Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-13 / 220. szám
1993. augusztus 13., péntek új Dunántúli nopiO 3 Leszereltünk! „Kiszolgált bakák” ünneplésétől visszhangzott tegnap Pécs Örömujjongás Pécs belvárosában Fotó: Löffler- Gyertek haza! Gyertek haza! - üvöltötték kezüket rázva tegnap a pécsi Zrínyi Miklós Laktanyában a leszere- lők, amikor az ablakból nézelődő társaik előtt vonultak el. Néhány pillanattal később feltárult a hatalmas kétszárnyú kapu, és kitódult rajta az első civil csapat, akik azonnal megszállták a 6-os utat. Tülkölő autók, ordítás, örömujjongás, vad táncolás közepette vonult az első csoport a Schell benzinkút felé, hogy pillanatok alatt „kifosz- szák” a hűtött sörkészletet. Tegnap reggel 8 órakor sorakoztak fel utoljára a leszerelők az alakulótéren, hogy búcsút vegyenek parancsnokaiktól, illetve meghallgassák a lesze- relő-parancsot. Páka Ferenc ezredes, dandárparancsnok az elmúlt év összegzésekor úgy fogalmazott, hogy „soha jobb katonáink ne legyenek, mint önök voltak az elmúlt időszakban”.-Örülök, hogy együtt szolgálhattuk le ezt az 1 évet. Büszke voltam a tartalékos hadgyakorlat eredményére májusban, azonban amit júliusban a 2. és 3. tüzérosztály az éleslövészeten produkált, illetve őket is túlszárnyalva az 1. osztály, az csak kiválóra értékelhető, és felülmúlja a világ bármely hadseregének eredményét. Ezt elismerték a gyakorlatot megtekintő külföldi tisztek is. Önök jól kiképzett katonák, azonban azt kívánom, hogy a jövőben ne legyen szükség élesben az ismereteik felelevenítésére. Az ünnepség után osztályonként engedték ki a leszerelőket a laktanyából, akik vad kiabálásban törtek ki.- Megértük ezt a napot is ! Nem az a furcsa, ha az ember hazamehet - pécsi lévén gyakran voltam a családnál - hanem az a szokatlan, hogy nem kell megadott időre visszaérni a laktanyába. Arra a kérdésre már sokkal nehezebben tudtak válaszolni a leszerelők, hogy mit kaptak a honvédségtől az elmúlt egy évben.- Nem vártunk sokat a bevonulástól, nem is ért bennünket meglepetés a katonaság alatt, mert nem igen kaptunk ennél többet - mondja Hajtol Zoltán, aki Szekszárdról vonult be. Azért jelentkeztem a felderítő zászlóaljhoz, mert úgy gondoltam ide érdemes jönni, itt kemény kiképzést kapunk, mindig történik valami, többet foglalkoztatnak bennünket. Egy kicsit csalódtam, mert az alapkiképzésen és a 6 hetes gyakorlaton kívül nem kaptunk sok feladatot. Ezekben a hetekben viszont egész nap volt tennivalónk bőven, ez tetszett. Zsigovics Gábor hiányolta az elismerést, természetesen nem a sajátját, hanem a szakaszét, ahol dolgozott. Szerinte nem a hanyag munkájuk miatt nem kaptak, hanem mindössze azért, mert valahogy természetes, hogy azt a munkát jól elvégezték, mintha nem is lehetne másképp csinálni. A bevonuláskor egy kereskedőnél dolgozott, közösen megegyeztek, hogy eljön onnan. Leszerelés után máshol keres állást, de bizakodóan tekint a jövőbe, mert szerinte kereskedőkre mindig szükség lesz. Többen egyetértenek abban, hogy a 20 perces reggeli tornának nincs értelme, viszont helyette szívesebben vettek volna részt egy délelőtti, akár 2 órás testnevelési foglalkozáson. Problémát okoz a szabadidő eltöltése, mert a sportpálya a laktanyán kívül van, ezért körülményes a kijutás. Az alakuló téren pedig csak futni lehet körbe-körbe.- Bevonulás előtt két hónapot dolgoztam, még próbaidőn voltam a cégnél, amikor megkaptam a behívót - mondja Gerléi György, aki Budapestre megy haza. Rendesek voltak hozzám, mert nem bontották fel a próbaidős szerződést, sőt visszavárnak, számítanak rám. Lecsek Zoltán és Kasza Norbert úgy döntött, hogy nem válik meg a honvédségtől, mert a továbbszolgálatra vonatkozó kérelmüket, amit a parancsnok elfogadott.-Nagyon megtetszett az itteni technika, a lánctalpas szállító harcjármű és egyebek - mondja Zoltán. -Közvetlenül az iskola elvégzése után hívtak be katonának, így most a leszereléskor sem lett volna munkahelyem, többek között ezért döntöttem úgy, hogy itt maradok. Nincs pontos adata a személyi ügyekkel foglalkozó irodának az állomány munkanélküliségi helyzetéről, becslésük szerint a leszerelők közel felének nincs munkahelye. A Baranya Felderítő Zászlóalj állományából 16 főt léptettek elő tisztessé, és 10-en részesültek jutalomban, elismerésben. A Zrínyi Miklós Tüzérdandárból összesen 59-en léptek elő tisztessé, illetve egy őrmesteri előléptetés is volt, 9-en kaptak elismerést, jutalmat. Hajdú Zs. Naponta háromszor szól a gyümölcsényi harang Gyökerei éltetik a fogyatkozó baranyai falut Csillagnézőben A többszöri beharangozásnak köszönhetően bizonyára sokan voltak kíváncsiak a tegnapi csillaghullásra. A városokban inkább csak az utcai lámpák fényében gyönyörködhetett a csillag-leső, ám ha sikerült fénymentes helyet találnia, valóban akadt számára érdekes látnivaló. Különösen élménydús volt a tegnapi meteor-hullás ha nagy baráti társasággal, tábortűz mellett, szalonnasütéssel egybekötve volt alkalma élvezni valakinek. Az Új Dunán-" túli Napló újságíró csoportja is kivonult Pogányba, hogy hiteles beszámolót nyújthasson a nem mindennapi csillagászati látványosságról. Nem csalódtunk, éjfél után valamivel valóban megjelentek a meteoritok az égbolton. Akinek bírta a nyaka, láthatta, hogy némelyik átszelte szinte az egész eget, de volt amelyik csak villanásnyi időre volt látható. A várakozásokkal ellentétben nem özönlötték el az eget, sőt, meglehetősen sokat kellett nyaktekergetve várakozni egy-egy hullócsillagra. Ám ha mégis megjelent egy, az tény-, leg szép volt. P. V. A Pécsi Rádió hétvégi műsor ajánlata Naponta háromszor szólal meg ... Az elmentekért, az itt lakókért és a visszatérőkért. Már a mindszenti elágazásnál lévő tábla is ellentétes irányba mutat, mintha arra utalna, el innen. Egy régi írás szerint majd egy kilométerrel távolabb volt az egykori Gyümöl- csény. Még a harmincas években is 222 lakos élt a kis településen, de a tanácsválasztás idejére 156 főre fogyatkoztak. Még 1970-ben is 131-en lakták a Mindszentgodisá- hoz csatolt kisközséget, viszont 1980-ban már csak 94 lakosa maradt. Az egykori nagy határral bíró, gazdag Gyümölcsény mára mindössze 32 házas és 54 lelket számláló aprócska falucskává zsugorodott. Gyenis János bácsi szomorúan mutatja:- Alig maradtunk, jobbára csak az öregek. Én ugyan már 72 éves vagyok, de a 80 esztendős Lehőcz néni a legidősebb. Ami itt volt, azt vissza nem lehet hozni soha. A 40 év mindent tönkretett. Nézzen körül, tucatnyi ház összedőlt vagy lebontották. Nem kellettek senkinek sem. A Pethőéké is üresen áll. 1960-ban, amikor jött a tsz, az iskolánk már nem működött, pedig korábban 15-20 gyerek ült a padokban.- Mindössze egy óvodás és egy szem iskolás gyerek van a faluban, ők is Mindszentre járnak. Elfogytunk - teszi hozzá a felesége. Három éve született utoljára gyerek és négy éve volt az utolsó lagzi. A temetőben is évente egyszer búcsúztatunk valakit, mert még arra sem jut ebből a kevés népből, de lassan mindnyájan elmegyünk. Pandúr Juli néni népes családjából alig maradtak itt, a lányai is elköltöztek.- Nyolcán voltunk. Most halt meg a plébános urunk, aki még az én nagyanyámat is búcsúztatta - emlékezik. Bennem is él még a halotti tor képe, errefelé mindig megtartották. Volt itt kisbíró, pásztor, de még éjjeli őr is. Itt a házunk előtti pádon virrasztó« éjszakánként félálomban. Sokan elkerültek innen. Egyre fogyott a munkalehetőség, a tsz sem tudott munkát adni. Pécsre, Dombóvárra, Döbröközre,' Sásdra költöztek. Papp Erika az ujjain össze tudja számolni, hányán is maradtak a faluban, és már sorolja is ház- ról-házra. Gyerek? Azelőtt minden házban kettő-három is volt, a jómódhoz hozzátartozott. Közben kenyeresautó érkezik. Vogronicsné hetente háromszor hoz Komlóról kenyeret. Úgy érzi, kötelessége, mert az édesanyja mindszenti. Már többen is várták a szokott helyen. Név szerint ismeri a falubelieket. Ő is türelmesen megvárja, míg mindenki eljön az „életért”, mert így jelenti be: Elhoztam az életet! Lehőcz Ernő nyugdíjas éppen a kis boltocskából jön. Őt tartják a falu krónikásának. Mentegetőzik, de bevallja, hogy őrzi még az iskolai naplót, mely 1910-ig viszszamenőleg minden adatot tartalmaz.- Amikor megszüntették az iskolát, a kidobott bútorok és kacatok közül mentettem meg. Még szükség lehet rá. Ma már csak öten dolgoznak, a többi nyugdíjas. Fiatal? Alig van néhány, ők is inkább 30-40 évesek - mutat a kapuban álló Király Imrére. Egymásról mindent tudnak az emberek, nincs titok. Az elhagyott házakba néhány család betelepült. A volt iskola épületében erdélyi menekültek leltek otthonra, de nekik sincs munkájuk. Az emberek abból élnek, ami a háznál megterem, a szőlőben, a kertben, a földön. Még aránylag a tsz-nyugdíjasok érzik nagyobb biztonságban magukat a 6-9000 forinttal.-Nincs már az Ikotin tanya sem, de a Gyümölcsény-pusz- tára sem ismerne rá, elhagyatott. Egyetlen család lakik ott - mondja Gyenisné. - Hol van már a baromfitelep a Leghorn tyúkokkal! Régen ide jártak a környékből napszámba. Most csak a cseresznyefákért jönnek.-Itt-ott, ha van egy kis alkalmi munka. Heti 1000 forint támogatást kapok az önkormányzattól - szomorkodik a jó erőben lévő Király Imre. - Föld, az nem kell! Isten ments, mivel vágjunk bele? Lassan kicsúszik alólunk a maradék falu. A mai helyzetükről, a kilátástalanság- ról nem nagyon mernek beszélni az emberek. Maga elmegy, de mi maradunk! Ok már csak ilyenek, zárkózottak, mint a világ elől elbújt, elfogyó falujuk. Valamikor több gazdának 20-50 hold földön kívül cséplőgépe is volt, mint a Harsányiék- nak, a „Bini” Pandúréknak. A fél falut kulákká minősítették. Akkor még nem volt kövesút, ha esett az eső, tengelyig ért a sár, a faluból se ki, se be. Most még bejön a busz, de meddig? Nagyobb élet volt petróleum- lámpa mellett, mint most villannyal, műúttal. Mi lesz itt? Még látszanak a romok, házmaradványok, de holnap benövi a növényzet, mint a Hírék, vagy a ,3orzas” Kovácsék háza helyét. Itt még a papi birtok is 32 holdat tett ki, sőt a mindenkori tanítónak is 16 hold járt. Ma már egyetlen ló sincs a faluban, tehén is csak egy. Goldstein Gyula amolyan mindenes ma is. Volt kisbíró, ma az ő kötelessége megkondí- tani napjában háromszor a villanyharangot.- Templom-iskolánkra már csak a nemrég felújított fatorony emlékeztet. Az imapadokat - egyben iskolapadok is - elhordták, a harmó- niumot eltüzelték. A feleségem volt a postás, „postás Manci”-nak becézték, de már mi is kiöregedtünk ebből a világból.- Mindszentről hozzák ki a postát, ha érkezik, de ott van az orvos is. A körzeti védőnő nagy néha ellátogat a falunkba. - egészíti ki Gyenisné. - Ez a gazdag falu úgy elszegényedett, hogy volt olyan nap, amikor annyit sem kerestek, mint amennyit megettek. Nem akarunk mi már Mindszentgodisától elszakadni. Ez a kevés, elöregedett nép mit is kezdene az önállósággal? Hát igen. Mindszentgodisa nem is hagyja magára kicsiny társközségét. Azért lélekben, szívben mégsem adják fel. A falusi embert keményebbre edzette az élet.- Megtartjuk az ünnepeket, vasárnaponként Mindszentre vagy Sásdra járunk át templomba - mondja csillogó szemmel Gyenis bácsi. Mégsem olyan az egyik nap, mint a másik. Évente legalább egyszer sörös nappal egybekötött mulatságot rendeznek a faluban, este pedig bálra jön össze a környék fiatalsága. A Guriz- dón még ma is fociznak, és az októberi búcsúra hazalátogatnak idős szüleikhez a fiatalok, mert a gyökerek nem engedhetik el a szülőföldet. Gyümölcsény élni akar. Az emberek reménykednek az újrakezdésben, s hogy egyszer ismét hangosak lesznek a házak. Még akkor is, ha Gyümölcsény egyik legkisebb falva a sok arcú Baranyának. Rozvány György Hogy a nők mire képesek?! - kiderül a szombat délelőtti 9 órakor kezdődő „Jó pihenést” című 120 perces magazinműsorból - ígéri a szerkesztő, Zsoldos László, hiszen többek között arról is szó lesz, hogy a labdarúgásban az eddig gyengébb nem mond igent, és hajlandó 90 prcen át kergetni a labdát, becsúszni, odaállni élő sorfalként a szabadrúgások elé, tehát ott a pályán mindenre képesek, amire a férfiak. Lehet-e egy rock-koncert kegyeletsértő? Ezt már Szigetváron kérdezik egymástól az emberek, sőt nyílt levelezést is folytatnak az ügyben az eltérő véleményen lévők. Egyesek szerint a Zrínyi Napok ünnepségsorozatnak mindenképpen része lesz a Demjén koncert. Indulatokat váltott ki annak idején a Makovecz Imre által épített ceglédpusztai faluház. Sokan ellenezték már az építkezés idején is, de akkor is mérgesek lettek az ott lakók, amikor bezárták az épületet, ugyanis a több milliót érő fa szerkezetet gomba támadta meg, életveszélyessé vált. Most ismét munka zaja hallatszik a területen, arról érdeklődünk, mi történt az utóbbi időben, lesz-e ismét faluház a már eltemetett- nek hitt épületből? Sportban Az augusztus 1-jétől Eszékről műsort sugárzó Dráva Rádióval kapcsolatban megjelent sajtóközlemények egynéme- lyike azt sugallta, hogy a műsorkészítők a Pécsi Rádió munkatársai. A Baranya megyében is hallható magyar és horvát nyelvű műsor készítői között nincsenek főállású pécsi rádiósok, az újonnan alakult szersem szűkölködik a szombati adás, beszámolunk a triatlon-ról és megismerkedhetünk az egyik keleti sport nagymesterével, a Kung Fu kínai királyával, aki Pécsett oktat majd. Szombat délután 3 és 4 óra között ismét jelentkezik a „100-as Faktor", a két műsorvezető: Laci és Robi a korábbi adásokhoz híven, ismért érdekes és izgalmas témákat ajánlanak a fiataloknak. Többek között Fehér Anna színművésznő kamaszkora legszebb nyaráról beszél. Az utcazenélés nem jó üzlet, legalább is külföldön - tudhatják meg egy háromtagú alkalmi amarőr zenészcsapattól, akik üres zsebbel tértek haza Nyugat-Európából. Eláruljuk, hogy a műsor stúdióvendége ezúttal Demjén Ferenc lesz, akit elkísér minden bizonnyal új menedzsere (!), Hegyi János szigetvári vállalkozó. A sok értékes információ mellett újra lesz nemzetközi telefonos játék, természetesen értékes nyereményekkel. S még egy téma a műsorból: bemutatjuk miként tevékenykedik egy női testőr. Vasárnap délelőtt fél kilenctől tíz óráig Lenk Irén népszerű „Szerkesszünk együtt” című műsorában teljesíti a hallgatók levélben kért zenés kívánságait. kesztőséggel a Magyar Rádiónak nincs intézményes kapcsolata. A közlemények helytelen fogalmazásának feltehetően az lehet az oka, hogy a Dráva Rádió főszerkesztője korábban a Pécsi Rádió munktársa volt. Krassó László, a Magyar Rádió Körzeti és Nemzetiségi Adások főszerkesztője Jólesik pár szót váltani a postással Fotó: Löffler Gábor Közlemény a Dráva Rádióról
