Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-22 / 259. szám

1993. szeptember 22., szerda aj Dunántúlt napló 9 Az Ausztriában győztes pécsi felderítő-csapat tagjai Pécsi felderítők Ausztriában 60 kilométert gyalogoltak 11 óra 10 perc alatt Magyar-román remények? Jobb légkör, növekvő bizalom Európa legjobb reklámfilmjei Az elmúlt évtized talán leg­biztosabb közönségsikere volt az évenkénti Velencei Reklám- filmfesztivál díjnyertes alkotá­sainak a bemutatása a Művésze­tek Házában. Az érdeklődést mi sem jelzi jobban, minthogy a vetítéseket minden alkalommal legalább egyszer meg kellett ismételni tekintettel a helyhiány miatt kívülrekedtek nagy szá­mára. Ma egy új európai reklám- filmfesztivál, az EPICA legsi­keresebb műveinek válogatását láthatjuk Pécsett a Magyar Rek­lámszövetség jóvoltából. A vi­lág legnagyobb reklámügynök­ségei, legkiválóbb művészei ké­szítik ezeket a kis remekműve­ket, amelyekben semmi sem drága, vagy lehetetlen, hiszen a siker itt súlyos dollármilliók nyereségét, vagy elvesztését je­lenti! A legújabb csúcstechnika párosul ezekben az „egyperce­sekben” a sziporkázó ötletpará­déval és humorral, amelyeknél az alapelv: „A pénz nem jár öt­lettel - az ötlet jár pénzzel!” (Nem is kevéssel.) A gálaműsor bemutatása a szórólapoktól eltérően ma 19 órakor kezdődik a Művészetek Háza nagytermében. Növekvő devizaszámlák Augusztusban az átlagosnál nagyobb mértékben - 5,6 milli­árd forinttal - növekedett a la­kossági devizaszámlák forintér­téke. A Magyar Nemzeti Bankban elmondták, hogy augusztus vé­gén a belföldi magánszemélyek devizaszámláján 183,8 milliárd forintnyi külföldi fizetőeszköz volt. Ez majdnem 2 milliárd dollárnak felel meg. A számlák többségét, mintegy a felét né­met márkában vezetik. Csak augusztusban 39,8 mil­liárd forint értékű volt a befize­tés, 34,2 milliárd forint a kifize­tés a konverziókkal együtt. Ta­valy augusztus végén 148,6 mil­liárd forint volt a lakossági de­vizaszámlák forintértéke. Oltás az Oroszországba utazóknak Az erősödő oroszországi és ukrajnai diftériajárvány miatt az említett országokba utazó sze­mélyeket - amennyiben az el­múlt tíz éven belül nem része­sültek védőoltásban -, a WHO ajánlásának megfelelően - újra kell oltani. A tisztiorvosi szolgálat fel­hívja az utazók figyelmét: amennyiben a hazatérést követő egy héten belül magas láz, ele- settség, torokfájás tünetei je­lentkeznek, haladéktalanul ke­ressék fel háziorvosukat, és kö­zöljék vele, hogy mely területen tartózkodtak A napokban érkeztek haza a Baranya Felderítő Zászlóalj ka­tonái és parancsnokaik az auszt­riai Bruckvendorf-Leitha vá­roskából, ahol közel 800 részt­vevővel rendezték meg a ha­gyományos Marc Au- rel-Marsch-ot (Marcus Aurelius Menetet). Kovács Lajos alezredes a Ba­ranya Felderítő Zászlóalj pa­rancsnoka, a küldöttség veze­tője elmondta, Ausztriában je­lentős hagyományai vannak a különböző civil és katonai gya­logtúráknak, ezek közül az egyik leglejentősebb nemzet­közi megmérettetésen vett részt Magyarország is két csapattal. Leopold Rethi tartalékos alezre­des (civilben bankár), a mozga­lom főszervezője, aki 19 évvel ezelőtt megteremtette a verseny feltételeit nem a helyezéseket tekinti elsődlegesnek, hanem az osztrák hadseregen belüli, il­letve a környező országok hon­védségei és polgári személyei közti sportkapcsolatok fejlesz­tését. Marcus Aurelius menet- A Marcus Aurelius Menet­nek létezik egy 60 és 100 kilo­méteres változata is, ezek közül a 60 kilométeresen vett részt Pécsről a „Baranya” és Győrből az „Arrabona” Felderítő Zász­lóalj 8-8 fős csapatokkal. A ver­senyen az osztrák honvédség szinte minden alakulata indult, illetve német, francia, svájci és angol katonák álltak a rajthoz, összesen 789-en, ebből 289 volt az egyéni induló. Az osztrák katonák fegyver­rel és felszereléssel, míg a ven­dég alakulatok a számukra rendszeresített öltözetben és minimálisan 8 kilogramm teher­rel vágtak neki a távnak. A ver­senypályát előre kijelölték, az útvonal részben a Fertő tó part­ján húzódott, a start és a cél pe­dig a Benedek Laktanyában volt, ahol a szállást is biztosítot­ták a vendégeknek. A Magyar Honvédség tavaly vett részt először ezen a verse­nyen, akkor a győri csapat har­madik helyezést ért el. Idén már két alakulat képviselte Magyar- országot, a pécsi csapat 11 óra 10 perc alatt teljesítette a távot, ezzel az idővel elsőként ért be a célba, míg a győriek néhány órával lemaradva, (15 óra alatt) ismét a harmadik helyet tudhat­ták magukénak. Másodiknak egy német csapat ért célba, 105 perccel később, mint ahogy a pécsiek átlépték a bűvös vona­lat. A pécsi csapat az osztrák külügyminiszter különdíját kapta meg, míg a győriek a vé­delmi miniszter különdíját vi­hették haza. Sáros, hegyes terepen A 8-20 fős csapatok délután 16 órakor indultak, hogy vala­mikor másnap reggel, délelőtt célba érjenek. Általában 20 fős csapatok vágtak neki a távnak, ebből legalább 8-nak kellett be­érkeznie a célba, ekkor volt ér­vényes a verseny. A magyar csapatok eleve 8 fősek voltak, így itt senki sem engedhette meg magának azt a „luxust”, hogy megsérüljön, vagy kiáll- jon a versenyből, mert akkor az egész csapat fáradozása ered­ménytelen lett volna. Tíz kilo­méterenként voltak az ellenőrző állomások, itt kaptak ételt, italt a versenyzők, illetve itt voltak felállítva az elsősegélyhelyek is, ahol ellátták a sérült lábakat. Körülbelül 21 órakor, amikor a pécsi csapat már a táv felét maga mögött tudhatta, eleredt az eső. Másfél órán keresztül áztatta az égi áldás a verseny­zőket és a hegyes-völgyes tere­pet, óriási tócsákat varázsolva az útvonalra.-Talán ez volt a legkritiku­sabb szakasz a pécsieknek is, mert a fáradtságot, álmosságot még az eső is tetézte, a sárban sokkal nehezebb volt gyalo­golni, mint száraz talajon. A fiúk leginkább a ragtapaszokat „fogyasztották”, néhány lábon már szinte nem látszott a bőr, mert annyi víz és vérhólyagot kellett leragasztani.- Ekkora sikerre nem számí­tottunk, de kár lenne tagadni, hogy határozott elképzelésekkel utaztunk a helyszínre. A győ­riek a tavaly elért harmadik he­lyezésüket szerették volna meg­tartani, mi pedig tisztességes helytállást terveztünk. Ez egy hatalmas erőpróba, a Magyar Honvédségnél nincs ehhez ha­sonló verseny. Komoly és fon­tos feladat volt ez a verseny a résztvevőknek, mert más orszá­gok katonái és vezetői a mi megjelenésünk, szereplésünk, helytállásunk alapján alkottak képet a honvédségről.- Júniustól készültünk a ver­senyre Roósz Péter százados, testnevelő tiszt irányításával, azonban a kiutazók névsora csak szeptember elején, a 60 ki­lométeres mecseki túra után vált véglegessé. Köszönet illeti a Magyar Honvédség vezetését, hogy lehetőséget teremtett a versenyen való részvételre, il­letve köszönet a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazgaságnak a felkészülésben nyújtott segítsé­gükért. A győztes csapat A győztes pécsi csapat tagjai: Fábián János főhadnagy, csa­patkapitány, Vrábel Miklós tör­zsőrmester, Tóth István tizedes, Rózsa László, Sándor Róbert, Bó'hm László, Merkl Zoltán és Wiedemann Zoltán honvédek.-Természetes, hogy jövőre is indulunk, akkor már lesz mi­ért dolgoznunk: szeretnénk megtartani az elért helyezésün­ket. Hajdú Zsolt Ötnapos, feszített program, a legmagasabb szinten folytatott megbeszélések sora, hosszú idő óta példátlan, fétucatnyinál több erdélyi városra kiteijedő körút, a kétoldalú kapcsolatok széles körű, az alapvető nézetkülönb­ségeket sem elkendőző megtár­gyalása - röviden így összegez­hető a magyar külügyminiszter romániai látogatása. Legalábbis annak eseménykrónikája, mert ami az eredményeket, a vizit ér­tékelését illeti,ott egyelőre jóval több a bizonytalanság. Kinek a számára hozott in­kább sikert Jeszenszky Géza bu­karesti útja ? Hazánknak vagy a vendéglátó félnek? E látogatás kapcsán tán csak egy dolog biz­tos: nem lehet, nem is szabad győztes-vesztes szemlélettel megközelíteni Bukarest és Bu­dapest viszonyát, s e mostani diplomáciai eseményt sem. Il­lúziókat kerget, aki azt hiszi, hogy egyetlen, bármilyen ma­gas szintű vizit áttöréshez ve­zethet, megoldást hozhat a saj­nos mélyen gyökerező ellenté­Ahogy fogyatkozik az MDF parlamenti tábora, úgy soka­sodnak a találgatások: bekövet­kezik-e a kisebbségi kormány­zás sajátos, a honi gyakorlatban nem próbált állapota. A mandá­tumok jelenlegi megoszlása ugyanis 0.7 %-os minimális ko­alíciós többséget mutat, s azt sejteti, hogy a kormányzat tá­mogatottsága akár «apokon be­lül a kritikus pont alá süllyed­het. A dolgok ilyen alakulása el­lenzéki berkekben sem kelt osz­tatlan örömet. Sőt, inkább aggá­lyokat ébreszt. Kisebbségben nem megy ...? A politikai erők kiegyenlített­sége paradox módon valóban nem a kiegyensúlyozottság, ha­nem a bizonytalanság irányában hat. A kisebbségi kormányzás legközvetlenebb hátránya, hogy megnehezülhet, esetleg el is akadhat a törvénykezés. Már­pedig a belső stabilitás megőr­zésének, a gazdaság talpra állí­tásának éppen a jogi rendszer- váltás végigvitele, a jogalkotó munka gyorsítása az egyik fő feltétele. Kétszer kettő néha öt? A kilá­tások mérlegelésekor azonban azt is látni kell, hogy a politikai matematikában nem mindig a számtani szabályok érvénye­sülnek. Megeshet, hogy a koalí­ciós honatyák nem teszik ki a Ház többségét, javaslataik mégis kényelmes többséget kapnak. Ennek egyik oka, hogy az ellenzék többnyire nem sza­vaz egységesen. Tegyük hozzá: a független képviselők vélemé­nye „hivatalból” különböző, az újkeletű Magyar Igazság-frak­tekre. Mégis, ha mindkét fél számára világossá vált, hogy kizárólag a párbeszéd vezethet sikerre, hogy csupán a kölcsö­nös belátás oldhat fel történelmi görcsöket, s csak a józan komp­romisszumkeresés szándéka vezethet a feszültségek lassú oldásához, az már nem kis eredmény lenne. Persze, a belá­tás csak a kezdet, a tettek még odébb vannak, főként a megha­tározó fontosságú kérdésekben. A magyar kisebbség jogainak megítélése? Az államközi alap- szerződés megkötésének fel- gyorsítása? Románia Európa tanácsi tagsága? Előrelépés a „határklauzula” megtárgyalá­sában? Látszik, hogy ami a konkrétumokat, az aktuális vi­takérdéseket illeti, aligha be­szélhetünk kézzelfogható eredményekről. De a külügy­miniszteri vizit tenni tudott a légkör jobbítása, a kölcsönös megértés és bizalom növelése érdekében. S ennél többet aligha várhattunk. Sz. G. ció pedig kinyilvánította: in­kább támogatója, mint elvetője lesz a kormány előterjesztései­nek. A sokismeretlenes politikai egyenletben tehát csakugyan könnyen kijöhet olyan meghök­kentő eredmény, hogy kétszer kettő öt. Végülis lehet kományozni kisebbségben? Nemzetközi pél­dák is igazolják, hogy igen. Hátrányai ugyan nyilvánvalóak, de ellensúlyozhatok. Elsősor­ban úgy, hogy a józanság, a kompromisszumkészség a Ház mindkét oldalán erősebb lesz, mint az indulat és a rövidtávú pártérdek. Mert legyen bár koa­líciós többség vagy kisebbség - a parlamentnek működnie, a törvénykezésnek folytatódnia kell. Bajnok Zsolt Vasutas bérek A vasutasok bére január el­sejétől 100 százalékosan felel­jen meg a bértáblán meghatá­rozott összegeknek. Az eredeti bértáblát ugyanis 8000 forintos minimálbérhez készítették. A fizetések alsó határát azonban azóta 9000 forintra emelték és a továbbiakban ehhez kell iga­zítani a bértábla többi összegét is - követelik a vasúti érdek- képviseletek. A Magyar Államvasutak Részvénytársasági dolgozói­nak jövő évi béremeléséről ma tartja első egyeztető tárgyalá­sát a társaság és a három repre­zentatív vasúti érdekképvise­let. A parlamentnek működnie kell Kétszer kettő néha öt? Magyar sorskérdések Ez év elején indította a Hon­véd Hagyományőrző Egyesület Baranya Megyei Szervezete rendezvénysorozatát „A ma­gyarság sorskérdései az ezred­forduló küszöbén” címmel. El­sőként dr. Arday Lajos, a Kö­zép-Európai Intézet tudomá­nyos főmunkatársa, egyben honvédelmi minisztériumi ta­nácsadó, utóbb pedig dr. Rajczi Péter ny. tanár, városunk egyik méltán köztiszteletnek örvendő kiemelkedő személyisége tar­tott előadást, ill. vezetett le vi­tát. Az Új Dunántúli Napló ha­sábjain ezekről az imponálóan magas színvonalú, a haza és nemzet iránti elkötelezettséget bizonyító előadásokról kivona­tosan már tájékoztatást adtunk. Tudva azt, hogy ez a kérdés­kör kimeríthetetlen, a megvita­tott problémák egyre újabbakat vetnek fel és hagynak nyitva - egyszer s mind annak ismereté­ben, hogy ez év augusztusában a magyar közélet egyes kiemel­kedőként ismert személyiségei is mélyreható vitákat folytattak azonos indíttatással - ezt a so­rozatot folytatni kívánjuk. Következő rendezvényünkre 1993. október 5-én 14 órai kez­dettel kerül sor a Honvéd Hely­őrségi Klub (Pécs, Király u. 13.) I. emeleti nagytermében, amikor dr. Páva István mondja el történeti kutatómunkája során kiérlelődött gondolatait és az előadást szokott módon vita kö­veti. Mindazok, akik az előadót ismerik tisztában vannak azzal, hogy nem alaptalanul tekinte­nek nagy várakozással az ese­mény elébe. A rendezvény nyilvános és külön meghívók helyett is ez­úton kívánjuk jelezni, hogy minden érdeklődőt szívesen lá­tunk. Kovácsy Zoltán Semmi suskus- Garázst épített a közös udvarban a társasház egyik la­kója. Ugye kötelessége lett volna a többi huszonhárom la­kótárs belegyezését kérni? - fordult hozzám telefonon egy komoly férfihang. Szóvá tette, hogy az építkezés miatt tönkre­tették a ház szép, régi kerítését és a telekkönyvi adatok között sem szerepel az építmény, „le­hetséges, hogy engedély nélkül készült itt a város szívében, ahol méregdrága minden talpa­latnyi hely.” Az illető azért járhatott el önkényesen, mert „olyan helyen dolgozik az ön- kormányzatnál, ahonnan messzire elér a keze”. Nyilván ez az oka annak is, hogy „vá­lasz nélkül maradt a lakóknak a polgármesterhez írt tiltakozó levele”. Visszaélés-szaga volt a do­lognak, ezért a bejelentés névtelensége ellenére sze­mügyre vettem mennyire igaz a „közös tulajdon sérelme”, kit mennyire és hogyan károsít az új épület? A valóság sokban el­tért attól, amit a panaszos fes­tett le. A kétbeállós autótáro­lónak csak a negyede „lóg bele” a házhoz tartozó terü­letbe és körülbelül a felét fog­lalja el az egy lakóra eső rész­nek. A „szép régi kerítés” - amit míves kovácsoltvas mun­kának véltem - egyszerű sima vaspálcákból áll és gondosan a falhoz támasztva várja a visz- szaszerelést, mert az építést ezzel a feltétellel engedélyez­ték. Természetesen egy dosz- sziéra való mindenféle enge­dély és iratanyag tanúsítja a vádak alaptalanságát. A tulaj­donos - mellesleg gyerekkora óta él a házban - éveken ke­resztül bérelte majd tisztessé­ges áron megvásárolta tavaly a PIK-től azt a garázst, ami kü­lön helyrajzi számon szerepel a telekkönyvben, mert két ház között, amolyan „senki föld­jén” áll. A tervrajz mellékle­teként láttam a fényképét is a régi, rozoga, csúf építmény­nek, amelynek helyére az új került. Tehát nem változott a terület rendeltetése sem. Vá­rosképi szempontból kifejezet­ten előnyös a változás, noha az utcáról alig tűnik szembe a há­tul egy tűzfalat takaró épület. Rábukkantam az iratok között arra a kézzel írott tiltakozó le­vélre is, amelyben „a szóban- forgó terület résztulajdonosai” aláírás után egyetlen név sem szerepelt. A pécsi polgármes­ter ennek ellenére - akárcsak jómagam - kivizsgálásra ér­demesnek tartotta az ügyet, so- semlehettudni-alapon. Mert az elhintett és közszájon forgó gyanú foltot ejthet az egész közösségen. Adatokkal bizo­nyította a vizsgálat, hogy semmi törvényellenes nem tör­tént. Ezt tartalmazta a válasz­levél is, amit név hiányában a közös képviselőnek címeztek. Lehet, hogy ő sem tudja, kinek szemében szálka a garázs? Nálam ugyanakkor - ismét csak telefonon és az ismeret­lenség mögé bújva - jelentke­zett válaszért a panaszos.-Ebben a dologban nincs semmi suskus - bocsátottam előre, majd részletesen felso­roltam a feltételezéseit cáfoló érveket. Úgy gondoltam, pár­tatlanságunkat kellően bizo­nyítja, hogy a névtelen bejelen­tésnek is a végére jártunk. Fel sem merült bennem, hogy az illető a tényeket sem hajlandó tudomásul venni, pedig ez tör­tént. Közölte, a Kurír bizo­nyára más szemmel nézi majd ezt az ügyet. Lehetséges. Ezért tartottam megírásra érdemes­nek az igazságot. Rezes Zsuzsa » > á *

Next

/
Oldalképek
Tartalom