Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-25 / 262. szám
8 aj Dunántúli napló 1993. szeptember 25., szombat Drávakeresztúr főutcája Fotó: Löffler Gábor Baranyai barangolások Drávakeresztúr Bár a Dráva alig egy kilométerre kanyarodik, a víz szagát nem érezni a levegőben. Lehet, hogy a késő nyári széljárás nem a falu felé tart, de sokkal inkább arra gyanakszom, a szinte minden porta előtt dúsan, száz színben pompázó rózsák illata kerekedik felül. Drávakeresztúr, ez az alig több mint száz házat számláló, de több utcás kisközség bizonyosan helyezett lenne a virágos falvak versenyében. De hogy dicsekedhet-e mással? ... Reuz József állítja, Keresztúr gazdag falu volt mindig, szorgos emberek lakták, akik akarták, hogy vigyék valamire.-Az embereknek jól ment, addig amíg nem volt a „ téesze- sítés", naponta 350 tehenet hajtottak ki a csordások a legelőre, volt 100-120 ló, sok-sok sertés, aprójószág. Manapság mi van? Szegénység, de nem csak az emberek szegények, hanem a falu is, az elmúlt évtizedekben minden pénzt csak elvittek innen, talán most, hogy ismét saját ön- kormányzatunk van, változott valami. Az egykori termelőszövetkezeti tag már régen nyugdíjban van, a postás által havonta kézbesített 8600 forint bizony nem sokra elég. Józsi bácsi otthoni „szerelése”: sok évet megért ing, kopott vászonnadrág, a lábon egykor volt gumicsizma, amelynek levágta a szárát, s most olyan kalocsni-féleként hordja.- Járnék én szép ruhában, de a mai árak mellett! Meg aztán ilyen öreg embernek ez is jó. Nem igazi Persze, azért mostanság fejlődik Drávakeresztúr, amióta önkormányzat van, évente 6-7 millió forintból gazdálkodnak. Amikor néhány évvel ezelőtt itt jártam, még zacskós vizet szállítottak a csecsemőknek, kisgyermekeknek, most már minden udvarban csapból folyik az egészséges ivóvíz.-A lakosságtól egyetlen fillér hozzájárulást nem kértünk - mondja Pintér Józsefné polgár- mester -, a beruházást saját pénzekből, s az államtól kapott támogatásból finanszíroztuk. Most már a családokon múlik, bevezetik-e a házakba vagy sem, ezt az egyéni anyagi lehetőségek döntik el. Január elsejétől közigazgatási váltás történt a község életében, a hosszú ideig tartó drá- vafoki köteléket - korábban Drávafok volt az „anyaközség” - elszakították azzal, hogy a felsőszentmártoni körjegyzőséghez „igazoltak”. Ez megosztotta a lakosságot, de a kedélyek már némiképpen megnyugodtak.-Most az a legfontosabb, hogy a felmerült problémákat megoldjuk - állítja Szolga József körjegyző -, s lerendezzük az iskolával, óvodával, napközivel kapcsolatos kérdéseket. Ez sikerült, hiszen a minap eldőlt, októbertől - a nyolcadikosok kivételével - Felső- szentmártonba járnak a tanulók, valamint az óvodások az érdekelt''Szülők többségének egyetértésével. A faluban sétálva találkoztam egy fiatalemberei - kérte, ne írjam meg a nevét -, aki elkeseredetten mondta.- Nekem még van munkám a drávafoki gazdaságban, traktoros vagyok, de nagyon keveset keresek, a két gyerek után járó családi pótlékkal együtt sem viszek haza többet, mint 14 000 forintot. A feleségem gyeden van, éppen, hogy csak megélünk. A Zetor a házuk előtt áll, a napokban lehullott rengeteg eső alaposan feláztatta a talajt, még a traktor is elsüllyedne. Pedig keresni csak akkor keres, ha lehet dolgozni.-A fiatalok számára milyen az élet itt Keresztúron?-Milyen? Semmilyen. Semmi nincs, csak a munka, este meg a televízió, s másnap megint a munka.-Gondolt arra, hogy elköltözne innen nagyobb faluba vagy városba?- Dehogy! Sehova nem mennék. Minden udvarban csapból folyik az ivóvíz Béri Gyulával, aki ötven esztendeje él Drávakeresztúron, itt is született, arról beszélgettem, mennyit változott a falu az elmúlt évtizedekben.- Tudatosan el akarták sorvasztani, főleg a hatvanas évektől: mindent elvittek a termelőszövetkezetet, az iskolát, a hivatalt ... Ennek ellenére nem volt nagy elvándorlás, viszont sokan jöttek ide. Ez, kár lenne szépíteni, nem vált a község előnyére.- Úgy tűnik, most viszont megindult némi fejlődés.- Igen, de az elsorvasztás nyomai még hosszú ideig megmaradnak, ezeket máról, holnapra nem lehet megszüntetni. Mondják, munka még csak-csak lenne ebben a faluban, csak munkás nincs, sőt Reuz József még azt is hozzátette, a mai fiatalok nem is munkát keresnek, hanem munkahelyet. Persze, a fiataloknak erről más a véleményük, s van is némi igazságuk, mert sem Drávakeresztúr, sem a környék nem dúskál munkaalkalmakban. Mit hoz a jövő Drávakeresztúron? Akikkel beszélgettem, mindannyian állították: most már csak jobb lehet. Roszprim Nándor Mindig öröm ha megérkezik a postás Fotó: Löffler Magyarul - magyarán Összekevert szólások Az izraeli főrabbi a pápánál Történelmi találkozó volt kedden a pápa és az izraeli főrabbi között: Izrael állam fennállása óta még nem volt ilyen magas szintű találkozó a két egyház között. Iszrael Meir Lau, az izraeli askená- zik, a Közép- és Kelet-Euró- pából bevándorolt zsidók első számú vallási méltósága a délelőtt folyamán Castel Gan- dolfóban, a pápa nyári rezidenciáján kereste fel II. János Pált, hogy a zsidó egyház részéről is megerősítse a pápának szóló, az izraeli kormány által már tavaly októberben eljuttatott meghívást és Izrael állam elismerésére ösztönözze a katolikus állam fejét. Tel-Avivban úgy hírlik, hogy a PFSZ-szel kötött megállapodás nyomán küszöbön áll a viszony rendezése a Vatikánnal. Megújul a „Hermione” Rekonstruálják a „Hermi- one” fregattot, amellyel La Fayette francia tábornok 1780-ban áthajózott Amerikába, hogy támogassa az amerikai függetlenségi harcot. Az újjáépítést a hét végén már meg is kezdték a franciaországi Rochefort kikötőváros szárazdokkjában. A szervezők szerint a helyreállítás tíz évet vesz igénybe és a költségek átszámítva 14-20 millió márkát tesznek majd ki. A „Hermione” röviddel Amerikából történt visszatérése után zátonyra futott és elsüllyedt Bretagne partjainál. Egy rádiójáték gondterhelt szereplője így mentegetőzött akaratlanul elkövetett baklövései miatt: „Az ember feje olyan, mint a káptalan” - azaz: rosszul emlékező, zavaros, sokféle gonddal zsúfolt. Az idézetben szereplő állandó szókapcsolatot szólásgyűjteményeink csak így ismerik: Az ember feje nem káptalan - vagy személyesebben: Nem káptalan a fejem. Az igaz, hogy az alapjelentésben van valami közös, azaz: hogy az ember nem tudhat mindent, nem emlékezhet mindenre. Tanúvallomásból vett idézet: „A gyereket ütik-verik, mint a répát” - Képnek kép ugyan, de meglehetősen bizarr. Egy nagy méretű répát képzelünk el a szántóföldön, amelyet egy vagy több dühös ember ütlegel. Még a mesébe se illik bele! Ugyanis ha répa, akkor vágják: késsel, répavágóval, konyhán esetleg reszelik. Ha gyerek, akkor - a régi magyar szóhasználat szerint -ütik-ve- rik, mint a kétfenekíí dobot, újabban: mint szódás a lovát. A sporthírek különösen bővelkednek az efféle kevert szólásokban. Az író nyilván dicséretnek szánta a következőt: „Az együttes nem kelti inába szállt csapat benyomását” - Értelme némi fáradsággal így adható vissza: Nem olyan csapatnak látszik, amelynek inába szállt a bátorsága - azaz: amelyik fél, vagy megijedt. Egy másik versenyző pedig: „ ... küzd az utolsó csepp leheletéig” - ebben már halmaz- állapotok keverednek: a cseppfolyós vér és a légnemű lehelet. Megoldás: vagy küzd az utolsó leheletéig vagy: küzd az utolsó csepp véréig. Vagyis elszántan, mindhalálig. A kelleténél gyakrabban használjuk a legkülönfélébb győzelem kifejezésére a birkózás szaknyelvéből kölcsönzött igen képszerű szólást: két vállra fektet. De ahogy távolodunk a birkózástól, amelyben a győzelem legfőbb bizonyítéka a szólásban szó szerint megfogalmazott testhelyzet - a módosult kép, az átvitt értelem annál zavaróbb lehet. Azt hiszem, még egy ihletett rajzolónak is gondot okozna annak a grafikai megoldása, hogy a sakkversenyen, az asztaliteniszben vagy például a kosárlabdában az egyik versenyző, az egyik csapat „két vállra fekteti” a partnerét vagy a másik csapatot. Ez esetleg versenyen kívül, annak folyományaként vagy kísérő tüneteként következhet be - nyilván ‘nem kizárható jelenség gyanánt. Két szókapcsolat keveredésének szemléletes példája a következő: „Sajnos, elkövette a ballövést” - Olvasva vagy más szájából hallva, mindenki könnyűszerrel javítja. Vagy a baklövést, vagy a ballépést írjuk valakinek a rovására. Akár az egyik, akár a másik, kü- lön-külön is elég baj szegénynek. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés október 4-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VEI. em. A szeptember 11-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Éppen öt éve, hogy utoljára vettél nekem egy új ruhát. A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Bizse Ferenc, Pécs, Fürdő u. L, Szabó Tibomé, Szentkútpuszta, Kozármisleny, Tóth Aladámé, Pécs, Bajcsy Zs. u. 23/A., Városi Gyuláné, Pécs, Rókus u. 7/B., Veress Katalin, Mecs.eknádasd, Rákóczi u. 26. Az utalványokat postán küldjük el. t if
