Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-12 / 250. szám (249. szám)
Miben áll a hosszú élet titka? A rubindiploma nem rubinból készül Beszélgetés dr. Bari Zsigmond gyógyszerésszel Ez év szeptember 6-án vehette át dr. Bari Zsigmond rubindiplomáját a szegedi Szent-György Orvostudományi Egyetemen, abból az alkalomból, hogy 70 évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait. Az idős úr 93 éves kora ellenére kitűnő szellemi és fizikai erőnlétnek örvend.- Erdélyből, Backamadaras- ról származom. Apám itt volt segédpap és teológus. 1918-ban hadi érettségit tettem a marosvásárhelyi református kollégiumban. 1923-ban kaptam gyógyszerészi diplomát. 1925-ben már gyógyszerész doktor, 1940-ben magántanár voltam.- Pécsre mikor került?- 1930-ban kértek meg rá, hogy vegyek részt a pécsi egyetemi gyógyszertárnak a felállításában. 1962-ig voltam a vezetője. Ekkor nyugdíjaztak, de csak tavaly, 92 évesen fejeztem be a munkát. Boldog vagyok, hogy megkaptam a rubindiplomát, mégha pénz nem is jár érte. De az ünnepségen elmondhattam, hogy csak az vállalja az egészségügy szolgálatát, aki e szolgálatot hivatásnak tekinti. Az ne legyen se orvos, se gyógyszerész, aki a hálapénz nagysága szerint végzi gyógyító munkáját.- Avasson be minket a hosz- szú élet titkába! Hogyan tudta megőrizni frissességét?- Mindent úgy kell fogadni, ahogy van. Akkor nem lesz ideges, nem lesz magas vérnyomása, nem kap agyvérzést. Ehhez erős akarat kell. Véleményem szerint, az Úristen naponta próbára tesz bennünket. És ha egy-egy kihívásnak megfelelünk, utána mindig jobb következik. Már a kisgyerekeket is meg kell óvni a stressztől. Ha az anyuka, apuka játszik velük, naponta legalább öt percet, megmenti egész életüket. Fontos a táplálkozás is. Rostban gazdag ételeket kell enni. Én például mindennap elfogyasztok 3 főtt almát. Sok nyugdíjas azért hal meg, mert eltunyul. Nyugdíj után át kell térni más vágányra! El kell foglalnunk magunkat valamivel!-A történelem viharait hogyan vészelte át?-Nem voltam katona, de a második világháborúban nem menekültem el az oroszok elől. Itt maradtam, és a műtétekhez szükséges altatót Pestről megszereztem. Ez akkoriban nem volt veszélytelen feladat! Rákosi idejében meg eljártunk a nagygyűlésekre. Felállva tapsoltunk, ha kimondták a nevét. Többet álltunk ott, mint ültünk.- Nem fáradt el az évek súlya alatt? Meddig szeretne élni?- Nagyon jól érzem magam. Remélem, még megünnepeljük a századik születésnapomat is. Újvári Gábor Dr. Bari Zsigmond Fotó: Szundi György Emléktábla-avatás október 28-án Száz éves a „Szegzárdi Színház” A színház régen ... ... és ma Három férfi és három nő 2009-ben indul Fejforma a Marson A számítógépes modell (balról) és az eredeti felvétel Leleplező fényképek Két amerikai orvos fényképet készített pácienseiről, majd arra kérte az ismerőseit, becsüljék meg a fotón látható személyek életkorát. A véleményket összesítették, és összehasonlították a páciensek tényleges korával. A kísérlet szerint „öregítő” hatása van a fehér, könnyen leégő bőrnek, továbbá a rendszeres alkoholizálásnak. Nem látszik meg az arcon, hogy valaki házas-e, ezzel szemben legalább öt évvel becsülték öregebbnek azokat, akik sokat dohányoznak. Pirula lárma ellen A jövőben az emberek nyugalmuk érdekében a kellemetlen füldugó helyett egyszerűen csak bevesznek majd egy pirulát? Ausztráliában az orvosok már dolgoznak egy lárma elleni pirula kifejlesztésén, amellyel az emberi fül zaj iránti érzékenységét kívánság szerint csökkenteni, vagy akár erősíteni lehet. A zajokat dr. Ramenh Rejian szerint a fül belsejében mikroszkopikus finomságú szőrszálacskák szűrik. Állakísérletek- ben, főként macskák és kutyák esetében már sikerült a zajok iránti érzékenységet befolyásolni. A mikroszkopikusan finom szőröcskéket a kísérleteknél elektromosan stimulálták: ennek hatására „fékezték” a behatoló zajhullámokat. Dr. Rejian szerint „emberek esetében természetesen nem tudjuk az elektromos módszert alkalmazni. Ezért most azon dolgozunk, hogy az elektromos sti- mulálást kémiaival helyettesítsük”. A kutató még nem tudja megmondani, mikor kerül ez az anti-lárma-pirula az üzletekbe, de közölte: a kutatások már nagyon előrehaladott stádiumban vannak. A szekszárdi színházbarátok és a Tolna megyei Honismereti Egyesület ünnepelni készül októberben: 100 éve, 1893 nyarán avatták fel azt a kétszintes szállodát, amit elsősorban Garai Szálló néven ismertünk, s amelyben - a szomszédos épület felé is kibontva a falat - kialakították a színpadot és a színház- termet is.- Várhatóan október 28-án helyezünk el emléktáblát a Lechner Ödön által tervezett szecesziós házon - mondja Kaczián János, a Tolna megyei Levéltár munkatársa, a Honismereti Egyesület titkára. - A színházkedvelő szekszárdiak már a múlt század 80-as éveiben alapítványokat, 1891 -ben színházpártoló egyesületet hoztak létre, az előadásoknak akkoriban az Egyetemi Alapítványi Uradalom nagy vendéglője adott helyet. De az első „Szegzárdi színház” ez a 300 ülőhellyel és 100 állóhellyel rendelkező terem volt, picinyke, 20 négyzetméteres színpaddal. Később másutt is, például 1928-tól az Iparos székházban is tartottak előadásokat, (a mai gyermekház helyén), amely már 50 négyzet- méteres színpaddal rendelkezett, és ezen kívül is több erre alkalmas hely - az Újvárosi Társaskör, a Belvárosi Olvasókör színpada - várta a színészeket. Igaz, a közönség szívesen járt ebbe a régibe is. 1931-ben színházpártoló alapítványt is létrehoztak bérletes előadások támogatására, a színészek anyagi gondjainak enyhítésére.- Mekkora esemény volt a színház megnyitása?-Az avatásán számos előkelőség megjelent, és a kor híres színésznője, Jászai Mari lépett színpadra. De megkülönböztetett szeretettel emlékszik a város Hegedűs Gyulára, aki a közeli Kéty községben született. Rózsahegyi Kálmántól Vaszary Piroskáig, Jávor Páltól Rátkai Mártonig számtalan nagy egyéniség vendégeskedett Szekszár- don. Az új, korszerűbb színpadok megjelenésével a Széchenyi utcai épület felől megközelíthető színházterem bálok, később diszkó-bulik színhelye, utóbb már Táncos néven szerepel a köztudatban. Az egykori szálloda az Országos Műemléki Felügyelőségtől most kapott műemléki státuszt, a színház szerepét már korábban a Babits Mihály Művelődési Központ vette át. A Művelődési Központ, elsők között Pék Jánosné, valóban sokat tesz azért, hogy a tradíció méltóképp folytatódjon. A jubileumon várhatóan a tatabányai Népház-Játékszín mutatja be a „Magánélet” című darabját, ugyanebben a hónapban lesz a vendégük a pécsi Bóbita Bábszínház, a Veszprémi Petőfi Színház előadásában Stein- beck-mű, az „Egerek és emberek” szerepel a programba, majd Bujtor István rendezésében a „Kakukkfészek” is. B. R. Két évig dolgozott volna a vörös bolygón a Mars Observer nevű műhold, amely azonban a pályára állása előtt elhallgatott és az amerikai űrkutatási hivatal szakembereinek azóta sem sikerült kapcsolatot teremteniük vele. Bár a NASA központjában csalódottan és szomorúan vették tudomásul, hogy a műhold hallgat, azért egy kis viccre még futotta a kedélyükből. Elővették és a tv-állomások jóvoltából ismét bemutatták azokat a felvételeket, amelyeket még a Vi- king-1 űrszonda 1976-ban készített a bolygó Cydonia nevű térségéről. E területen mesterséges eredetűnek tűnő képződmények - köztük egy emberi fejre emlékeztető - alakzat látszik.- Ez a képződmény olyan, mint egy hatalmas dombormű - mondja Schalk Gyula, az Uránia Csillagvizsgáló főmunkatársa. - A kiemelkedés csaknem másfél kilométer hosszú, a magassága pedig hozzávetőlegesen 300 méter. A Kheopsz piramis eltörpülne mellette. Felülről nézve olyan, mint egy arc, sötét szemgödrökkel, pisze orral, dús hajkoronával. A szakembereket azóta is foglalkoztatja ez a Mars-arc. A kérdés az, hogy alkotta-e valaki, vagy természetes alakzatról van-e szó, és csupán a képzeletünk csal, amikor arcot látunk. Számos tudományos vizsgálatot végeztek a felvétekkel, de ezek alapján sem jutottak túl a puszta tényen: a Marson, a Cydonia térségben van egy emberi arcra emlékeztető kiemelkedés, plusz néhány olyan szabályosnak látszó alakzat, amely akár mesterséges eredetűnek is tűnhet. A kérdés eldöntéséhez további vizsgálatokra, az eddigieknél részletesebb képekre lenne szükség. Többek között ezért is fájlalható, hogy a Mars Observer elhallgatott, s pontosan nem tudni, hogy mi lett vele.- Az biztos, hogy mint mesterséges égitest, egyszerűen nem veszhet el - állítja határozottan Schalk Gyula. - Vagy megsérült és ezért nincs vele kapcsolat, vagy ha nem állt a pályájára, akkor túlment a Marson és a Nap körül kering, mint az emberiség örök emléke. Az újabb információkra legalább 2009-ig kell vámunk, amikor a tervek szerint három nő és három férfi - nemzetközi legénység -indul a Marsra. Tizenegy hónapig tart az oda útjuk és 14 hónapot töltenek majd a bolygón. T. E. Rádió mellett Jó kis műsor. A rádióban - éjszaka - népes társaság a „boldogság” fogalmáról, tartalmáról cseveg, időnként pedig kedvenc — gordonkahangú - riportemőm bekapcsoltatja a telefonhívásokat és nők, férfiak mesélnek saját boldogságukról, boldogtalanságukról. Nincs az a tudományos közvélemény-kutatás, amely pontosabb, gondosabb keresztmetszetet nyújthatna ennél egy kis nép lelkének napi állapotáról. Igaz, óvatosan fogalmaznak, egyikük sem vall — eddigi életét élletően - teljes boldogságról, ilyen nincs is, hiszen az ember sorsa tele van gondokkal, küzdelmekkel, amelyeket - szerencsénkre - azért boldog percek, napok, pillanatok, vagy hosszabb örömteljes időszakok kísérnek. Az ifjú hölgy életének nagy pillanata volt, amikor megkapta a papírt, hogy felvették az egyetemre, boldogságában szabályszerűen rosszul lett - hamar laheverte - most harmadéves, eddig nagyjából minden sikerült, és biztosra veszi, hogy eljut a diplomáig. .Aztán majd meglátjuk ...” - teszi hozzá, ugyan kissé gondterhesen, de azért hallhatóan reménykedve. Talán nem haragszik meg a műsorvezetőnő, ha ötletét plagizálva jómagam is végeztem egy kis kutatást jártomban-keltemben, és a végeredmény nagyjából azonos volt a hallottakkal: jók az emberek - még akkor is, ha alkalmilag ezt hirtelen haragunkban néha tagadjuk és ellenkezőjét állítjuk. Az biztos, hogy apró örömök okozhatnak huzamosabb idejű „boldogságot”, ki- nek-kinek sorsa szerint, hogy amikor végérvényesen megöregszik, elmondhassa: végül is boldogan éltem. De lehet, ezt is csak lassan felgyülemlő bölcsessége mondatja vele. Egy férfi azt mesélte: amikor első kocsiját megvette - jó húsz évvel ezelőtt -, az autótelepen megcsókolta a Trabant tetejét. Két éve vette negyedik kocsiját: használt Toyotát. „Ezzel már kihúzom”. Utóbbi kocsijait már nem csókolgatta: _ „Magas az adó, az üzemanyag, fönntartási költségek... Az a baj, hogy mámemtudokkocsinélkülélni... A feleségemet csókolgatom... Huszonöt évi házasság után ez is boldogság, nem?” Biztos. Sőt. A boldog paciensek első helyre tették „a” családot. Asszony, gyerek, vagy gyerekek - és ha van kettejüknek elfogadható jövedelmük, vagyis munkájuk - különösebb baj nincs. A fiatal- asszony: „Egyszer olvastam valahol, hogy a vasárnap .fényes. Tényleg fényes. Nagyon rossz körülmények között laktunk hosszú ideig, s amióta a közelmúltban végre újba költöztünk, azóta még fényesebb. Meg a szombat is. Két gyerekünk már nagyobbacska, de hétvégeken üljük körül az asztalt - délben, vagy reggel és este - teljes létszámban. Ezek boldog órák. Csak azért... mégis... néha rámjön valami félelemérzet. Férjem is elárulta, hogy így érez ő is.” „Mitől tartanak?” - kérdem az asszonyt. .Attól is, hogy nem lesz munkánk .. .Bár reménykedni lehet. Meg szabadabb is a levegő, a légkör, amiben élünk. Hanem a háborútól - ami itt lent, a szomszédunkban is folyik-attól nagyon félünk ... És ez a csetepaté, ami a politikában zajlik ... egymást marják, én nem politizálok, de hát az ember nem élhet légmentesen elzárva a világtól... Szóval ez nem valami szívderítő ,. A sötét szobában hallgatom az éjszakai műsort. Okos vélemények, magyarázatok, nevetések, sóhajtások... én meg fölemelkedem valami irdatlan nagy magasságba ... már egy kozmikus közegbe ... közép-sötétkék körülöttem a Nagy Semmi... alattam a gyönyörű Földgolyó ... Kék tengerek, sárga - citrom- és narancssárga sivatagok, méregzöld erdők, hegyek, kontinensek ... a partvidék peremén habfehéren fod- roznakazóceánokéstengerek... És ott lent, azok az apró, mozgó „valakik” pedig az emberek, akik egymást ölik, ágyúkkal, puskákkal, tankokkal... jobb híján a nyelvükkel kényelmes és piros plüss-székeken ülve. Ronda és^ szomorú álomba merültem. Ébredésem sem derűs ilyen álom végeztével. Megöregedtem. Az igaz nagy boldogság - ami számomra hajdani egészségem volt - elhúzott mellettem. Vissza nem térően. Talán be kéne rúgni, úgy tisztességesen, leinni magát az embernek a sárga földig. Fényes vasárnapok 4 Új VDN 1993. SZEPTEMBER 12., VASÁRNAP