Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-02 / 239. szám
1993. szeptember 2., csütörtök ü j Dunántúli napló 3 Nem javul a kereskedelmi morál Nem javult a kereskedelmi morál. A lecsökkent vásárlóerő sem ösztönözte a kereskedőket tisztességesebb magatartásra - mondotta szerdán Bárdi Miklós, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetője. Az év első felében az ellenőrzések nyomán a főfelügyelőség 4900 szabálysértési eljárást kezdeményezett, az élelmiszerkereskedelemben mintegy 2300-at, a vendéglátásban csaknem 70-et, a ruházati és az iparcikk szakmában 500-at, illetve 600-at. A tájékoztatón elhangzott: a tapasztalható gondok egyik alapvető oka, hogy a kereskedő-vállalkozó rétegnél hiányzik a kellő szakismeret, nem teremtődtek meg a kulturált kereskedelem feltételei. Új stúdió-vezérlő a Pécsi Körzeti Tv-ben A Magyar Televízió hierarchikus rendszerében óriási szükség van a körzeti televíziókra, s azok fejlesztésére, hisz munkájukkal mind tartalmi, mind művészeti szempontból jelentős mértékben járulnak hozzá az országos információáramlás biztosításához. Mindehhez egyre újabb és újabb erőforrásokat, s egyre korszerűbb műszaki feltételeket kell teremteni - mondta dr. Nahlik Gábor, a Magyar Televízió elnöki jogkört gyakorló alelnöke a baranyai megyeszékhelyen, ahol tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között az MTV vezetősége jelenlétében átadták a Pécsi Körzeti Televízió új stúdió-vezérlő berendezését. A régi közvetítő kocsi helyébe rendezői, kép- és hangvezérlő egységből álló, világszínvonalú technikai eszközök kerültek, melyek nagymértékben megkönnyítik a műsorok műszaki megvalósítását. Mindez a stúdió életében többlépcsős minőségi ugrást jelent, melynek eredményeként jóval rugalmasabbá válik a televíziós munka, s az új berendezéssel készült adások magasabb szinten elégítik ki a nézői igényeket. Ebből az alkalomból dr. Nahlik Gábor alelnök, Peták István, az MTV Körzeti és Kisebbségi Műsorainak igazgatója, és Békés Sándor főszerkesztő, a Pécsi Körzeti Televízió vezetője Műszaki Nívódíjat adományozott a fejlesztés megvalósításában résztvevőknek. Artner K. A régi közvetítőkocsi helyébe lép az új stúdió-vezérlő Fotó: Löffler Gábor Kis József: „Rettenetesen meg kell tanulni a szakmát...” Autók között - negyedszázada Fotó: Szundi György Csökkenő népesség Alfárium nyelvstúdió - elsőként Baranyában A teremben kék színűek a falak, a padok, a függönyök. A siklósi 510-es számú Szakmunkásképző Intézetnek e leghangulatosabb tanterme szeptembertől nyelvi laborként funkcionál. Mint azt Pozsonyi István igazgató meséli, a budapesti Alfárium Szuggesztopéd Nyelvstúdiónak náluk lesz a tizenkettedik egysége, Baranya megyében az első. Az Alfárium előírásai közé tartozik a kék terem, ahogy az oktatóknak is szigorúan szabályozott tanmenetet adnak. A siklósi stúdiót tizenhat fő számára rendezték be. Minden tanuló kap fülhallhatót és könyvből és kazettákból álló egység- csomagot. A módszer lényege a rengeteg beszéd, szituációs játék. Azért is vásárolta meg a szakmunkásképző intézetnek a hozzá kapcsolódó alapítvány a nyelvstúdiót, mert az első osztálytól kötelező német nyelv há- rom éves tanulása után középszintű tudással fognak rendelkezni a diákok. Az iskola szeptembertől tanfolyamokat is indít, arra törekedve, hogy egy év alatt leadják a középszintű tudáshoz szükséges anyagot. Egyelőre csak német nyelvű egységcsomagjaik vannak, de tavasztól tervezik az angol bevezetését is. A tanár negyedévente felméri a hallgatók tudását, ami remélik, az ígért hatékonyságra utal majd. Az mindenesetre jó jel, hogy év végéig hatvanra nő az Alfárium laborok száma. A szakmunkások munkalehetőségei pedig a nyelvtudással meghatványozódhatnak. Sz. A. Kis József a műhelyben Negyedszázada már, hogy Kis József autószerelő műhelyét megnyitotta; azaz kiváltotta az ipart. Akkor maszek volt, ma vállalkozó. Akkoriban ez merőben szokatlan volt, nem is adták egykönnyen a vállalkozói engedélyt. Ma is mosolyog, ha rá gondol: fél napot ült a városházán az ipari osztály vezetőjénél, kérdések kereszttüzében. Huszonöt éve az állami szervizeké volt a jövő: magán-autószerelőt nagyítóval kellett keresni. Igaz, akadt néhány legendás név, mint Baritz, mint Földes, akik a múltból itt ragadtak, - s ez önmagában is csoda volt -, de olyan, aki fiatalon erre adta volna a fejét, alig. Ehhez az kellett, hogy valaki nagyon szeresse és értse a szakmát, aki föl merje vállalni tudását és erejét mérlegre téve: ebből fogok megélni, egzisztenciát teremteni. Persze az előélet sem ártott, a megszállottság mellett évekig a környékben elismerten és mégis csöndben fusizni, fekete munkát végezni. (Amiért akkor nem igen szólt senki, főleg itt, Meszesen, az ellátatlan területen.) Kis Jóskát ki ne ismerte volna: e bányászvidéken amúgy is ismert mindenki mindenkit. A srác sportolt is, ifiválogatott focista volt, s e mellett a munka elől sem menekült el. Sőt. Az esztergályos szakma mellé még egy szakmát vállalt föl, s mestervizsgát tett. Szükség volt Jóskára otthon is: majdnem- hogy családfönntartó volt a nyugdíjas édesapa mellett. (Ötvenhatban emiatt nem fordult meg a fejében, hogy elmenne világot látni.) A műhelyben a műhelyről beszélgetünk, itt, Pécsett, a Komlói úton. Milliókat érő tapasztalat és gépek, berendezések, értékben ki sem fejezhető barátok és munkatársak körében. Ma is jóleső érzéssel gondol arra, hogy hányán és hányán segítették önzetlenül, fizetség nélkül az építkezésnél, a műhely tető alá hozásakor, majd még tovább. Kalákában. Az avatáskor több mint 50 ingyenmunkásra kellett asztalt teríteni. S hogy az évek távlatából sokféleképpen lehet a múltat értékelni, Kis József az emberi kapcsolatok alapján értékeli és azt mondja: nagyszerű volt. A Lada szerviz a Komlói úton a régió legjobb szervizei között szá- montartott. Ki ne ismerné őket? Vagy tizenöt éve szakosodtak: ezt diktálta a józan ész. Lehetetlen ugyanis az egyre szaporodó autótípusok és motorfajták között tisztességgel kiigazodni, mindegyiket egyformán megismerni - és érteni is hozzá, s mindenféléhez célszerszámokat, szerszámokat bespájzolni, minden autótípus javítására tisztességesen fölkészülni. Kis József egy by-pass szívműtét után - ugye minden motort meg lehet javítani? - a jövőről beszél. Hogy milyen gépeket és berendezéseket kell még beszerezni a Ladák környezetvédelmi szempontok miatti fölkészítésére, mi minden vár rá még a jövőben. Ő és a műhely egyek: ez az a felépített birodalom, amire bizonyára nagyon büszke. Ahol a munka szépségéről beszél, ahol azt mondja: „Akkor kezd mániákussá válni az ember, amikor egy motor szerelése közben ráé- rez, hogy ez egy csoda, hogy ehhez én értek, s meg tudom csinálni. És ugye, rettenetesen meg kell tanulni a szakmát. Mert aki mestere a szakmájának, annak nem igen akad konkurenciája ...” K. F. A Központi Statisztikai Hivatal előrejelzése szerint 1993-tól 2000-ig 142 ezerrel, 2010-ig 403 ezerrel, 2020-ig 827 ezerrel csökkenhet Magyarország népessége. 2020-ban várhatóan 9,5 millióan leszünk. Az előrejelzés szerint a halálozások tartósan évi 150 ezer fölött lesznek, a születések száma pedig tendenciájában továbbra is jelentősen csökken. Az elmúlt évben 1991-hez Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Közoktatási, Közművelődési és Sportirodája pályázatot hirdet a Martyn Ferenc Alapítvány ösztöndíjainak elnyerésére. A pályázaton részt vehet aki művészeti tevékenységüket Pécsett vagy Baranyában folytatja. Pályázhatnak képzőművészek, iparművészek, művészrestaurátorok, fotóművészek, művészet- történészek, zenetörténészek, zeneművészek, színház- és táncművészek, építőművészek és az irodalom művelői egyénileg és csoportosan. Pályázni előadóművészi tervvel, illetve megvalósítandó művel lehet. A beérkezett pályázatok alapján az alapítvány-bizottság dönt a kiadandó ösztöndíjak számáról és összegéről. Összesen 200 ezer forintot osztanak ki. A pályázathoz szükséges nyomtatványok a Városházán, a III. em. 103. sz. szobájában vehetők át. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. október 31. Az ösztöndíjak kiadásának időpontja: 1994. április 10. képest ötezerrel kevesebb gyermek született, s ez a születésszám a legalacsonyabb a XX. században. A férfiak - különösen a 45-60 évesek - halandósága ismét nagymértékben emelkedett, a férfiak születéskor várható átlagos élettartama nem éri el a 65 évet. A nők és férfiak életkilátásai közötti különbség tovább nő, a 65 éves kort a nők 78, a férfiak mindössze 54 százaléka éri meg. Javaslatkérés a Martyn Ferenc Alapítvány díjára Az alapítvány-bizottság a fentiekben ismertetett művészeti tevékenységek körében az ösztöndíjakon kívül odaítéli a Martyn Ferenc Alapítvány díját is. Kiadható egy díj összege, 150 ezer forint. Az Alapítványt kezelő iroda a díj elnyerésére nem hirdet pályázatot, de felkéri a művészeti és közművelődési intézmények, szövetségek, társaságok vezetőit, valamint a művészpártoló polgárokat, hogy javaslataikkal támogassák az alapítvány-bizott$ág munkáját a díj megfelelő odaítélésében. A javaslatot írásban, érdemi indoklással 1993. október 31-ig kell benyújtani". A díj átadásának ideje: 1994. április 10. Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Közoktatási, Közművelődési és Sportirodája, a Martyn Ferenc Alapítvány kezelője Pályázati felhívás a Martyn Ferenc Alapítvány ösztöndíjaira Autóval a magyar közutakon Senki sem jelez már vissza nyitott tenyérrel Szomorú mérleggel zárult a szentistváni hétvége az utakon: 28 halott és 300 sebesült. Vagyis kettővel több halott, mint a korábbi hétvégén; míg azt megelőzően „csak” hatan lelték halálukat a közutakon. A statisztika szerint emelkedett viszont a halált okozó frontális ütközés (3-ról 6-ra), és nem csökkent (9 maradt) a sebesség helytelen megválasztása miatti halálos baleset. Az okok között tehát változatlanul kimagaslóan vezet a gyorshajtás. Szemmel láthatóan is. Elég egy hosszabb útra a volán mögé ülnünk ahhoz, hogy sűrűn elakadjon a lélegzetünk a felelőtlenül vakmerő előzések láttán. E jelenség egyetlen tőről fakad - a szubjektív sebességimádaton túl -: nem figyelünk egymásra; eluralkodott a közlekedésben is az „ÉN” kizárólagos szempontja. Innen eredhet - hogy csak egy szabályt említsek -, a piros lámpa semmibevétele is. A piros az egyértelmű tiltás fénye (kellene legyen) a közlekedésben. Negligálása mégis - főleg a közúti sorompónál - a legnagyobb tragédiák okozója, rendszeresen. Olykor szinte hetente, „menetrendszerűen”... Ugyanez városban sem ritka. Sőt... Csak itt a szabálytalankodó valamelyest előnyhöz jut, hiszen a keresztirányú forgalom állóhelyzetből indul. E szabály áthágása régóta foglalkoztat. Mi okozhatja vajon a tudatos megszegés kényszerét? A jelenség okainak földerítéséhez a Baranya Megyei Balesetmegelőzési Bizottság két vezetőjének, Dránovits Pál rendőr alezredesnek és Gál Jenő rendőr századosnak a segítségét kértem: vetnénk egybe saját megfigyeléseimet az ő sok éves tapasztalataikkal. A piros lámpa a városban viszonylag kevesebb gondot okoz a közlekedésieknek, mint a közutakon. Általában a „még itt átcsúszhatok!” belső meggyőződése vezeti mindazokat, akik szerint a sárga fény - „szabad” jelzés ... Nyugati városokban sokkal komolyabban veszik ezt a vétséget. Gyakoribb az ellenőrzése, és többnyire a már mozgásban levő keresztirányú forgalom is ott nagyobb óvatosságra int. Sőt, már a villogó zöld fénynél is lassítanak ... Amit szívesen ajánlhatunk hazai jogszabályalkotók figyelmébe is: váltás előtt a zöld fény ne csak a gyalogos részére villogjon! Jó lenne bevezetni az úttest sávjai fölött is. Közutainkon a vasúti átjáró piros jelzésének tömegkatasztrófákkal járó semmibevétele, úgy gondolom, elsősorban a pszichológusok vizsgálati körébe tartozhatna. Ha lenne kit vizsgálni. . . Kismillió féle oka lehet a jelenségnek. Közülük talán a legveszélyesebb, ha a gépkocsivezető gondolatai elkalandoznak. Oka erre bárkinek lehetne éppen ... Az objektív lét mindennapi gondjait - elképesztő benzinárak, adók, a társadalom bajai, a megélhetés, iskoláztatás, családi problémák stb. - tetézheti még valamilyen más „friss” trauma, ami még reggel, otthon vagy út közben érte a gépjármű vezetőjét. Különösképp, ha rosszul és keveset aludt és szellemileg is fáradt. Vagy talán egy nyugati típusú autócsoda épp az imént - rosszul becsülve meg a távolságot -, vakmerő, életveszélyes előzésbe fogott, s épp hogy pár centire bevág elénk vagy egy, mondjuk, iskolásgyerekeket szállító autóbusz elé, így kerülve el a frontális ütközést. (Hány és hány hasonló forgalmi helyzetet élünk át, akárcsak egyetlen útszakaszon!) A vezető még ennek a hatását érzi - s esetleg az előbbi halmozott pszichikai tényezők nyomása alatt is - elköveti a leg- szőmyűbb vétséget... Anélkül, hogy tudatosan észlelné, ráhajt a vasúti pályára. Gondolatai elkalandoztak, nem érzékeli a villogó piros fényt... Elköveti a jóvátehetetlent. Mindez csupán valószínűség, így is történhettek hasonló - és sajnos egyre gyarapodó - tragédiák. Tenni kellene valamit ellene - ámde itt senki nem lehet eléggé „okos” ... Három követelmény mindenesetre kézenfekvőnek tűnik. A jó, de legalábbis elfogadható műszaki állapot; a megfelelő kipihentség s - különböző háttérzajok, rádió, zene stb. mellett is - egy készség. Az egyedül a vezetésre koncentrálás készsége a volán mögött. Nyilván másokban is fölmerül: mit tehetnénk, hogy javuljon a szabályok betartása és a közlekedési morál az utakon? Fokozottabb ellenőrzést, európaibb közlekedési viszonyokat az utakon, mint a nyugati országokban? Hol vagyunk még ettől! ... Tolerancia, udvariasság egymás iránt? Ne áltassuk magunkat! A lényeget illetően sajnos ez már a múlttá. (Ami voltaképp soha nem tűnt ideálisnak, mégis valamelyest, valami azért volt...) Egyetlen példa. Hosszú évekkel ezelőtt elkezdtem figyelni, hányán köszönik meg, ha jobbra indexelve, lehúzódva segítek előzni valakit. Tíz éve még a vezetők valamivel több, mint fele hajlott erre a néhány másodperces emberi kapcsolatra. 1990 tájt már csak alig egy-kettő. Ma már senki nem jelez visz- sza nyitott tenyérrel, ha befejezte az előzést. Kimutatva és jellemezve ezzel is a teljes közönyt egymás iránt. Körülbelül itt tartunk ma. Wallinger Endre
