Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-30 / 267. szám
10 üj Dunántúli napló 1993. szeptember 30., csütörtök Idősek világnapja Központi ünnepség Pécsett Az ENSZ közgyűlése október elsejét az Idősek világnapjának nyilvánította. Hazánkban harmadik alkalommal kerül sor a megünneplésére. Ezúttal Pécsett lesz a Nyugdíjasok Országos Kamarájának központi rendezvénye. Október 1-én, délután 2 órakor kezdődik a POTE aulájában. A rendezvény díszvendége dr. Szabad György, az Ország- gyűlés elnöke. Meghívó A város valamennyi idős polgárát, a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének tagjait szeretettel várjuk az Idősek világnapja alkalmában rendezendő ünnepségre. Az október 1-jén, délután 2 órakor kezdődő ünnepség helyszíne a POTE aulája, amely a Szigeti út 12. szám alatt található. Megközelíthető a 2-es és a 27-es jelzésű városi autóbusz- szal. V áltozott az ügyelet Megváltozott a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének ügyeleti rendje. Hétfőn délelőtt 10-12 óra között ügyeleti szolgálatot tartanak, délután 14.30-tól 17 óráig a szociális bizottság tagjai várják a különböző gondokkal hozzájuk fordulókat. Kedden délelőtt 10-12, szerdán pedig 14-16 óra között van ügyelet. Csütörtökön 9-10 óra között a számítógépes bizottság ügyel, délután 14-től 17 óráig jogsegélyszolgálatot tartanak. Péntek délelőtt 10-től 12-ig az elnökség tagjai lesznek az Apáca u. 15. sz. alatti irodában, délután 14-től 16 óráig pedig ügyeleti szolgálatot tartanak. Téves tájékoztatás, többórás várakozás Egyik hétfő reggel közel száz fő gyűlt össze Pécsett, a Széchenyi tér alsó részén. Szerencsére nem kenyérért állt a sor. Kárpótlási jeggyel a kezében, egy tőzsdén jegyzett részvényre szerették volna felcserélni egykori vagyonkájuk visszakapott morzsáit a résztvevők. Fáradtak voltak. Legtöbbjükkel - idős ember létükre - már kora reggel eljátszotta a bürokrácia a „Futa- pécs” mozgalmat. A tévesen Búza térre hirdetett cserét ugyanis a Jókai téren bonyolították le. Akik számítottak egy kis zsúfoltságra jókorán megjelentek a Búza téren. Mire kiderült, hogy át kell menniük a város másik részére- s át is értek - már hatalmas tömeget kellett fájdalmasan tudomásul venniük. A sor elején néhány ifjú emberke állt hangosan beszélgetve, ők „fogták” a sort. Közel húszán mentek be a várakozók előtt a bankba mondván: egy társasághoz tartoznak. Mire elfogytak, jött a következő hullám. Az előbbiek koruknál fogva a tér különböző sarkaiból szivárogtak elő, az utóbbiak, az idősebbek, a környező padokról kászálódtak fel a sor elején levő igen tevékeny szervezők intésére. Csaknem fél 12 óra volt, mire a tényleges sor résztvevői is kezdtek bejutni a helyiségbe. Az ajtónálló izmos rendész- fiú nyugodtan, rezzenéstelen arccal engedett be esetenként három-négy főt. A bankba így már „rendezett” ügyfelek kerültek be. De egész nap senki a tisztviselők közül nem jött ki a sorállók közé, hogy megnyugtassa, meghallgassa az ugyancsak háborgó embereket. Kedves Budapest Bank-i vezetők! Először: illett volna elnézést kérni a tévesen tájékoztatottak- tól azért, hogy lebolondították őket a Búza térre. Másodszor: szíveskedjenek nyitáskor a jelenlevőknek - de csak azoknak - sorszámot osztani s ezt a sorrendet betartani. Ez esetben nem csapódnak barátok, rokonok a sor elején tartózkodó „szervezők” mellé. Harmadszor: egy szerény javaslat. Ha három-négy, vagy még több órás ácsorgás után mégis bejutptt a szerencsétlen - most már ügyfél - a helyiségbe, legyen ott valaki, aki megkérdezi - kezében egy termosszal - a fáradt embert: tetszik kérni egy kávét, vagy adjak inkább egy pohár üdítőt? Nem hiszi el kedves vezető kartás, (Uram, Hölgyem) hogy ezzel a gesztussal már talán el is felejtődne az egész napi bosszúság. Sőt, mi több, ahol ilyen kedvesek hozzám, ott „a máskor ide hozom a pénzem” gondolat is felmerülhet bárkiben. Azt hiszem ez az ötven vagy száz kávé, esetleg üdítő még a töredékébe sem kerülne akárcsak egy szerény újsághirdetésnek, vagy a percenként több százezer forintos - megunásig ismételgetett- TV. reklámnak, hogy a hatékonyságáról ne is beszéljünk. Lehet - sőt biztos -, hogy Önök jó gazdasági szakemberek, de azért ha az irodájuk előtt száz fős sorban emberek állnak, nem ártana kimenni közéjük s megkérdezni őket, esetleg még a véleményüket is meghallgatni. Lehetne belőle annyit tanulni mint egy óra, drága pénzbe kerülő - fővárosi továbbképzésen. Meg kellene csinálni már csak azért is, hogy ilyen elemi, embereket semmibevevő, megalázó hibákat legközelebb ne kövessenek el. Kozári Gyula nyugdíjas oki. közgazda Szigetvár Egy hónap vidámság Ebéd a Tettyén, szüreti bál az otthonban Az Ifjúsági Ház majorette csoportja a Tímár utcai otthonban Fotó: Hári C. Péter Örök szolgálat Az Idősek Világnapja alkalmából szinte valamennyi szociális intézmény gazdag szórakoztató, kulturális programot igyekszik összeállítani. A legtöbb helyen nem is néhány napig, hanem egy hónapon át követik egymást a rendezvények. Közülük egyet, a pécsi Tímár utcai Szociális Otthont kerestük fel, arról érdeklődve, hogy ők mit csinálnak.-Otthonunkban hetven idős embert gondozunk - mondja Ligeti Andomé, igazgató. Munkánk nemcsak az ápolásra korlátozódik, feladatunk az állandó kapcsolattartás, a törődés. Ebből adódik az is, hogy megpróbáljunk egy kis derűt, vidámságot is vinni a hétköznapokba. Ezért készülünk évről évre megkülönböztetett figyelemmel az Idősek világnapjára. Változatos programjaik megszervezéséből Eötvös Miklósné vállalja a teendők nagy részét, ő a foglalkozásvezető. Mint megtudtuk Idősek világnapja alkalmából rendezett események a Tettyén ebéddel is egybekötött kellemes kirándulással kezdődtek. Az otthon lakói rendkívül élvezték, hogy bármit rendelhetnek, hogy a pincér most csak őket szolgálja ki. Az ebédet rövid séta követte. Olyan betegeket is elvittek magukkal, akik már alig tudnak mozogni. Másnap az ANTSZ egészségnevelési csoportjától kapott video filmet vetítették, amely bemutatta a magas vérnyomás betegséget. A filmhez kapcsolódó kérdésekre a főnővér válaszolt. Szenzáció számba ment a pécsi belvárosban gyakran látható argentin ének együttes fellépése . Mivel az idősek nagyon szeretik a gyerekeket, ezért meghívták a tósegítő iskola zenekaíát.- Vendégül látjuk még az> Ifjúsági Ház majorette tánccsoportját, valamint tervezünk egy operett délutánt, melyen Kálmán Imrére emlékezünk - folytatja az igazgatónő. Az ünnepség sorozatot szüreti bállal zárjuk.-Az igazi kerti mulatságon választunk majd bírót és bíró- nét, akik az eseményeket felügyelik . Az eddig megtartott szüreti báljaink jó hangulatban teltek, reméljük ez alól az idei sem lesz kivétel. E. É. Sok mindenről beszélgetünk, mielőtt mostani találkozásunk lényegére térnénk. Balikó Zoltán, nyugalmazott evangélikus lelkész, pécsi önkormányzati képviselő egy egészen friss élményét osztja meg velem. Mintegy 130 szakmunkás tanulóval beszélgetett a nyarukról, s kiderültímindössze ketten olvastak közülük. Az egyik az Egri csillagokat, a másik egy Playboy-t. így múlnak el a hosszú nyaraik, történés nélkül... Ez vajon közönyt szül? Ezt mondja a lelkész:- Irgalmatlanság és kegyetlenség, hogy fiatalok, középkorúak szíve nem esik meg mindazok iránt, akik sokévtizedes munkáséletük után tehetetlenül kell, hogy tudomásul vegyék: feltartóztathatatlanul jön velük szembe a halál, s hogy számot kell vetni azzal, mit ért az egész, és mi jöhet még. Az írás mondja: „4 félelem a legnagyobb teher az ember számára", de Jánosnál-olvashatjuk: „A szeretet űzi ki a félelmet". Hát miért hiányzik a szeretet azokból, akik majdan maguk is áhítani fogják a szerete- tet. Mert méltatlan úgy élni, hogy a félelem, mint a szú rágja az ember belső életfáját... ■fc Balikó Zoltán 1990. július 1-jén, 74 évesen adta át a hivatalt, 51 évi szolgálat után. De csak a hivatalt, az ügyvitelt és nem a szolgálatot, mert az tart, amíg az élet engedi. És csodálatos módon ekkor jött el egy új szolgálati lehetőség, az önkormányzati választás idején.- Eljöttek hozzám, akik lelkészként ismertek és kértek: vállaljak városatyai tisztet. Korábban el sem képzelt lehetőség volt ez, fordulat az életemben. Azelőtt a közéletiséget csak a népfront, a békemunka jelentette számomra, ez volt az a kis ösvény a papi társadalomnak, ahol a lelkészi tevékenységen kívül is tehetett valamit a társadalomért.- Az új lehetőséget Isten adományaként fogadtam el, ezért is úgy vállaltam az indulást az SzDSz színeiben, hogy egyetértettek a kikötésemmel: soha nem leszek a párt tagja. Képviselői munkáját kezdettől fogva a szociális és foglalkoztatási bizottságban végzi, s ma, három év után meggyőződéssel vallja: jó volt ezt elfogadnia, s hogy észrevehetetlenül is segíthetett a szociális szellemiségű gondolatot teljesítőknek és a szociálisan érintetteknek. Megítélésem szerint városunk lakosságának 15-20 százaléka szorulhat valami módon szociális gondozásra - állapítja meg a képviselő. - A betegek, az idősek száma egyre nő, a szociális rászorultság kezd az első helyre kerülni a városi feladatok sorában, miközben elvárjuk az emberektől a demokrácia jegyében, hogy tőlük telhetőén mindent megtegyenek önmagukért.-Megdöbbentő, milyen sokan vannak, akik ezt nem értik meg, s ezt főleg a munkanélküliekre vonatkoztatom. Ezt az állapotot valamikor én is megéltem kiszorítva az egyházamból, de elmentem segédmunkásnak, mert felelősséget éreztem önmagam és a családom iránt. Ezért sokaknak a finnyássága érthetetlen számomra.-Azt hiszem, a válogatósokat valami pártállami lerakódás tarthatja vissza ... Persze tudom, hogy kényelmesebb segélyekért kilincselni, mint elvállalni valami kevéssé mutatós munkát...-A mi bizottságunk kerete idén is 130-140 millió forint, ami még akkor sem sok, ha tudjuk, ugyanekkor majd másfél milliárddal szűkebb az önkormányzat lehetősége. Nagyon nagy gondnak érzem, hogy nem volt tisztázva a megalakuláskor az önkormányzatok léte, működése, emiatt sok a fölösleges kiadás. Nem élünk racionálisan.- Nem volna szabad úgy befejeznünk ezt a ciklust, hogy ne hozzunk létre Pécsett egy olyan szociális gondozóházat, ahol összegyűjthetjük a halmozottan sérültek népes táborát, különösképpen gondolva a keverten halmozott sérültekre, akiket nehéz ellátni egy szakosított intézetben. Sajnos nincs fogyóban a sérült gyermekek száma. Fájdalmas, hogy mennyire nem értik meg: a szülésig elfogyasztott szeszes ital, a rengeteg cigaretta, a rossz táplálkozási szokások, a rendszeres testmozgás hiánya, milyen károsan befolyásolja a magzat fejlődését, s hogy emiatt milyen sok sérült gyermek jön világra. Őket kell kihozni a sötétségből a fénybe, s ez óriási feladat. A fényt jelenthetné a gondozóház, amire pénzt kell tartalékolnunk. Ez volt az egyik oka, hogy nem vehetjük meg a Ság- várit... Hársfai István Balikó Zoltán evangélikus lelkész Fotó: Läufer Utazunk! Utazzunk? A világ népei túlélvén a második világháborút, s az azt követő nem mindig könnyű éveket felkerekedtek, hogy lássák, nézzék, megértsék a világot, amelyet addig csupán hamis hírek, átlátszóan összetákolt mondandójából ismertek, s amelyet most - néha nem kevés anyagi áldozat árán - magukénak tudhatnak. Az „átkos” idő, melyet ma néha jogosan, némelykor azonban takaróként használva ostorozunk, nem engedte meg, hogy Attila nyomán bebarangoljuk Európát, s ha pénzünk, kedvünk támad, akár az egész világot. Nosza! Most itt a lehetőség, az alkalom, hogy mindezt pótoljuk. Minderre először az idegenforgalmi szervek reagáltak. Nemcsak feladatuk, de busás üzleti érdekeik is arra ösztönözték őket, hogy a kuriózumok, a látnivalók széles skáláját kínálják ügyfeleiknek. Teszik is szép számmal. Ma már Barbados szigetére úgy utazhatsz, mint annakelőtte Siófokra. ' Szóval itt van a kínálat. Kelletik magukat az utazási irodák, mint széplány a búcsún. És van, aki nemcsak hisz nekik, de frigyre is lép velük. A szlogenekkel kötött házasság azonbar) néha furcsa buktatókat rejt. Légkondicionált autóbuszt ígérnek, s aztán kapsz egy több-évtizedes Ikaruszt. Három-, négycsillagos szállodák helyett kényszermegoldásokat kell elfogadnod. Az idegenvezető által feldicsőített svéd-asztal később bebizonyítja, hogy szerény vasárnapi ebéded ízre és mennyiségre, bármikor felveszi vele a versenyt. Árulkodó, ám a biztonságodat szolgáló tachográf a busz minden „lépését” regisztrálja, ezért kell elviselned, hogy a magad mögött tudott nemzet buszai gyorsvonatként suhannak el melletted, te ezalatt vánszorogni kényszerülsz. Éjjel fél tizenkettőkor indul veled a gép, s valamikor a nyolcadik nap hajnalán érkezik vissza. Az éjfél előtti pár perc csakúgy egész napnak számít, mint az éjfél utáni órák. így lesz a 8 napos útból 10 napos üdültetés. Félreértés ne essék, tudom, hogy mindezek a sötét tények (mert tények!) nemcsak megcáfolhatok, és azt is, hogy a szervezett társasutak többsége nem keserű szájízzel érkezik haza. Persze van a mérleg másik oldala is. Az utasok magatartásáról beszélek. A követelőzésnek, a kivagyiságnak, az irigységnek és rátartiságnak arról a fajtájáról, amelyet az európai népek messziről felismernek. Láttam elnyűtt farmerben, piszkos szabadidőruhában, mezítlábas vietnami papucsban vitatkozó magyart, aki a monte carló-i kaszinó hajthatatlan őrével majdnem ökölre ment, mert az nem engedte belépni őt. Láttam négytányéros vacsorázót, aki a maga választotta és összeharácsolt javaiból a felét sem fogyasztotta el, de mert „kifizettem, megillet”, oktalanul tombolt a lehetőségekben. Az évszázados emberi kultúrát képviselő épületek, helyek látogatása helyett üzletelő magyar szinte prototípussá vált. Nemcsak lehet, de biztos, hogy mindennek megvan az ellenkezője is. A szavát, a propaganda-ígéreteket minden tekintetben messze betartó irodák, a mértéktelenül és szégyellniva- lóan harsány magyar viselkedését elítélő utas. De félek, nem ezekről alkot véleményt a vendégfogadó ország polgára. Volt módon betekinteni azokba a rendeletekbe, amelyek az idegenforgalommal foglalkozó szervek kötelmeit és jogait csakúgy szabályozzák, mint a szolgáltatásokat igénybevevő utasokéit. Alig hiszem, hogy akad olyan szervezett út, amely után akár egyik, akár másik felet ne lehetne elmarasztalni. Mit tehetünk? Bíznunk kell a pénzvilág, a vállalkozások szigorú, néha könyörtelen törvényeiben, amelyek meggátolhatják a botlásokat, s amelyek zöld utat adnak a valóban élvárható és megígért tények maradéktalan beváltásán fáradozó irodáknak, szerveknek. Bokrétás András 1
