Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-17 / 284. szám
Pilinczes József Micimackó szerepében Fotó: Löffler Gábor Micimackó váza Micimackó egy Frankenstein. Legalábbis Milne egyik életrajzírója szerint. Merthogy talán végül Milne is jobban örült volna, ha nevét más művei alapján ismerik jobban, s nem a fiának kitalált csekély értelmű medve kalandjai által. Tény, - egy kifejező, micimackós képzavarral élve - hogy Micimackót már csontig rágták, de mégis örökzöld . . . Ditzendy Attila rendező a Pécsi Nemzeti Színház kamara- színházába olyan Micimackót álmodott, aki egyszerre medve és ember, de plüssállat is. Ilyen a többi kedves figura is, vagy legalábbis ilyen lenne. Összegészében mégis inkább úgy tűnik, hogyha a váza megvan is, az előadás nincs egészen készen. Túl sok az üresjárat, a dramaturgiai szempontból elhagyható, és egyébként is kevéssé értékelhető jelenet, ezért olykor a színészek arra kényszerülnek, hogy villanásnyi élőképbe meredve jelezzék legalább: itt történik valami. A 13-ai előadáson Pilinczes József (Micimackó), Beleznay Endre(Róbert Gida), Krizsik Alfonz (Nyuszi), Urbán Tibor (Zsebibaba), Horváth Vali (Bagoly) és Ujláb Tamás (Tigris) egyenletes, de nem kiugró játékát láttuk, kiemelkedő volt azonban a Nádházy Péter formálta Füles, neki csak a nazálisait éreztük olykor túlzásnak. Több pillanatban jó volt Pásztor Edina Malacka, és Krasznói Klári Kanga szerepében. Horváth Judit funkcionális, mozgatható díszletei az előadás során túl sok kilométert futottak, egészében több engedményt is tehettek volna a látványnak. Papp Zoltán zenéje és Kiss László koreográfiája alkalmazkodott az előadáshoz. Mindez nem jelenti, hogy a színház új gyerekdarabja ne lenne élvezhető. Csak úgy tűnik, még nem dőlt el, merre is tart az előadás, felszabadultan és gyermeki egyszerűséggel komédiázó, pergő produkció lesz-e, vagy a létezés feltétlen örömét hirdető Micimackó mélyebb tartalmat is hordozó története. Igaz, hogy a majd két órás előadás végén (elfáradva) már nem erre gondoltam, csak arra, nehogy C-t írjak M helyett a Micimackó nevében, mert ahhoz már igazán nem tudom, mit szólnának a Nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei... Hodnik I. Gy. A színész huszonnégy órán át színész Tanuljuk meg kezelni a sugárzásokat Marx György akadémikus az új szemléletről Marx György, az ELTE professzora Fotó: Szundi A sugárzások és az ember címmel kezdődött tegnap őszi szabadegyetem Pécsett a Kodály Zoltán úti kollégiumban. A fizika-, kémia- és biológiatanárokhoz szóló rendezvény programszervezője Marx György akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, aki így nyilatkozott lapunknak a szabadegyetem céljáról.- A Magyarországon kialakuló demokráciának nagyon fontos feladata, hogy a hétköznapi emberek értsék, miről van szó. Témánk a radioaktív sugárzás, amelynek kapcsán el kell döntenünk, hogy az ilyen behatással érintett körzetekben a tájékoztatás milyen formáját választjuk. Hiszen a tények, adatok ismeretében a demokratikus döntéshozások útján az emberek kezelhetik az adott problémát, befolyásolhatják a sorsukat.- E programban milyen szerepe lehet az egyetemen résztvevő tanároknak?-A megfelelő informáltság elérése a felnőttek esetében már nehezebben valósítható meg. Ezért próbálunk elsősorban a jövőérzékeny tizen-, huszonéves generációra hatni, mégpedig tanáraik közvetítésével. Megfelelő tájékoztatással és egy szemlélet kialakításával ezeket a fiatalokat rá lehet vezetni a valóság tiszteletére, és az ázon alapuló racionális gondolkodásra. Ilyen megközelítésben remélem, hogy a fiatalok számára rövidesen nem lesz a maihoz hasonló riasztó fogalom a radoaktív sugárzás. A lakossági tájékoztatás szükségességéről, az új szemléletről szóló első napi előadások után ma a résztvevők szakértők, többek között Marx György véleményét hallgathatják meg arról, hogy a föld, mint bioszféra miként tudja lereagálni az emberi behatásokat. K. E. Az UFO-k az almafát is kiszárították Visszajáró égiek Különös események színhelye volt az utóbbi időben a baranyai Magyartelek és Kisasz- szonyfa falvak környéke. Igazság szerint a történet már tavaly elkezdődött azzal, hogy Pozsár István kisasszonyfai lucernásában a negyedik kaszáláskor egy kör alakú területet lelt, ahol nem nőtt semmi, csak megégett, salak-fekete kövek feküdtek a föld felszínén. Találgatták, mi lehetett ez a jelenség, de aztán a szenzáció elmúlt, és eltelt egy év. Idén szeptemberben egy vasárnap este fél 9-kor vadászatról tért haza egy négy fős társaság, Trabanttal jöttek ki az erdőből a dűlőúton...- Úgy ötszáz méterre előttünk, a téesz répaföldjén - meséli Tolnai József, az egyik résztvevő vadász - lebegett egy kivilágított ringlispíl, legalábbis olyan volt. Nagy fényt árasztott, sárga, kék, narancs színekben, mintha lampionok lógtak volna. Egy helyben állt. De amint mi kiértünk az erődből, ez a jelenség egyszerre megszűnt, mintha kikapcsolták volna a lámpákat. Másnap kimentünk a földre, de semmiféle nyomot, árulkodó jelet nem találtunk. Talál viszont másvalaki. De még ezen az estén egy Kisasz- szonyfa felé autóval haladó társaság szintén látott szemmagasságban haladó fényjelenséget, ami hirtelen a falu határában eltűnt, a temető mellett. Pont ott, ahol Pozsár István lucernása fekszik. És mit ád ég (szó szerint), a gazda idén is megtalálta ugyanazt a köralakú lyukat a lucernában, amit tavaly! Hogy mi történt, senki sem tudja. Maguk a szemtanúk is kételkednek, de azt letagadni nem tudják, hogy látták, amit láttak. A kopár földterület körvonala egyujjnyi szélességben megrepedezett, kövek kerültek a felszínre, a kövek összeégtek. A kör vonalán belül nincsen egyetlen egérlyuk sem, míg rajta kívül rengeteg. A közeli almafa kör felé eső fele kiszáradt. Ezek a tények. S mint mindig, lehet találgatni, milyen játékot űznek velünk földi vagy égi hatalmak. M. K. Peugeot, mint taneszköz Párizs helyett Szekszárdon történik a jövőben azoknak a magyar és más közép-európai autószerelő szakembereknek a továbbképzése, akik a Peugeot kocsik javítását végzik a szervizekben. A francia cég által berendezett oktatóbázist pénteken adták át a szekszárdi 505-ös Ipari Szakközépiskola és Technikum épületében. A tanteremben a nagy értékű célszerszámok, célműszerek, motorok és más alkatrészek között megtalálható a legújabb Peugeot gépkocsi is, mint taneszköz. Az iskola gépkocsijavítást tanuló növendékei mindezt folyamatosan tanulmányozhatják a rendes napi óráikon, a továbbképzésre kiépített bázist a felnőttek számára csak időközönként és akkor is csupán néhány napra veszik igénybe. így az 505-ös intézmény négy év múlva már speciális képesítéssel tudja kibocsátani valamennyi nappali tagozatos növendékét. Egy „komédiás”: Albert Gábor, a Pécsi Nemzeti Színház új tagja Ennek a rovatnak az a címe, hogy „Siker”. Albert Gábor színművész ugyan csak most szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, de máris ideillik a vele készített bemutatkozó beszélgetés, hiszen valójában már bemutatkozott Trevor Griffith „Komédiások” című művében, ami önmagában is sikeresnek könyvelhető el. Harmincnégy éves férfiakra ilyet ritkán mondani, de Albert Gábor már most is bátran letagadhatna tíz évet a korából, s így azt hihetnők, épp most indul a pályán. Pedig már mögötte áll egy mozgalmas évtized, sok szép sikerrel.- A budapesti Nemzeti Színház Stúdiójában végeztem - meséli -, majd két részletben játszottam Szegeden, illetve közben az Arany János Színházban. Rengeteg karakter-szerepet kaptam, több mint ötvenet az eltelt évek alatt, és úgy érzem, pont ezáltal a szerepek által, a munkában erősödtem meg, s tartok ott, ahol most vagyok.- Azaz Pécsett.- Balikó Tamás színigazgató hívott, jó szerepeket ígérve. Többek között újra együtt dolgozhatok kedves rendezőmmel, Gárdos Péterrel a „Három testőriben. A „Komédiá- sok”-at, amiben most játszom, egészen mélyen át tudom élni, ugyanis valaha én is hasonló cipőben jártam: színpadra akartam kerülni (erről szól a darab is). Hogy ez sikerüljön, és hiteles is legyen, annak egy titka van: tudjak saját magam lenni. Ám az is tény, hogy a kihívás minden nap, minden előadásban ott van. Ezért nem is elég, ha valaki csak arra a pár órára színész, míg bent van a munka-, helyén, a színházban. A jó színész a nap huszonnégy órájában színész, az utcán is, otthon is, mindig.-A „Komédiások”-ban sok szó esik a közönségről. Milyen a színész viszonya a nézőkkel?- A közönség a legfontosabb. ő dönti el, hogy aznap milyen voltam. Épp ezért minden nap kételyekkel teli, azonban ez egyben hasznos is, mert a kételyeken keresztül lehet eljutni valóban a szerephez. Méhes K. „Balikó Tamás hívott, jó szerepeket ígérve” Fotó: Läufer Rádió mellett... Lent a boltban leemelem a doboz cigarettát, felbontom, egyet a számba dugok, várom a sorom a pénztárnál. Fizetek, a kedves kis pénztáros lány búslakodva mondja: „Szívjon helyettem is. Ha nagy a rumli, nincs időm elszívni egy cigit sem, pedig már nagyon rá kellene gyújtanom ...” Visszagyűröm a dobozba, s szánakozva gondolok a lányra, aki aligha idősebb tizennyolc évnél, és már elképesztő nikotinéhséggel küszködik, ne adj isten rákkal végezze. Megyek szokásos orvosi vizsgálatra, de most erős leszek, buszraváráskor sem gyújtok rá, a folyosón várakozók, a falon egy karton tábla, piros körben égő cigaretta, alatta figyelmeztetés: A dohányzás tilos! - és még piros vonallal is áthúzták az intést. Persze hogy tilos, mint ahogy a hajdani kocsmákban a köpködés is tilos volt éppen úgy, mint a kutyák bevitele. Tulajdonképpen minden tilos: a fűszeres, zsíros ételek, a ropogós friss kenyér, a spagetti, a villányi oportó, a whisky és társai, és téli disznóölés hajnalán sem illő „leküldeni” egy-két pohárka kisüstit (Istenem, szilvát...), mert káros az egészségre. Vagyis minden - ami jó és üt -, az káros. Lehetetlen alak vagyok, legalább ma - amikor e sorokat írom a dohányzás ellen, magam választotta témaként -, jó lenne nem rágyújtani. Eddig még kibírtam, reggel nyolc óra múlt tíz perccel. A rádióban - még az elmúlt éjszakai műsor alatt - elrémisztő adatokkal bombázták azt a közismerten okos agyamat. Hogyaszongya: „Az USA-ban évekkel ezelőtt az egy főre eső évi szál cigaretta 4 200 volt. Ma 2 400 darab. A franciák mindössze 1 700-at szívnak, a magyarok és a lengyelek 2 500 darabot, beleértve a csecsemőket és a nemdohányzókat.. . Franciák? A világ nagy színművésze, Paul Belmondo úgy jelenik meg a filmvászonon, hogy szájában lóg a cigaretta, és csak szívja, szívja, szívja. Mellesleg, a világátlag 1 400 cigarettával számol. A kelet-európai átlag 2 023 szál cigaretta. Én csak heti három dobozzal pusztítom magamat, ez ha jól számolom évente 2 880 szál cigaretta. Nagyon sok. Mi jó van abban, hogy az ember a szájába vesz egy papírba csomagolt növényi mé- regvagdalékot, meggyújtja, és a büdös, torkot kaparó füstöt mellre szívja? Egy országos értekezleten gyönyörű szemű szekszárdi kolleganőmnek odasúgom: „Marikám, le kéne szoknunk a cigiről..Rámnéz meglepetten: „Én? Eszemágá- ban sincs! Én egyszerűen imádok dohányozni...”, s mindjárt rá is gyújt, sértődötten. Mielőtt hozzákezdek e dolgozathoz, külsős munkatársnőmtől kérdem, mi van a dohányzással? „Szívom, de tervezem, hogy abbahagyom .. .” Mennyi ideje tervezed? „Tizenegy éve”. Benyit a szobába a már nyugdíjas, ám hajdani egészségügyi szakember barátom: Adj egy cigarettát! Kínálom, mondom neki, éppen jókor, most írok a dohányzás ellen ... Rágyújt. „Tizenhat évig nem dohányoztam. És most, éppen szeptember elsején egy pincebuliban vettem részt, hát nem rágyújtottam?! Ez ma a negyedik.” Vigasztaló. Nézem az órámat, reggeltől fél tizenkettőig kilencet szívtam el. Kísérleteztem már különböző, „világraszóló” szerkezetekkel: Hong Kongban gyártott műanyag cigarettásdobozzal, amelyben óraszerkezet is volt, és óránként csipogott, és nyitha- tóvá vált a fedele. Óránként egy szál cigi. Keveselltem, tartottam mellette egy csomag cigit... Ami nyitva volt. Aztán az olasz gyártmányú - elektromos impulzusokkal a fülemet bizdergáló - kis dobozzal. Nem vált be. Aztán műanyag fülbevalóval, úgy néztem ki, mint egy vén hippi, rajtam röhögött az ifjúság a buszban. Valaki mondta: „A cigaretta végébe gyömöszölj egy picike kis szappandarabot, gyújtsd meg, és szívd le ...” Megpróbáltam és mentőért üvöltöttem. Megkínáltak egy angol cigivel, az a neve, hogy Honeyrose: nikotin, és dohánymentes, nem izgató. (Akkor meg minek?) De azért nem volt rossz. Na, megfogtam az Isten lábát: ez az én cigarettám! De aztán eleresztettem az Isten lábát. A doboz Honeyrose ára: 240 forint... Elszomorodtam. Delet húzzák, s már a tizenegyedik cigarettát gyújtom meg, és még hol van az este? Gyenge akaratú, francos ember vagyok. Nem merek a tükörbe nézni, pedig hát borotválkozni azért kell. Nem? Ne dohányozz, Te ...! 4 Új VDN 1993. OKTÓBER 17., VASÁRNAP t
