Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-22 / 259. szám
1993. szeptember 22., szerda aj Dunántúlt napló 9 Az Ausztriában győztes pécsi felderítő-csapat tagjai Pécsi felderítők Ausztriában 60 kilométert gyalogoltak 11 óra 10 perc alatt Magyar-román remények? Jobb légkör, növekvő bizalom Európa legjobb reklámfilmjei Az elmúlt évtized talán legbiztosabb közönségsikere volt az évenkénti Velencei Reklám- filmfesztivál díjnyertes alkotásainak a bemutatása a Művészetek Házában. Az érdeklődést mi sem jelzi jobban, minthogy a vetítéseket minden alkalommal legalább egyszer meg kellett ismételni tekintettel a helyhiány miatt kívülrekedtek nagy számára. Ma egy új európai reklám- filmfesztivál, az EPICA legsikeresebb műveinek válogatását láthatjuk Pécsett a Magyar Reklámszövetség jóvoltából. A világ legnagyobb reklámügynökségei, legkiválóbb művészei készítik ezeket a kis remekműveket, amelyekben semmi sem drága, vagy lehetetlen, hiszen a siker itt súlyos dollármilliók nyereségét, vagy elvesztését jelenti! A legújabb csúcstechnika párosul ezekben az „egypercesekben” a sziporkázó ötletparádéval és humorral, amelyeknél az alapelv: „A pénz nem jár ötlettel - az ötlet jár pénzzel!” (Nem is kevéssel.) A gálaműsor bemutatása a szórólapoktól eltérően ma 19 órakor kezdődik a Művészetek Háza nagytermében. Növekvő devizaszámlák Augusztusban az átlagosnál nagyobb mértékben - 5,6 milliárd forinttal - növekedett a lakossági devizaszámlák forintértéke. A Magyar Nemzeti Bankban elmondták, hogy augusztus végén a belföldi magánszemélyek devizaszámláján 183,8 milliárd forintnyi külföldi fizetőeszköz volt. Ez majdnem 2 milliárd dollárnak felel meg. A számlák többségét, mintegy a felét német márkában vezetik. Csak augusztusban 39,8 milliárd forint értékű volt a befizetés, 34,2 milliárd forint a kifizetés a konverziókkal együtt. Tavaly augusztus végén 148,6 milliárd forint volt a lakossági devizaszámlák forintértéke. Oltás az Oroszországba utazóknak Az erősödő oroszországi és ukrajnai diftériajárvány miatt az említett országokba utazó személyeket - amennyiben az elmúlt tíz éven belül nem részesültek védőoltásban -, a WHO ajánlásának megfelelően - újra kell oltani. A tisztiorvosi szolgálat felhívja az utazók figyelmét: amennyiben a hazatérést követő egy héten belül magas láz, ele- settség, torokfájás tünetei jelentkeznek, haladéktalanul keressék fel háziorvosukat, és közöljék vele, hogy mely területen tartózkodtak A napokban érkeztek haza a Baranya Felderítő Zászlóalj katonái és parancsnokaik az ausztriai Bruckvendorf-Leitha városkából, ahol közel 800 résztvevővel rendezték meg a hagyományos Marc Au- rel-Marsch-ot (Marcus Aurelius Menetet). Kovács Lajos alezredes a Baranya Felderítő Zászlóalj parancsnoka, a küldöttség vezetője elmondta, Ausztriában jelentős hagyományai vannak a különböző civil és katonai gyalogtúráknak, ezek közül az egyik leglejentősebb nemzetközi megmérettetésen vett részt Magyarország is két csapattal. Leopold Rethi tartalékos alezredes (civilben bankár), a mozgalom főszervezője, aki 19 évvel ezelőtt megteremtette a verseny feltételeit nem a helyezéseket tekinti elsődlegesnek, hanem az osztrák hadseregen belüli, illetve a környező országok honvédségei és polgári személyei közti sportkapcsolatok fejlesztését. Marcus Aurelius menet- A Marcus Aurelius Menetnek létezik egy 60 és 100 kilométeres változata is, ezek közül a 60 kilométeresen vett részt Pécsről a „Baranya” és Győrből az „Arrabona” Felderítő Zászlóalj 8-8 fős csapatokkal. A versenyen az osztrák honvédség szinte minden alakulata indult, illetve német, francia, svájci és angol katonák álltak a rajthoz, összesen 789-en, ebből 289 volt az egyéni induló. Az osztrák katonák fegyverrel és felszereléssel, míg a vendég alakulatok a számukra rendszeresített öltözetben és minimálisan 8 kilogramm teherrel vágtak neki a távnak. A versenypályát előre kijelölték, az útvonal részben a Fertő tó partján húzódott, a start és a cél pedig a Benedek Laktanyában volt, ahol a szállást is biztosították a vendégeknek. A Magyar Honvédség tavaly vett részt először ezen a versenyen, akkor a győri csapat harmadik helyezést ért el. Idén már két alakulat képviselte Magyar- országot, a pécsi csapat 11 óra 10 perc alatt teljesítette a távot, ezzel az idővel elsőként ért be a célba, míg a győriek néhány órával lemaradva, (15 óra alatt) ismét a harmadik helyet tudhatták magukénak. Másodiknak egy német csapat ért célba, 105 perccel később, mint ahogy a pécsiek átlépték a bűvös vonalat. A pécsi csapat az osztrák külügyminiszter különdíját kapta meg, míg a győriek a védelmi miniszter különdíját vihették haza. Sáros, hegyes terepen A 8-20 fős csapatok délután 16 órakor indultak, hogy valamikor másnap reggel, délelőtt célba érjenek. Általában 20 fős csapatok vágtak neki a távnak, ebből legalább 8-nak kellett beérkeznie a célba, ekkor volt érvényes a verseny. A magyar csapatok eleve 8 fősek voltak, így itt senki sem engedhette meg magának azt a „luxust”, hogy megsérüljön, vagy kiáll- jon a versenyből, mert akkor az egész csapat fáradozása eredménytelen lett volna. Tíz kilométerenként voltak az ellenőrző állomások, itt kaptak ételt, italt a versenyzők, illetve itt voltak felállítva az elsősegélyhelyek is, ahol ellátták a sérült lábakat. Körülbelül 21 órakor, amikor a pécsi csapat már a táv felét maga mögött tudhatta, eleredt az eső. Másfél órán keresztül áztatta az égi áldás a versenyzőket és a hegyes-völgyes terepet, óriási tócsákat varázsolva az útvonalra.-Talán ez volt a legkritikusabb szakasz a pécsieknek is, mert a fáradtságot, álmosságot még az eső is tetézte, a sárban sokkal nehezebb volt gyalogolni, mint száraz talajon. A fiúk leginkább a ragtapaszokat „fogyasztották”, néhány lábon már szinte nem látszott a bőr, mert annyi víz és vérhólyagot kellett leragasztani.- Ekkora sikerre nem számítottunk, de kár lenne tagadni, hogy határozott elképzelésekkel utaztunk a helyszínre. A győriek a tavaly elért harmadik helyezésüket szerették volna megtartani, mi pedig tisztességes helytállást terveztünk. Ez egy hatalmas erőpróba, a Magyar Honvédségnél nincs ehhez hasonló verseny. Komoly és fontos feladat volt ez a verseny a résztvevőknek, mert más országok katonái és vezetői a mi megjelenésünk, szereplésünk, helytállásunk alapján alkottak képet a honvédségről.- Júniustól készültünk a versenyre Roósz Péter százados, testnevelő tiszt irányításával, azonban a kiutazók névsora csak szeptember elején, a 60 kilométeres mecseki túra után vált véglegessé. Köszönet illeti a Magyar Honvédség vezetését, hogy lehetőséget teremtett a versenyen való részvételre, illetve köszönet a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazgaságnak a felkészülésben nyújtott segítségükért. A győztes csapat A győztes pécsi csapat tagjai: Fábián János főhadnagy, csapatkapitány, Vrábel Miklós törzsőrmester, Tóth István tizedes, Rózsa László, Sándor Róbert, Bó'hm László, Merkl Zoltán és Wiedemann Zoltán honvédek.-Természetes, hogy jövőre is indulunk, akkor már lesz miért dolgoznunk: szeretnénk megtartani az elért helyezésünket. Hajdú Zsolt Ötnapos, feszített program, a legmagasabb szinten folytatott megbeszélések sora, hosszú idő óta példátlan, fétucatnyinál több erdélyi városra kiteijedő körút, a kétoldalú kapcsolatok széles körű, az alapvető nézetkülönbségeket sem elkendőző megtárgyalása - röviden így összegezhető a magyar külügyminiszter romániai látogatása. Legalábbis annak eseménykrónikája, mert ami az eredményeket, a vizit értékelését illeti,ott egyelőre jóval több a bizonytalanság. Kinek a számára hozott inkább sikert Jeszenszky Géza bukaresti útja ? Hazánknak vagy a vendéglátó félnek? E látogatás kapcsán tán csak egy dolog biztos: nem lehet, nem is szabad győztes-vesztes szemlélettel megközelíteni Bukarest és Budapest viszonyát, s e mostani diplomáciai eseményt sem. Illúziókat kerget, aki azt hiszi, hogy egyetlen, bármilyen magas szintű vizit áttöréshez vezethet, megoldást hozhat a sajnos mélyen gyökerező ellentéAhogy fogyatkozik az MDF parlamenti tábora, úgy sokasodnak a találgatások: bekövetkezik-e a kisebbségi kormányzás sajátos, a honi gyakorlatban nem próbált állapota. A mandátumok jelenlegi megoszlása ugyanis 0.7 %-os minimális koalíciós többséget mutat, s azt sejteti, hogy a kormányzat támogatottsága akár «apokon belül a kritikus pont alá süllyedhet. A dolgok ilyen alakulása ellenzéki berkekben sem kelt osztatlan örömet. Sőt, inkább aggályokat ébreszt. Kisebbségben nem megy ...? A politikai erők kiegyenlítettsége paradox módon valóban nem a kiegyensúlyozottság, hanem a bizonytalanság irányában hat. A kisebbségi kormányzás legközvetlenebb hátránya, hogy megnehezülhet, esetleg el is akadhat a törvénykezés. Márpedig a belső stabilitás megőrzésének, a gazdaság talpra állításának éppen a jogi rendszer- váltás végigvitele, a jogalkotó munka gyorsítása az egyik fő feltétele. Kétszer kettő néha öt? A kilátások mérlegelésekor azonban azt is látni kell, hogy a politikai matematikában nem mindig a számtani szabályok érvényesülnek. Megeshet, hogy a koalíciós honatyák nem teszik ki a Ház többségét, javaslataik mégis kényelmes többséget kapnak. Ennek egyik oka, hogy az ellenzék többnyire nem szavaz egységesen. Tegyük hozzá: a független képviselők véleménye „hivatalból” különböző, az újkeletű Magyar Igazság-fraktekre. Mégis, ha mindkét fél számára világossá vált, hogy kizárólag a párbeszéd vezethet sikerre, hogy csupán a kölcsönös belátás oldhat fel történelmi görcsöket, s csak a józan kompromisszumkeresés szándéka vezethet a feszültségek lassú oldásához, az már nem kis eredmény lenne. Persze, a belátás csak a kezdet, a tettek még odébb vannak, főként a meghatározó fontosságú kérdésekben. A magyar kisebbség jogainak megítélése? Az államközi alap- szerződés megkötésének fel- gyorsítása? Románia Európa tanácsi tagsága? Előrelépés a „határklauzula” megtárgyalásában? Látszik, hogy ami a konkrétumokat, az aktuális vitakérdéseket illeti, aligha beszélhetünk kézzelfogható eredményekről. De a külügyminiszteri vizit tenni tudott a légkör jobbítása, a kölcsönös megértés és bizalom növelése érdekében. S ennél többet aligha várhattunk. Sz. G. ció pedig kinyilvánította: inkább támogatója, mint elvetője lesz a kormány előterjesztéseinek. A sokismeretlenes politikai egyenletben tehát csakugyan könnyen kijöhet olyan meghökkentő eredmény, hogy kétszer kettő öt. Végülis lehet kományozni kisebbségben? Nemzetközi példák is igazolják, hogy igen. Hátrányai ugyan nyilvánvalóak, de ellensúlyozhatok. Elsősorban úgy, hogy a józanság, a kompromisszumkészség a Ház mindkét oldalán erősebb lesz, mint az indulat és a rövidtávú pártérdek. Mert legyen bár koalíciós többség vagy kisebbség - a parlamentnek működnie, a törvénykezésnek folytatódnia kell. Bajnok Zsolt Vasutas bérek A vasutasok bére január elsejétől 100 százalékosan feleljen meg a bértáblán meghatározott összegeknek. Az eredeti bértáblát ugyanis 8000 forintos minimálbérhez készítették. A fizetések alsó határát azonban azóta 9000 forintra emelték és a továbbiakban ehhez kell igazítani a bértábla többi összegét is - követelik a vasúti érdek- képviseletek. A Magyar Államvasutak Részvénytársasági dolgozóinak jövő évi béremeléséről ma tartja első egyeztető tárgyalását a társaság és a három reprezentatív vasúti érdekképviselet. A parlamentnek működnie kell Kétszer kettő néha öt? Magyar sorskérdések Ez év elején indította a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Baranya Megyei Szervezete rendezvénysorozatát „A magyarság sorskérdései az ezredforduló küszöbén” címmel. Elsőként dr. Arday Lajos, a Közép-Európai Intézet tudományos főmunkatársa, egyben honvédelmi minisztériumi tanácsadó, utóbb pedig dr. Rajczi Péter ny. tanár, városunk egyik méltán köztiszteletnek örvendő kiemelkedő személyisége tartott előadást, ill. vezetett le vitát. Az Új Dunántúli Napló hasábjain ezekről az imponálóan magas színvonalú, a haza és nemzet iránti elkötelezettséget bizonyító előadásokról kivonatosan már tájékoztatást adtunk. Tudva azt, hogy ez a kérdéskör kimeríthetetlen, a megvitatott problémák egyre újabbakat vetnek fel és hagynak nyitva - egyszer s mind annak ismeretében, hogy ez év augusztusában a magyar közélet egyes kiemelkedőként ismert személyiségei is mélyreható vitákat folytattak azonos indíttatással - ezt a sorozatot folytatni kívánjuk. Következő rendezvényünkre 1993. október 5-én 14 órai kezdettel kerül sor a Honvéd Helyőrségi Klub (Pécs, Király u. 13.) I. emeleti nagytermében, amikor dr. Páva István mondja el történeti kutatómunkája során kiérlelődött gondolatait és az előadást szokott módon vita követi. Mindazok, akik az előadót ismerik tisztában vannak azzal, hogy nem alaptalanul tekintenek nagy várakozással az esemény elébe. A rendezvény nyilvános és külön meghívók helyett is ezúton kívánjuk jelezni, hogy minden érdeklődőt szívesen látunk. Kovácsy Zoltán Semmi suskus- Garázst épített a közös udvarban a társasház egyik lakója. Ugye kötelessége lett volna a többi huszonhárom lakótárs belegyezését kérni? - fordult hozzám telefonon egy komoly férfihang. Szóvá tette, hogy az építkezés miatt tönkretették a ház szép, régi kerítését és a telekkönyvi adatok között sem szerepel az építmény, „lehetséges, hogy engedély nélkül készült itt a város szívében, ahol méregdrága minden talpalatnyi hely.” Az illető azért járhatott el önkényesen, mert „olyan helyen dolgozik az ön- kormányzatnál, ahonnan messzire elér a keze”. Nyilván ez az oka annak is, hogy „válasz nélkül maradt a lakóknak a polgármesterhez írt tiltakozó levele”. Visszaélés-szaga volt a dolognak, ezért a bejelentés névtelensége ellenére szemügyre vettem mennyire igaz a „közös tulajdon sérelme”, kit mennyire és hogyan károsít az új épület? A valóság sokban eltért attól, amit a panaszos festett le. A kétbeállós autótárolónak csak a negyede „lóg bele” a házhoz tartozó területbe és körülbelül a felét foglalja el az egy lakóra eső résznek. A „szép régi kerítés” - amit míves kovácsoltvas munkának véltem - egyszerű sima vaspálcákból áll és gondosan a falhoz támasztva várja a visz- szaszerelést, mert az építést ezzel a feltétellel engedélyezték. Természetesen egy dosz- sziéra való mindenféle engedély és iratanyag tanúsítja a vádak alaptalanságát. A tulajdonos - mellesleg gyerekkora óta él a házban - éveken keresztül bérelte majd tisztességes áron megvásárolta tavaly a PIK-től azt a garázst, ami külön helyrajzi számon szerepel a telekkönyvben, mert két ház között, amolyan „senki földjén” áll. A tervrajz mellékleteként láttam a fényképét is a régi, rozoga, csúf építménynek, amelynek helyére az új került. Tehát nem változott a terület rendeltetése sem. Városképi szempontból kifejezetten előnyös a változás, noha az utcáról alig tűnik szembe a hátul egy tűzfalat takaró épület. Rábukkantam az iratok között arra a kézzel írott tiltakozó levélre is, amelyben „a szóban- forgó terület résztulajdonosai” aláírás után egyetlen név sem szerepelt. A pécsi polgármester ennek ellenére - akárcsak jómagam - kivizsgálásra érdemesnek tartotta az ügyet, so- semlehettudni-alapon. Mert az elhintett és közszájon forgó gyanú foltot ejthet az egész közösségen. Adatokkal bizonyította a vizsgálat, hogy semmi törvényellenes nem történt. Ezt tartalmazta a válaszlevél is, amit név hiányában a közös képviselőnek címeztek. Lehet, hogy ő sem tudja, kinek szemében szálka a garázs? Nálam ugyanakkor - ismét csak telefonon és az ismeretlenség mögé bújva - jelentkezett válaszért a panaszos.-Ebben a dologban nincs semmi suskus - bocsátottam előre, majd részletesen felsoroltam a feltételezéseit cáfoló érveket. Úgy gondoltam, pártatlanságunkat kellően bizonyítja, hogy a névtelen bejelentésnek is a végére jártunk. Fel sem merült bennem, hogy az illető a tényeket sem hajlandó tudomásul venni, pedig ez történt. Közölte, a Kurír bizonyára más szemmel nézi majd ezt az ügyet. Lehetséges. Ezért tartottam megírásra érdemesnek az igazságot. Rezes Zsuzsa » > á *
