Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-01 / 208. szám

Siker A veterán totózók számára ismerősen cseng az olasz Ca- tanzaro neve: a calabriai kisvá­ros labdarúgócsapatának mér­kőzései hajdan gyakran szere­peltek a magyar tippszelvénye- ken. Néhány tucat vagy néhány száz turistán kívül, akik már jártak ott, többet és többen nem is igen tudunk Catanzaroról. A bogyiszlóiak számára vi­szont az idei nyáron megada­tott a bőséges ismeretszerzés. A Tolna megyei község ha­gyományőrző egyesülete meg­hívást kapott Catanzaroba, az olasz csizma talpán rendezett Kék Tenger Fesztiválra, s je­lenleg is ott szerepel. A magyar néphagyományok ápolására 16 éve alakult s azóta már négyszeresen aranyfokozat minősítéssel elismert bogyisz­lói néptáncegyüttes - amelyet Bogyiszlói néptáncosok az olasz csizma talpán fellépésein saját cigányzene- kara kísér - 37 közreműködő­vel és teljes repertoárjával in­dult a hosszú útra. Mint ahogy Strer Tamásnétól, az együttes vezetőjétől elutazásuk előtt megtudtuk: a fellépések számát illetően teljes bizonytalanság­ban, éppen ezért mindenre fel- készülten. A catanzaróiak nép­táncos cserekapcsolatot keres­tek Magyarországon és az ÁFEOSZ révén találtak rá a bogyiszlóiakra. A Kék Tenger Fesztiválra szóló meghívást csak annyi instrukcióval toldot­ták meg, hogy egész estét be­töltő műsort kérnek. A Bogyiszlói Hagyomá­nyőrző Egyesület számára egyébként ez a nyár erősen a nemzetközi kapcsolatok ápo­lása jegyében zajlik. Részt vet­tek a Duna Menti Fesztiválon, ahol a nálunk vendégeskedő svéd néptáncegyüttessel együtt szerepeltek. (Tavaly ők jártak Svédországban.) Utána egy szardíniái együttest láttak ven­dégül. Most Calabriában tur­néznak, majd a budapesti au­gusztus 20-ikai ünnepségek folklór-bemutatóján vesznek részt. Calabriai vendégeskedé­süket ebből az alkalomból vi­szonozza a catanzarói tánc- együttes. Ők is közreműködői lesznek a budapesti gálamű­sornak, majd augusztus 22-én fellépnek Tolnán, és 26-án zá­ruló vendégszereplésük során természetesen Bogyiszlón is. A közönség aligha fog „bundát” kiabálni, noha fix tippként előre borítékolható a magyar-olasz táncos találkozó eredménye: Bogyiszló-Catan- zaro 1-1 (X). D. I. Négyszeresen aranyfokozat minősítéssel elismert néptáncegyüttes a bogyiszlói Karádyért rajongott A cseréppipák népi iparművésze Műhely és házi múzeum egy parányi kaposvári lakásban Ifi. Galambos Lajos népi iparművész cseréppipa gyártó műhelyében Fotó: Lang Robert Nyurga, szemüveges fiatal­ember nyitott ajtót. Nem tudom, Karády Katalin a magyar film talán legnagyobb sztárja fény­korában észrevett-e olyan ked­ves arcú fiatalembereket, mint az ajtóban álló dr. Szabó Zoltán. Mindenesetre a New York-ban élt zárkózott filmszí- nésznő 1983-ban válaszolt az akkor 14-15 éves pécsi kamasz levelére, és dedikált fényképet küldött neki, amely az 1940-ben készült Erzsébet királynőben ábrázolja. Később karácsonyi üdvözlő lap érkezett, és egy óra emlékül. Dr Szabó Zoltánt arról faggattam, mi vonzotta akkori­ban Karádyhoz, hiszen számta­lan csillag ragyogott akkor is a könnyűzene egén.- Talán a kívülállása vonzott, hogy nem illett sehova se. Eltért az addigi női ideáltól, férfias volt, filmjeiben sokkoló hatású nőket játszott, és nem volt iga­zán jó színésznő sem. Nem vé­letlen, hogy a század harmincas, negyvenes éveiben épp ő került a középpontba, egy széthulló társadalom bizonytalan, szo­rongó, boldogtalan bálványa­ként.- Úgy képzelem, érzékeny zárkózott, és valójában gátlásos nő volt, aki nagyon nehezen en­Ifjúsági Kemping, Sió­fok-Sóstó, 563 fő; Aranypart Kemping, Siófok, 540 fő; Autós I Kemping, Zamárdi, 265 fő; Autós II. Kemping, Zamárdi, 643 fő; Autós III. Kemping, Zamárdi; Rév Kemping, Szán­tód, 40 fő; Magyar Tenger Kemping, Balatonföldvár, 186 fő; Túra Kemping, Balatonszár­szó 240 fő; Hullám Kemping, Balatonszemes 1250 fő; Lidó gedett magához valakit, a ripor­terek is hiába ostromolták ame­rikai otthonában. Ha viszont va­lakivel megbarátkozott, annak szerintem nagyon jó haverja le­hetett. A most Budapesten dolgozó fiatalember néhány éven keresz­tül Karády cikkeket, képeket, hangfelvételeket gyűjtött. Hir­detett az újságban, írt Szegvári Katalinnak a Stúdió '81 címén, képeket kért a Filmtudományi Intézettől is, levelezett a Ka- rádyról több felvételt készítő Liebman Béla fotográfussal. A filmcsillag amerikai címét Me­zei András írótól kapta meg. Nézegettem a gondosan al­bumokba kötött cikkeket, a le­velek fénymásolatait, de Kará- dyét nem találtam köztük. Ké­sőbb előhalászott egy piros bár­sonnyal borított dobozt, amely­ben Karády leveleit őrizte. Megmutatta a neki dedikált fényképet, a leveleket azonban kedvesen elrakta. 1979-ben jelent meg az első Karády lemez, és az akkori ka­maszt magával ragadták a da­lok. Az első, 1981-ben újra be­mutatott Karády filmek kedvé­ért Budapestre is felutazott. És ma már mindez csak emlék. P. E. Kemping, Balatonszemes 50 fő; Vadvirág Kemping, Balaton­szemes, 720 fő; Aranytűd Kemping, Balatonlelle, 50 fő; Napsugár Kemping, Fo- nyód-Bélatelep, 990 fő; Kócsag Kemping, Balatonberény 700 fő. Kék Tó Kemping, Lengyel­tóti 290 fő; Hőforrás Kemping, Igái, 110 fő; Deseda Kemping, Kaposvár-Toponár 50 fő. A másfél szobás, első emeleti kaposvári lakás fél szobájának felét foglalja el ifj. Galambos Lajos népi iparművész cserép­pipa gyártó műhelye. A nagy­szobában vitrinekben és a fala­kon lévő polcokon tajték, gyö­kér, porcelán, cserép, ópium­szívó és vízipipák sorakoznak, akár egy múzeumban. Nem is értem, kinek gyártja a vagy ötven féle (kos-, farkas-, kakas-, söröskorsó fejű és egyéb más formájú) cseréppi­pát, hiszen örökös időhiá­nyunkban folyton csak rohanva szívjuk egyik cigarettát a másik után. Pipásak vagyunk, de ke­vesen pipázunk. Ha nyugodtan elővehetnénk, szertartásosan megtömhetnénk, rágyújthat­nánk a pipánkra, s ráérősen pö­fékelhetnénk, bodoríthatnánk a füstöt!- Egyre kevesebb a rendelé­sem - zökkent ki álmodozá­somból a pipás mester, aki ere­detileg szerszámkészítő vég­zettséggel édesapjának bese­gítve ismerkedett a cseréppipa készítésének fortélyaival, hob­biból. Kíváncsi volt, profiként mire lenne képes. Ennek már ti­zenegy éve. Méltán büszke az Amerikába kijuttatott egyedi díszítésű pipá­jára, a termékeivel elégedett ha­zai és külhoni pipásokra, Bárdi György színművész fényké­pére, melyet hálából neki, mint a pipák művészének dedikált, arra is, hogy a hagyományos kaposvári nemzetközi pipaszívó versenyeken az ő gyártmányai­ból is eregetik a füstöt. Hogy ő maga pipázik-e? Csak a versenyeken - melyeken mindig az első öt között végzett - és az edzéseken. A felesége magyar női pipaszívó bajnok. Saját műhelyről, a jelenlegi­nél sokkal több pipázóról, hol­landiai, dániai, angliai, olaszor­szági tanulmányúból álmodik. És arról, hogy a maga tervezte cseréppipa remekeivel nemzet­közi hírnévre tesz szert. Reménykedhetünk, hogy ke­délyesen pipázgató nemzetté válunk? Murányi L. Az anyatej hete: augusztus 1-7. A cél az, hogy barátságosabb világba szülessen a csecsemő, hogy életének első órájában érezze és lássa a szüleit, hogy az újszülött első szoptatására már a szülőszobában sor kerüljön - hangsúlyozták a szakemberek az Anyatej Világnapja alkalmá­ból rendezett hétvégi sajtótájé­koztatón. A Nemzeti Egészség- védelmi Intézet szervezésében* tartott tájékoztatón elhangzott: a csecsemőnek joga van a neki legmegfelelőbb táplálékhoz, az pedig az anyatej. A legalább hathónapos korukig csak anya­tejjel táplált emberek védetteb­bek még az öregkori betegsé­gekkel szemben is. Magyaror­szágon az anyák 45 százaléka szoptatja csecsemőjét még négyhónapos korában is. Nor­végiában ez az arány 90 száza­lékos - hangzott el a tájékozta­tón. A világhét kapcsán ismeret- teijesztő előadásokat és bemuta­tókat is tartanak a fővárosban. Újra megjelent a Gazda Kéthónapi kényszerszünet után újra megjelent a Gazda című mezőgazdasági hetilap - tájékoztatta az MTI-t Pékár István, a lap főszerkesztője. A Magyar Gazda - amelynek ez a lap az utódja - azért szűnt meg, mivel a kiadó nem vállalta az újság havi körülbelül 1 millió forintos ráfizetését. A lap kia­dót váltott, új nyomdában is készül, a munkatársai résztu­lajdonosok lettek, s így a vesz­teségek 80 százalékát azonnal le tudták faragni. Szerződést* kötöttek továbbá a Magyaror­szági Gazdakörök Országos Szövetségével arra, hogy a gazdaköri tagok tagdíjuk befi­zetése ellenében a Gazdát in­gyen, kapják. Balatoni kemping-férőhelyek Rádió mellett... Nem mondhatnám, hogy na­gyon tiszta az ablakom, mert tavaly ősszel, amikor kiürült az ablakpucoló spré, nem pótoltam újabb flakonnal, ami ugye va­lami gázzal működik, a felsza­badult gáztól pedig kilyukadhat fejem fölött az ózonréteg és én nem akarom az emberiséget szörnyű katasztrófába taszítani. Mindenki előtt ismeretes, hogy a tudósok ezzel riogatnak ben­nünket, mondták azt is, hogy az izzadtság gátló spréket is dobál­juk el, ne használjuk nyakra-főre a gázzal működő alkalmatosságokat. Hanem a héten, egyik reggel - rádiózás mellett - borotválkozáshoz ké­szülődöm, kenem a szappant az ecsettel, mert persze a habzó sprével is szakítottam már rég, főként borsos ára miatt, szóval teszek-veszek, amikor egy jó­nevű magyar tudós bejelenti, hogy „... félnünk nem kell, nem vékonyodik az ózonréteg, mint ahogy ezt az amerikai űr­kutatási társaság, vagyis a NASA-kutatók állították .. .! Azt is hozzátette, hogy a NASA idevonatkozó adatai manipulál­tak. Azt is megtudtam, hogy a földkerekségen számtalan gáz­nemű szívódik fel az ózonréte­gig, például a működő vulká­nokból, de hát a tengerek, óceá­nok irdatlan nagy felületéről szintén, sokkal nagyobb meny- nyiségben, mint azt hinnénk, még sincs baj, ne ijedezzünk. Megnyugodtam. Éreztem én, hogy a tudomány eljut majd egyszer odáig, hogy önmagát megcáfolja, ami késik - nem múlik. Most már csak azt vá­rom, hogy egy szép napon beje­lentik: a továbbiakban nyugod­tan ehetjük a spenótot - amely­től két éve szintén egy magyar táplálkozáskutató - eltiltott bennünket, mondván, arzént tar­talmaz, de jobb ha elfelejtjük a marhahúslevest, vagy éppen a jó kis csirke-becsinált-levest, mert ezeknek határtalan fo­gyasztása egyenesen káros a szervezetre. (Szerintem a pénz­tárcára ...) Mondom, változás várható e tekintetben is. A riporternő jóvoltából meg­ismerkedhettünk egy derék, kö­zépkorú férfiúval is, aki nem hi­szik el: repülőgépeket, meg ki­mustrált rakétákat gyűjt. Igazi­akat. Van neki vagy hu­szonöt-harminc ilyesmije. A ri­portból nem derült ki, hogy ta­lán egy lerobbant repülőtéren lakik-e, vagy csak elhagyott futballpályán, mert a gépeknek azért kell hely, még ha ezek a gépek soha föl nem szállnak, akkor is. Bár némelyik akár fel is emelkedhetne, hiszen emlí­tette, hogy a múltkor egyik he­likopterét beindította, jelezve, hogy egyik-másik szerkezet üzemképes állapotban van. A gépeket - roncsként - lassacs­kán vásárolta meg, de hát ehhez is pénz kell, főként ha kétgyer­mekes családapa ... Ezt mondta: „Mondjuk egy átlag­ember napi ebédje után megihat két-három üveg sört... Kiszá­mítottam, hogy ez egy évben ezer üveg sör lehet. Nos, én soha nem iszom, így a sör árán megszerzem a gépeket...” Mit mondjak: hüledezve erősítettem fel a rádiómat. Mert: aki ma­napság naponta megihat ebéd után három üveg sört, az már eleve nem átlagember, átlag fi­zetéssel. Én sem italozok mos­tanában, de nem tudtam vásá­rolni magamnak egy rozzant bi­ciklit sem. Na mindegy: a repü­lőgyűjtő úr azt is mondta, van valami múzeumi szabályzat vagy rendelet, amely szerint - erre felhívták a figyelmét - a harci gép fegyvernek számít, tehát begyűjtés után tönkre kell tennie, hogy örök időkre hasz­nálhatatlanná váljék. A ripor- temő is elámult: „És most Ön ezeket tönkretette?” - „Hát agyoncsapom - fűzte hozzá -, Kilyukad-e az égbolt, ahol kihajigáljuk a pogácsákat? már azt, aki ilyesmire akar rá­venni engem.. Számomra eme rendelkezés nem új. Hasonló baromságról én is mesélhetnék. Egyszer a tévések riportot készítettek ve­lem. Egy jónevű, Mecsek-ol- dalbeli vendéglőben. A tévé pénzén a rendező elénk helyez­tetett egy maflás-üveg bort, ke­nyereskosárra való friss pogá­csával. Ittunk-ettünk a riporter­rel, de mert többször ismételték - nem kis örömömre - a jelene­tet, állj !-t intettek: „Ne igyatok olyan gyorsan!” - figyelmezte­tett bennünket derék rendezőnk. Később derült ki, érvényben van egy tévé őskorából szár­mazó elnöki rendelet, miszerint ilyen helyzetben az el nem fo­gyasztott étel-ital megsemmisí­tendő a felvétel befejeztével. Önökre bízom Tisztelt Ölvasók, találják el, kidöntöttük-e a piát és kihajigáltuk-e a maradék po­gácsákat. ahoev ez illő? 4 új VDN 1993. AUGUSZTUS 1., VASÁRNAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom