Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-16 / 283. szám
8 aj Dunántúlt napiö 1993. október 16., szombat I A kulturált települési környezetért díjat ebben az esztendőben Siklósbodonynak ítélte a Baranya Megyei Közgyűlés Fotók: Löffler Gábor Baranyai barangolások Siklósbodony A bágyadt napsütés nem iz- zasztja meg az embert, annyi ereje azonban van, hogy bearanyozza a falut, s a hajnali eső töltötte tócsákat komótosan szá- rogassa. Siklósbodony, ez a kicsinyke falu Baranya közepén, ebben a fényes, éles színeket, kontúrokat rajzoló őszi időben olyan szép, mint egy festmény. A község közepén húzódó aszfaltcsíkot az út mentén kétoldalt, széles, fásított föveny kíséri, ezzel párhuzamosan „futnak” a járdák, fonódnak össze kerítések és sorakoznak a takaros házak. A kis dombon lévő háborús emlékműtől belátni Siklósbo- donyt, s innen szinte karnyújtásnyira van a a lakosság lélek- számához - száznegyvenen élnek itt - képest meglepően nagy templom, a plébánia, az orvosi rendelő, a falu mikrobuszának garázsa.. . A frissen meszelt vakolat vakítóan fehér, a nemrég telepített tuják zöldellnek, sarjad a fű. A bámészkodást, a hallgatag csendet motor zaja robbantja szét. Milyen lehet az élet ebben a szépséges faluban? Kalányos László, 53 éves cigányember több mint két évtizede költözött be a telepről, a háza előtti kis- padon ülve mondja: „nekem nagyon jó”.-Igaz, csak segédmunkásságig vittem és sajnos most munkanélküli vagyok, szép otthont teremtettem magunknak, jól kijövünk a szomszédsággal. Itt még a cigányok is mások, mint másfelé!- Úgy hallottam, hogy az elmúlt két-három évben jobban boldogul a falu, s munkára, falu-csinosításra sem kell nógatni az embereket.- Az igaz, hogy annyi minden az elmúlt negyven évben nem lett, mint mostanában. Vizet kaptunk, ravatalozó, gázcseretelep, járda, orvosi rendelő, kondi-terem, önkormányzati garázs, kultúrház épült... S az is igaz - teszi hozzá büszkén ha menni kell, hát megyünk szépíteni a falut: van amit a férfiak csinálnak, van amit az asszonyok. Az, hogy mindenki a saját háza előtti részét rendben tartja, természetes. Kérdem, miből futotta ennyi mindenre. A kérges kezű férfi széttárja a karját, s a plébánia felé mutat.- Erre a polgármesterünk tudja a választ. Nagyon jó ember, neki köszönhetünk mindent! Roll Miklós, 31 éves, magas, szakállas fiatalember. Pécsett nőtt fel, gimnáziumba Győrbe, a bencésekhez járt, majd Szegeden, a teológián tanult tovább. Aztán amikor feltették neki a kérdést, mit választ: a papi hivatást, vagy a családot, ő az utóbbi mellett döntött. Az egyháztól sem akart azonban elszakadni, így hittant tanít.-Ebben nagy segítségemre volt Hopp Ferenc plébános, aki elhívott Siklósbodonyba, s hét évvel ezelőtt beköltözhettem az itteni, régen nem lakott, akkor még ugyancsak romos plébániára, amit szép lassan felújítottunk. Az emberek gyorsan megkedvelték a csendes, de határozott teológust, s három évvel ezelőtt megválasztották a falu polgármesterének.- Nem tudtam, mi fog ebből kikerekedni, de azt mondták, „ki csinálja, ha nem te!", Bevallom, nem tudtam mit vállalok, csak egyet, de azt biztosan: fejlődnie kell Siklósbodonynak, mert nagy az elmaradás, a mai élet alapvető dolgai hiányoznak.- Ez sikerült, hiszen igen látványos a változás. Nyilván ezt ismerte el Baranya Megye Közgyűlése azzal, hogy ebben az esztendőben Siklósbodonynak ítélték A kulturált települési környezetért díjat, s az ezzel járó pénzt. A polgármesternek van valamilyen titka?-Nincs, nálunk is kevés a pénz, éppen ezért minden lehetséges pályázaton részt veszünk, s így tudjuk kiegészíteni a „szűkös forrásainkat". Ha nem ezt tennénk, akkor csak vegetálni tudnánk. Ezen kívül nagyon jó kapcsolatot építettünk ki az ausztriai Gratwein községgel és polgármesterével Adolf Egger úrral, aki sokat segít Siklósbodony közösségének. Miután elválunk, még gratulálok Roll Miklósnak, ugyanis a felesége a minap hozta világra harmadik gyermeküket. A polgármester még megmutatja a ragyogóan tiszta orvosi rendelőt, s az önkormányzati garázst, ahol egy Volkswagen mikrobusz, a stájer „kapcsolat” egyik ajándéka áll. Víg Imre, a háza előtti kerítés előtt áll. Beszélgetünk múltról és jelenről, az egyedüllét előnyeiről, hátrányairól, majd provokálom a nyolcvan éves embert, aki bal kézfejét a háborúban hagyta, „hallom, nincsenek megelégedve a polgármesterükkel!”. Az addig halk beszédű férfi megemeli a hangját.- Tudja mit mondok magának, ilyen ember még nem volt Siklósbodonyon, összetehetik a népek a kezüket, hogy idejött. Az érkező özv. Bögri Ist- vánné - aki különben itt született, így ismeri a korábbi évtizedek történéseit - is megerősíti ezt, majd hozzáteszi.-Ez mindig gazdag falu volt, de nagyon visszament a „népi demokráciában", minden az anyaközségben létesült. Most nézzen körül! A felszólításnak engedve körülnéztem Siklósbodonyban. Tényleg érdemes! Roszprim Nándor Nyugodtan, csendesen telnek a falu hétköznapjai Lelkiismeretes tolvaj Egy lelkiismeretes tolvaj harminc év elteltével kamatostól visszafizette a pénzt, amelyet egy klub játékautomatájából ellopott. Mint a Reuter a nem mindennapi esetről beszámolt, Wales Dyfed nevű városkájának klubjához intézett levelében - amelyhez 40 font sterlinget mellékelt - a tolvaj sajnálatát fejezte ki, amiért annak idején ellopott négy fontot. „Ezennel bocsánatot kérek magatartásomért a klub tagjaitól az okozott kárért” - írja a megtért bárány. Eladó a Cardin-birodalom Eladó a Pierre Cardin nevével fémjelzett divat- és illatbirodalom - ezt maga az immár hetvenéves, világhírű francia mester közölte. A The Wall Street Joumal/Europe című nemzetközi gazdasági szaklapban megjelent nyilatkozatában Cardin kijelentette: máris számtalan ajánlat között válogathat, ám nem siet megszabadulni az egyszemélyi tulajdonát képező, világot átfogó hálózattól, mivel annak eladására - úgymond - nem a szükség viszi rá. Cardin-nek sem felesége, sem gyermekei nincsenek és soha nem utalt arra, hogy valakit is a 130 országban tevékenykedő, évi 12 milliárd francia frank forgalmat lebonyolító konglomerátum örökösének tekintene. A kiárusítás indokaként csak annyit említett: valószínűnek tartja, hogy egy nap ő is távozik az élők sorából. Magyarul magyarán Nyelvi durvaságok A tömegtájékoztatási eszközöknek nemcsak a szerepük óriási, hanem a felelősségük is. Milliók műveltségét gyarapíthatják, esztétikai érzékét fejleszthetik, nyelvi ízlését pallérozhatják. Sajnos, egyik-másik rádió- és tévériporter, újságíró közlésmódjára, stílusára a nyelvi igénytelenség jellemző, amely a nyelvi durvasággal egy fedél alatt él, annak az előszobája. És ebből egyenes út vezet a világszerte terjedőben lévő durvasághoz, társadalmi méretű erőszakhoz. A tévé valamelyik vetélkedő-műsorát vezető hivatásos újságírójának szájából hangzott el: „Hátha lesz égy néző, aki eszeveszetten jelentkezik.” - A játékvezető bizakodott így, aki szerint az eszeveszetten rágós melléknév egyenértékű rokonértelmű megfelelője a sietve, gyorsan, hamar, tüstént határozószónak. Pedig nem az, és ha ezt a nyelv árnyalataiban kevésbé jártas néző nem tudja, akkor gondolkodás nélkül utánozza a tévé riporterét, de bízzunk benne, hogy nem eszeveszetten. Egy másik adásból való a következő riporteri kiszólás: „Látom, P. A. vadul jegyzetel.” - Pedig a megnevezett személy nemhogy sietve írt, hanem a kép tanúsága szerint csupán kényelmesen jegyzetelt. Ezek már-már disznóságok, mondaná egyik-másik riporterünk. A rádióban hangzott el: „Tudom, hogy disznóság ennél a részletnél a műsort megszakítani.” - A következő szövegrész egy tévés fiatalember önbírálata: „Nagy disznóság, ahogy a kérdést föltettük.” - Valójában egyik esetben sem történt disznóság, hacsak az nem nevezhető annak, hogy diplomás újságírók szájából elhangozhatott. A Vasárnapi Hírek munkatársa az Újpesti Dózsa labdarúgóira gondolt, amikor a vetély- társ csapat az egyik fordulóban vereséget szenvedett tőlük, s így a Dózsa biztosan őrizhette előkelő helyét. Ezt írta: „Az újpestiek most röhöghetnek a markukba.” - Feltételezem, hogy az újpesti fiúk - legalábbis nyelvhasználatukban - igényesebbek az újságírónál, és csupán örültek a maguk szerencséjének, legfeljebb a markukba nevettek. De egy neves színésznő sem marad el a röhögtető újságírótól. Ugyanis a legutóbbi szilveszteri műsorban így intette le partnerét: ,JVe röhögj, Lajos!” - pedig csak halkan nevetett az illető. Dehát mostanában nevetni vagy röhögni sokaknak egyre- megy. Ilyeneket, mint: „Miért akarod, hogy hülyéskedjek?” - vagy: „Ez egyszerűen egy nagy marhaság.” - szinte naponként hallani a rádióban, de inkább a tévében. Végül a tévének ugyancsak a szilveszteri műsorából való a következő kérdés: „Bálint, megteszel egy őrült barátságot?” - Erre a különben is kificamodott mondatra magától kínálkozik a pesti szólás: „Beleőrül az ember!” - ha tovább folytatnám a nyelvi durvaságok „ártatlan” példáit. • De ezért már nem vállalom a felelősséget. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés október 25-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az október 2-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: Kedvesem legalább akkor vedd ki a válltömést ha itthon vagy! A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Nagy József, Turony, Kossuth u. 6/A., Pethő Lajosné, Pécs, Ybl M. u. 7/3.a„ Pohl Jánosné, Pécs, Pacsirta u. 32., Reith Bernadett, Pécs, Marx u. 32., Stmad Adrienn, Magyarbóly, Kossuth u. 11. Az utalványokat postán küldjük el.