Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-14 / 281. szám

10 tu Dunántúli napló 1993. október 14., csütörtök Állásfoglalás az Idősek Világnapja alkalmából Közös felelősség az időskorúak helyzetének javítása Köszönet a szép napokért Negyvennégy pécsi nyug­díjas - többségükben hölgy - szeptember végén, október elején tíznapos görögországi üdülésen vett részt a Pécsi Nyugdíjas Egyesület szerve­zésében, a polgármesteri hi­vatal és a Bonus Utazási Iroda költségvállalásával. Az úticél a tesszáliai Chalkidiki-félsziget három nyúlványának egyike, Kasz- szandra-félsziget volt, s ott is a bűbájos üdülőfalu, Polih- rono. A szeptember 24-én útrakelt csoportot Páva Zsolt alpolgármester és Bleyer Jenő, a Pécsi Nyugdíjas Egyesület elnöke búcsúz­tatta, fogadtatásukra a Bonus képviselője vállalkozott. (Itt jegyezzük meg, hogy a pol­gármesteri hivatal az uta­zóknak személyenként húsz márka költőpénzt ajándéko­zott.) Az út Szerbián és Make­dónián át vezetett, ezt az uta­sok fölösleges aggodalma előzte meg: zavartalan, nyu­godt útjuk volt és semmi sem emlékeztetett arra, hogy tő­lük nyugatabbra áldatlan testvérháború dúl. Polihronon elegáns apartmanokban helyezték el a pécsi vendégeket, akik számára gazdag és színes programról is gondoskodtak. Városnézésre vitték őket Thesszalonikibe, elmentek a csodálatos Meteórákhoz, ha­jókiránduláson vettek részt az Athosz-félsziget körül, ez alkalommal tekintették meg - sajnos csak hajóról - a nagyhírű athoszi kolostoro­kat. A hivatalos programok között pihenőnapok voltak, amikor zavartalanul élvez­hették az égei-tengeri csodá­latos, mediterrán őszt. Köszönetüket ezúton feje­zik ki mindazoknak, akik e pompás vakációt lehetővé tették. A Nyugdíjasok Országos Kamarája a Baranya Megyei Nyugdíjas Kamara kezdemé­nyezésére az Idősek Világnapja alkalmából Pécsett nagygyűlést és emléknapot rendezett. A nagygyűlés résztvevői tá­jékoztatást kaptak a nyugdíja­sokat érintő legfontosabb ér­dekvédelmi kérdésekről és úgy döntöttek, hogy az ezzel kap­csolatos véleményüket állásfog­lalásban rögzítik. * Megállapították, hogy a nyugdíjasok életének kérdései­Pótkocsis teherautó áll be a József Attila Művelődési Ház főbejárata elé: Rinyaújlakról érkezett, hálóba adagolt krump­lival van megrakva. A lepako- lást Nürnberger Géza, a meszesi bányász nyugdíjas-szakszerve­zet alelnöke irányítja.- Ez is az évek óta folyó ak­ciók keretében érkezett - magya­rázza. - Megpróbálunk, amit csak lehet, kedvezményes áron beszerezni nyugdíjasaink segíté­sére. Liszt, cukor, hagyma, bur­gonya, alma, amit általában ho­zunk. Idén például már kilenc vagon burgonya kelt el. Es az sem mindegy, mennyi­ért. Ezt a mostani krumpliszál­lítmányt kilónként 19 forintért mérik ki. Ezen a hétvégén pél­dául a kertvárosi piacon 30-40 forint volt a krumpli kilója. Er­ről ennyit. Kicsit a krumpli-ügyhöz is tartozóan mondja el, hogy szerte Baranyában kb. 17 000 szénbányász nyugdíjas él, őket 11 alapszervezet istápolja. A meszesi alapszervezethez 750-en tartoznak. A segítés ér­telmét a Bányász Nyugdíjas Alapítvány 4,5 milliós tőkéje szolgáltatja. Ebből még anno 3 milliót a Mecseki Szénbányák Vállalat, 1 milliót a szakszerve­zeti bizottság adott, félmillió pedig adományokból jött össze. A tőke kamatait fordítják segé­ben, helyzetük javításában, a szükséges intézkedések megté­telében a Parlament, a kormány, az önkormányzatok és a társa­dalmi szervezetek, valamint az érdekvédelmi szervezetek együttműködésére van szükség. Közös felelősségük a nyugdíja­sok, időskorúak helyzetének ja­vítása. A nyugdíjasok igényt tarta­nak a jogállamiság szellemében a jogaik érvényesítésére, érde­keik védelmére, így a követke­zőkre: Minden év január 1-jén, a lyezésre; idén például 501 nyugdíjas részesült különböző összegű támogatásban. Nürnberger Géza 40 évet hú­zott le a Mecseki Szénbányák­nál főleg gépkocsivezetőként, de volt a gépkocsi üzem veze­tője is, és 19 évig szakszerve­zeti titkár. Már nyugdíjba ké­szülőén - erre négy esztendeje került sor - (vagy még régeb­ben?) alakította ki az ars poe- tica-ját: „Csak olyanra vállal­kozni, amivel segíthetek a nyugdíjasokon.” Amikor 1990 őszén beválasztották a Kamara ügyvivői testületébe, eme elv megvalósítására a számára leg­alkalmasabb a szociális bizott­ság elnöki tiszte volt.- Azzal kezdtük, hogy felke­ressük a nyugdíjas klubokat, napköziket azt vizsgálandó, hogy milyen segítségre van szükség. Kilenc pécsi klubban jártunk eddig. Az egyik riasztó tapasztalat volt, hogy az embe­rek nagyon félnek a megszünte­téstől. Legtöbbjüknek létkérdés a látogatott intézmény, ahol me­legben lehetnek, étkeztetésben részesülhetnek ... A másik ta­pasztalatunk az volt, hogy mi­lyen sokan tengődnek igen ala­csony nyugdíjból. Ekkor hatá­roztunk úgy, hogy élve a törvé­nyadta lehetőséggel, indokolt esetekben kezdeményezzük a rendkívüli nyugdíjemelést. Ed­nettó bérkiáramlás arányainak megfelelően emeljék a nyugdí­jakat. Rendkívüli infláció ese­tén korrekcióra nyíljék lehető­ség. Rendezzék a korábban meg­állapított, értékvesztett nyugdí­jakat. Kerüljön sor az özvegyi nyugdíjak érdemi rendezésére. Szükség van a mezőgazda­ságban dolgozott nyugdíjasok helyzetének javítására. A Nyugdíjbiztosítási Ön- kormányzat részére olyan va­gyon visszaadása szükséges, dig mintegy 300 indokolt esetet találtunk. A rászorultak szá­mára 400-tól 1200 forintig ter­jedő rendkívüli nyugdíjemelést sikerült elérnünk. Nem kerüli el a figyelmünket a vidék sem. Szigetvárott már hatvan nyugdí­jastársunk kapott a kezdemé­nyezésünkre emelést. Meg kell mondanom : szeretnénk min­denhová eljutni, hogy minél több rászorulón segíthessünk,- Van más lehetősége is a bi­zottságnak?- Azt hiszem, ez az egyetlen. De ez sem kevés!-A látogatások alkalmával mit tapasztaltak, mi foglalkoz­tatja leginkább a nyugdíjaso­kat?- Elsősorban természetesen a nyugdíjak mértéke. S ezzel együtt az áremelések. Most pél­dául a már bejelentett energia áremelés aggasztja a nyugdíja­sainkat, akik úgy látják, hogy a nyugdíjemelések egyáltalán nem fedezik az infláció terheit. Az áremelkedések mindig jóval többet visznek el, mint amit a nyugdíjemelés hoz. Meddig mehet ez így? És azért azt is látni kell, hogy a nyugdíjasok 61 százaléka 10 000 forint alatti javadalmazásban részesül, mi­közben a létminimum ma 11 000 forint körül van.-És hogy néz ki a bányász nyugdíjasok helyzete?-A ’75 előtt nyugdíjazottak igen nehéz helyzetben vannak még mindig, nagyon alacsony a nyugdíjuk. Igen elkeserítő kö­rülmények között léteznek a bányász özvegyek, ők többség­ben 5000-8000 forintból pró­bálnak megélni. Rajtuk segíteni kell a jövőben is.- No és a bányász-munkanél­küliek? A bányák bezárása nö­veli az ő számukat. Legutóbb itt volt Vasas...-Bizony, nekünk velük is kell törődnünk: hogyan élnek, miben segíthetjük őket. Nem tudom, helyes-e a bányák bezá­rása. És ha egyszer meg kell nyitni? Mibe fog az kerülni? Hársfai István amelyből a biztosítás alapjai bővíthetők, kiegészíthetők. A privatizációs bevételekből a TB önkormányzatok kapjanak érdemi támogatást. A kormány szigorítsa meg a TB adótartozások behajtását. Gondoskodjanak a fekete gaz­daság és piac szigorú ellenőrzé­séről. A Parlament, a kormány és az önkormányzatok olyan gaz­daságpolitikát folytassanak, amely lehetővé teszi a nyugdí­jasok helyzetének folyamatos javítását. Szeptember 23-án reggel rö­vid időre nyitva hagytam lakó­házunk kapuját. A nyitott kapun egy arra sétáló fiatal lány ku­tyája, egy sárga, - valószínűleg pulivérű korcs - beszaladt a lépcsőházba. Ott szaglálódott és a lány hí­vására nem volt hajlandó ki­menni. Egy éppen ott tartóz­kodó nyugdíjas korú férfi, a ke­zében lévő műanyag gyümöl­csös ládával a kutya farára csapva kizavarta a kutyát a lép­csőházból. A gimnazista korú, melegítős lány haragtól eltorzult arccal lé­pett a lépcsőházba, és a kezében lévő pórázzal arcul csapta a fér­fit, miközben „te szemét” és ehhez hasonló kifejezésekkel il­lette. Lökdösődés kezdődött, majd A kormány tegyen meg min­dent a korrupció valamennyi formájának felszámolása, meg­szüntetése érdekében. A tanácskozás résztvevői az érdekvédelmi szervezetek egy­ségének erősítését, az érdekvé­delem főbb feladatainak össze­hangolását tartják a a legfonto­sabb teendőnek. E feladatok megoldásában számítanak a társadalom meg­értő, időseket tisztelő, megbe­csülő összefogására. A pécsi nagygyűlés és emléknap résztvevői a lány a kutyája után futott. Tisztelet a kivételnek, igen ke­vesen sétáltatják pórázon a ku­tyájukat. Természetesen, ha egy jól idomított kutyáról van szó, ez senkit nem zavar. A legtöbb esetben azonban, sajnos, idomításról sem a kutya gazdájának, sem a kutyának, fogalma sincsen. Korcs kutyák rohangálnak a házak között, miközben a tulajdonosok be­szélgetnek. Kellemetlen a sok kutyapiszok, vizeletszag. A ku­tyatulajdonosok és a kutyát nem tartók tábora néha a leírt esethez hasonló vitákba keverednek. A sajnálatos konfliktushely­zet marad, nem éppen európai stílusú vitákat gerjesztve. S er­ről nem a kutyák tehetnek! Péter József Pécs Ajándék kirándulás Palotabozsokra kirándult a közelmúltban a Pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ nyugdíjas klubja. Az Ikarosz Utazási Iroda jóvoltából ingyen utazhattak az őket lakodalmi ebéddel váró Jordán családhoz. . . amivel segíthetek a nyugdíjasokon” Akciós krumplitól a nyugdíjemelésig Nürnberger Géza Fotó: Läufer László Arcul csapta a pórázzal! Ősz Ha a rozsdáslombú hegyte­tőkről vattafényű ködleányok settenkednek elő, hogy a lustán elnyújtózó völgyek ölébe hajt­sák fejüket, ha a prés torkából édes must csorog, ha a játszi szellő pianissimója vad furió- sóvá válik, ha zúgó szelekkel nyargaló záporok itatják a szomjas földeket, ha lassú ökömyál úszik el ablakod előtt, ha nem kóborolhatsz a mély avarban, szűk ösvényeken gombát kutatva, mert bezárnak zord esők, ha a kunyhók falán hervadni kezd a repkény és az utak mentén vetkőznek már a fák, ha a hegy ormán átbukó reggeli nap bíbora hunyorítja a szemed, ha a fürgén surranó gyík álmos lassúsággal keresi a kövek melegét, ha a zöld nyug­tató hatalmát a rőtpiros, a rozs­dabarna és a fáradtsárga veszi át, ha a kora reggeli madárfütty triolái bágyadtabbnak tűnnek, ha ablakod szegletében meg-megjelenik a csillanó dér, ha az éjszakai csendet hűs szellő döngicsélése kíséri, ha a hátramaradt fürtökön ezüstösen csillog a harmat, ha a bágyadó napsugárnak veted hátad, hogy ellopd tőle az elköszönő mele­get, ha irigy pillantásokkal kí­séred a meghalásba való bele­nyugvás misztikus csodáit, tudhatod, itt van az Ősz. A Szent Mihály útjára be­szökik az ősz, itthon előreküldi jelzéseit s régen látott, áhított vagy nem-szeretett vendégként csendesen bekéretőzik min­dennapjainkba. Engedjük, ne engedjük, megérkezik. En magam hitet szeretnék tenni mellette. Régi barátként és legszeretettebb évszakom­ként köszöntőm. Kutatom, miért is? Miért nem a fiatalság, a megújulás, az újjászületés szimbólumát, a serte-ferte Ta­vaszt, miért nem az életet ér­lelő, pihenést, nyugalmat, él­ményeket adó Nyarat, miért nem a szűzi fehérséggel min­dent bevonó, tisztaságot hir­dető, kedvesen liturgikus ün­nepeivel feldíszített Telet sze­retem? Miért éppen az Ősz az, amely az elmúlásra figyelmez­tető jeleivel és nyomában járó csendes-csodálatos világával az Időre irányítva figyelmemet vált legjobb barátommá? Talán éppen ezért! Mert fi­gyelmeztet, mert néma felkiál­tójelként elém tornyosul, mert lassú ritmusával megállíthatat­lannak tűnik, mert a még hát­ramaradott ajándékokat ölembe szórja, mert az Élet utolsó, ám megcsodálnivaló jeleit festi a soha-ilyen-azúr- kék égre. És mert örökké az elmúlás körül topogó-kutató ismerete­ink bővüléséhez ad megannyi újabb és újabb adalékot, amit aztán vagy észreveszünk, vagy sem, de amelyek törvénysze- rűek s ettől tán még érdekeseb­bek. Megöregedni sem más, mint ősszé válni. A csodák, melye­ket az Élet fukar tenyeréből kapartunk ki magunknak, már elmentek mellettünk. A bele­nyugvás szent erénye mind több helyet kér és kap bennünk. Nem megalkuvás ez, de egy­fajta bölcs szemlélet, amelyet az elkerülhetetlenség mákonya helyett a megcsodálnivaló szépség flastromával kell díszí­tenünk. Az elmúlás rítusa - nézd csak meg közelebbről! - nem elrettentő, nem visszataszító, korántsem ijesztő. Irigylésre- méltó. A fokozatosság, a csendesség megállíthatatlan törvénye az Úr. A megtor­panni-akarás erőlködésétől fá­radó lélek renyhesége elfedi előled a Szépet. Ne az elmúláson keseregj! Hiszen életed tele van megélt, feledhetetlen boldogsággal. Amelyről mégis oly könnyen elfeledkezel. Amelyeket örökké magadban hordozol, vágyaiddal, emlékeiddel, me­lyek régmúlt őszök lápos szö­vevényében rejteznek, és re­ményeket, amelyek a jövő in­gatag futóhomokján várják eredésüket. Álmodd vissza szerelmeidet, melyek megszaporították szív­verésedet, csókokat, amelyek megperzseltek, simogatásokat, melyek megcsendesítették há- borgó-lázongó énekedet, sza­vakat, melyek új utat mutattak Neked, színeket, melyek szét­terülnek köddé váló emlékei­den, dallamokat, melyek körül­fonták lélekétvágyadat, arco­kat, melyek elsüllyedtek, de amelyeket örökké fiatalnak, gyermekinek látsz, tájakat, me­lyeket a szerelem sodort eléd és tájakat, melyek a szerelemtől sodródtak feléd. És lásd az Őszt! A horhosokat, öbleikben búvó mustok fanyar illatával, a várkonyi patakot groteszk rá­kok vonagló potrohaival, Ad­riát kéken csillanó mélységé­vel, Lomnicot havasfejű csúcs­aival, eltemetetteket, frissen születetteket, életet, halált, el­múlást, ígéretet, váratlanságot, döbbenetét, félelmet, mely görcsbe szorította lelkedet és felsejlő reményeket, melyek megédesítették a monoton szürkeséget. Megjött az ősz! Élj vele, szeresd, szokd meg suta ritmusát és add oda neki magad. Egyszer úgyis az Ő gyer­meke leszel! Bokrétás András

Next

/
Oldalképek
Tartalom