Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-01 / 267. szám (268. szám)
1993. október 1., péntek uj Dunántúlt napio 19 Barátságon és kölcsönösségen alapuló testvérkapcsolat Rems-Murr és Baranya A nagy nap 1986-ban. Friedrich Wilhelm Kiel és Piti Zoltán a testvérvárosi szerződés aláírásakor Fotó: Läufer László „A nagy történelmi, kulturális hagyományokat mai tartalommal, barátsággal tölthetjük meg” Kéz a kézben Pécsett, 1991 május másodikén írta alá dr. Szűcs József, Baranya Megye Közgyűlésének elnöke, valamint Horst Lessing a németországi Baden-Wür- temberg tartomány Rems-Murr járásának tartományi tanácsosa azt az okiratot, amelyben megállapodást kötöttek a testvérmegyei kapcsolatokról. Az okirat kinyilatkoztatja, hogy „ez a barátságon és kölcsönösségen alapuló testvérkapcsolat sarokkő az Európa Ház építésében és aktívan hozzájárul Európa és a világ békéjének és szabadságának biztosításához. ” A felek megállapodtak, hogy a rendszeres kapcsolattartással, cserelátogatásokkal minden társadalmi csoport együttműködését szorgalmazzák. Különösen fontosnak nyilvánították a gazdaság területein a kooperációs lehetőségek kiaknázását, az oktatás, és kultúra, valamint az ifjúsági munka területén a szoros kapcsolatokat. A soros látogatás Baranya Megye Közgyűlésének, közigazgatási, építész és kommunális szakembereiből, valamint polgármesterekből álló küldöttsége szeptember első napjaiban tette az éppen esedékes cserelátogatást a testvérmegyében. Rems-Murr járás Stuttgart körzetében, a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági téren legaktívabb térségében fekszik. A járás, bár történelmében a legrégebbi része Németországnak, mai területi formájában 1973 óta létezik. Nevét a Rems és Murr folyóktól kapta. Területe 859 négyzetkilométer, ebből 332 négyzetkilométer az erdő. Lakóinak száma 376 770. Járási székhelye Waiblingen, a csaknem 48 ezer lakosú kisváros. A baranyaiakat Waiblingen- ben a City-Hotelben szállásolták el. Innen tettek utazást Op- penweilerbe, Fellbachba, Schondorfba, ezek kifejezetten munkalátogatások voltak. Stuttgartban, a kertészeti világ- kiállításon tett látogatás figyelmes gesztus volt a vendéglátók részéről, ugyanis ekkor kezdődött itt a Magyar Hét program- sorozata. A járás valamennyi településére jellemző a rendezettség. Az, hogy nincsenek repedezett, gödrös utak, járdák, ez a gazdagságuknak köszönhető, ám, hogy tisztaság van mindenütt, hogy nem látni port, elszórt szemetet, hogy a zöld felületeken egy szál gaz sincs, ez már az itt élő emberek mentalitását, rendszeretetét tükrözi. Waiblingen olyan mint egy ékszerdoboz. Szépen gondozott 1703-ban 44 család indult el a németországi Fulda környékéről új hazát és megélhetést keresni. (Valószínűleg nem akárkik, hiszen a történészek szerint az útra indulásnak feltételei voltak. Legalább annyi pénzzel kellett rendelkeznie a telepesnek, hogy házat, ökröt, egyebet tudjon vásárolni-épí- teni, s biztosítsa maga és családja számára a következő aratásig a megélhetést.) A 44 család Baranyába, pontosabban Himesházára érkezett, s a tö- rökdúlás után lakatlanná vált vidéket megpróbálta otthonossá tenni. Hübner György, himesházi polgármestertől tudom: már a 80-as években rátaláltak a gyökereket kutató himesháziak a Fuldától 16 kilométerre lévő Rasdorf településre: az ősök földjére. Aztán, ahogy az lenni szokott, a kezdeti látogatásokra 1989-90-ben testvértelepülési együttműködési szerződés tett pecsétet. A rasdorfi polgármester, Bertold Jost és Hübner György írták alá. régi házaival, virágos utcáival meghitt hangulatot sugároz. Mint sok európai városnak most a szeméttárolás az egyik legnagyobb gondja. Az eddigi szeméttároló telep kezd megtelni, s a város vezetői úgy döntöttek, egy új lerakóhely helyett korszerű hulladékválogatót - és szemétégetőt építenek. Sajátos módon, bár a németek fogékonyak minden újra és ésszerűre, a környék lakossága először itt sem fogadta lelkesedéssel az ötletet. Az újságok heteken át közölték a lakossági tiltakozásokat, valamint a különböző szak- véleményeket. Végül megtörtént a békés kiegyezés, s már ki is jelölték a hulladékégető helyét. A Rems-Murr-i lapkiadó Ha már az újságokról szó esett, a baranyaiak a helyi lapkiadónál is látogatást tettek. A lapkiadó teljesen magántulajdonban van, több tuajdonos osztozik rajta, ugyanúgy, mint a nyomdán. Négy napilapot adnak ki, a négy lap együtt 50 ezer példány számot ér el. Most nemrég bővültek egy .új épület- szárnnyal, amit úgy építettek meg az utca szemközti oldalán, hogy egy nyaktaggal összekötöttek a régi épülettel, ehhez megvásárolták a várostól az utcának egy szakaszát, ezt lezárták, s a lapkiadó munkatársainak itt biztosítottak parkolási területet. A főszerkesztő elmondta, hogy egészen az elmúlt évig (töretlenül nyereségesek voltak a lapok, az előfizetőik száma évről évre nőtt. Most a Ma felhőtlen és rendkívül gazdag ez az együttműködés, még német szemmel is példamutató volt a parola. Legutóbb a himesházi iskolaavatási ünnepségen győződhetett volna meg erről bárki. Nem csak gazdasági recesszió miatt, valamint, hogy kénytelenek voltak a lapok árait emelni, ez a növekedés visszaesett. Nagymértékben csökkent a gazdasági hirdetések száma is, ami különösen érzékenyen érinti őket, hiszen a lapok bevételének csaknem 70 százalékát a hirdetések adják. A főszerkesztő elmesélte, hogy a lapok formátumát is megváltoztatták egy kicsit, amivel az olvasók méltatlankodását váltották ki. Úgy fogalmazott, hogy az újságolvasó a legkonzervatívabb réteg a világon. Minden újat könnyen elfogad, de ha a megszokott újságját változtatjuk, felháborodik. Elmesélte, amikor egy sikeres üzletember ismerőse reklamált, megkérdezte, az ő termékein miért változtatják állandóan a csomagolást? A főszerkesztő arról is beszélt, nehéz ellenállni, hogy a helyi politika ne kerüljön túlsúlyba a lapokban. Magas színvonalú műemlékvédelem A legegységesebben megőrzött jellegzetes faberakásos építészet Schondorfban található. Az egész régi városközpont szinte érintetlen, azaz olymódon felújított, hogy mindent az eredeti állapotába állítottak vissza. A város főépítésze elmondta, az 50-60-as években olyan tendencia volt, hogy ezekből a belül nem kényelmes, alacsony komfort fokozatú házakból a lakók fokozatosan kiköltöztek a városkörnyékre, modem épületekbe. Helyükre, a komforthiány miatt olcsó bérű lakásokba fokozatosan a szegéazért, mert a rasdorfiak 50 000 márkás ajándékot, iskolai padokat és táblákat hoztak Baranyába, nem csak azért, mert bemutatták a magyarországi barátaiknak énekkel, dallal, tánccal a rasdorfi búcsúk hannyebb réteg, vagy a vendég- munkások jöttek. Ez nem tett túl jót ezeknek a házaknak, a környéknek, s egy idő után az építészetileg értékes történelmi belváros leépülését kezdték tapasztalni. A város vezetői ekkor azt mondták, a város kulturális, építészeti örökségét, meg kell mentemi. Pénz viszont nem volt ehhez. Mint mondták, a német gazdasági csoda véget ért, minden területen erőteljes recesszió tapasztalható. Az önkormányzat példaként felújított egy-két házat úgy, hogy kívül az eredeti formát megtartva, belül kényelmes, modem lakásokat alakítottak ki. Ezután meghirdettek egy akciót építési vállalkozóknak. Amennyiben megvásárolnak és felújítanak ilyen műemléki házakat, ehhez 40 százalékos támogatást kapnak, ennek fejében a házakban 1-2 lakás az önkormányzaté. A favázas házakban felújított lakásokat pedig már jó áron tudja a vállakozó értékesíteni, így bőven volt jelentkező az akcióra. A felújított belvárosból kitiltották az autóforgalmat, még az ott lakók sem kaptak ez alól felmentést, (föld alatti garázsokat bérelnek a környéken) a boltokhoz az áruszállítást 1-2 órára korlátozták. A történelmi belvárosban aszfaltozott útfelületeket nem látni, mindenütt visszarakták vagy az eredeti, vagy ahhoz hasonló burkolatot. Plakátokat sem engednek ragasztani, szigorúan megbüntetik azokat, akik a kijelölt hirdetőfelületeken kívül, ezekre a műemléki házakra ragasztják a hirdetéseiket. Sarok Zsuzsa gulatát. Nem csak azért, mert már korábban berendezték a németek a magyarországi kisközség orvosi rendelőjét sokféle diagnosztikai készülékkel, mini laboratóriummal. Több ez már, mint az anyagiak egyoldalú áramoltatása. Csudálatos barátságok szövődtek. Már azt a napot várják, amikor a hellyel-közzel azonos népességű településekről - Rasdorfnak közel 1300, Hi- mesházának 1460 lakója van - minden polgár megfordult már legalább egyszer a másiknál. Ugyanis családok találtak családokra, s minden családnak megvan a maga befogadó, szállást, kosztot és jó szót adó családja. (Hübneréknek a rasdorfi postamesternél és elöljárónál, Rudigen Stark-nál nyitnak szélesre ajtót, s Rüdigen Starkék Hübnerékhez kopognak be elsőként, Magyarországra jövet.) Testvérkapcsolatok családi szinten, intézményi szinten. Miért jó ez? A kérdést feltenni is balgaság, hiszen a válasz oly kézenfekvő. Kozma Ferenc A két város testvéri szerződését 1986. október 15-én Pécsett írta alá Piti Zoltán tanácselnök és Friedrich-Wilhelm Kiel, Fellbach főpolgármestere. Az ünnepélyes eseményen részt vett az akkor magyarországi látogatáson tartózkodó dr. Richard von Weizsäker, a Német- országi Szövetségi Köztársaság elnöke. Az ünnepi beszédek és az aláírást követően így gratulált: Két emlékfa a Békeparkban- Tanácselnökük Pécset mint menyasszonyt mutatta be, ebből következően Fellbach a vőlegény. Házassági tanúként nagyon boldoggá tesznek! Nagyon örülök, hogy a nagy történelmi, kulturális hagyományokat mai tartalommal, mai barátsággal tölthetjük meg. Nagyon fontos, hogy a politikai vezetők, kormányok bölcsek legyenek, de talán, még fontosabb, hogy az állampolgárok, a városok és falvak lakói is ilyen bölcsességgel jáijanak el. Szívélyesen gratulálok a partnervárosi kapcsolathoz és ennek tartalommal teli jövőt kívánok! Aznap a két város vezetői emlékfákat ültettek el a pécsi Békeparkban. A fák időközben felnőttek és lombkoronát növesztettek, csakúgy, mint a két város kapcsolatai, melynek sok szálon szövődnek és időközben kiteljesedtek, gondolunk itt az intézményi kapcsolatokra, s olyan területekre, mint a kultúra, a művészet, a sport, a turizmus, az egészségügy, a szociálpolitika, a városüzemeltetés, s az élet számos más területe. Az együttműködés a kölcsönös látogatásokban, tapasztalatcserében, vendégszereplésekben jut kifejezésre. A két város már az induláskor jelentős erőfeszítéseket tett a gazdasági és kereskedelmi, a gazdálkodó szervezetek közötti kapcsolatok kiépítésére és elmélyítésére. Már 1986 októberében 18 pécsi-baranyai vállalat és szövetkezet mutatta be termékeit az elegáns Schwaben- land-halleban, s folytatott tárgyalásokat az ottani üzletemberekkel. A kiállítás, melyet a Mecsek-Tourist és a Hungexpo rendezett, öt napon át tartott, szép érdkelődés mellett. Az akkori házigazdák közül külön és kitüntetetten meg kell emlékezni a gerényesi születésű Becht Henriket, aki építkezési vállalkozó. Tulajdonképpen ő kezdeményezte már évekkel ezelőtt a baráti közeledést, kulcsz- szerepe volt a kapcsolatépítésben. Jó volt a sajtóvisszhang a helyi lapokban, a kölni Horizont pedig különkiadványt jelentetett meg ebből az alkalomból Ungarn Panorama címmel, melyben német nyelven tucatnyi baranyai vállalat ismertette termékeit és tevékenységét. Bemutatkozásunk viszonzásaként az 1987. évi Pécsi Ipari Vásáron 20 fellbachi, illetve Fellbach környéki cég mutatta be fejlett iparának magas minőségű termékeit. A kölcsönös szereplések aztán évről évre megismétlődtek, bár mára - a gazdasági visszaesés következményeként - a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok ellaposodtak, úgyhogy további erőfeszítésekre van szükség az egymásrataláláshoz. Magasrangú vendégek A testvérvárosi kapcsolatoknak köszönhetően épülhetett meg Pécsett a baranyai németek és kulturális központja, a Le- nau-ház. A Lenau-ház 1989-ben nyitotta meg kapuit, fennállása óta számos magas rangú küldöttség fordult meg a házban, azon belül Baden-Württemberg tartományból, de más országokból is. Emlékezetes marad az NSZK parlamenti küldöttségének 1989. évi látogatása. Hans-Günter Hoppe küldöttségvezető - ne feledjük, mindez történt a rendszerváltozás előestéjén - így nyilatkozott: „A Magyarországon folyó demokratizálódás nemcsak belügy. Annak az Európának is fontos, amely köztudottan szeretne egyesült gondolkodással, erővel küzdeni a békéért, a nemzetek együttműködésének javításáért, a megegyezésért. Az önök céljait tehát örömmel üdvözöljük és támogatjuk.” Miklósvári Zoltán Még a németek szerint is példamutató testvértelepülési együttműködés Himesháza és Rasdorf A két község polgármestere: Bertold Jost és Hübner György Fotó: Läufer László A felújított műemlékházak Schondorf piacterén l i i 1
