Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-01 / 238. szám
1993. szeptember 1., szerda aj Dunántúli napló 7 Az izraeli főrabbi a Vatikánban Az izraeli főrabbi szeptemberben a Vatikánba látogat - jelentették be Jeruzsálemben. A zsidó vallási vezető találkozik II. János Pál pápával. Izrael állam fennállása óta első ízben kerül sor a katolikus egyházfő és a zsidó állam vallási vezetőjének találkozójára. Nagyjából ugyanabban az időben vatikáni küldöttség utazik Izraelbe, s az izraeli külügyminisztérium tisztviselője szerint e tárgyalások a diplomáciai kapcsolatok felvételét eredményezhetik a zsidó állam és a Szentszék között. Intelligens irodaházak A hongkongi üzleti központok egyre tudatosabban törekszenek sajátos megjelenésük kialakítására, hiszen olyan multinacionális cégeket kell kiszolgálniuk, amelyek igényes környezetben kívánnak irodákat fenntartani. A bizniszcenterek közül néhánynak nagy fáradságába telt, míg ideális munkahelyeket hozott létre - széleskörű szolgáltatásokkal, csodálatos belsőépítészeti megoldásokkal és luxusfelszereléssel. Közülük is a legfiatalabb, a Plaza Business Center jó példát mutat arra, hogy miként kell az üzletfeleket kiszolgálni. A 20 000 négyzetméteres terület formatervezett bútoraival és csodálatos kávézójával remek környezetet kínál. Huszon- négyórás ügyeletet ellátó többnyelvű recepció, ultramodern telefonközpont, fordítóiroda várja a partnereket. Szókimondó miniszter Ugyancsak szókimondónak bizonyult Thorbjörn Bemsten norvég környezetvédelmi miniszter, amikor Oslóban az NTB hírügynökségnek nyilatkozva kertelés nélkül megerősítette, hogy egy vidéki választási gyűlésen „sz. Jankónak,, nevezte brit kollégáját, John Gummert, mondván: „A brit környezetvédelmi miniszter a legnagyobb sz.jankó, akivel életemben eddig találkoztam”. Az eset nyilvánosságra kerülése után - mint az APA osztrák hírügynökség beszámolt róla - Nagy-Britannia oslói nagykövetsége „sajnálkozását” fejezte ki. Bemsten ezzel szemben nem sajnál semmit. II. Albert, a sokoldalú Egyesek olyan szenvedélyes motorosként ismerik Albert herceget, Belgium új uralkodóját, akit időnként meglepett rendőrök állítanak meg. Mások a kötelességtudó és diplomatikus nagykövetet látják benne a belga külkereskedelem számára. Egy azonban bizonyos: az 59 éves utód határozottan több humort és életkedvet mutatott eddig, mint zárkózottabb és időnként szomorú bátyja, I. Baldvin. A belga herceg eddig meglehetősen világi, bonviván életet élt, szenvedélyeinek, az autóknak, a motoroknak és vízisportoknak hódolva. Albert Felix Humbert Theodor Christian Eugen Maria, Lüttich hercege 1934. június hatodikén született Brüsszelben, Stuyvenberg várában III. Leopold és Astrid svéd hercegnő harmadik gyermekeként, s második fiaként. Gyermekkorára rányomta bélyegét, hogy édesanyja 1935-ben Svájcban egy autóbalesetben életét vesztette. Albert a németországi Hirsch- steinben járt iskolába, ahová a belga királyi családot az ország 1940-es megszállása után internálták. A háború után Genfben folytatta tanulmányait, s a nemes családi hagyománynak megfelelően tengerésztiszt lett. Feladatai révén évek óta járja a világot, szociális és gazdasági problémák iránt érdeklődik, s lelkes környezetvédő. Természetesebben és nyíltabban viselkedik, mint bátyja: Albert herceg már kritikus helyzeteket is megoldott egy-egy frappáns szóval, vagy barátságos vállve- regetéssel. Feleségét XXIII. János pápa beiktatásán ismerte meg, majd 1959 július másodikén fényes mennyegzőn esküdtek egymásnak örök hűséget. Paolát szívesen fogadták Belgiumban, bár később bírálták is temperamentumáért és a konvenciók elutasításáért. A házaspárnak három gyermeke született: Fülöp 33, Astrid 31, Laurent pedig 29 éves. Albert bátyjához hasonlóan hívő katolikus, de állítólag már látták néhányszor Gent vöröslámpás negyedében motorozni. Házasságát azonban épségben megőrizte, még akkor is, amikor feleségével 1970 és 1975 között a brüsszeli királyi palota közelében fekvő rezidenciájuk két különböző szárnyában éltek. (DPA) 1939 szeptember 1-jén támadta meg Németország Lengyelországot, ezzel kezdetét vette a II. világháború. Képen: A Wermach alakulatai bevonulnak Bydgoszczba. MTI Telefotó Anne Oksanen 23 éves finn szépségkirálynő 1993-ban elnyerte a Lady Universo címet az olaszországi Campone d'Italiaban rendezett szépségversenyen. Ázsia - túlnépesedés Ázsia túlnépesedéséről, annak gazdasági, társadalmi és környezeti hatásairól rendeztek nemzetközi szimpóziumot Manilában. A részvevők - miniszterek, tudósok, gazdasági és pénzügyi szakemberek - egyöntetűen a hatékony népességkorlátozás mellett foglaltak állást. A tanácskozást szervező intézmény, az Ázsiai Fejlesztési Bank álláspontját eképpen fogalmazta meg Tarumizu Kimi- masza japán elnök: az ázsiai népesség gyors növekedése a természeti erőforrások mértéktelen kizsákmányolásával, a természeti környezet gyors pusztulásával, súlyos foglalkoztatási problémákkal és a lakosság életminőségének stagnálásával vagy helyenként romlásával jár együtt. Soknak nevezte a kontinens jelenlegi évi két százalékos népességnövekedését. Hangsúlyozta: a Föld 5,2 milliárd lakosából közel hárommilli- árd Ázsiában él. Ijesztő lenne, ha a következő 25 esztendőben több, mint egymilliárddal szaporodna a kontinens lakossága. Ernesto Pemia közgazdász, az Ázsiai Fejlesztési Bank munkatársa ezt megtoldotta azzal, hogy a túlszaporodás to7 vább mélyíti a gazdagok és a szegények közötti szakadékot. Azzal érvelt, hogy jobbára a szegény társadalmi rétegekre jellemző a sokgyermekes család, így éppen a szegény családok szerény jövedelmei oszlanak el sokfelé. - Ezáltal - mondta - tovább romlanak a szegény gyerekek esélyei fel- emelkedést nyújtó képzettség megszerzésére. Így a szegénység nemcsak öröklődik a következő nemzedékre, hanem rendszerint még. súlyosbodik is, s a társadalmi felzárkózás még elérhetetlenebb álom lesz. Anil Deolalikar, a seattle-i Washington Egyetem tanára a nagy szaporulat és a csecsemő- halandóság összefüggéseire hívta fel a a figyelmet. Kijelentette: a csecsemőhalandóság 10%-kal, a gyermekhalandóság pedig 21 %-kal csökkenne a térségben, ha az anyák két szülés között mindenkor kihagynának legalább két évet. Mások, köztük Peter Sum- bung, az indonéz Országos Családtervezési Koordinációs Tanács alelnöke, a nagyvárosok elviselhetetlen zsúfoltságának súlyos egészségromboló hatásáról beszéltek, és figyelmeztettek: a városi lakosság az átlagosnál is jóval gyorsabban nő Ázsiában, például évi 4,3 százalékkal. A jelenlegi tendenciák folytatódása mellett Bangkok, Bombay, Dákká, Dzsakarta, Karacsi és Manila lakossága az ezredfordulóig meghaladja a tízmilliót. A részvevők jó példaként emlegették az ASEAN-tagországok többségében eredményesen alkalmazott népességkorlátozást, s úgy vélekedtek, hogy a délkelet-ázsiai térség viszonylag újkeletű gazdasági sikereiben ennek is jelentős szerepe van. Jó példaként emlegették Kína népességkorlátozó politikáját is, bár maga a kínai részvevő, Vu Csing-csun, az Állami Családtervezési Bizottság vezetőjének helyettese aggályoskodott. Mint mondta, az ország hatalmas (1,17 milliárdos) népessége, illetve a szülőképes korban lévő nők óriási száma miatt még akkor is igen nagy lenne a népszaporulat, ha az államnak maradéktalanul sikerülne érvényre juttatnia az „egy család, egy gyermek” elvét. Az Ázsiai Fejlesztési Bank felhívta a gyorsan növekvő népességű, szegény országokat, köztük Bangladest, Indiát, Laoszt és a Fülöp-szigeteket, hogy államilag ösztönözzék, és felvilágosító propagandával mozdítsák elő a családtervezést. Az Ázsiai Fejlesztési Bank elnöke a tanácskozás végén, a felszólalásokat összegezve, kijelentette: Ázsiában még évtizedekig a fejlődés központi kérdése marad, hogy a túlnépesedett országok képesek lesznek-e eredményes népességkorlátozó politikát folytatni. Barta György A hajsza folytatódik Lehet-e még egyáltalán remélni, hogy a náci háborús bűnösök bíróság elé állíthatók. Az izraeli Legfelsőbb Bíróság egyöntetű határozattal felmentette Ivan Demjanjukot, a 73 esztendős nyugalmazott clevelandi autószerelőt, akit halálra ítéltek, mert úgy vélték, hogy ő volt „Iván, a rettenetes”, a treb- linkai haláltábor gyűlölt hóhéra. Múltja ezzel ugyan nem tisztázódott véglegesen, de az bebizonyosodott, hogy az eredetileg ellene felhozott vádak más személyt illetnek, azt pedig még nem döntötte el az izraeli kormány, megvádolja-e Ivan Demjanjukot kevésbé súlyos, de esetleg hitelesebben bizonyítható vétkekkel. Demjanjuk esetében, s az idő múltával ez mind gyakrabban előfordul, a tévedést az idős tanúk megbízhatatlan memóriája okozta. Iván, a rettenetes ugyanis utoljára 1945-ben volt látható, amint kilép egy horvátországi bordélyházból, s azóta bizony igyekezett elkerülni mindenkit, aki előző életében ismerte. A Demjanjuk ügy a nácivadászok számára ilyenformán veszélyes precedenssé vált. Bebizonyosodott, hogy a koncentrációs táborok egykori foglyainak vallomása, melyet persze mindig a hajdani hóhérok megbüntetésének szándéka vezet, nem mindig megbízható. Ivan Demjanjukot legalább öten vélték felismerni, mint Ivánt, a rettenetest, de az azonosítás hibásnak bizonyult. Ezt a körülményt magától értetődően ki fogják használni azok, akiket a jövőben állítanak bíróság elé. A náci háborús bűnök hivatásos üldözői, mindenek előtt a los angelesi Wiesenthal központ, éppen ezért megkettőzött erőfeszítéssel próbálnak ezekben a hetekben eredményre jutni. Elsődleges feladatuknak tekintik, hogy megtalálják az igazi treblinkai rémet, akiről most úgy tudják, a jelenleg 82 esztendős Ivan Marcsenko volt, akit szintén Horvátországban vesztettek szem elől a háború végén, s feltételezik, hogy jelenleg is a volt Jugoszlávia területén tartózkodhat. Ez persze nagy nehézséget okozna, mert a mai délszláv káosz nem éppen alkalmas valakinek a felderítésére. A Wiesenthal-központban mindazonáltal úgy vélik, hogy a helyzet nem kilátástalan sem Marcsenko, sem a többi né- hányszáz még nyilvántartott háborús bűnös esetében. Mi több, a Szovjetunió összeomlása, az ottani archívumok megnyitása új bizonyítékokkal szolgálhat csakúgy, mint a két Németország egyesülése, mi által a volt keletnémet dossziék is rendelkezésre állnak. A hajsza a nácik után tehát folytatódik. A soron lévő célpontok közül Marcsenko után a legfontosabb Alois Brunner, aki szintén 80 körüli lehet, ha még életben van, 128 ezer zsidó deportálásáért felelős Áusztriából, Franciaországból, Görögországból és Szlovákiából. Állítólag sok éve él már Georg Fischer néven Szíriában. Ä híresztelések szerint az izraeli titkosszolgálat, mely nem nagyon válogat a módszerekben, egy alkalommal küldött neki egy csomag robbanóanyagot, mely négy újját szakította le. Az utóbbi időben ismét megerősí- tetlen hírek keringenek haláláról. Nagyobb az esély a Francia- országban „emberiség elleni bűncselekmények” elkövetelé- sével vádolt 78 esztendős Paul Touvier bíróság elé állítására. Touvier hét zsidó túszt gyilkolt meg Lyonban 1944-ben. A francia hatóságok vagy húszéves habozás után a következő hónapokban döntenek ebben az ügyben. Ugyancsak saját nevén él Edinburghban Antanas Ge- csas, aki állítólag 15 ezer litván és belorusz zsidó elpusztításában segédkezett. Az ő esetében a brit kormánynak kell meghoznia a döntését arról, bíróság elé állítható-e a meglévő bizonyítékok alapján, Gecsas 77 éves. Hasonló huzavona közepette folyik a Kanadában élő magyar származású Finta Imre Ugye, s bizonytalanság övezi a 74 esztendős New York-i sültkrump- liárus - Jack Reimer sorsát is. Finta Magyarországon működött közre deportálásokban, Reimer a lengyelországi traw- niki koncentrációs tábor őre volt. Ő maga nem végzett ki embereket, de bevallotta, hogy sorozatot eresztett egy ötven zsidó tetemével teli tömegsírba, hogy végezzen az esetleg még életben maradottakkal. Simon Wiesenthal, a los angelesi központ vezetője, aki talán a legismertebb és legkövetkezetesebb „nácivadász” a világon, maga Bécsben él, s az egész világra kiterjedően irányítja a háborús bűnösök felkutatását. Minthogy ő maga is 84 esztendős, egyre gyakrabban teszik fel neki a kérdést: meddig folytatja még? Legutóbb a Time magazin tette fel neki ezt a kérdést, éppen a Demjanjuk-ügy kapcsán. Wiesenthal nem tűnt borúlátónak. Szerinte a vétkeseket még mindig nem késő az igazságszolgáltatás elé citálni, bár hozzáteszi: nem ez az egyetlen célja. „Ezeket a bűnöket amúgy sem lehet adekvát módon megtorolni!” „Annak, amit csinálok, figyelmeztetésül kell szolgálnia a holnapi gyilkosok számára arról, hogy soha nem pihenhetnek meg békében.”
