Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-20 / 258. szám (257. szám)
1993. szeptember 20., hétfő uj Dunántúli napio 11 10 éves a Városszépítő Egyesület • • Otven évig Attila sírja után kutatott Ismét fellángolt az aranyláz Szerbia déli részén Kis-Jugoszláviában időről időre felelevenednek a mende-mondák Attila hun fejedelem nevezetes aranykoporsójáról s kutatás kezdődik temetési helye után. Három évvel ezelőtt a vajdasági Titel került ilyen szempontból az érdeklődés középpontjába, ahol vesz- szős szakértők sereglettek össze Európából Attila sírját keresve. Ezúttal viszont jóval délebbre ettől a településtől hozta lázba a lakosságot a mesés kincsről szóló legenda, talán annak hatásaként is, hogy a gazdasági zárlat körülményei között sínylődő népnek már betevő falatja is alig akad. A Belgrádtól legalább 200 kilométerre délre fekvő Pirot kisvárosban elhunyt ugyanis egy Milutin Denkovics nevű gazdálkodó, aki arról volt híres, hogy ötven éven át kutatott Attila sírja után. Denkovics, akit jobban ismertek becenevén, mint becsületes nevén, egész életét és vagyonát arra áldozta, hogy Attila sírjára bukkanjon. Pulkó, mert ezen a néven ismerték inkább, nagyon zárkózott, magának való ember volt. Míg mások földjüket művelték, ő ezt a munkát igencsak elhanyagolta, csak épp annyit dolgozott, amennyire szükség volt. Minden idejét túrással, ásással töltötte a közeli Krupac nevű falu környékén, a Nisdva folyócska medrében. Ez az apró település különben arról nevezetes, hogy nomád népek vonulási irányába esett, így megfordultak erre állítólag Attila seregei is. Mi több, Attila valahol a közelben betegedett meg, egy meleg vizű forrással gyógyítgatta magát, majd meg is halt és itt temették el. Több őskori település nyomára bukkantak a régészek, használati tárgyakat találtak, amelyek közül igen sok ma is megtalálható a piroti múzeumban. Nem egy értékes leletre Pulkó bukkant rá. A helyi nyelvkincs is bővelkedik olyan kifejezésekben, amelyek máshol a szerb nyelvben nem fordulnak elő. Petrovics Vojiszláv, nyugalmazott tanító meséli, hogy az ott ismeretes legenda szerint Attilát arany, majd ezüst, végül pedig kő koporsóba helyezték, a hún katonák pedig kivégeztek mindenkit, aki a temetési szertartáson részt vett. Fél évszázaddal ezelőtt élt még egy ember ebben a falucskában, aki állítólag látta is a szarkofág sarkát, ahogy meredezik a földből, úgyhogy a falusi asszonyok, akik a fehérneműt mosták a folyó partján, a síma kőlapon csavarták ki a vizet. Mivel az egész hegyvidék bővelkedik patakokban, a lakosság hosszú ideig évszázadokon át aranymosással is foglalkozott. A mostanában elhúnyt Pulkó is ezt tette, azzal, hogy magánszorgalomból ásatásokat is végzett a hún fejedelem „szarkofágja” után kutatva. Gyakran éjjel is dolgozott, de nem volt szerencséje. Feltételezik azonban, hogy aranyport talált, de legértékesebb lelete az volt, amit a tudományra hagyott. Néha munkásokat is fogadott, azokkal ásatott heteken át. Akik közelébe tudtak férkőzni, azt állítják, hogy valamilyen térképpel is rendelkezett, amely vagy pergamenből vagy bőrből készült és titokzatos jelekkel volt ellátva. Egy füzetben jegyzetelt, amelyben állítólag a következő mondat is szerepelt:-A kolostor közelében egy kazánra való aranyat vesztettem el az ügyetlen munkások miatt. Milutin Denkovics mindenét feláldozta, hogy megtalálja Attila sírját. Öregségére mindenki elhagyta, senkije, semmije sem maradt. És az aranykoporsót sem találta meg. Polyvás József Minden egyesület életében jelentős esemény az ünnepi közgyűlés, főleg ha egy évfordulóhoz kötődik. Ilyen évforduló a mostani 10 éves fennállásunk alkalmára meghirdetett összejövetel, amikor majd megálljt parancsolunk a rohanó időnek és kissé visszatekintünk a múltba. Egyesületi életben 10 esztendő nem nagy idő. A mi egyesületünk életében azonban ezek a kiérlelt évek történelem formáló erővel léptek elénk, s új időknek új dalaival köszöntöttek reánk. Bár egyesületünk nem vett részt a pártpolitikai küzdelmekben, mégis éreztük, hogy megnehezült az idők viharos járása felettünk, s több nehézséggel, de az akadályok részbeni legyőzésével tudtuk végezni megsokszorozódott feladatainkat. Éreztük, hogy nekünk is érdemes bekapcsolódni és tevékeny részt vállalni abban a városszépítő folyamatban - mely jellemzője a nyolcvanas éveknek - s főleg az utolsó időszakban megerősödve, városunk szellemi, gazdasági gyarapodásáért folyt és folyik. Szent kötelességünknek véljük és tartjuk, hogy ebben a munkában megigézett városszeretettel részt kéijünk és vállaljunk erőnk és lehetőségeink szerint. Az elmúlt 10 év alatt elért eredményeink közül említésre méltóak:- Kossuth téren lévő Kos- suth-szobor kerítésének felújítása. - A volt hadapród iskola Zrínyi Miklós mellszobrának újbóli feállítása, kivéve az avatási ünnepséget. - A Zrínyi laktanyában egyesületünk saját költségén állított fel Zrínyi szobrot a laktanya kiskatonáinak történelmi példaként. - Segítettük a repülők és ejtőernyősök ujme- csekaljai emlékművének felállítását. - 17 emléktáblát helyeztünk el. - 1986-ban a városi tanáccsal közösen adtuk ki Pécs orientáló grafika térképét a belvárosról. - Széchenyi téren visz- szaállítottuk a meteorológiai házikót. - Alapítványt létesítettünk a Zsolnay mauzóleum helyreállítására és sikerült ott állandó múzeumi nyitvatartást létrehozni. - Kezdeményezésünkre jött létre a Kálvária alapítvány, aminek eredményeként már közel áll a felújítás a teljes megvalósításához. - Alapítványt létesítettünk „Szép tiszta Pécsért” mozgalom létrehozása érdekében. - Pályázatot írtunk ki Pécs autóbusz váróinak tervezésére, amire 10 pályamunkát nyújtottak be. - Pályázatot írtunk ki „Szép tiszta Pécsért” jeligével, amikor az itt lakók észrevételeit és tanácsait kértük ki. - Egyedülálló megvalósításunk országos viszonylatban az utcanév tájékoztató táblák kitétele. - Egyedülálló megvalósításunk országos viszonylatban a pécsi köztemetőben nyugvó neves halottak névjegyzékének és térképének kiadása. - 80 olyan neves pécsi közéleti személy snjának gondozására tettünk javaslatot az önkormányzatnak, akiknek már nincsenek hozzátartozóik. - Összeállítottuk a köztemetőben nyugvó egyetemi tanárok névjegyzékét, a volt katonai vezetők sírhelyéről szóló kimutatást és az egyházi személyek sírhelyének a megjelölését.- Egyedülálló kezdeméhyezé- sünk a postai levélbélyegzés, amikor is a posta a keletbélyegzőn kívül emblémánkat is használta. - Nagy sikerrel rendeztük az általános- és a középiskolások körében „Pécs az én városom” vetélkedőt, amit 1986 és 1987-ben a helyi kábel-televizió is a döntő lefolyását közvetítette.- Rendeztünk az általános iskolásoknak irodalmi vetélkedőt prózából és versből, aminek eredményhirdetését a kábel-tv ugyancsak közvetítette. - Több éven át szép sikerrel rendeztük a gyermekrajz versenyeket. - Egy évig folytattunk a városházunkon toronymuzsikát. - 1989-ben Pécsett rendeztük meg a város és faluvédők országos értekezletét, melyen több külföldi szervezet és az Európa Nostra elnöksége is részt vett. - Pécs városát kitüntető Hild-díj emléktábláját egyesületünk leplezte le. - Helytörténeti előadásokat rendeztünk a városunk múltjának jobb megismerése érdekében. - Részt vettünk több városrendezési terv megbeszélésen és vitán kis- sebb-nagyobb eredménnyel, stb. A fentebbi sáfárkodásunkra a város lakossága felfigyelt, számos javaslatával munkánk menetét gyarapította, eredményeinket mind levelek, mind pedig sajtó, rádió és helyi tv útján értékelte. Ebben az önzetlen munkában összeforrottak mindazok, akik patinás, nagy történeti múltú városunk hagyományainak védését, minél szebbé válását saját ügyüknek tekintették, s ezen kettős cél érdekében erejüket és szabad idejüket nem kiméivé tárták fel elképzeléseiket, ajánlották fel munkaerejüket. A tervjavaslataink és az elképzeléseink sokkal bővebben születtek, mint az azok megvalósításához szükséges munkáskezek, mégis mindkét fajta segítséget hálásan köszönjük, mert nagymértékben elősegítették a városunk megszépítéséért, szebbé válásáért folytatott egyesületi munkát. A több, mint kétezer éves városunkban az utóbbi évtizedekben rohamléptekkel indult meg a fejlődés a város szépítése, és a múlt emlékeinek megvédése érdekében. Nem kívánunk most itt arra utalni, hogy Pécs nemcsak a műemlékek, hanem a múzeumok városa is lett, sőt új intézmények, új épületek létesültek, amelynek építési stílusára a mai építészek méltán lehetnek büszkék. Városunk előrehaladásán, szellemi és gazdasági fellendülésén munkálkodni azonban nemcsak egyesületünk feladata, hanem minden egyes állampolgáré is. Éppen ezért egyesületünknek egyik fő célkitűzése, meggyőzni minden egyes pécsi polgárt arról, hogy ezért a városért nemcsak terveket szőni, beszélni, hanem cselekedni is kell. Úgy érezzük, hogy eddig munkánk eredményes volt, de ahol nemes igyekezetünk célba nem talált, ahol a megvalósítás megtorpant a nehézségeken, ott azonban mégis kémünk kell tagjaink és a városszerető polgárság további áldozatos segítségét. Ha általánosságban kellene ezt a rövid 10 éves időszakot jellemezni, akkor azt mondhatjuk, hogy egyesületünk kilépett az egyoldalú városszemléletből, hogy helyt adjon a gyakorlatibb, a nagyközönség által is realizálható szemléletesebb tevékenységnek. Hálás köszönetünket kívánjuk kifejezni az Új Dunántúli Naplónak, a helyi rádiónak és tv-nek munkánk népszerűsítése terén nyújtott segítségért, valamint az önkormányzatnak több esetben megnyilvánuló támogatásáért. Az ünnepi közgyűlésünket 1993. szeptember 20-án, hétfőn 17 órakor tartjuk a Művészetek Háza második emeleti termében, amire a város polgárait az egyesület nevében tisztelettel meghívja. Dr. Marton István V«-Id K hS * i * j i A Széchenyi téri időjárás jelző Fotó: Szundi György
