Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-24 / 230. szám

10 aj Dunántúli napió 1993. augusztus 24., kedd j£d A szerkesztőség postájából A szökőkút nem működik a Köztársaság téren, levelek és szemét borítja környékét Fotó: Läufer Az úttesten csörgedezik a szennyvíz Ki fizeti az elfolyó ivóvizet? Orvosi rendelői panaszok A „Hová jut el a kerekes szék?”, valamint a „Nem tud­nak lépcsőt járni az idősek” című, az Új DN-ben megjelent írásokkal kapcsolatban az aláb­biakat szeretném elmondani: A Kertváros út 1. szám alatt lévő orvosi rendelők felújítására 1992-ben került sor. A kor kö­vetelményeinek megfelelő, or- vosszakmailag magasabb szintű betegellátás lehetőségét bizto­sító rendelőegység kialakítására került sor. A felújítás kapcsán komoly dilemmát okozott, hogy a két­szintes épületben mely szintre helyezzük el a felnőtt-, illetve a házi gyermekorvosi rendelőt. Az emeletre, korlátozott pénz­ügyi lehetőségeink nem tették lehetővé a lift építését és besze­relését. Úgy ítéltük meg, hogy a gyermekellátást nyújtó rendelőt a földszinten kell elhelyezni, ezzel megoldva a babakocsik biztonságos őrzését, továbbá a sokszor több kisgyermekkel ér­kező szülő gondját, hogy gyer­mekeit karba véve vigye az emeletre. Megértjük az idős és mozgá­sukban korlátozott személyeket, hogy nehezen tudnak felmenni az épület felső szintjén található háziorvosi rendelőbe, azonban az épület adottságai és pénzügyi lehetőségeink csak a leírt meg­oldást tették lehetővé. Tájékoztatjuk azonban a be­teg, idős, mozgásukban korláto­zott embereket, hogy a házior­vosi szolgálat orvosai készség­gel állnak a betegek rendelkezé­sére,hívásra házhoz mennek, és otthon végzik el a szükséges vizsgálatokat. A szabad orvos választás rendeletileg biztosított joga mindenkinek és lehetőséget nyújt arra, hogy a lakásához kö­zelebb levő rendelőbe játjon ahhoz az orvoshoz, akit választ. A Lőtéri dombokhoz pár száz méterre van a Melinda utcai rendelő, ahol négy háziorvos dolgozik. Érthetetlen számomra, miért szükséges a több kilométerre lévő Kertváros út 1. szám alatt lévő rendelőbe járni, egy moz­gásában súlyosan korlátozott személynek (mint az Új DN jú­lius 6-i számában megjelent „Nem tudnak lépcsőn járni az idősek” cikk írója). A „Hová jut el a kerekes­szék?” írásban foglalt észrevé­telt köszönettel vettem, intéz­kedtem, hogy a Munkácsy Mi­ll ly utcai Rendelőintézet wécé- jébe kapaszkodók kerüljenek beépítésre. Dr. Ütő Tamás, az Egyesített Egészségügyi Intézmények orvos igazgatója Nem működik a szökőkút Pécsett, a Köztársaság téren. A medencében bűzlik az elalgáso- dott, poshadó víz, ami kitűnő termőhelye a szúnyogoknak és szárnyas hangyáknak. A kör­nyéken élők nem tudnak abla­kot nyitni, mert friss levegő he­lyett kellemetlen szag tódul a lakásokba - tette szóvá Fazekas Miklós a Rét utcából. A panasszal megkerestük a Városgondnokságot és a követ­kező tájékoztatást kaptuk: A baj áramellátási zavarokkal kezdődött, majd leégett a szö­kőkút szivattyúja. A bűz-forrás megszüntetése folyamatban van. Kicserélik a vizet, megtisz­títják a medencét. A szökőkút hibáinak javítása azonban hosz- szabb időt igényel. Van mit szagolnia Pécsett, a Baltika és a Népfront utca lakó­inak is. Szenny-folyam terjen­ged az "illatot” (esetleg fertő­Citrom utcai gondok Minden igyekezetünk­kel és eszünkkel a tiszta környezetért és a levegő szennyezettségének meg- akadályozáért meg kell tenni mindent. Harsogja ezt a tévé, a rádió, a sajtó. De mi a valóság? Pécsett, a Citrom utcá­ban a várfal alatt szemét szemét hátán, a takarítás csak ritka munka. De még ennél is elviselhetetle­nebb, hogy kutyasétáltató utcává alakult e szűk kis köz. Hajnali ötkor, délben és este kis és nagy kutyák végzik napi sétáikat és szükségeiket. A Rákóczi út 39/a, b. és c. ház lakói- akiktől a le­velet kaptuk -, „élvezhe­tik” az ezzel járó bűzt. Nehéz helyzetet teremte­nek ezzel a kutyusok és gondos gazdáik, akiknek eszébe se jut, hogy ezen házak lakói akik általában nyugdíjasok (ezt sem sza­badna figyelmen kívül hagyni) a lakást a Rákóczi út felé a por a benzingáz miatt nem szellőztethetik. Marad hát a Citrom utca kellemetlen bűze, mely beárad a lakásokba, termé­szetesen megjelennek a legyek is. Arról nem is szólva, hogy a várost látogató tu- risák, orrát is csavarja e kellemetlen illat. A város vezetésére pedig ugyan­csak nem vet jó fényt e tény. Nem lehetne ennek érdekében tenni valamit? zést) a házak előtti árkokban, sőt most már eláradt az úttes­ten, a Hősök-tere felé vette az irányt, ott nyeli el a csatorna- nyílás. A környékbeliek jelzése szerint ez nem kivételes, egy­szeri állapot. Mindenki próbálja ugyan tisztogatni a háza előtt az elvezetőt, de ez csak félmegol­dás. Az út szélére halmozott szemétkupacok elszállításáról is gondoskodni kellene. Van-e elgondolása ezzel kapcsolatban? A Városgond­nokságnál Kurucz István vette kezébe az ügyet. Elmondta: la­kossági bejelentés alapján azonnal „rámozdultak”, már megkezdték az eldugult cső-át­ereszek tisztítását. Hetente egy­szer ellenőrzik rendszeresen a környék szennyvíz elvezetőit, ám elismerte, talán sűríteni kel­lene az „őrjáratot”. * Egy hölgy telefonálónk vi­szont akár örülhetne is a mos­Negyvenkét hónap tüskés­drót és rács mögött töltött hadi­fogság, illetve internálás kárpót­lásaként a rendeletek szerint je­gyet kaptam. Mivel az idő a ve­lem egykorúakkal együtt gyorsan múlik, nem tudom, hogy mit kezdjek tekintélyes ér­tékű kárpótlási jegyeimmel. Idős fejjel nem tartom érdemes­nek különböző befektetésekbe ölni, vagy ingatlanba fektetni tani hőségben annak az üdítő pataknak, amely már egy hete csörgedezett zavartalanul, ami­kor felfigyelt rá, hogy milyen víz ez, és honnan jön. Az Anna utcai csatornába torkolló vízfo­lyás mentén a Papnövelde utca 11. számú házig jutott. Tartott tőle, hátha rosszul sül el, ha közvetlenül ártja bele magát a dologba. Dehát a tiszta ivóvíz pénzbe kerül. Vajon ki fizeti? Takarékossági ösztöne nem hagyta nyugodni olvasónkat. Felhívta a vízmüvet. Kijöttek, megnézték, megállapították, a ház a PIK tulajdona, a vízdíj az ő számlájukra meg. A hibaelhá­rítás megrendelés kérdése. A PIK-nél semmit sem tudtak a dologról. Kiderült, a lakók be­mondása alapján, az ott lakó személyek száma szerint álta­lányt fizetnek. Zsebüket tehát nem terheli a patak vízhozama. Rezes Zs. jegyeimet. Miért kerülök hátrá­nyos helyzetbe azzal, hogy a jegy névértékének csak 50 szá­zalékát kaphatom meg, ha el­adom, hová lesz a másik 50 szá­zalék? Miért adta az állam ezt az „értékpapírt”, ha nem fizet­hető ki névértéken? A velem egykorúaknak készpénzre lenne szüksége, nem földre, vagy egyéb ingatlanra. H. L., Mohács Anyagi támogatás A lippói önkormányzat testü­leti ülésén elhatározta, hogy az 1993/94-es tanévre fedezi va­lamennyi általános iskolai ta­nuló tankönyveinek árát. Az el­sősök a füzetcsomagot is ingyen kapják, továbbá tanulónkét 1000 forinttal támogatják a csa­ládokat. A középiskolásoknak személyenként 2000 forintot adnak a tanévkezdéshez. Katona Endre tanító Buszjegy­árusítás Az Új DN július 20-án meg­jelent „Mindennapi bosszús busz-ügyeink” című cikkel kap­csolatban a következő tájékoz­tatást adom: Buszjegyet azok a hírlappavi­lonok árulnak, ahol a hírlap­árus szerződést kötött a Pécsi Tömegközlekedési Rt-vel, ame­lyet a Magyar Posta Vállalat tu­domásul vett. Augusztus 1-től hétvégeken is nyitva van az összes hírlap- pavilon. Remélem, hogy ezáltal javul az utazóközönség busz­jegy ellátása. Szlávecz József osztályvezető Magyar Posta Vállalat Pécsi Igazgatósága Miért csak 50 százalékot ér a kárpótlási jegyem? Tiszteljük a tiltó táblát! Valljuk be, bocsánatos bűn­nek tartják az autósok, ha - „csak egy perc az egész” felki­áltással - tilosban állítják le a járművüket, szabályos hely hí­ján. Kétszer körbefurikázta a nagy parkolót az a húszéves fia­talember is, aki az OTP köz­pontjába igyekezett. A bejárat­nál már ott toporogtak a keze­sek. Egy aláírás, irány a pénztár, meddig tart? - semeddig, gon­dolta. Odakanyarodott hát a jár­daszegélyhez, a Jókai utca kiöb- lösödő részén, ahol - szerinte - senkit sem zavart. A razzia azonban csak a megállni tilos táblát vette figye­lembe. így esett, hogy a pénz­szűkében lévő fiatal házasem­ber hűlt helyét találta a nász­ajándékba kapott öreg Ladájá­nak. Elvitte a „lopó”-autó. Mit tehetett a pórul járt tulajdonos? Leszurkolta a három ezrest az autójáért és ezzel a dolog az ő részéről elintézettnek tűnt. Csak amikor újabb ötezer forint bír­ság fizetésére szólították fel, nézte meg jobban a szállító számlát. Bizony azon ott állt az is, hogy további rendőri intéz­kedés várható. Vajon, ha ennek nyomán azonnal jelentkezik, megússza-e a helyszíni bírság olcsóbb változatával? Lehet, hogy csak a késlekedés miatt bizonyult a kihágás ötezer fo­rintnyi súlyosságúnak? Sőt, az indoklás szerint azért „csak” ennyi, mert közlekedési előélete feddhetetlen. Különben húsz­ezerig is terjedhetne a bünte­tés. A vétkes persze az ötezret sem tartja méltányosnak, eljá­rási hibára gyanakszik, illetve arra, hogy ez a keménység csak Pécsett tapasztalható, az ország már részén nem. Czukor János, a Pécs Városi Rendőrkapitányság vezetője végighallgatta a történetet és a következő választ adta:- Hivatalbalépésemkor, ta­valy októberben első intézkedé­seim egyike volt, hogy szigorí­tottam. Tilosban parkolás ese­tén a belvárosban nincs figyel­meztetés, nincs helyszíni bírság, csak feljelentés és szabálysér­tési eljárás kezdeményezése. Hogy miért ez a kérlelhetet- lenség? Az önkormányzat, jog­gal várja el a rendőrségtől, hogy oldja meg Pécs belvárosának súlyos közlekedési gondjait. Eddig kibúvót jelentett, hogy nincs elég parkolóhely. Most van. Az említett esetben például leállhatott volna az illető az új Centrumnál, vagy a Konzum Áruháznál. Három perc séta mindössze, annyival előbb kell elindulni. Tudom, a bírság mértéke ri­asztó, de éppen ez a cél. Az utó­lagos enyhébb büntetés nem érte el a kívánt hatást. Méltányosság azonban azért van. Felmentettük például azt az apát, akinek a gyereke elájult a kocsiban. Érthető, ha a Mun­kácsy Mihály utcában nem az­zal foglalkozott elősorban, hogy tilosban áll-e, hanem, hogy a kislányának segítséget szerez­zen. Utánanéztünk, mentőkö­rülményei igazolódtak, elenged­tük a büntetést. Ha az emberek megértik, hogy a belváros szűk utcáiban közlekedési fennakadásokat okoz a rossz helyre állított jármű és önként vállalják az el­várható fegyelmet, szóval, ha javulás mutatkozik, akkor lehet szó enyhítésről. Addig marad az elrettentés. Rezes Zs. Kétújfaluiak látogatása Alsómocsoládon Augusztus 14-én Alsomo- csoládon ünnepre készült a község lakossága. A délutáni órákra vártuk a kétújfaluiak látogatását Farkas János pol­gármester vezetésével. A nagy hőség ellenére vidáman és jó hangulatban érkeztek meg falunkba, amit ha lehet még csak fokozott a szívélyes fogadtatás. A meghívott vendégek kö­zött voltak az Alsómocsoládi Baráti Kör vidéki tagjai is, va­lamint megtisztelte találko­zónkat Hoppá József, a vá­lasztókörzet országgyűlési képviselője is. A köszöntő után dr. Kozma Huba országgyűlési képviselő, a Magyarországi Gazdakörök Országos Szö­vetségének elnöke és Jakab István alelnök tartott előadást a gazdakörökről, a mezőgaz­daság fejlesztési lehetőségei­ről és a szaktanácsadói rend­szerről. Az előadás után so­kakban felmerült a gondolat, hogy a szövetkezet felbom­lása után célszerű lenne csat­lakozni egy érdekvédő és egyeztető országos szerve­zethez. Vendégeink megnézték a festés és restaurálás alatt álló templomunkat - melynek fele költségét a püspökség, felét pedig a helyi polgármesteri hivatal finanszirozza. Ellátogattunk Kulcsár Jó­zsef néptanító sírjához is. A terfietői séta közben arról be­szélgettünk, hogy milyen nagy szükség van árra, hogy egymástól távolabb eső falu­ban élők is találkozzanak, megbeszéljék problémáikat, barátságot kössenek egymás­sal. Mindannyian éreztük, hogy ez a hagyományteremtő kap­csolat, amely az 1991-i népfő­iskola tartásával kezdődött, hosszú időre összefogja a két falu közösségét. A napot éj­szakába nyúló bállal fejeztük be. Dicső László polgármester Jogi tanácsadó Többször foglalkoztunk már az Új DN-ben azzal a kérdéssel, hogy kinek mennyi éves szabadság jár, valamint ki jogosult a végkielégítésre és annak mennyi a mértéke. Az olvasói levelek sokasága miatt azonban most újból visszaté­rünk rá. Az 1992. július 1. napján életbelépett rendelkezések a szabadság mértékét a korábbi­aktól eltérő módon szabályoz­ták. Az 1992. évi XXII. törvény (Munka Törvénykönyve) 130. §-a szerint a munkavállaló min­den munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pót- szabadságból áll. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap. A húsz munkanap szabadság a munkavállaló a) 25. életévétől 21; b) 28. életévétől 22; c) 31. életévétől 23; d) 33. életévétől 24; e) 35. életévétől 25; f) 37. életévétől 26; g) 39. életévétől 27; h) 40. életévétől 28; i) 43. életévétől 29; j) 45. életévétől 30 munka­napra emelkedik. A részletezésből egyértel­műen megállapítható, hogy a szabadság az új szabályozás szerint az életkorhoz kötődik. A Munka Törvénykönyvé­nek- 1992. évi XXII. törvény - 95. §-a szerint a munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása, vagy jog­utód nélküli megszűnése kö­vetkeztében szűnik meg. A most írtaktól eltérően nem jár végkielégítés a munkaválla­lónak, ha nyugellátásra szerzett jogosultságot, vagy korenged­ményes nyugdíjat állapítottak meg részére, valamint a további munkaviszony megszűnésekor. A végkielégítésre való jogo­sultság feltétele, hogy a mun­kaviszony a munkáltatónál az alábbiakban meghatározott idő­tartamban fennálljon. A végkielégítés mértéke: a) legalább 3 év esetén: 1 havi b) legalább 5 év esetén: 2 havi; c) legalább 10 év esetén: 3 havi; d) legalább 15 év esetén: 4 havi; e) legalább 20 év esetén; 5 havi; f) legalább 25 év esetén; 6 havi átlagkereset összege. A végkielégítés mértéke há­romhavi átlagkereset összegé­vel emlekedik, ha a munkavál­laló munkaviszonya a fentiek­ben meghatározott módon, az öregségi nyugdíj korhatár be­töltését megelőző öt éven belül szűnik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom