, Edmund szerzetesként halt meg. A három fiú: Edgár, Alexander és Dávid egymást követően Skócia királya volt. (Edgár 1097-1106., Alexander 1107-1124., 1. Dávid 1125-1153.) Ők fejezték be Malcolm és Margit alapozó munkáját. Skócia ritka kincse az edinburghi vár kápolnája, mely a primitív kelta kápolnákhoz hasonló stílusjegyeket mutat. A várat III. Malcolm építtette és a hagyomány szerint felesége kedvéért emeltetett benne kápolnát. Sok viszontagság után 1929-ben állították helyre és 1934. tavaszán adták át eredeti rendeltetésének Margit királyné szentélyét. Ma zarándokhely. 1942. óta kápolna-egylet gondoskodik rendbentartásáról. A heti friss virágcsokrokat az egylet Margaret nevű tagjai helyezik el az oltár körül. Jó lenne tavaszonként csokrot kötni a Zengő lejtőin nyíló virágokból, hogy a szülőföld virágokkal küldött szeretete és melege is őrizze Margit emlékét a messzi Skócia kis templomában. Szepes Zsuzsanna Edinburgh érseke (középen) a mecseknádasdi templomban Fotó: Szundi György A szúnyogot bezzeg agyonütik Minden bérházban, társas- házban él egy összeférhetetlen alak. Ő az, aki akkor erősíti fel rádióját, mikor a bemondó felkéri a hallgatóságot arra, hogy későre jár - gondoljon lakótársaira is. Gondol. Ő az, aki a kuka mellé önti a szemetet, aki más kulcsot erőltet a bejárati ajtóba és beletöri, aki döngő léptekkel rohan le-föl a lépcsőházban. Aki nem csináltatja meg csengőjét, s a hozzá bemenni szándékozók kaviccsal dobálják ezért az ablakát (a kavicsok természetesen a szomszédok ablakain koppannak). Ha ikertelefonja van, mellé teszi a kagylót, s aztán három hétre elutazik nyaralni, ő az, aki rendszeresen leáztatja az alatta lakót, különösen akkor, amikor az frissen kifestetett. Minden utcában akad egy autós, aki kipufogójából tölcsért csinálva éjjel kettőkor negyedóráig járatva a motorját igyekszik az egész utcát felébreszteni. Gondolva a hétalvókra úgy bevágja ajtaját, hogy a másik oldali kinyílik. Áztán aludni megy, de a rádiómagnót elfelejti kikapcsolni, így élvezhetjük azt a divatos, kizárólag autóba való zenének szánt valamit, ami végtelen pufogásból áll és mellette egy olyan zaj hallható, mintha habverővel üres zománcedényt kotornának. Véleményem szerint az Utolsó ítéleten nem harsonások fogják a holtakat felkelteni, hanem az ilyen autósokból akalult Kft-t szerződtetik. Ez a típus parkol mások garázsajtaja előtt, és vérig sértődik, ha a másik onnan ki akarván jönni, felkéri, hogy menjen egy kissé odébb. Minden strandon akad egy „Erő Jani”, aki valakit be akar dobni a medencébe. Ezt megelőzően kergetni kezdi a kiszemeltet. Össze, vissza rohan- gászva a fűre telepedett strandolok között belelépnek az ebédre elkészített szendvicsekbe, kirúgják az adu ászt az ultizok kezéből, felborítják a sakktáblát, mielőtt mattot adhatott vona a leendő győztes, ropogva törik össze a drága pénzért vásárolt törhetetlen szemüveget. Ezután dulakodás következik a taposó- ban, majd itt megcsúszva mindketten beleesnek a medencébe, víz alá nyomva az éppen ott úszkáló 70 éves nénikét. De itt még nem ért véget a strandközönség szenvedése. A vízből kijőve repülő korongot dobálnak a nézők feje felett. Ezzel a koronggal precíz pontossággal kiverik a cumisüveget a kisgyerek kezéből, tarkón találják a hajdani boxbajnokot — s ami a legfájdalmasabb, derékba találják azt a hűs sört tartalmazó korsót, melynek tartalmát szomjas gazdája éppen most szerette volna kiinni. Csak egy helyre nem repül a korong - a társa kezébe. Még véletlenül sem. Minden moziban, színházban van valaki, aki izeg-mozog, nyikorgatja a székét, szuszog, sóhajt. Természetesen előtte bevásárol, nehogy éhenhaljon ebben a két órában. Különböző zörgő-börgő zacskókban fél évre való földi mogyorót, pattogatott kukoricát, szotyolát, savanyú cukrot, csipszet halmoz fel. Aztán elkezdi darálni fogai között. Az előadás témája teljesen mellékes. Arra azért figyel, hogy a legmeghatóbb jelenetnél (amikor egy gyermek így szól az anyjához, hogy: anyám!) pont akkor kotor bele zörgős papírzacskójába, vajon van-e benne még kukorica. Minden tárasutazáson akad egy szerencsétlenkedő utastárs, aki akkor száll ki a buszból, mikor a többiek beszállnak, aki le- kési a reggelit, a vacsorát, akire mindig várni kell, s emiatt az egész csoport lekési az apályt, a dagályt, a naplementét, az égi jelenést, s mire a múzeumhoz érnek, a híres festmények helyett csak a „zárva” táblát tekinthetik meg. Ha netán bejutnak a múzeumba, ő az, aki megtapogatja a szobrokat és végighúzza újját a festményeken, mire az összes vészcsengő megszólal és az egész csoportot kiparancsolják. Aki annyira nem tud tájékozódni, hogy itthon a Zsolnay kút és a Belvárosi templom között kétszer eltéved, de külföldi világvárosban bátran lemarad a csoporttól és rendőrkutyákkal kell keresni, ő az, akit a parkolóhelyen fél óráig kell keresni, míg rájönnek, hogy magára zárta a vécé ajtaját és azért nem tudja kinyitni, mert mindig ellenkező irányba csavarja a zárat (másik irányba még nem próbálta), ő az, aki a határállomáson jön rá, hogy a szállodában felejtette az útlevelét, s miatta vissza kell fordulni. Éjszaka van. Színhely egy hálószoba, vagy hálóterem. Zümmög egy szúnyog. Ugyanis minden lakásban akad legalább egy szúnyog, mely megzavarhatja a nyugalmat. Teljes az egyetértés: agyon kell ütni. És nem védi meg senki a szúnyogot. Nem gyűjt aláírást a Szúnyogok Szabad Szakszervezete, nem szól érdekében a nagytekintélyű Országos Zümmögő Kamara. Pedig a szúnyog nem azért zümmög, mert neveletlen, ostoba, agresz- sziv, és nem azért csíp, mert szadista. Ő abból él, hogy csíp. Számára ez létkérdés. Elpusztítását leginkább a kipufogós, a korongdobálós, a társasutas, a szotyolázó és az összeférhetetlen lakó szorgalmazza. Agyon is ütik. Puff! Kész. Nincs igazság! Dr. Szalai István ( i A l «
