Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-10 / 248. szám (247. szám)

1993. szeptember 10., péntek üj Dunántúli napló 9 Mohácsi körkép Elismerés az igazgatónak Eredményes munkásság Debreczeni Lajosnak, az 502-es számú Radnóti Miklós Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazga­tójának most a szeptem­ber nem a szokott tanév eleji ünnepséget jelen­tette. Az 1949 óta pedagó­gusként és 1970-től en­nek az iskolának az igaz­gatójaként lezárult élete munkás éveinek egy sza­kasza. Nyugdíjba vonult. Az oktató-nevelő tevé­kenységének, a tanügyi igazgatásban szerzett ta­pasztalatainak eredmé­nyességét jelzik azok a sikerek, melyeket tanulói értek el a szakmai, tantár­gyi versenyeken. Munká­ját mindig a szervezett­ség, rendszerezettség jel­lemezte, igyekezett min­den körülmények között biztosítani a zavartalan nevelő-oktató munkát. Külön figyelmet fordított a kulturális képzésre, is­kolai énekkar, irodalmi színpad, tánccsoport és vonzó programokat nyújtó ifjjsági klub szol­gálta e célokat az irányí­tása ideje alatt. Elisme­résre méltóan fejlesztette, bővítette, majd újjávará­zsolta az iskolát, sikere­sen szervezte éveken át a beiskolázást. A színvona­las szakmai oktatás és a gyakorlati képzés érde­kében jó kapcsolatot ala­kított ki és tartott fenn a vállalkozókkal, az üze­mekkel, vállalatokkal. Mint pedagógus, szá­mos kitüntetést kapott, s idén a tanévnyitó ünnep­ségen Kuti István polgár- mestertől 44 évi munkás­ságának elismeréseként átvette a Szolgálati Emlé­kérmet. Tárlat A Mohácsi Művészi Társaság és a Bartók Béla Művelődési Központ közös szervezésében nyitja meg ma, szeptember 10-én 17 órakor a Kossuth Filmszínház emeleti kamara­termében Kovács József költő, a társaság elnöke azt a tárlatot, amelyen Boris Salamaha, Bo- dony János, és Kedves János festők, Grebenár Andor, Jaku- becz György szobrászok, vala­mint Szigeti Szabó János grafi­kus munkái láthatók. Az ünne­pélyes megnyitón archív felvé­telről közreműködik Latinovits Zoltán, továbbá Ócsai Judit zongorán és Máthé Balázs költő. A kiállítás szeptember 26-ig hétfő kivételével naponta 10-18 óráig látogatható. Az oldalt írta: Berta Mária „Mi nem ebben a városban élünk?” A téma ismét a kábeltévé Mohács három díszpolgárát köszöntötte Göncz Árpád A város képviselőtestülete két évvel ezelőtt hozott határo­zata alapján a Mohácsért tevé­kenykedő, kiemelkedő életutat bejárt személyeknek díszpol­gári cím adományázával isme­rik el munkásságukat. A csata- évfoduló napján rendezett ün­nepi önkormányzati ülésen a rendeletnek megfelelően idén hárman részesültek a megtisz­telő címben. Az oklvelek át- nyújtását megelőzően a jelenlé­vők előtt Kuti István polgármes­ter mutatta be a kitüntetetteket. Kövesi Józsefné A közel 60 éves pedagógusi pályájának nagyobb részét a Kisfaludy Károly Gimnázium­ban töltötte. Ica néni, így isme­rik és tisztelettel emlegetik ta­nítványok százai, a város lakói. Pályafutása kezdete óta kiemel­kedő szakmai felkészültségről, egyetemes műveltségről tett ta­núbizonyságot. Részese volt több országos pedagógiai kísér­letnek és tagja a minisztérium módszertani munkaközösségé­nek. Diákjai rendszeresen elju­tottak a tanulmányi versenyek országos döntőjébe, meghatá­rozó szerep jutott számára isko­lája versmondóinak felkészíté­sében, a sok arany érm, megyei és országos győzelem, a Ka- zinczy-érmek és más rangos he­lyezések megszerzésében. Még ma is irodalmi színpadot, a nyelvművelő kört, valamint szakkört vezet. Éveken át szer­vezte és irányította a magyar nyelv és irodalom munkaközö­ségét. Munkásságáért több alka­lommal részesült elismerésben. Mohácsi Regős Ferenc A mohácsi születésű művész a város első milleneumi ösztön­díjasaként amikor 1943-ban el­végezte a Képzőművészeti Akadémiát Budapesten, a szü­lőhely iránti hűsége és szeretete jeléül vette fel a „Mohácsi” elő­nevet. Már művésznövendékként elnyerte az országos Képzőmű­vészeti Egyesület aranyérmét és az országos festészeti nagydíjat. Művésztanári pályája során számos hazai és világverseny elismerését kapta meg. Műveit országos kiállításokon, egyéni tárlatokon, valamint nemzet­közi bemutatókon láthatta a nagyközönség, alkotásait honi és külföldi múzeumok, képtá­rak, közületek és magángyűj­temények őrzik. 1984-ben a hí­res bécsi Graphische Sammlung Albertina vásárolta meg Lovak című garfikáját a páratlan ér­tékű lórajz gyűjteménye szá­mára. Irodalmi és művészi fo­lyóiratokban, országos lapok­ban eddig közel 2000 rajza je­lent meg. Móricz Zsigmond tár­saként megalapozója volt a hí­res mezőtúri Badár Balázs Mú­zeumnak, elsőnek fogott hozzá a II. világháborút után a búsájá- rás hagyományának feléleszté­séhez és Művészinasok címmel a Televízió felkérésére az első képzőművészeti vetélkedő for­gatókönyvét írta 1963-ban. Mohácstól soha nem szakadt el, nem csak nevével, munkássá­gával is öregbíti a város híme- vét.Mohács három díszpolgárát az ünnepélyes testületi ülésen Göncz Árpád köztársasági el­nök is köszöntötte. Bojtár László Talán egy látványos karrier­ről mondott le Bojtár László, amikor olyan zenei világ mellett kötelezte el magát, amely kö­zérthető és jószerével minden­kié. Zeneszerződi munkásságát egy évvel ezelőtt, a Fogadalmi templomban adott jubileumi or­gonahangversenye alkalmából méltatták utoljára Mohácson. Sokan ismerik szerzeményeit, a mesejátékok zenéjét, a népdal­kantátákat, a gyermekoperákat, hangszerekre írott darabjait, karműveit. Az általa írott dara­bok hazánk számos zenei ren­dezvényén szólalnak meg, s a rádió rendszeres sugárzója mű­veinek. Vallásos ihletésű művei külön is említést érdemelnek, hiszen ötven éven át gyakorló egyházszemély volt, mint kán­tor. Helytörténeti munkásságát publicistaként ismerhette meg Mohácson és a térségen kívül a megye is. Főleg a város zenei múltjáról óriási ismeretanyag­gal rendelkezik, s az ilyen jelle­gírásai a helyi és regionális la­pokban rendszeresen megjelen­nek, s közülük többet közölt a Magyar Rádió. A Városvédő és Városszépítő Egyesület alelnö- keként, mint igazi lokálpatrióta segítőkészen tevékenykedik. A minap a város déli, csalá­diházas részéről, a Drágfi és Árpád utcákban lakók nevében keresett meg három hölgy, hogy panaszuknak végre az újságban is helye legyen. Sérelmeik soro­lását azzal kezdték, hogy ők úgy érzik, mintha nem is Mo­hács lakói lennének, hiszen tisz­tességes utat még soha nem épí­tettek feléjük, a Drágfi utca egy szakasza talán még a török hó­doltság idejéből maradt kővel van kirakva, amelyiken se nyá­ron, se télen nem lehet közle­kedni. A szennyvízcsatorna nem ér el hozzájuk, de a legfőbb kifogásuk, hogy még a kábelte­levíziós vételi lehetőséget sem biztosítják a számukra. Fölem­legették azokat az önkormány­zati üléseket, ahol a képviselők pénzt adtak a törzskábel kiépí­tésére, akkor hát nekik hogy nem jutott abból a vezetékből semmi? Mint mondták, már négy alkalommal végigjárták a házakat a Hunyadi-Jókai utcák és a Duna határolta negyedben, a lakók többsége vállalta volna az egyik építőközösség által ajánlott 13500 forintos költség­gel járó munkát is, igaz később kaptak egy másik árajánlatot, ami 9500 forintról szólt, de ígé­reten kívül eddig semmi nem történt. Most meg azt hallják, valami engedélyen akadt el az ügy­Többször foglalkoztunk már a mohácsi kábeltévé ügyével és valóban az a köztudat alakult ki, mi szerint a városban a törzská­bel kiépítésének befejezését kö­vetően minden lakó, aki ezt igényelte, ráköthetett a rend­szerre. Nos, mint kiderült, nem így van. Az önkormányzat által biztosított 3,5 millió forintért a törzskábel ugyan lefektetésre került, de az a már korábban meg volt öt úgynevezett kiskö­zösségi rendszert kötötte össze, s ezzel lehetővé vált az egysé­ges műsor továbbítása az egész városban. A törzskábelről a leágazáso­kat két kivitelező és fenntartó felőségére bízták. Egy korábban született egyezség alapján a fő­utcától délre eső lakásokba a Kábeltelevíziós Pjt., míg az at­tól északi területen a valamikori gelkás stábból alakult VIDI Kft. kapta az új bekötések lehetősé­gét. S hogy miért késlekedett eddig a panaszosok lakóhelyén a munka? A pjt. illetékesétől az alábbiakat tudtuk meg:- A megbízható és megfelelő vételi lehetőséget nyújtó szol­gáltatás érdekében a rendszer bővítésének megvannak a mű­szaki feltételei. Ezek sorába tar­tozik, hogy a műsor továbbítá­sára alkalmas kábelt kell a déli városrészben is lefektetni, ami időigényes. A múlt év második felében ezen dolgoztunk és közben sorra kötöttük rá azokat az épületeket, ahol a rendszer ezt már lehetővé tette. Novem­berben a Kálvin utcából vittük a leágazást a Bocskai utcába, amikor egy közelben lakó kije­lentette, ő nem a mi szerelőin­ket váija, maga és több lakó­társa a munkát 8000 forintért elvállaló kft-vel kívánja azt megcsináltatni. Ezt hallva a pjt. két vezetője, a VIDI kft. ügyve­zetője és dr. Olt György jegyző egy megbeszélést tartottak, ahol olyan döntés született, hogy a terület kábelezését a kft. vé­gezze. Mi tudomásul vettük, s bár hátrányosan érintette a tár­saságot, de beláttuk, a lakóknak jogában áll megválasztani kivel szerződnek - mondta Bokodi László. A VIDI Kft. a már említett megbeszélésen határidőt is mondott. Az első a múlt év vége volt, utána húsvét, amiből tava­szi, majd nyári dátum lett, az utolsó augusztus 20-ra szólt. Hol tartanak most?- A kiviteli engedélyek bir­tokában a jel átvitelére szolgáló törzskábel átvezetését a Belvá­rosi Általános Iskola oldaláról e héten hétfőn megkezdtük. A hozzávetőleg 120 ezer forintos költséget jelentő, mintegy 3 ki­lométer hosszúságú kábelezést követően az első utcába a leá- gaztatással és ott a szereléssel az időjárás függvényében vár­hatóan három hét múlva vég­zünk és folyamatosan dolgo­zunk, amíg minden igénylőt rá nem kötünk a rendszerre. A szerződésben vállalt 9500 forin­tért 200 lakásba kérték a bekö­tést. Amikor a teljes rendszert beüzemeltük, havi 100 forint fenntartási díjat szedünk - tájé­koztatott Amrich László, a kft. ügyvezetője. A rendszer az elmondottak szerint talán az év végéig most már tényleg mindenkihez eljut. De békesség azért egy darabig még nem lesz, hiszen a két kü­lönböző üzemeltető bizonyos csatornákon és időben eltérő műsort sugároz. Mindig akad olyan néző, aki éppen a másik társaság filmjét nézné szívesebben és a fogha­tóval elégedetlen. Bontják az elefántos házat Épülgetnek az új házak Ha módjával is, azért csak-csak épülnek új házak Mohácson. Áz utóbbi néhány évben ilyen beruházást egye­dül a volt városgazdálkodási vállatból alakult MOSZ Kft. adott át. Az ő vállalkozásuk­ban készült a Szent István ut­cában két lakás, a Dózsa György utcában az Adria üz­letház, a Színház utcai lakó­tömb és az Eötvös utcában két igényes kivitelű épület. A vá­ros főutcájának további csino- sítói, most a Táncsics Mihály- Dózsa György utcák sarkán szanált területet építik be. A sétálóutca egyik végén várhatóan jövőre szintén egy új épület magasodik majd. Az elefántos háznak ismert ingat­lant bontja a CÍVIS Kft. A munkát pályázaton nyer­ték el és vállalták, hogy a te­repet szeptember végén átad­ják. Itt egy üzletházat tervez építeni a pécsi székhelyű Arany Kft. A cserép már lekerült a tetőről Fotó: Löffler Gábor Mohács 900 éve Tanulmányok a város történetéből Mohács 900 éves évfordulós eseményei sokunk számára ma­radandó élményt, emléket fog­nak jelenteni. Ám feltehetően a leghosszabb időre szóló emlé­keztető az a kiadvány lesz, amely Tanulmányok Mohács Történetéből címmel Ódor Imre, a Pécsi Levéltár igazga­tója szerkesztésében a napok­ban jelent meg. A fényképekkel gazdagon il­lusztrált kötet bevezető ajánlá­sát Kuti István polgármester írta. Koszta Lászlótól Az Ár­pád-kori halászfalutól a püspöki mezővárosig címmel olvasha­tunk a település kialakulásának történetéről. Maráz Borbála a mohácsi csata régészeti emlé­keit, Vass Előd a várost a török hódoltság korában mutatja be. Szita László A visszafoglaló há­borúk viharában címmel irt a te­lepülés 17. század végi helyze­téről, míg Nagy Imre Gábor 1918-ig a népesség, a társada­lom és az igazgatás helyzetével foglalkozik. T. Mérey Klára Mohács iparának fejlődését részletezi a török kiűzésétől a második világháború végéig, Huszár Zoltán pedig a Mo­hács-Pécsi vasút történetét az alapítástól a 19. század végéig. Tihanyi János a város 32 napos aknázását és 1944-ben a kiüríté­sének körülményeit írta le. Bo­ros László az építészeti és kép­zőművészeti emlékeket ismer­teti. Bojtár Lászlónak a Tallózás Mohács zenei és színházi múlt­jából címmel került a kötetbe írása. Márfi Attilától arról ol­vashatunk, hogy milyen volt az egyesületi élet a dualizmus idő­szakában. Bauhojfer József, Kovács Ágnes és Kiss Miklós közösen dolgozták föl Mohács iskolatörténetének évszázadait. A város vezetőinek archontoló- giája Nagy Imre Gábor mun­kája, a Válogatott bibliográfia Mohácsról című összeállítást Horváth Eszter készítette. A 2000 példányban kiadott könyvből 250 számozott, dísz­kiadásban jelent meg. A helyi könyvárusoknál lehet megvásá­rolni. i í

Next

/
Oldalképek
Tartalom