Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-31 / 237. szám

8 uj Dunántúli napio 1993. augusztus 31., kedd A moszkvai acélkutató intézetben bemutattak egy golyóbiztos ruhát augusztus 26-án, amely ellenáll az amerikai M-16-os fegyver és a Kalasnyikov géppisztoly golyóinak. A ruha súlya 62 kilogramm. Földrengésriasztó Mexikóváros 18 millió lakója mostantól talán valartiivel ki­sebb aggodalommal nézhet a földrengések elé. A hónap kez­dete óta ugyanis működésbe ál­lítottak egy rendszert, amely a földrengés kezdete előtt 50 má­sodperccel figyelmezteti a la­kosságot. Szakértők arra számítanak, hogy még a 2000. év előtt ezen a vidéken heves földrengés lesz, a Richter-skála szerint legalább 8-as erősségű. Összehasonlítás­képpen: az 1985. évi földren­gés, amely Mexikóvárosban több mint 10 000 emberéletet követelt, 8,1-es erejű volt. Tudósok a guerrerói partvi­déken - ahol a legtöbb mexikói földrengés epicentruma talál­ható - érzékelőket állítottak fel. Ezek földmozgás esetén elekt­romos jelzést küldenek Mexi­kóvárosba. A jelzés egy számí­tógép segítségével minden tele­vízió- és rádiókészüléken meg­jelenik, miután megszakítja az adást. A guerrerói partvidék és Me­xikóváros közti távolság 400 ki­lométer. A földrengés-hullámok és az elektromos jelzés sebes­sége közti különbségből adó­dóan Mexikóvárost a földrengés 50 másodperccel a riasztás után éri csak el. Ez az időkülönbség a helyi hatóságok szerint ele­gendő ahhoz, hogy az épülete­ket kiürítsék. Manuel Camacho Solis pol­gármester véleménye szerint a rendszer a lakosság 95 százalé­kát figyelmeztetné. (DPA) Baktériumkúra kőszobroknak Baktériumoknak kell a jövő­ben az időjárás és a kipufogó­gáz által fenyegetett templom­portálokat, szobrokat és törté­nelmi emlékmveket megmen­teni: Jean-Pierre Adolphe fran­cia professzor az UNESCO első kővédelmi kongresszusán mu­tatta be az általa kifejlesztett „baktérium-kőkúrát”. A restaurátorok eddig a kő­szobrokat legtöbbször egy drága eljárást alkalmazva, leve­gőt áteresztő műgyantával von­ták be. Jean-Pierre Adolphe a párizsi Rene Descartes egyete­men most olyan „csodaszert” fejlesztett ki, amit „biominera- lizációnak” nevez. Ennek lé­nyege: baktériumok, amelyek oxigéntől elzárva gyorsan sza­porodnak, mészkéreggel vonják be önmagukat, ha a tápoldatot megvonják tőlük. Az autók és az ipar légszeny- nyeződésétől károsított eső ké­miai összetétele például a mész-baktériumok tápoldalata. Adolphe ötlete: a baktériumokat „kihelyezik” egy szoborra, s amikor esik az eső, elszaporod­nak. Ha pedig nincs eső, mész- kérget alkotnak, amely lassan bevonja az egész szobrot és ez megvédi a műtárgyat a környe­zeti ártalmaktól. Elsőnek egy, a Louvre-ból származó, a felismerhetetlensé- gig elpusztult szobron próbálják ki ezt az eljárást. Hosszú évek munkája és egy milliárd dollár megy veszendőbe Hol van a Mars Observer? Hiába vártak egy álló napon át életjelt a Mars Observer nevű műholdról az amerikai űrkuta­tási hivatal, a NASA központ­jában, a vörös bolygó feltérké­pezésére tavaly szeptemberben útnak indított szerkezet néma maradt. Szertefoszlani látszik hát a tudósok reménye, hogy újabb adatokkal gazdagodhat az emberiség ismeretanyaga a Marsról. Arról nem is beszélve, hogy a kudarccal hosszú évek munkája és mintegy egymilliárd dollár megy veszendőbe. A Mars Observer egy hete hallgatott el, miután folyékony héliummal nyomás alá helyez­ték az üzemanyagtartályait, hogy a rakétahajtóművek segít­ségével megkezdhesse a pályára állást a Mars körül. Kezdetben voltak olyan találgatások, hogy esetleg egy meghibásodott rá­dióadó okozza az üzenetkima­radást, ám most a NASA szak­értői arra gyanakodnak, hogy a tartályokban túl magasra emel­kedett a nyomás, és ezáltal va­lahol repedés támadt. Ha ez a feltételezés bizonyul helytálló­nak, a Mars Observer valószí­nűleg már nem is létezik. A NASA pasedenai központ­jából húsz percenként próbál­koztak kapcsolatba lépni a kuta­tószerkezettel, de mindhiába: válasz nem érkezett. Azt sem tudják, hogy fogja-e a Földről feléje sugárzott parancsokat. Talán ez lehet a tudósok utolsó reménysugara - ugyanis a Mars Observer úgy van programozva, hogy ha öt napig nem hall semmit a földi központtól, be­kapcsol egy automatikus rend­szer, amely megkérdezi, hogy minden rendben van-e odalent, miért a csend? Az öt nap kö­zép-európai idő szerint szerda este telt le. Időközben ez a ha­táridő is letelt, és a műhold csak nem hallatott magáról. A NASA emberei közölték, hogy ennek dacára sem adják fel a néma várakozással és egyre in­kább szomorúsággal teli küz­delmet. Igaz, fogalmuk sincs, hogy mi történt odafent a világ­űrben: rádiókapcsolat nélkül az sem ér túl sokat, ha a Mars Ob­server előírásszerűén már a cél­pontja körül kering. A műholdnak a múlt hét ked­den este kellett volna pályára állnia a Mars körül, szintén előre beprogramozott irányítás­sal. Hogy sikerült-e a manőver, egyáltalán működnek-e még a berendezései, homály fedi. így a lehetőségek közül az sem ki­zárt, hogy az Observer elzúgott a vörös bolygó mellett, és meg­kezdte végtelen keringését a Nap körül Az amerikai űrtudósok tizen­hét év elteltével először próbál­koztak Mars-kutató berende­zéssel, és óriási reményeket fűz­tek a műholdhoz: további ada­tokat és felvételeket vártak a bolygoról, esetleges bizonyíté­kokat arra vonatkozóan, hogy létezhet-e élet a Marson. (Több mint másfél évtizeddel ezelőtt a Viking landolt a bolygón, hogy megkezdje a Mars feltérképezé­sét.) A 2,8 tonnás Mars Observer csaknem hétszázmillió kilomé­tert tett meg eddig útjának cél­pontja felé száguldva. A rend­kívül korszerű berendezések­kel felszerelt műholdat az első lépcsőnek szántak a Marsra tervezett, jövő századbéli, em­ber irányította űrexpedíciók megvalósításában. Rácz Péter „Öngyilkos” gének a rák ellen Rekord mélyfúrás Francia kutatók több helyen is kísérleteznek génterápiával a rák ellen. Patkányokon már si­került elérni, hogy a daganatba bejuttatott speciális gének se­gítségével a daganat megsém- misült. Tervbe vették, hogy embereken is kipróbálják az el­járást. A „gyilkos gént” a kuta­tók egy fajta herpes vírusból nyerték. Ezt az „öngyilkos gént” befecskendezik a tu­morba. A gének retrovírussal vannak beoltva. A folyamat akkor indul el, amikor antivirá- lis injekciót kap a kísérleti alany. Ekkor a rákos sejtek, amelyek az öngyilkos génnel „fertőzöttek” elhalnak és a ve­lük kapcsolatban álló szom­szédos sejtek is. A kísérleti ál­latokban a rákos sejtek száma hatvanszorosan lecsökkent. Panda­mentés Amikor Londonban 1944-ben kimúlt egy nőstény panda, a The Times a hagyo­mányokkal szakítva első ízben közölt nekrológot egy állatról : „Ming álmában halt meg. A szíve felmondta a szolgálatot.” Nyugat-Kínában ma már csak ezer panda él, s ezeknek is veszélyben forog az élete, mert szűkül a mozgásterük, kiirtják a bambuszerdőket, kerülgetik őket a prémvadászok. A szakértők szerint nem hal ki a faj, amennyiben sikerül le­galább ötszáz pandát életben tartani. Ehhez viszont nem elég megvédeni a völgyet, ahol él­nek, de véget kell vetni az erdő­irtásnak és az élettér lerombolá­sának is. A panda-védelem nem olcsó mert - forintban kifejezve - le­galább hatmilliárdba kerül. A német kutatási és techno­lógiaügyi minisztérium 1994 végéig 528 millió márkával tá­mogatja a Kontinentális Mély­fúrás Programot. Ennek értel­mében a Windischeschenbach közelében végzett földtani fúrá­soknak a jövő év végéig 10 000 méter mélységet kellene elér­niük, ami a mélyfúrások törté­netében az eddigi legnagyobb teljesítmény lenne. Jelenleg a fúrófej 8075 méter mélységnél tart. Németek is részt vállalnak a Kalifornia nyugati partja men­tén húzódó Szent-András törés­vonalnál tervezett mélyfúró programban. A kutatási ered­mények alapján az Egyesült Ál­lamok nyugati partvidékén gya­korta előforduló földrengések­ről remélnek előrejelzéseket nyerni. A kutatásügyi minisztérium hivatalos magyarázatában jelen­tős hangsúlyt kap az, hogy az Oberpfalzban végzett fúrások mind a szövetségi köztársaság nyersanyag ellátása, mind a környezetvédelem és a földren­gések előrejelzése szempontjá­ból kiemelt fontossággal bírnak. A Windischeschenbachban folyó kutatófúrások már eddig is szolgáltak tudományos meg­lepetéssel. Egy négyezer méter mélyen végzett fúrás eredmé­nyeképpen 75 000 liter, 118 fo­kos és valószínűleg 200 millió éves mélyvíztömeget találtak. Németországban egy 8000 méteres fúrás alkalmával talál­ták az eddigi legforróbb víztö­meget, amely 215 fok hőmér­sékletű volt. A majd tíz kilomé­ter mélységig lehatoló fúráskor a számítások szerint 300 fokos víztömeget találnak majd. Sebvarrás helyett- Az orvosok hamarosan ra­gasztót használhatnak a bőrön ejtett vágások összevarrása he­lyett a műtétek után - közölte egy brit kutató. Dr. Alan Roberts, a bradfordi egyetem bioanyagokkal foglal­kozó laboratóriumának vezetője elmondta a Reuter brit hírügy­nökség tudósítójának, hogy az új „szuperragasztó” kémiai anyagok valóságos koktélja. - A sebek felületi bezárásához nincs már szükség varrásra, és ugyanígy nincs szükség vastag kötésekre sem - jelentette ki Roberts egy sajtóértekezleten. - Ezt az anyagot jól lehet hasz­nálni például a harctéren meg­sebesült katonák kezelésénél - fűzte hozzá. Roberts szerint csoportjának 8 évre volt szüksége a ragasztó kifejlesztéséhez. Az anyag egy éven belül a sebészek rendelke­zésére fog állni, minthogy a kli­nikai kísérletek sikeresek vol­tak. A ragasztó kevesebb, mint 10 másodpercen belül lezárja a vá­gást, és Roberts szerint számos előnye van a varrással szemben, így például nem sérti meg a szöveteket. A hegképződés is mérsékeltebb lesz. Ezen felül: a testnek olyan részein is lehet al­kalmazni, ahova nehéz hozzá­férni tűvel. A ragasztót tárolni lehet mindaddig, amíg haszná­latára szükség van. Dr. Roberts azt hiszi, hogy hasznos lesz olyan esetekben, amikor embe­rek utcai balesetek során sérül­nek meg.-Az orvostudomány terüle­tén szerénynek kell lenni, de azt hiszem, egy lépést tettünk előre - hangoztatta dr. Roberts, hoz­zátéve, hogy a ragasztó soha­sem lesz majd képes teljesen pótolni sebek bevarrását. Génterápia elérhetőbb közelségben A génterápia hamarosan ki­kerül a laboratóriumokból, és öt éven belül megjelenhet a „pia­con” - mondják a szakemberek. Kezdetben a génterápiát olyan örökletes betegségek ke­zelésére használták, amelyet egyetlen hibás gén okoz. Ma azonban rákos daganatok, HIV-fertőzés, valamint szív- és érrendszeri rendellenességek gyógyítására is megpróbálják alkalmazni ezt az eljárást. Vi­lágszerte végeznek génterápiás kísérleteket embereken.- Ritkán telik el úgy hét, hogy ne azonosítanánk újabb és újabb géneket-mondja Tony Vickers doktor, aki mostanáig vezette Angliában az emberen végzett génkísérlet-programot, amelynek célja az emberi test részletes genetikai feltérképe­zése. A legnagyobb sikert akkor könyvelhetjük el, ha olyan be­tegségeket is tudunk majd ke­zelni, mint például a szív- és ér­rendszeri betegségeket vagy a rosszindulatú daganatokat - mondja Vickers. A génterápia során a hibás vagy hiányzó gének helyébe másikat ültetnek, megváltoztat­ják a sejtek DNS-szerkezetét. A legnagyobb problémát most az jelenti a kutatók számára, hogy melyik az a legmegfelelőbb módszer, amellyel a hibás gén cseréje végrehajtható. Az egyik lehetőség a vírusos génterápia lenne, amikor szállító adenoví- rusok juttatnák célba a géneket, ez az eljárás azonban számos veszélyt rejt magában és csak korlátozott esetben alkalmaz­ható. ígéretesebbnek tűnik - vé­lik amerikai kutatók - a mik­roszkopikus méretű zsírgo­lyócskákat, a liposzómákat se­gítségül hívni. Az elmúlt hó­napban kaliforniai kutatók beje­lentették, hogy az egereken végzett kísérletek reményt kel­tőek, mivel ezek nyomán bebi­zonyosodott, hogy a liposzó- mák gyakorlatilag bármelyik szövetbe el tudják juttatni az egészséges gént. Többek között beteg csontvelősejtek és a be­tegségekkel harcoló fehérvér­sejtek terápiáját is lehetővé te­szik, jóllehet a jelenleg alkal­mazott génterápia során ezeket a sejteket még ki kell venni a testből, majd visszaültetni. A kaliforniai kutatások során továbbra is vita tárgya az, hogy a génterápiát a testen belül kell-e végrehajtani, vagy előbb ki kell venni a testből az érintett sejteket és kezelés után vissza­ültetni őket. Néhány kutató sze­rint ugyanis a testen belül koc­kázatosabb nyomon követni a kezelés hatásait. (Reuter) Elektromos halak számítógép-akváriumban Új technikai csoda Nem kell többé törődni a hőmérséklettel, sem a vízminő­séggel, sem a halak egészségé­vel, táplálásával. Mindent elin­téz a számítógép. Egy szoftver vállalat konfe­renciatermében hatalmas akvá­rium van, ahol szinpompás ha­lak úszkálnak szépséges növé­nyek között. Mindezt a mester­séges életet a számítógép irá­nyítja. Létrehozza a halak formáját, színét, uszkálási rendjét és min­dent. Hamarosan az elektroni­kus hal a boltba kerül és min­denki személyi számítógépén csinálhat magának akváriumot otthon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom