Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-06 / 244. szám (243. szám)

1993. szeptember 6., hétfő aj Dunántúli napló ll A Baranya táncegyüttes egy csoportja Milánó főterén. Jobbra a milánói dóm „csipkéi” szemből. A Baranya táncegyüttes és Itália kölcsönös szeretete Forgácsok és táncok Észak-Olaszországból Nem tudom, milyen véle­mény alakult ki önökben Olasz­országról? Kialakulhat-e egy­séges álláspont egyáltalán egy adott földrajzi térségről? Meny­nyire érvényesek a kopó közhe­lyek: temperamentum, szép nők, elegáns férfiak, maffia? Mindenesetre egyik idegenve­zetőnk három szóval jellemezte az olaszokat: szerelem, sztrájk, foci. Már azért is nehéz hinni ennek a megállapításnak, mert a pécsi Baranya táncegyüttes va­lamint a világ minden országá­ból az észak-olaszországi Er- bába érkezett tánccsoportok és fogadtatásuk legalábbis még két szót hozzáilleszthetne: tánc és vendégszeretet. Volt egy hetünk és jó néhány táncunk Erbában, a pillanatnyi betekintéshez sok, az alapos megismeréshez kevés idő. Ezért a foszlányok. Ellátogattunk az Erbához közeli cementgyár környékére. Volt alkalmunk látni, hogy a húszas évek elejétől működő gazdasági egység környezeté­ben sehol sincs egy porszem, amely árulkodna Európa egyik legrégebbi ilyen termelő egy­ségének jelenlétéről. Van vi­szont más. Az alapanyag kiter­melése után keletkező tóban például madarak és egy bácsi, csengővel. A madarak a csen­gőszóra kievickélnek a vízből, tudják, jön a kaja. Mennek az emberek felé, nem zavartatja őket semmi, egyikük lemarad. Emilióóó, kiált fel a csengős bácsi. És Emilió, a kacsa a maga nyelvén visszaválaszol, mintha azt mondaná, jövök már, nyugi. Mint ahogy nyugi jellemzi az észak-olaszok mindennapjait, legalábbis futó benyomásaink alapján. Sehol az utcán egy si­ető ember, sehol egy kiabálás, és mintha a jelzőlámpa is a nyugalom szobra lenne. A leg­több európai országgal ellen­tétben a közlekedési lámpánál itt a piros után nem következik sárga, azonnal a zöld jön. „Visszafelé” viszont a zöld és a sárga egyszerre ég egy ideig, felhíva a figyelmet a közeli ti­losra. Népszerűek a kereszte­ződések körforgalmú megoldá­sai is. Megfelelően lassítva az országszerte nagyon népszerű, és egyenruhákba beöltözött ke­rékpárosok haladását is. A haladás persze másként is értelmezhető, a XI. Erbai Nem­zetközi Folklór Fesztiválon például többször volt menet­tánc. Ebben a húszezer lakosú városban, a néha-néha lezúduló jégeső ellenére is ezrek voltak kíváncsiak a felvonulásra. A baranyások kalocsai ruhában, a helyiek kontyukat kiskanalak- kal feltűzve, az amerikaiak hó­fehér öltönyben, a malajziaiak álarany pálmafákkal, a németek a szokott rövid bőrgatyában, és így^ tovább. És így tovább a fellépések­hez. Az első napon augusztus 23-án, 18 órás utazás után, egy ismerkedési est a résztvevők­nek. Nyolcszáz, más-más or­szágból érkezett ember egy­másra találása. A világbéke szele. A tánc nemzetközisége. A nemzetköziség lebilincselő pillanatai. Aztán minden nap más kisvárosban, este kilenctől, három-négyszáz ember üteme­sen tapsától kísérve lépett fel a Baranya. Az üveges-tánc után több helybeli próbálta, miként is állhat meg a kancsó a fejen. A táncosok ezt jobban tudták. Többen próbálták az igazán jól szóló zenekar hangszereit is, mintha gyanakodnának: mag­nóról ment az egész. Sokakban elképzelhető, hogy a hegedűta­nárról szól örökzöld táncdal is motoszkált. No és az is, miként lehet megrendezni egy ilyen szép fesztivált. Valamennyi fellépő együt­tesnek volt szponzora. Magán- személyek, bankok, önkor­mányzatok jóvoltából élvezhet­tük a vendéglátást. A tengeri ál­latok húsának ízét, a comoi tó hihetetlenül pazar klímáját és környezetét. A mindig spaget­tivel (vigyázat a spagetti a lu­kas-, a makaróni a hosszú vé­kony egybetészta), mindig más-más ízű spagettivel kez­dődő étkeket, az enyhén szódá- sított vagy erjedésében meggá­tolt borok ízét és a kultúrát. A több évezredes olasz örökséget, Milánó csipkeszerű katedráli- sát, Velence felejthetetlen cö­löpbáját, a kisvárosok élénk ek­lektikáját. Valahol a Baranya tánc- együttes is örökség már ezen a tájon. Négy éve már szerepel­tek Erbában, valószínűleg nem véletlenül hívták vissza őket a mostani fesztiválra. Kialakul­hatott a sógor-como viszony, no, és megtetszhetett az együttes stílusa is a helyieknek. Arrivederci, Italia. Bozsik László A fesztivál színhelyén, az erbai utcán a magyar csoport A velencei Szent Márk térre is ellátogattunk a fellépések után Egzotikus táncokat is láthattunk a fesztiválon 21 ■A CSÁSZÁR ChRYSAPHIUS KDRMAHYZORA BÍZ­ZA; HOGY VÁROSHÉZES KÖZBEU ALKUDJOU meg Edékkel . -A tet: Attila élete! & 3 Micsoda paloták! Me hl iába vagytok HELY­HEZ KÖTÖTT UEP>, ETETITEK AZ ÉPÍTÉS TUREAH& - JAIT. csillagok sokáig ragyoglak AZ EGEH.LDé AJEm UÉHELYIK LE­HULL. Attila csillaga is lehull­hat. Tőkéét, ha valaki ta­szít EGY JÖT PAJTA. (f(VAGYIS, HA VALA- KI HEGÖLI. RÁM gondoltál? ■Z’ ■L2l t ÍX& é. 111 » í í , 3> * STs Miudth CóIGAUAK OLYAK A HÁZA. AMILYET HYALAZ HAGAVAK. MEKéD ISLEHÉTUE ILYEU. r Á KORMAHVZO SZÁZ TOUT ARAUMT_KIUÁL TEL A &Y/L- KO SS AGYÉRT. EDÉK GOHDOL - KODÁS! IDŐT KÉR. AZT JA­VASOLJA Chrysarhiusuak , HOGY A BIZÁUCI KÜLDÖTT­SÉGGEL KÜLDJÉK EL A TOL­MÁCSOT Vigil át is Áh \n ŐRAJTA KÉ­RÉSZÉÜL MAJD MEGÜZEUEM HA KÜLDHETIK A VÉRDÍJ AT. KE z, Hét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom