Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-12 / 250. szám (249. szám)

Miben áll a hosszú élet titka? A rubindiploma nem rubinból készül Beszélgetés dr. Bari Zsigmond gyógyszerésszel Ez év szeptember 6-án ve­hette át dr. Bari Zsigmond rubindiplomáját a szegedi Szent-György Orvostudomá­nyi Egyetemen, abból az al­kalomból, hogy 70 évvel ez­előtt fejezte be tanulmányait. Az idős úr 93 éves kora elle­nére kitűnő szellemi és fizikai erőnlétnek örvend.- Erdélyből, Backamadaras- ról származom. Apám itt volt segédpap és teológus. 1918-ban hadi érettségit tettem a marosvásárhelyi református kollégiumban. 1923-ban kap­tam gyógyszerészi diplomát. 1925-ben már gyógyszerész doktor, 1940-ben magántanár voltam.- Pécsre mikor került?- 1930-ban kértek meg rá, hogy vegyek részt a pécsi egye­temi gyógyszertárnak a felállí­tásában. 1962-ig voltam a veze­tője. Ekkor nyugdíjaztak, de csak tavaly, 92 évesen fejeztem be a munkát. Boldog vagyok, hogy megkaptam a rubindip­lomát, mégha pénz nem is jár érte. De az ünnepségen el­mondhattam, hogy csak az vál­lalja az egészségügy szolgála­tát, aki e szolgálatot hivatásnak tekinti. Az ne legyen se orvos, se gyógyszerész, aki a hálapénz nagysága szerint végzi gyó­gyító munkáját.- Avasson be minket a hosz- szú élet titkába! Hogyan tudta megőrizni frissességét?- Mindent úgy kell fogadni, ahogy van. Akkor nem lesz ideges, nem lesz magas vér­nyomása, nem kap agyvérzést. Ehhez erős akarat kell. Véle­ményem szerint, az Úristen na­ponta próbára tesz bennünket. És ha egy-egy kihívásnak meg­felelünk, utána mindig jobb következik. Már a kisgyereke­ket is meg kell óvni a stressz­től. Ha az anyuka, apuka ját­szik velük, naponta legalább öt percet, megmenti egész életü­ket. Fontos a táplálkozás is. Rostban gazdag ételeket kell enni. Én például mindennap el­fogyasztok 3 főtt almát. Sok nyugdíjas azért hal meg, mert eltunyul. Nyugdíj után át kell térni más vágányra! El kell fog­lalnunk magunkat valamivel!-A történelem viharait ho­gyan vészelte át?-Nem voltam katona, de a második világháborúban nem menekültem el az oroszok elől. Itt maradtam, és a műtétekhez szükséges altatót Pestről meg­szereztem. Ez akkoriban nem volt veszélytelen feladat! Rákosi idejében meg eljár­tunk a nagygyűlésekre. Fel­állva tapsoltunk, ha kimondták a nevét. Többet álltunk ott, mint ültünk.- Nem fáradt el az évek sú­lya alatt? Meddig szeretne élni?- Nagyon jól érzem magam. Remélem, még megünnepeljük a századik születésnapomat is. Újvári Gábor Dr. Bari Zsigmond Fotó: Szundi György Emléktábla-avatás október 28-án Száz éves a „Szegzárdi Színház” A színház régen ... ... és ma Három férfi és három nő 2009-ben indul Fejforma a Marson A számítógépes modell (balról) és az eredeti felvétel Leleplező fényképek Két amerikai orvos fényképet készített pácienseiről, majd arra kérte az ismerőseit, becsüljék meg a fotón látható személyek életkorát. A véleményket össze­sítették, és összehasonlították a páciensek tényleges korával. A kísérlet szerint „öregítő” hatása van a fehér, könnyen leégő bőr­nek, továbbá a rendszeres alko­holizálásnak. Nem látszik meg az arcon, hogy valaki házas-e, ezzel szemben legalább öt évvel becsülték öregebbnek azokat, akik sokat dohányoznak. Pirula lárma ellen A jövőben az emberek nyu­galmuk érdekében a kellemet­len füldugó helyett egyszerűen csak bevesznek majd egy piru­lát? Ausztráliában az orvosok már dolgoznak egy lárma elleni pirula kifejlesztésén, amellyel az emberi fül zaj iránti érzé­kenységét kívánság szerint csökkenteni, vagy akár erősíteni lehet. A zajokat dr. Ramenh Rejian szerint a fül belsejében mik­roszkopikus finomságú szőrszá­lacskák szűrik. Állakísérletek- ben, főként macskák és kutyák esetében már sikerült a zajok iránti érzékenységet befolyá­solni. A mikroszkopikusan fi­nom szőröcskéket a kísérletek­nél elektromosan stimulálták: ennek hatására „fékezték” a be­hatoló zajhullámokat. Dr. Re­jian szerint „emberek esetében természetesen nem tudjuk az elektromos módszert alkal­mazni. Ezért most azon dolgo­zunk, hogy az elektromos sti- mulálást kémiaival helyettesít­sük”. A kutató még nem tudja megmondani, mikor kerül ez az anti-lárma-pirula az üzletekbe, de közölte: a kutatások már na­gyon előrehaladott stádiumban vannak. A szekszárdi színházbarátok és a Tolna megyei Honismereti Egyesület ünnepelni készül ok­tóberben: 100 éve, 1893 nyarán avatták fel azt a kétszintes szál­lodát, amit elsősorban Garai Szálló néven ismertünk, s amelyben - a szomszédos épület felé is kibontva a falat - kialakí­tották a színpadot és a színház- termet is.- Várhatóan október 28-án he­lyezünk el emléktáblát a Lechner Ödön által tervezett szecesziós házon - mondja Kaczián János, a Tolna megyei Levéltár munka­társa, a Honismereti Egyesület titkára. - A színházkedvelő szekszárdiak már a múlt század 80-as éveiben alapítványokat, 1891 -ben színházpártoló egyesü­letet hoztak létre, az előadások­nak akkoriban az Egyetemi Ala­pítványi Uradalom nagy vendég­lője adott helyet. De az első „Szegzárdi színház” ez a 300 ülőhellyel és 100 állóhellyel ren­delkező terem volt, picinyke, 20 négyzetméteres színpaddal. Ké­sőbb másutt is, például 1928-tól az Iparos székházban is tartottak előadásokat, (a mai gyermekház helyén), amely már 50 négyzet- méteres színpaddal rendelkezett, és ezen kívül is több erre alkal­mas hely - az Újvárosi Társas­kör, a Belvárosi Olvasókör szín­pada - várta a színészeket. Igaz, a közönség szívesen járt ebbe a régibe is. 1931-ben színházpár­toló alapítványt is létrehoztak bérletes előadások támogatására, a színészek anyagi gondjainak enyhítésére.- Mekkora esemény volt a színház megnyitása?-Az avatásán számos előke­lőség megjelent, és a kor híres színésznője, Jászai Mari lépett színpadra. De megkülönböztetett szeretettel emlékszik a város Hegedűs Gyulára, aki a közeli Kéty községben született. Ró­zsahegyi Kálmántól Vaszary Pi­roskáig, Jávor Páltól Rátkai Mártonig számtalan nagy egyé­niség vendégeskedett Szekszár- don. Az új, korszerűbb színpa­dok megjelenésével a Széchenyi utcai épület felől megközelíthető színházterem bálok, később diszkó-bulik színhelye, utóbb már Táncos néven szerepel a köztudatban. Az egykori szál­loda az Országos Műemléki Fel­ügyelőségtől most kapott műem­léki státuszt, a színház szerepét már korábban a Babits Mihály Művelődési Központ vette át. A Művelődési Központ, elsők között Pék Jánosné, valóban so­kat tesz azért, hogy a tradíció méltóképp folytatódjon. A jubileumon várhatóan a ta­tabányai Népház-Játékszín mu­tatja be a „Magánélet” című da­rabját, ugyanebben a hónapban lesz a vendégük a pécsi Bóbita Bábszínház, a Veszprémi Petőfi Színház előadásában Stein- beck-mű, az „Egerek és embe­rek” szerepel a programba, majd Bujtor István rendezésében a „Kakukkfészek” is. B. R. Két évig dolgozott volna a vörös bolygón a Mars Observer nevű műhold, amely azonban a pályára állása előtt elhallgatott és az amerikai űrkutatási hivatal szakembereinek azóta sem sike­rült kapcsolatot teremteniük vele. Bár a NASA központjában csalódottan és szomorúan vet­ték tudomásul, hogy a műhold hallgat, azért egy kis viccre még futotta a kedélyükből. Elővették és a tv-állomások jóvoltából ismét bemutatták azokat a felvé­teleket, amelyeket még a Vi- king-1 űrszonda 1976-ban ké­szített a bolygó Cydonia nevű térségéről. E területen mester­séges eredetűnek tűnő képződ­mények - köztük egy emberi fejre emlékeztető - alakzat lát­szik.- Ez a képződmény olyan, mint egy hatalmas dombormű - mondja Schalk Gyula, az Urá­nia Csillagvizsgáló főmunka­társa. - A kiemelkedés csaknem másfél kilométer hosszú, a ma­gassága pedig hozzávetőlege­sen 300 méter. A Kheopsz pi­ramis eltörpülne mellette. Felül­ről nézve olyan, mint egy arc, sötét szemgödrökkel, pisze or­ral, dús hajkoronával. A szak­embereket azóta is foglalkoz­tatja ez a Mars-arc. A kérdés az, hogy alkotta-e valaki, vagy természetes alakzatról van-e szó, és csupán a képzeletünk csal, amikor arcot látunk. Számos tudományos vizsgá­latot végeztek a felvétekkel, de ezek alapján sem jutottak túl a puszta tényen: a Marson, a Cydonia térségben van egy em­beri arcra emlékeztető kiemel­kedés, plusz néhány olyan sza­bályosnak látszó alakzat, amely akár mesterséges eredetűnek is tűnhet. A kérdés eldöntéséhez további vizsgálatokra, az eddi­gieknél részletesebb képekre lenne szükség. Többek között ezért is fájlalható, hogy a Mars Observer elhallgatott, s ponto­san nem tudni, hogy mi lett vele.- Az biztos, hogy mint mes­terséges égitest, egyszerűen nem veszhet el - állítja határo­zottan Schalk Gyula. - Vagy megsérült és ezért nincs vele kapcsolat, vagy ha nem állt a pályájára, akkor túlment a Mar­son és a Nap körül kering, mint az emberiség örök emléke. Az újabb információkra lega­lább 2009-ig kell vámunk, ami­kor a tervek szerint három nő és három férfi - nemzetközi le­génység -indul a Marsra. Ti­zenegy hónapig tart az oda út­juk és 14 hónapot töltenek majd a bolygón. T. E. Rádió mellett Jó kis műsor. A rádióban - éjszaka - népes társaság a „bol­dogság” fogalmáról, tartalmáról cseveg, időnként pedig kedvenc — gordonkahangú - riportemőm bekapcsoltatja a telefonhíváso­kat és nők, férfiak mesélnek sa­ját boldogságukról, boldogta­lanságukról. Nincs az a tudo­mányos közvélemény-kutatás, amely pontosabb, gondosabb keresztmetszetet nyújthatna en­nél egy kis nép lelkének napi ál­lapotáról. Igaz, óvatosan fogal­maznak, egyikük sem vall — ed­digi életét élletően - teljes bol­dogságról, ilyen nincs is, hiszen az ember sorsa tele van gondok­kal, küzdelmekkel, amelyeket - szerencsénkre - azért boldog percek, napok, pillanatok, vagy hosszabb örömteljes időszakok kísérnek. Az ifjú hölgy életének nagy pillanata volt, amikor megkapta a papírt, hogy felvették az egye­temre, boldogságában szabály­szerűen rosszul lett - hamar la­heverte - most harmadéves, ed­dig nagyjából minden sikerült, és biztosra veszi, hogy eljut a diplomáig. .Aztán majd meglát­juk ...” - teszi hozzá, ugyan kissé gondterhesen, de azért hallhatóan reménykedve. Talán nem haragszik meg a műsorve­zetőnő, ha ötletét plagizálva jó­magam is végeztem egy kis ku­tatást jártomban-keltemben, és a végeredmény nagyjából azonos volt a hallottakkal: jók az embe­rek - még akkor is, ha alkalmi­lag ezt hirtelen haragunkban néha tagadjuk és ellenkezőjét ál­lítjuk. Az biztos, hogy apró örömök okozhatnak huzamo­sabb idejű „boldogságot”, ki- nek-kinek sorsa szerint, hogy amikor végérvényesen meg­öregszik, elmondhassa: végül is boldogan éltem. De lehet, ezt is csak lassan felgyülemlő böl­csessége mondatja vele. Egy férfi azt mesélte: amikor első kocsiját megvette - jó húsz év­vel ezelőtt -, az autótelepen megcsókolta a Trabant tetejét. Két éve vette negyedik kocsiját: használt Toyotát. „Ezzel már kihúzom”. Utóbbi kocsijait már nem csókolgatta: _ „Magas az adó, az üzemanyag, fönntartási költségek... Az a baj, hogy mámemtudokkocsinélkülélni... A feleségemet csókolgatom... Huszonöt évi házasság után ez is boldogság, nem?” Biztos. Sőt. A boldog paciensek első helyre tették „a” családot. Asszony, gyerek, vagy gyerekek - és ha van kettejüknek elfogadható jö­vedelmük, vagyis munkájuk - különösebb baj nincs. A fiatal- asszony: „Egyszer olvastam va­lahol, hogy a vasárnap .fényes. Tényleg fényes. Nagyon rossz körülmények között laktunk hosszú ideig, s amióta a közel­múltban végre újba költöztünk, azóta még fényesebb. Meg a szombat is. Két gyerekünk már nagyobbacska, de hétvégeken üljük körül az asztalt - délben, vagy reggel és este - teljes lét­számban. Ezek boldog órák. Csak azért... mégis... néha rámjön valami félelemérzet. Férjem is elárulta, hogy így érez ő is.” „Mitől tartanak?” - kér­dem az asszonyt. .Attól is, hogy nem lesz munkánk .. .Bár re­ménykedni lehet. Meg szaba­dabb is a levegő, a légkör, ami­ben élünk. Hanem a háborútól - ami itt lent, a szomszédunkban is folyik-attól nagyon félünk ... És ez a csetepaté, ami a politi­kában zajlik ... egymást mar­ják, én nem politizálok, de hát az ember nem élhet légmente­sen elzárva a világtól... Szóval ez nem valami szívderítő ,. A sötét szobában hallgatom az éjszakai műsort. Okos véle­mények, magyarázatok, neveté­sek, sóhajtások... én meg föl­emelkedem valami irdatlan nagy magasságba ... már egy kozmikus közegbe ... kö­zép-sötétkék körülöttem a Nagy Semmi... alattam a gyönyörű Földgolyó ... Kék tengerek, sárga - citrom- és narancssárga sivatagok, méregzöld erdők, hegyek, kontinensek ... a part­vidék peremén habfehéren fod- roznakazóceánokéstengerek... És ott lent, azok az apró, mozgó „valakik” pedig az emberek, akik egymást ölik, ágyúkkal, puskákkal, tankokkal... jobb híján a nyelvükkel kényelmes és piros plüss-székeken ülve. Ronda és^ szomorú álomba me­rültem. Ébredésem sem derűs ilyen álom végeztével. Megöre­gedtem. Az igaz nagy boldog­ság - ami számomra hajdani egészségem volt - elhúzott mel­lettem. Vissza nem térően. Ta­lán be kéne rúgni, úgy tisztessé­gesen, leinni magát az ember­nek a sárga földig. Fényes vasárnapok 4 Új VDN 1993. SZEPTEMBER 12., VASÁRNAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom