Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-14 / 281. szám

1993. október 14., csütörtök üj Dunántúlt napló 7 Hazánk Második Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központja kezdte meg működését Pé­csett. Az új létesítményben - százhúsz szakmában - ezerkétszáz embernek nyílik lehetősége arra, hogy különböző fokú képesítést szerezzen. Fotó: Kálmándy Ferenc Trendváltozások a munkaerőpiacon Kifelé az alagútból Lecke Európáról? A közös nyelvet együtt tanuljuk Felvidéki találkozó A Felvidékről, Jókáról vár­nak vendégeket a hétvégén a somberekiek. A Jókáról 45 év­vel ezelőtt idetelepítetteket ke­resik fel egykori falubelijeik. A háromnapos találkozó pénteken fogadással kezdődik. Szomba­ton 17.30-kor közös kulturális műsort adnak a sombereki mű­velődési házban, majd bál kö­vetkezik a Granáriumban. Va­sárnap 8.30-kor az ugyancsak a Felvidékről idetelepített Ravasz Csaba plébános mutatja be a szentmisét. T öbbnemzetiségű Társadalom Díja A Magyar-Román Baráti Társaságnak ítélték oda az 1993. évi Többnemzetiségű Társadalom Díját. A rangos díj­jal a pécsi társaság öt esztendős munkáját és a nemrég sikeresen lezajlott magyar-román polgár­fórumot ismerték el. A társaság vezetői október 29-én Budapes­ten ünnepélyes keretek között veszik át a díjat a Nyitott Társa­dalom Alapítvány kuratóriumá­tól. 10%-os a munkanélküliség Nyugat-Európában Az Európai Közösségek brüsszeli bizottságának hivata­los adatai szerint hat év óta a legmagasabb munkanélkülisé­get jegyezték fel a közösség ál­lamaiban augusztusban. A UPI ismertetése szerint a Tizenkettek körében tapasztal­ható munkanélküliségi átlag 10,4 százalékos, s június óta változatlan. Ez kb. húszmillió munkanélkülit jelent. A nők körében átlagosan 12,1 százalékos a munkanélkü­liség és növekvő tendenciájú, a férfiak körében viszont valame­lyest csökkenő. A 25. életévü­ket még be nem töltött fiatal­emberek körében minden száz közül 18-an nem találnak állást, a nők közül pedig húszán áll­nak sorban hiába. A legnagyobb munkanélküliség Spanyolor­szágot sújtja: 21,2 százalé­kos. Utána Franciaország és Olaszország következik 10,9- 10,9 százalékkal. Helyi rádió- és tévéstúdiók Csaknem 200 kérelem érke­zett a Művelődési és Közokta­tási Minisztériumhoz helyi rá­dió- és tévéstúdiók alapítására. A minisztérium várhatóan a jövő hét végén hozza nyilvá­nosságra a kérelmezők nevét, il­letve azt, hogy melyik közhírré tett frekvenciára tartanak igényt. Augusztus utolsó napján - eddig terjed most a statisztika - 675 ezer munkanélkülit tartot­tak riyilván az országban, de mivel a nyilvántartottak száma sosem egyezik a tényleges állás­talanok számával, a kiegészítő adatok ismeretében úgy tűnik: mindent egybevetve 900 ezer munkanélküli van ma Magyar- országon. Ez elég vigasztalan szám, fontos tehát megállapí­tani, hogy a növekedés az érté­kelhető összes jelek szerint vég­legesen megállt. Csökkenés A trendváltozást jelző folya­matok ezúttal fontosabbnak tűn­nek a napi adatoknál. Az augusz­tus végi 675 ezer nyilvántartott munkanélküli 30 ezerrel keve­sebb a februári csúcsnál. A sta­tisztikusok szempontjából ez szinte közömbös: hazánkban februárban a munkanélküliségi ráta elérte a 13 százalékot, s ma is ugyanannyi. Az érintettek és főként a gazdasági helyzet érté­kelése oldaláról viszont nagyon is nagy a jelentősége annak, hogy a regisztrációból egy hónap alatt kikerült munkanélküliek száma most már folyamatosan meghaladja az új munkanélküli­ekét. Augusztusban 33,4 ezer ember veszítette el a munkáját, s ez kevesebb, mint az év bármely más hónapjában. Igaz, ebben a számban nincsenek benne a pá­lyakezdők, akik a munkaerőhi­vatalnál „kezdik a pályájukat”. Ők azonban csak a tanév befeje­zését követő néhány hónapban rontják a statisztikát, s az utóbbi két hónapban már nem tudták „elnyomni” a február óta tartó csökkenési irányzatot. Igény A munkaerőhelyzet hosszú­távú alakulásában meghatározó tényező, hogyan alakul a gaz­daság munkaerőszükséglete, s ebben a tekintetben is van bíz­tató jel. Augusztusban 112 gazdálkodó szervezet jelentette be, hogy elbocsátásokra készül (a foglalkoztatási törvény előír ilyen bejelentési kötelezettsé­get, hogy a munkaerőhivatalok tudják, mi vár rájuk). A beje­lentés 9437 fő tervezett elbo­csátására vonatkozott, s itt 7,6 százalékos csökkenés mutat­kozik az egy hónappal koráb­bihoz, s ami még fontosabb: az év eddigi részében a tavalyihoz képest 50 százalékkal keve­sebb elbocsátást jelentettek be. Az eddig bejelentett létszámle­építési tervek összegezéséből pedig arra lehet következtetni, hogy az év végéig még 32 ezer fő veszti el munkáját. Ez pedig 46 százalékkal kevesebb lenne, mint tavaly. Vagyis: a tervezett tpunkahely-megszűnések te­kintetében is túl vagyunk a mélyponton. Eközben a betöl­tetlen álláshelyek száma is nőtt: a júliusi 61 ezerről au­gusztusban 67 ezerre. Mint­hogy a szezonális munkalehe­tőségeken már túl vagyunk, ez szintén a trendváltozás egyik jeleként értékelhető. Szürke zóna Az Országos Munkaügyi Központ statisztikáinak meg­győző erejét persze mindig csökkenti az a tény, hogy na­gyon keveset tudunk a „szürke zóna” helyzetéről, arról, hogy a nyilvántartásból kilépettek mit csinálnak. Ebben az évben ugyanis a tavalyi 103 ezerrel szemben már több mint 200 ezer ember esett ki a nyilván­tartási rendszerből, ebből csak augusztusban 28 ezer fő. Ezek az emberek sem munkanélküli segélyben, sem szociális ellá­tásban nem részesülnek, átkép­zési tanfolyamokon sem ve­sznek részt, s elhelyezkedésük­ről sem lehet tudni. Ez persze nem azt jelenti, hogy valahol a magánszférában nem folytat­nak kereső foglalkozást, vagy nem fogtak kisvállalkozásba. Ennek valószínűsége azonban csekély. Azt lehet mondani, hogy legjobb esetben alkalmi munkákból élnek. Ezért való­színűleg nem túlzó az a becs­lés, mely szerint a nyilvántar­tott és nem nyilvántartott mun­kanélküliek együttes száma mégiscsak megközelíti a 900 ezret. A 675 ezer nyilvántartott munkanélküliből segélyben csak 365 ezren részesültek, de a munkanélküli segély már régen nem egyedüli formája az állás nélküliek támogatásának. A se­gélyben részesülők a nyilvántar­tottak 55 százalékát alkották. További 15 százalék kapott jö­vedelempótló támogatást az ön- kormányzatoktól, 30 százalék már csak a nyilvántartásban volt benne, de érdekes, hogy ők sokkal gyakrabban fogadják el a munkaerő hivatalok ajánlatát, mint azok, akik a munkanélküli segéllyel a pénztárcájukban még válogatnak. A Északkeleten A három legrosszabb hely­zetű megyében továbbra is 20 százalék feletti a munkanélkü­liek aránya. Ezek: Nógrád, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg. A keleti országrész egyébként is domi­nálja a munkanélküliségi sta­tisztikákat, miközben a Dunán­túl összes megyéire csak a munkanélküliek egynegyede jut. (Baranya megyében gyakor­latilag stagnált a helyzet 60 fő­vel csökkent a regisztrált mun­kanélküliek száma). Jókai Géza Az Európa Tanács hétvégi csúcsértekezlete újból feladta számunkra a leckét: megért- jük-e, melyek azok az irott-irat- lan elvek és szabályok, amelyek alapján másokkal együtt mi is alakíthatjuk földrészünk új ar­culatát? Bécsben ugyanis most talán minden korábbinál világo­sabbá vált, hogy aki nem tud eléggé „európaiul” - a többség közös érdekeinek nyelvén - az könnyen megbukik. Megkérdőjelezheti-e például ma bárki a politizáló Európá­ban, hogy a kisebbségek helyze­tének korszerű rendezése a bé­kés együttélés, a kontinens sta­bilitásának egyik kulcsa? Ezút­tal félreérthetetlenül kiderült, hogy józan ésszel nem, mert ez­zel hátrányos helyzetbe kor­mányozza saját országát. Ezért születhetett meg a bécsi nyilat­kozat, amely kimondja, hogy Európa reményeit a megosztott­ság örvendetes megszűnte után nem veszélyeztetheti semmiféle területi követelés, agresszív na­cionalizmus és intolerancia. Egymástól eltérő időpontok kerültek nyilvánosságra az or­szággyűlési képviselők jövőre esedékes általános választásá­ról. A dátum kitűzésére egyedül jogosult köztársasági elnöknek az április 3-ától augusztus 2-ig terjedő időszakot javasolta az Országos Választási Bizottság elnöke, a kormány álláspontját tartalmazó miniszterelnöki le­vélben a május 3. és augusztus 2. közötti időpontról esik szó. A választás időpontjára vo­natkozó két javaslat közötti egy hónapos különbség az Alkot­mány különböző értelmezésé­ből ered - jelentették ki a szak­értők. Az egyik javaslat szerint a kiinduló pont az előző válasz­tás, a másik viszont az Ország- gyűlés alakuló ülését vette fi­gyelembe. Melyik a helyes, me­lyik felel meg a törvény betűjé­nek? Mint ismeretes, alkotmá­nyértelmezéssel kapcsolatos döntésre csak és kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult. Az Országgyűlés működésé­vel kapcsolatban az alaptörvény 20. paragrafusa leszögezi: a képviselőket négy évre választ­ják. A 28. paragragus szerint az A német alkotmánybíróság elutasította a maastrichti szer­ződés ellen panaszt tevők kere­setét. A „reprezentatív panaszo­sok” - Manfred Brunner, az EK-biztos Martin Bangemann volt kabinetfőnöke, a zöldek négy európa parlamenti képvi­selője és egy bonni minisztéri­umi tisztviselő - kifogásolták, De mit vállal fel ténylegesen az elvek megvalósítása érdeké­ben az európai közösség? Sok vita és huzakodás, az érdekek kulisszák mögötti egyeztetése után konkrétan annyit, hogy a miniszteri bizottság dolgozza ki a kisebbségi jogok kötelező normáit. Ami vitathatatlanul fontos előrelépés, de azt is jelzi, hogy a nemzeti kisebbségek számunkra oly fontos ügyében még csak alakul Európa közös nyelve. A járható politikai ut ezért alighanem továbbra is az ma­rad, hogy az új nyelvet a szom­szédokkal együtt tanuljuk, de úgy, hogy azt az európaiak többsége rokonszenvvel, ne pe­dig aggodalo mmal használja. Túlságosan lassú ez a tanulási folyamat? A sikeres külpolitika olykor lehet a sebesség függvénye is. A Bécsben feladott lecke talán most az, hogy minél előbb ta­nuljunk meg szót érteni a ki­sebbségi politika közös nyel­vén. Kocsis Tamás új Országgyűlés megbízatása az alakuló üléssel kezdődik és az azt követő negyedik év forduló­ján jár le, de az új parlament megalakulásáig a régi testület hivatalban marad. Lehetséges tehát kettős hata­lom? Kik törvénykeznek a vá­lasztás után és még az új Or­szággyűlés megalakulása előtt? A hivatalban lévő, lejárt mandá- tumú képviselők sebtiben el fo­gadhatnak-e olyan - esetleges politikai indíttatástól sem men­tes - törvényt, amellyel lehetet­len helyzetbe hozhatják az ép­pen megalakulásra váró parla­mentet? Alkotmányjogászok szerint erre nincs módjuk. A hi­vatalban maradás nem jelenthet tényleges törvénykezést. A képviselők összehívásáról csak a köztársaság elnöke dönthetne, és csakis rendkívüli, az egész ország sorsát meghatározó ha­laszthatatlan - például a hazánk biztonságát veszélyeztető - kérdésben. A még hivatalban lévő honatyák tehát nem szün­tethetnének meg régi és nem al­kothatnának új törvényeket. A „kettős hatalom” kialakulása tehát kizárt. -sz­hogy az 1991-ben tető alá ho­zott, 1992 februárjában aláírt, s a német parlament által már ra­tifikált maastrichti szerződés- csomag sérti Németország szu­verenitását és államiságát. Az alkotmányos panasz miatt Né­metország mindeddig nem tudta letétbe helyezni Rómában a ra­tifikációs okmányt. Kettős hatalom? Reprezentatív panaszosok Minél előbb valós tulajdonoshoz kerüljenek a földek Ki fizeti a földkiadó bizottságokat? Dr. Wekler Ferenc (SZDSZ), baranyai képviselő napirend előtti felszólalása az Országgyűlés hétfői ülésén. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hét végén Hidas községben jártam egy földkia­dási ügyben, ahol a polgármes­ter asszony panaszáradata foga­dott és jelezte, hogy nincs pén­zük a földkiadó bizottság mű­ködtetésére, nincs pénzük a le­velezésre és az utaztatásra. Mire hazaértem, otthon várt Pécsvárad körjegyzőjének le­vele - vaskos levele -, amely­ben tudomásomra hozza, hogy eddig hány fórumot keresett meg a földkiadó bizottság mű­ködésének problémájával, hány levelet írt és hány levélre nem kapott választ. Önök nyilván emlékeznek rá, hogy itt, a Parlamentben is többször szóba került ez a kér­dés. Először Nagy András kép­viselőtársam április 27-én inté­zett kérdést a földművelési mi­niszterhez, utána pedig szep­tember elején Nagy András és Fodor István képviselőtársunk interpellált ugyanebben a téma­körben ugyanehhez a minisz­terhez, amely választ a tisztelt Ház nem fogadta el. Tisztelt Ház! A helyzet az, hogy egy tör­vény az önkormányzatokat je­lölte meg, mint olyanokat, ame­lyeknek finanszírozniuk és tá­mogatniuk kell a földrendező és földkiadó bizottságok működé­sét. Ebben a törvényben a bi­zottsági vita kapcsán még nem tuduk megmondani, hogy mennyi lesz ez a pénz, mennyi lesz az igény, de az már az ön- kormányzati bizottság vitája so­rán, akkoriban kiderült, hogy nem lesz kevés ez a pénz. A Kárpótlási Hivatal egy kérdőivet küldött az önkor­mányzatoknak, amelyben ők je­lezték az igényeiket. Kétezer önkormányzat válaszolt, e két­ezer önkormányzat összesített adatai alapján durván 800 millió forint az a pénzösszeg, amelyre az idén szükség lenne ahhoz, hogy a földkiadó bizottságok a működésüket folytatni tudják. Ezzel szemben az idei pót­költségvetésben 100 millió fo­rintot tervezett be, illetve foga­dott el az Országgyűlés, és en­nek a 100 millió forintnak a legnagyobb része most a föld­rendező bizottság működését fogja szolgálni, a földrendező bizottságok költségeit kezdi el a kárpótlási Hivatal visszamenő­legesen kifizetni ebből a pén­zeszközből. Ezen az összegen kívül mint­egy 40 millió forint állt rendel­kezésre az érdekegyeztető fó­rumok költségeinek viselésére. Ez összesen 140 millió forint, a 800 és a 140 millió forint között egy óriási összeg van még, amelyre nincsen pillanatnyilag fedezet a költségvetésben és úgy tűnik, az elutasított inter­pelláció után kialakult mező- gazdasági bizottsági vitában, hogy megoldás sem kínálkozik arra, hogy ezt a pénzt valahon­nan előteremtsék. Azt gondolom, hogy nem le­het megtenni azt, amit már sok esetben megtettünk, hogy az önkormányzatokra hárítjuk en­nek az ügynek a finanszírozá­sát, nem várhatjuk el az önkor­mányzatainktól, hogy fizessék, különösen nem várhatjuk el a kisfalvaktól, ahol másra sincs pénz, nemhogy arra, hogy kü­lönböző hivatalokat fizessenek és finanszírozzanak. Azért kértem ma szót napi­rend előtt, mert nemcsak az a két község érintett ebben az ügyben, amelyet felsoroltam, hanem minden magyar telepü­lés, mind a 3200 önkormányzat, és azt gondolom, hogy mind­annyiunk közös érdeke, hogy a földkiadás végre elinduljon és a földkiadás lehetőleg minél előbb lezáruljon. Azt gondolom, mindannyi­unk érdeke az, hogy a magyar- országi földek valós tulajdo­noshoz kerüljenek minél előbb és nem szabadna hátráltatni fi­nanszírozási problémákkal en­nek a kérdésnek a megoldását. Azt gondolom, hogy állami költségvetési szinten az 5-600 millió forint, amely hiányzik pillanatnyilag, nem egy akkora összeg, amivel ezt a folyamatot érdemes lenne megállítani vagy blokkolni. Azt javasolnám, hogy az érintett tárcák: a föld- művelési tárca, a pénzügyi tárca, a Belügyminisztérium és a Kárpótlási Hivatal mielőbb ül­jön le egy egyeztetésre és pró­báljanak javaslatot tenni arra, hogy honnan kerül elő ez a pénz. Ugyanis azt tapasztalom, hogy bár a költségvetési bizott­ság még nem tárgyalta az eluta­sított interpellációt, az odake­rülő miniszterek, illetve kor­mányhivatalnokok széttárják a kezüket és azt mondják, hogy az ő tárcájuknál nincs ekkora forrás. Tehát a javaslatom az, hogy ennek a négy területnek a gaz­dája mielőbb egyeztessen és nyújtson be egy olyan javaslatot a Parlament számára, amellyel ezeket a költségeket elő lehetne teremteni. Zárójelben jegyzem meg, hogy a jövő évi költségvetésben sem találhattam olyan összeget, amellyel visszamenőleg pótolni lehetne az önkormányzatok ál­tal felvállalt kérdésköröket. Te­hát azt gondolom, hogy min­denképpen sürgős intézkedésre van szükség és ebben kérném az érintett tárcák vezetőinek pozi­tív hozzáállását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom