Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-30 / 236. szám
1993. augusztus 30., hétfő üj Dunántúli napiö 7 Évszázadokon keresztül a legriasztóbb vészkiáltás Legenda és valóság A két világháború között teljes díszben álltak a párizsi mulatók kapuinál becsalogató portásokként, vagy énekel- tek-táncoltak-harmonikáztak odabent, a színpadon. 1917 szétzúzta az ő világukat is: hátráló maradványaik Vrangel és Gyenyikin seregeiben küzdöttek többek közt Bugyonnij vörös kozákjai ellen, hogy aztán a vereség után szétszóródjanak Franciaországon kívül Törökországban, sőt, Iránban is. A második világháborúban ismét két táborra szakadt a kozákság. Egy részük a Wehrmacht, a német hadsereg kebelében tűnt fel, másik részük pedig az orosz hagyományokat felelevenítő Sztálin oldalán. Aki - természetesen - a győzelem után a kozák egységeket azonnal szétszórta, a kozák egyesületeket betiltotta és tagjait Szibériába deportálta. Ma viszont nemcsak a Donnál, a Dnyepernél és a Kubánban, de Moszkvában és más nagyvárosokban is újból feltűnnek teljes díszben pompázó és nem egyszer „a régi szép idők és a cár atyuska” dicsőségét hirdető kozákok. Lapjaik felidézik, hogy jelentős részük volt Sándor cár győzelmében Napokon felett és - többek között - I. Miklós győzelmében Magyarországon, a Habsburgok oldalán, 1849-ben. A „kozák” szó török-tatár eredetű és eredetileg „szabad harcost” jelentett. A cárok a tizenhatodik századtól, már Rettegett Iván országlása óta felismerték annak a jelentőségét, hogy birodalmukat egy, a jobbágyság kötelmeitől mentes közösség tagjaival terjesszék ki. Akinek baja volt földesúrá- val, netán főpapjával, ide menekült és nem csoda, hogy a kozák falvakban fizikai- lag-lelkileg kemény nemzedékek sora követte egymást. „Jönnek a kozákok!” Évszázadokon keresztül nemcsak a leigázott országokban volt az e legriasztóbb vészkiáltás, hanem magában a birodalomban is. Ez a kozák múltnak az a darabja, amiről nem szólnak a feltámadt szövetségek és egyesületek szónokai. Kozákok voltak a főszereplői az oroszországi, ukrajnai, lengyelországi és litvániai zsidó gettókban végrehajtott pogromoknak. Kozákok voltak azok a jól- tájdált legények is, akik vidáman verték szét gőzölgő lovaikon a félig megfagyott éhséglázadókat a hófödte falvakban és városokban. Kozákok kisérték a Szibériába számüzötte- ket, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy felemelték szavukat az önkény ellen. Az évszázad elején a cári birodalomban a családtagokkal együtt mintegy tizenkét millió kozák élt. Legnagyobb csoportjuk (választott vezér, az atamán parancsai szerint) a Donnál lakott, mintegy másfél millió ember. A Kubán térségében ennél valamivel kevesebb, 1,3 millió volt a kozákság lélekszáma. Vajon mennyien lesznek az ezredfordulón? S kiknek engedelmeskednek? Az új „Európa-bankár” Jacques de Larosiére Újabb erőszak magvai Franciaországnak katonai téren fel kell készülnie minden eshetőségre - jelentett ki Edouard Balladur miniszterelnök azon az ünnepségen, amelyet Párizs felszabadulásának 49. évfordulóján tartottak a városházán. „Az elmúlt években olyan nyugtalanító jelenségek éledtek fel kontinensünkön, amelyekről azt hittük, hogy immár lehetetlenek: etnikai és vallási konfliktusokkal, kiélezett nacionalizmussal találkozunk, s ez újabb erőszak magvait hordozza magában - mondotta a francia kormányfő. - Éppen ezért fontos, hogy országunkat felkészítsük mindenfajta, akár a teljességgel előre- láthatatlan veszély elhárítására”. Két hatalmi csoport Az Oroszországban folyó korrupció elleni harc a politikai ellenfelek egymás elleni küzdelmének eszköze. Az orosz vezetésen belüli két hatalmi csoport összecsapása teljes anarchiához vezethet az országban - állapítja meg a Nyezavi- szimaja Gazeta című lap. A többi lapban is vezető téma a Ruckoj alelnök elleni korrupciós vád. A Moszkovszkije No- voszyti szerint mind az elnöki csapat, mind pedig Jelcin ellenlábasai alaposan érintettek az ügyben. így olyan kétélű fegyverről van szó, amely könnyen azok ellen fordulhat, akik most Ruckojt igyekeznek lejáratni. bankok és kormányok jóváhagyásával azt a stratégiát, amely a 80-as években megmentette az összeomlástól a nemzetközi pénzügyi rendszert a „harmadik világ” hihetetlenül felduzzadt adósságállománya közepette. A kérdés mindmáig megoldatlan maradt, de a lehetőségeken belüli rugalmas kiutat ő lelte föl. Akkoriban is a vezető ipari államok, mindenekelőtt az Egyesült Államok jóvoltából került az IMF élére. 1987 januárja óta a Banque de France kormányzója és az erős francia valuta bajnoka. Egyik élharcosa az egységes nyugat-európai valutarendszernek és a közös európai pénznek. Kifogástalan angolságáról, megnyerő humoráról ismerik. Otthonosan mozog a pénzügyi világ ügyes-bajos dolgaiban. 1990 óta a „tízek csoportjához” tartozó központi bankok tanácsának elnöke is. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank újdonsült elnökeként most azt a feladatot kapta, hogy rendbe szedje az EBRD pénzügyeit, nem utolsó sorban visszaszerezze a bank legnagyobb hitelezőjének, az Egyesült Államoknak Attali miatt megingott bizalmát, és az IMF-fel szoros együttműködésben képviselje a bank érdekeit Kelet-Éurópában. Ehhez remélhetőleg megérti Európa keleti felének reményeit is; amiben nyilván jó segítője lesz az új elnöknek a régi alelnök, Németh Miklós. Simó Endre Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) élére, a fényűző életmódja miatt távozásra kényszerült Jacques Attali utódjaként a francia származású, 63 éves Jacques de Larosiére került. Teljes nevén Jacques de Larosiére de Champfeu Párizsban él, nős és két -gyermek atyja. Május óta a francia tudományos akadémia is tagjainak sorába választotta a politikai és az erkölcsi tudományok terén kifejtett munkásságáért. A pénzügyi szakember a francia becsület- rend lovagja. 1929. november 12-én született a francia fővárosban. Párizsban végezte tanulmányait az École Nationale d’ Administration főiskolán, amelyen - így mondják - „a rendszer kádereit” képezik. Diplomáján az Institut d’ Études Politiques (a politikai tanulmányok intézetének) pecsétje szerepel. 31 éves, amikor a párizsi vezetés pénzügyi felügyelővé nevezi ki. Ekkortól veszi kezdetét fényes pályafutása, melynek első állomása a kincstár. A hivatali hierarchia szinte minden lépcsőfokát bejárja, s alaposan megismerkedik a nemzetközi pénzügyekkel, a hitelakciókkal, a kölcsönügyletekkel, a kamatszolgáltatások rendszerével. A hetvenes években már ő irányítja a pénzügyminisztériumnak azt a részlegét, amely a nemzetközi tranzakciókkal foglalkozik. Valéry Gis- card d’ Estaing pénzügyminiszter kabinetfőnökévé nevezi ki, majd négy évig a kincstár ügyeinek legfőbb irányítója. A világ 1978-1987 között ismerhette meg a nevét, amikor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójaként szerepelt, és az adósságprobléma viharába került. Ő dolgozta ki a nyugati Egy kerékpáros színes tévékészülékeket szállít egy hanoi elektronikai boltba augusztus 24-én. Az újabb gazdasági reformok éreztetik már hatásukat a vietnami átlagember életében is. Oswald - magányos gyilkos? A Random House kiadásában megjelent Gerald Posner „Case closed” (Ügy lezárva) című könyve, amely a legkorszerűbb komputertechnikával végzett vizsgálatok alapján azt állítja, hogy 1963-ban Lee Harvey Oswald egymaga gyilkolta meg John. F Kennedy elnököt a texasi Dallasban. A könyvről részletes ismertetést közölt a U.S. News and World Report, azt állítva, hogy nyolc másodperc alatt három lövést adott le és megfeleld a valóságnak az „egyetlen golyó” sokat vitatott elmélete, vagyis hogy ugyanaz a golyó találta el Kennedy elnököt és Connally texasi kormányzót is. Posner pontról pontra megcáfolja könyvében a sokak által ma is vallott „összesküvési elméletet”, s azt állítja, hogy mindhárom lövés a dallasi könyvraktár felől érte Kennedy autóját. Mint ismeretes, a „magányos gyilkos” teóriáját állította fel a Kennedy gyilkosságot hivatalosan kivizsgáló Warren Bizottság is, de megállapításának nem sokan adnak hitelt ma sem az Egyesült Államokban. Nem régen pedig nagy sikerrel mutatták be az amerikai mozikban a „JFK” című filmet, amely az összeesküvési elméletet látszik bebizonyítani. Posner szerint - akinek egy korábbi könyve segített megoldani azt a rejtélyt, hogy mi lett a sorsa a „halál angyalának” Josef Mengele hírhedt náci orvosnak - „megcáfolhatatlan orvosi, ballisztikai és tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy az Oswald által leadott második lövés volt az, amely mind Ken- nedyt, mind Connallyt eltalálta”. A minden bizonnyal nagy feltűnést keltő könyv szerzője behatóan tanulmányozta Oswald életét és meginteijúvolta feleségét, Marinát, valamint Juríj No- szenkót, a KGB egykori ügynökét, aki Oswald ügyével foglalkozott annak szovjetunióbeli tartózkodása alatt, majd Nyugatra szökött, - számol be a Reuter brit hírügynökség. Egyébként - mint a DPA jelentette - az amerikai titkosz- szolgálat, a CIA szóvivője közölte, hogy a washingtoni Országos Levéltár közzétesz további 90 000 oldalt a Kennedy gyilkosság vizsgálati anyagából, ahogy azt a Kongresszus elrendelte. Ezzel már 125 000 oldal válik hozzáférhetővé az anyagból. Igaz, hogy ennek jelentős részét „átdolgozták” vagy cenzúrázták, és még tízezernyi oldal zárolt biztonsági okokból. Szüret előtt Burgundiában Cluny derék szerzetesei, de a közelben lévő benedekrendi és cisztercita kolostorok lakói is szerették a bort. Ezen semmi megvetendő nincs: a XI-XII. században ezen a környéken mindenki bort ivott. De a szerzetesek nem csupán megitták azt, amit kaptak, hanem maguk is szőlőt neveltek, s ami több ennél, nemesítették is a vidék szelíd lankáin évszázadok óta települt szőlőkben a korszerű művelés alapjait, munkásságuk következtében váltak Burgundia derűs lankái a mai Auxerretől Maconig az egyik legnevezetesebb francia borvidékké. Cluny apátjainak szőlészete, a „clos” - a fallal körülvett, valaha csupán egyetlen személy, vagy éppenséggel testület birtokában lévő szőlő, - ma nevezetes vidék: a Clos Prieur. A cisztercita szerzeteseké volt a Clos de Tart, a langresi katedrális birtokolta a mai Clos des Lang- res és a Clos du Chapitre szőlőit. Burgundia korántsem a legnagyobb borvidék Franciaországban, itt összesen 24 ezer hektáron termesztenek szőlőt, az évi termés hozzávetőleg 1,1 millió hektoliter s ez csak öt százalékát jelenti Francaiország államilag ellenőrzött és minősített bortermelésének. A szőlő területe, a betakarítható termés mennyisége szigorúan előirt és ellenőrzött. De ez Burgundia egyik legfontosabb gazdasági ágazata: ötezer szőlőbirtok, 120 pincészet és kereskedőház él meg belőle, évi négy milliárd frankot jelent, s nem kevesebb, mint 140 ország borkedvelői ismerik közelebbről. A burgundiai borvidék öt nagyobb tájegységre oszlik, mindegyiknek megvan a maga sajátos bora, fehérben is, vörösben is. A Cote d’Or borvidékén, annak is Cote de Nuits nevű részén, ahol a szőlőtermesztés vagy kétezer éves múltra tekint vissza, terem az a szőlő, amelyből a hires és világszerte keresett legjobb burgundiai vörösborok készülnek. Beaune vidékén is a vörösbor az uralkodó, a neves Pinot noir egyik központja a szépséges burgundiai város. Másutt a Chardonnay az uralkodó fajta, ez a vidék fehér borainak „sztárja”. Szerzetesből bizony kevés maradt Burgundiában a francia forradalom után. Üres maradt Beaune városában is az Angyali Üdvözlet zárdája, így azután Jean-Baptiste Patriarche úr viszonylag könnyen jutott hozzá 1796-ban. A zárdának hatalmas pincéje volt, a Patriarche úr és családja még bővitette is, összekötötte a cisztercita barátok szintén nagykiterjedésű pincéjével. Ma az egykori zárda XVII. századi épülete, de a környező házak, utcák alatt is több szinten sokszázezer palack sorakozik Burgundia legnagyobb borkereskedő házában, a tölgyfából készített állványokon, s ez ráadásul korántsem a teljes készlet, a palackozatlan bor a hatalmas hordókban a XV.századi vártorony hét méter vastag falainak hűvösében érlelődik. A pincerendszerben bolyongó látogató előbb-utóbb eljut egy pontig, ahol vastag rács mögött sorakozik több mint 2000 palack. 1959-ben kerültek a védett helyre az év legjobb borai, hogy csak a 2000. esztendő novemberében húzzák ki belőlük a dugót. Ez a borvidék egyik régi hagyományából származik: azelőtt a legjobb borokat a gazdák évekig hagyták érni, hogy csak jeles családi ünnepeken bontsák fel a palackot. Beaune az ezredfordulón ilyen jeles ünnepre készül: ekkor lesz éppen 140. éve, hogy a városban megrendezik az immár világhírű borvásárt, ahová sok országból érkeznek a kereskedők és a borszakértők. A borhoz ugyanis nem árt a szakértelem. Franciaország nagyon szigorúan szabályozza a termelést és a minősítést. Burgundia borából például kevesebb mint nyolcvan hektoliter minősíthető a Grand Cru, a legkiválóbb kategóriába, ez a termés mindössze három százaléka. „Premier Cru”, azaz még mindig „osztályon felüli” a termés 11 százaléka. A többi burgundiai bor is ellenőrzött minősítésű és igen jó fajta: 30 százalékuk kapja meg a „kommunális” minősítést, vagyis azt, hogy megadott bortermelő községből származó márka, 56 százalék a „területi” kategóriába kerülhet csak, ami ugyan a leggyengébb minősítés, de azért még mindig megkérik az árát. A legjobb borok a magasabban lévő, meszes talajú napsütötte lankákon teremnek. A palack tikettje pontosan megadja, honnan származik a benne lévő nedű s milyen katef óriába sorolták a minősítésnél, gy hát ha valaki olyan palackot emel le a borkereskedésben a polcról, amelynek felirata azt mutatja, hogy benne „Grand Cru” van, tudja, hogy alaposan bele kell nyúlnia pénztárcájába az élvezetért. De egy Chambertin, egy Musigny, vagy éppen Clos de Vougeot márka megéri a pénzt annak, aki megengedheti magának. ■sk Burgundia falvaiba lassan megjönnek a vándormunkások, nemsokára kezdődik a szüret. Az idei termés jónak Ígérkezik, s a gazdák remélik, hogy a 93-as év jelzése a palackokon jó néhány év múlva nagy örömet okoz majd a burgundiai borok kedvelőinek. Kis Csaba
