Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-11 / 249. szám (248. szám)

1993. szeptember 11., szombat aj Dunántúli napiö 7 Pedagógus hangulatkép tanévkezdetkor A heves érzelmi megnyil­vánulásoktól sem mentes tan­évnyitó után sem csitulnak az óvónők, tanítók, tanárok szakoktatók kedélyei. Szöllősi Istvánnát, a Pedagógus Szak- szervezet főtitkárát kérdeztük a pedagógusok hangulatáról s arról, milyen kérdések foglal­koztatják a PSZ-t ezekben a napokban?- Változatlanul a közal­kalmazotti törvény, pontosab­ban a bértáblázat bevezetése. Nem értem a kormányzat és helyi képviselőtestületek egymásra mutogatását: ki és főleg miből fizesse ki az ösz- szességben 72 milliárd forint­nak megfelelő béremelést? Ez a törvény több, mint egy esz­tendővel ezelőtt lépett ha­tályba, véleményünk szerint kicsit későn kapcsoltak az érintettek. Mi semmi mást nem teszünk ebben a kérdés­ben, mint ragaszkodunk a tör­vény betűjéhez és nagy érdek­lődéssel várjuk a szavak és az indulatok helyett végre a cse­lekvést. Alaposan tanulmá­nyoz zuk a jövő évre vonat­kozó legizgalmasabb olvas­mányt, a háromkötetes, több­száz oldalas központi költ­ségvetés-tervezetet. Ami első pillantásra szembetűnő: az is­kolák dologi kiadásait az idei­vel azonos szintre állították be. Kérdezem én, mi lesz a várhatóan 20 százalék körüli inflációval? A kétkulcsos áfá­val? Kíváncsiak vagyunk, mi­ből fogják kifizetni a villany- a víz- és a fűtési költségeket?- A pedagógusok egy részét már nem a bértáblázat beve­zetése, sokkal inkább a mun­kanélküli-segély összeg ér­dekli.- A legfrissebb informá­ciók szerint a regisztrált állás- nélküli kollegák száma eléri az ötezret. Tudom, erre az a válasz, hogy ugyanakkor az önkormányzatok egyre-másra hirdetnek pedagógus álláso­kat. Ám egy biológia szakos tanár nem taníthat francia nyelvet. A szervezett átkép­zést hiányoljuk, még tavaly letettük az Oktatási Érdek­egyeztető Fórum asztalára az ezzel kapcsolatos elképzelése­inket. A választ részben meg is kaptuk a közoktatási tör­vényben: valóban csökkent a pedagógusok kötelező óra­száma, csak éppen nem annál a rétegnél, amelyiket legin­kább sújtja a munkanélküli­ség. A felső tagozatosok óra­száma csökkent, az óvónőké és a tanítóké maradt a régi. Ezernél több óvónő van már munka nélkül, ugyanis a szo­cialista nagyipar felbomlásá­val megszűntek az üzemi óvodák és az önkormányzatok is egymásután után záiják be - elsősorban pénzhiányra hi­vatkozva - a gyermekintéz­ményeket. Javasoltuk, hogy az óvónőket képezzék át saját szakmájukon belül logopé­dusnak, ' gyermekpszicholó­gusnak. Ők foglalkoznának a sajnos mind több sérült, hát­rányos helyzetű gyerekkel. A Világbanktól kapott „Emberi erőforrás fejlesztése” című program dollárjaiból, forintja­iból talán erre is jutna.- A tanárok, szakoktatók átképzése hol tart?-A volt napközis tanárok, mivel ezekből a gyerekintéz­ményekből is egyre kevesebb van, döntő többségükben munkanélküliek. Ugyanakkor a közoktatási törvényből még nem derül ki, hogy mit fognak tanítani a 9. és a 10. osztály­ban. Egészen pontosan: az átmeneti rendelkezések között az olvasható, hogy a még ké­szülő Nemzeti Alaptanterv hatályba lépéséig a nyolcadi­kat végzett gyerekek a speciá­lis szakiskolák anyagát tanul­ják, vagyis az úgynevezett ki­segítő iskolákét. Azt sem tudja senki, hogy mi lesz a szakoktatók sorsa. Ez a kérdés viszont már nem az oktatási tárca hatáskörébe tartozik, sokkal inkább foglalkoztatás­politikai feladat és ez már a kormány illetékessége.- Milyen a hangulat az egyházi tulajdonú iskolák­ban?- Még mindig nem kaptunk választ az Alkotmánybíróság­hoz beadott kérdésünkre: csak az önkormányzati iskolában közalkalmazott-e a pedagó­gus? Ugyanis ha az adott isko­lát visszakapta az egyház, ak­kor a pedagógusokra már nem vonatkozik a bértáblázat köte­lező bevezetése, sőt hiába taní­tanak tovább ugyanott, nem közalkalmazotti jogállásúak. Nagyon reméljük, hogy ebben a kérdésben partnerekre talá­lunk az egyházakban. Egyálta­lán nem lenne kívánatos, ha ebből a szigorúan munkajogi kérdésből ideológiai színezetű kérdést kreálnának. Szabó Margit Kedvező az idei turisztikai mérleg Baranyaiak látogatása Rems-Murr-ban A testvérmegye közös programot ajánlott műemlék- és környezetvédelemre A küldöttség az oppenweileri polgármesteri hivatal előtt Fantasztikusan jól alakulnak a turizmus ez évi adatai. Bár a szakmának minden alapja meg­volt arra, hogy egy rossz nyárra készüljön fel - hiszen világ­szerte recesszió tapasztalható, határaink közelében pedig há­ború dúl - szerencsére a dolgok másképpen alakultak. Január és július között az elmúlt évhez képest 24 százalékkal több láto­gató érkezett ugyanis hazánkba - közölte Téglássy Tamás, az Országos Idegenforgalmi Hiva­tal elnöke. A szakember megjegyezte: a nagymérvű emelkedés nem je­lent egyet a turizmus növekedé­sével, hiszen a számok a török tranzitutasokat, a menekülteket és más nem idegenforgalmi cél­lal érkezőket is kimutatják. A valódi turisták aránya csak a Központi Statisztikai Hivatal most készülő jelentéséből tud­ható meg. Téglássy Tamás hoz­zátette: a jelzések szerint a tra­dicionális küldő országokból a korábbiaknál többen keresték fel hazánkat, tehát ebből arra lehet következtemi, hogy az idegenforgalom nem zár rossz első félévet. A legfrissebb in­formációk alapján az is el­mondható, hogy az augusztusi forgalom is kedvezően alakult, sőt szeptember elsejével sem „ürült ki” az ország, még min­dig nagy számú turista tartóz­kodik Magyarországon. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal szempontjából az el­múlt hónapok legjelentősebb eredménye az idegenforgalmi koncepció véglegesítése és a kormány által történt elfogadása volt. Ugyancsak igen fontos lépés, hogy újjáalakult az Országos Idegenforgalmi Tanács, amely döntött az Idegenforgalmi Alap 1993. évi keretösszegének fel- használásáról. Befejező szaka­szába érkezett az utazásszerve­zői és az idegenvezetői rendelet egyeztetése. Remélhetőleg az igen közeli jövőben mindkettő megvalósítási szakaszába lép­het. A hazai vendégforgalom társadalmi megítélésében az is mérföldkő lehet, hogy az Or­szággyűlés nagy többséggel el­fogadta egy idegenforgalmi ide­iglenes bizottság létrehozását. Baranya Megye Közgyűlé­sének 22 fős küldöttsége dr. Szűcs József elnök vezetésével szeptember 1-5-ig munkalá­togatáson járt a Baden-Wür- temberg-i tartomány Rems-Murr-i járásában, Ba­ranya testvérmegyéjében. A küldöttség tagjai a Baranya Megyei Múzeumok igazga­tója, polgármesterek, vala­mint a Megyei Közgyűlés hi­vatalának építészeti és kom­munális fejlesztésekkel fog­lalkozó szakemberei voltak. Sokan kívülállóként, amikor olvassák a híreket, az ilyen test­vérvárosi, testvérmegyei látoga­tásokról, hajlamosak azt gon­dolni, hogy ezek egyfajta üdülő, szórakozó utazgatások. E sorok írója, mint a küldöttség egyik meghívott tagja tanúsíthatja, kemény munkalátogatás volt ez a javából. Kezdődött azzal, hogy a jobb időkihasználás ér­dekében 31-én este 9 órakor in­dult a baranyaiakkal az autó­busz, egész éjszakai utazás után másnap este 7 óra körül érkez­tünk a 47 896 lakosú járási székhelyre Waiblingenbe. Vendéglátóink német precizi­tással annyira komolyan vették a látogatás munka mivoltát, hogy jóformán csak lepakolni volt időnk a szállodai szobá­inkba, máris vittek minket az első programra, a járási kór­házba, ahol tájékoztattak ben­nünket a kórház működéséről, a tartomány egészségügyi szer­vezetéről, majd itt vendégelték meg vacsorával az addigra már hullafáradt magyarokat (a láto­gatásra végig jellemző volt, hogy reggeltől estig, szigorú időbeosztással peregtek az ese­mények). A Rems-Murr-i járásnak 3 kórháza van, összesen 1084 ágyas kapacitással. A három kórháznak 172 millió DM az éves költségvetése, ebből 15-20 ezer beteget látnak el. Egy beteg egy napi ellátása átlagosan 450-460 márkába kerül. A kór­ház költségvetésében a beruhá­zási, fejlesztési pénzeket a tar­tomány biztosítja, a működte­tési költséget pedig a betegek által befizetett biztosítási díjak­ból fedezik. Egy falu stranddal, tornacsarnokkal Nem sok pihenést engedé­lyeztek a németországi prog­ramjaink szervezői, másnap 8 óra után már indultunk egy Bolyhoz hasonló nagyságú köz­ségbe, Oppenweilerbe. A pol­gármester először a festői kör­nyezetben fekvő, 1782-ben épült kastélyban lévő hivatalá­ban fogadott bennünket. Itt el­mondta, hogy a csaknem 4000 lakosú község a háború előtt fő­ként mezőgazdasággal foglal­kozott, a háború után azonban egyre több ipari vállalkozást in­dítottak az itt lakók. A polgármester megjegyezte, ezeket a vállalkozásokat támo­gatták az idetelepedésben, hi­szen minél több az adófizető munkás egy községben, az an­nál gazdagabb. Ezután megnéz­tük a falu vízellátását biztosító korszerű vízmüvet, a két 500 köbméteres víztározót. Az egyik víztározót helyi forrásku- takból táplálják, a másik a tar­tományi távellátási rendszerbe kapcsolódik. A lakosság 2,10 márkát fizet egy köbméter ví­zért, de a jövőben drágulás vár­ható, a költségek emelkedése miatt. A víztározó után a község korszerű szennyvíztisztító tele­pén tettünk látogatást. Minden automatikus, ragyogóan tiszta és szagtalan. A baranyai pol­gármesterek közül többen, akik most állnak vízmű-szenny- vízmű kiépítés előtt, sok szak­mai tanácsot szerezhettek ebből a beszélgetésből. (Pont az ér­deklődésre való tekintettel a következő napon Fellbach város vízrendszerét, ellátását is bemu­tatták nekünk.) Ezután a falu két büszkesé­gét, a strandot és a kulturális- és sportrendezvények centrumát csodálhattuk meg. A „csodál­hattuk” szó nem túlzás, ugyanis a strand nagyméretű, kristály- tiszta vizű a medencéje, s körü­lötte az ápolt, tiszta park méltán elismerést (és talán egy kis irigységet) váltott ki a küldött­ségben lévő polgármesterekben. A másik, amire joggal büszkék a helybeliek, a rendezvénycent­rum, ami funkcióját nézve tu­lajdonképpen faluház. Minden­féle társas összejövetelre alkal­mas helyiségek mellett egy ha­talmas sportcsarnok is található benne. A polgármester el­mondta, építésére pályázatot ír­tak ki, amire külföldi tervezők is neveztek. Az első díjat egy svájci tervező nyerte, de ők mégis egy helybélinek adták a megbízatást. A Rems-Murr-i járás A Rems-Murr-i járás Stutt­gart körzetében van, a volt szö­vetségi köztársaság leginkább mezőgazdasági jellegű vidékén. A járást - bár történelme ősrégi - a mai formájában 1973-ban alakították ki. Nevét a Rems és Murr folyóktól kapta. Területe 859 négyzetkilométer, ebből 332 erdő. Lakóinak száma 376 770. A termékeny Rems völ­gyét híres szőlőtermő vidékként tartják számon. A szőlőtermesz­tésről már 1086-ból származó okmányok is említést tesznek. A mai bortermelő utódok, s a környéken lakók egyaránt kel­lően büszkék is boraikra, min­den évben megrendezik a bor ünnepét. A bor ünnepe A baranyai küldöttséget is lá­togatásunk második napján este, amolyan lazításként, elvit­ték egy ilyen borünnepélyre Weinstadt-Endersbach-ba. Ha­talmas fészerszerű épületet de­koráltak ki rengeteg virággal, s szőlőfürtökből készített óriási fürttel A helyi dalárda énekére s egy helybéli fiatalokból álló fú­vószenekar hangjaira mulatott a falu népe. Számunkra csak az volt a furcsa, hogy a „legtalpa- lávalóbb” zenére sem táncolt senki. Milyenek a remsi borok? Könnyűek, de a magyar ízlés­nek talán kicsit túl szárazak. Természetesen a sűrű prog­ramok mindegyikéről lehetetlen írni, így a továbbiakban csak a legérdekesebb, vagy legfonato- sabbakat ragadnám ki. Megha­tározó élmény volt számunkra a Schondorfban tett látogatás. Városnézés ázva, fázva Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, így aztán szakadó esőben, nedves ruhák­ban és átázott cipőkben néztük meg Európa egyik legcsodála­tosabb, még szakadó esőben is ékszerdoboznak tűnő kisváro­sát. Talán sehol nem maradt meg ennyire egységesen a favá­zas, jellegzetes német építészeti stílus, mint itt. S a város vezetői mindent meg is tettek azért, hogy az eredeti állapotokat helyreállítsák, még úgy is, hogy jelentős támogatást adtak azok­nak a magánvállalkozóknak, akik hajlandók voltak ezeket a házakat felújítani. Itt is, az egész műemléki belvárosból ki­tiltották az autóforgalmat, igaz a városmag körül több föld alatti parkolót építettek. Az út jelentős eseménye az volt, amikor dr. Szűcs József Waiblingen járási hivatalában megnyitotta és „A magyaror­szági németek élete és kultúrája Magyarországon" című kiállí­tást, amelyet Horst Lessing tar­tományi tanácsos is méltatott. A remsi járásba sokan érkeztek a háború után Baranyából, főként Villány környékéről kitelepített németek. A küldöttségnek nagy élmény volt még a Stuttgarti Kertészeti Világkiállítás meg­tekintése, ahol épp a magyar hét rendezvényei folytak. A magyar kiállítók - villányiak! - a világ- kiállítás ezüstérmét kapták a hí­res villányi pincesor pontos má­sának felépítéséért. A testvérmegyében tett mun­kalátogatás legfontosabb ered­ménye, hogy Horst Lessing já­rási tanácsos a Baranya megyei kapcsolatok kibővítése érdeké­ben több közös programot aján­lott fel, meglehetősen konkrétan körvonalazva az elképzeléseket. Az egyik: létrejött az orvos­csere. Felajánlotta, hogy közö­sen dolgozzanak ki két nagyon fontos programot, a műemlék- védelem és a környezetvéde­lem, hulladékfeldolgozás témá­jában. Finanszíroznák egy né­metül tudó környezetvédelmi szakember tanulmányútját. A műemlékvédelem terén is szak­embercseréről lehetne szó. Fon­tosnak tartja, a fiatalok cseréjét, s ezzel kapcsolatban is, már a következő évre konkrét ajánla­tott tett a baranyai küldöttség­nek. A közgyűlés „követei” te­hát nemcsak tapasztalatokkal, de közvetlen hasznot hozó aján­latokkal térhettek haza a német- országi útjukról. Sarok Zsuzsa Dr. Szűcs József megyei elnök és Horst Lessing tanácsos meg­nyitják Szél Ágnes fotókiállítását. Schondorf főtere szakadó esőben is hangulatos

Next

/
Oldalképek
Tartalom