Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-19 / 226. szám

1993. augusztus 19., csütörtök aj Dunántúli napló 25 AUTÓ Új Suzuki-szalon nyílik Pécsett Pécs második Suzuki autó­szalonja nyílik szeptember 1-jén Pécsett, a Komlói út 69. szám alatt. A Szabolcs Kft. márkakereskedés a Suzuki va­lamennyi típusát forgalmazza és szervizeli. Ugyancsak a Suzuki házatájáról származó informá­ció, hogy az ősztől kedvezőbb lesz e járművek vásárlásakor a hitelkonstrukció: a jelenlegi há­rom éves futamidőt növelik, az ötven százalékos befizetést je­lentős mértékben csökkentik. Gyorsított a pécsi Autó-Profi Bár nagy alkatrész-készlettel áll a Volkswagen és Audi tulaj­donosok rendelkezésére az Autó-Profi márkakereskedés és szerviz a pécsi, Légszeszgyár út 17. szám alatti bázisán, mindent nem képesek tartani. Azért azonban, hogy ne kelljen sokat várni a vevőnek, az Autó-Profi gyorsított: a TNT futárszolgá­lata közreműködésével, a Por­sche Hungárián keresztül egy-két napon belül beszerzik a hiányzó alkatrészt, karosszéria elemet. Ugyancsak újdonság a cégnél, hogy a két típus karosz- széria-lakatos munkáit két mű­helyben, nagy gyorsasággal vál­lalják. A Monroe és a lengéscsillapítás A belgiumi székhelyű Mon­roe cég lengéscsillapítóiból fogy el a legtöbb világon, évente mintegy 60 millió darab. Olyan nagy autógyárak, mint a Ford, a Fiat, a Volkswagen, a Volvo szerelik kocsijaikba a kék-sárga emblémás Monroe „teleszkópokat”. A hazai alkat­részpiac nyolcvan százalékát is a belga-amerikai - a cég az USA-beli Tenneco ipari cso­porthoz tartozik - óriás látja el, ezer magyar autóból minden ti­zennyolcadiknak Monroe len­géscsillapítója van. A vállalat hazai vezérképviselete a Lip- pai-Hajnal Kft., amely nagy raktárkészletével és műholdas számítógép-rendszerével bizto­sítja, hogy a megrendelt egység 48 órán belül a rendeltetési he­lyére kerüljön. Tavrija Ukrajnából A Merkúrral szoros együtt­működést alakított ki a Bertinus Kft. Az orosz Aleko típusú jár­művek hazai forgalmazója most egy újabb járműcsalád, a Tav­rija meghonosításán fáradozik. A nagyrészt Lada Samara alkat­részekből álló ukrán autó meg­lepő áraival tűnik ki a hazai gépkocsi kínálatból. A városi furgonként használható nyitott Pick-Up típus ára áfával együtt mindössze 400 ezer forint körül lesz, s ezt az összeget zártdobo­zos testvére sem haladja meg je­lentősen. A Tavrija is kirukkol kabrió-autóval, melyet ebben a járműkategóriában szintén utol­érhetetlen áron, 700 ezer forint körül kínálnak majd. A városi közlekedés csodája A fényképészetből ismeretes a zoom kifejezés. Annyit jelent: megrövidíteni, közelebb hozni, kinagyítani. Lényegében ezt tudja az a városi közlekedésre szánt elektromos kisautó is, amely parkoláskor 35 centivel összébb húzza magát. A Zoom 2,64 méter hosszú, szélessége is „városi”: 1,52 mé­ter. A mindössze 800 kilós ko­csi a csomagterében 350 kilónyi nikkel-kadmium telepet cipel. A könnyű parkolást felfelé nyithetó ajtók is segítik. Ez a fura kis szerkezet azon­ban más szempontból is a jövő városi járgánya. Különleges elemeivel akár óránkénti 120 ki­lométeres tempóra is képes, igaz, utasa hosszabb utat aligha tehet meg ekkora sebességgel. 50 krn/óra az ideális utazóse­bessége, állóhelyzetből ezt 6 másodperc alatt éri el. A KRESZ szabályait betartva vá­rosban egy „tankolással” 150 kilométert tehet meg, ország­úton -szintén ötvenes tempóval - akár 260 kilométerre is futja az akkumlátorok erejéből. A kocsi beépített fedélzeti töltő­rendszerének 8-10 óra kell a tel­jes feltöltéshez, de egy erősebb külső töltő akár már két óra alatt is elvégezheti ezt a feladatot. Számos előnye ellenére a Zoom még sokáig csak csoda­bogár marad az autósvilágban és ennek nem is elsősorban elektromos motorja az oka. A kocsi ára ma még borsos, a Gol­féval vetekszik, s ez ugye nem éppen versenyképes pozíció. A német Volkswagen Autógyár új Passat modelljét mutatta be augusztus közepén Hannover­ben. A kocsi 7 motorvariációval kapható (5 benzin, 2 diesel) 1,8 liter (55 kW) és 2,8 liter (128 KW) között. Ára 32 730 márkától 52 160 DM-ig. Az ősszel kerül forgalomba. Pont a Punto Unó utód - Fiat-éknál Új Dunántúli Napló autóteszt Opel Campo 2.5 D 4x4 Ha az ember szemügyre veszi az Opel Campót - elcsodálko­zik. Mit ki nem talál a jármű­ipar! Az ötszemélyes személy- gépkocsi, a kisteherautó, s a te­repjáró legjobb tulajdonságait egy négykerekűben összeháza­sítani! Ennél az Opel-sihedemél ezt tették a konstruktőrök, s hogy nem egy bice-bóca öszvért alkottak, arról a pécsi Opel-Gergely márkakereskedés­től kapott Campo alapos kipró­bálása során magam is meggyő­ződhettem. Az Egyesült Államokban év­tizedek óta gyártott, s hallatlan népszerűségnek örvendő full car - talán félteherautónak le­hetne fordítani - kocsik Euró­pában is egyre inkább hódíta­nak. Ebből a „buliból” az Opel sem akar kimaradni, s Campo néven három változatban, két féle motorral gyártja ezeket az igazán jól kihasználható jármű­veit. Az általam kipróbált, öt­személyes fülkével és 2.5 literes dízel motorral szerelt, összke- rék meghajtásra is kapcsolható autó - csakúgy mint társai - majd öt méter hosszú és 1,7 mé­ter széles, a plató rakfelülete pedig meghaladja a 2,3 négy­zetmétert. Ami meglepett, hogy ez a nagytestű, meglehetősen súlyos jármű milyen könnyedén mozgott a zsúfolt városi forga­lomban, s hogy településen kí­vüli utakon, autópályán sem éppen cammogott. Előbb említett tulajdonsága az ebben a kategóriában jónak mondható 12,8 méteres fordu­lási készségének, a könnyed kormányműnek - a volán szinte egy újjal forgatható -, utóbbi pedig az erős, de szükség esetén jól gyorsuló Isuzu dízel motor­nak köszönhető. Ez a 2,5 literes vízhűtéses, négyütemű, közvetlen befecs- kendezéses erőforrás 3800-as percenkénti fordulaton 56 kW (76 LE) teljesítmény leadására képes. Állítólag 150-160 kilo­méteres óránkénti sebességgel is megy: nos, hogy ezt tudja-e, arról nem győződtem meg - va- donatújonnan vettem át a ko­csit, s illetlenség lett volna szét­hajtani de 120-at könnyedén és biztonságosan lehetett au­tózni. Persze, a rosszabb burko­latokon kissé pattogott, de ez aligha róható súlyos hibájául egy olyan terepjárónak - nem csupán mind a négy kereket le­het megpörgetni, de a felezőnek köszönhetően lassító áttétel is a vezető rendelkezésére áll -, amely úttalan utakon is maga­biztosan közlekedik, s 55 száza­lékos (!) emelkedőn is felka­paszkodik. Az Isuzu dízelje nem nevezhető falánknak: az át­lagfogyasztás alig haladta meg a 7 litert, pedig ebben gyakori városi használat is volt, arról nem is szólva, hogy imponáló terep-legyűrő képességéről is többször meggyőződtem. Az ötszemélyes fülkével sze­relt Campo utasterének olyan a kidolgozása, hogy az ember személygépkocsiban érzi ma­gát: tágas a hely, a plüssel borí­tott ülések kényelmesek - az el­sőkön még oldaltámasztékok is vannak azonban hiányzik, hogy a biztonsági övék kon­zol-magassága nem állítható, legalább elöl. Magas autó lévén, kiváló a kilátás, az egyszerű műszerfal jól áttekinthető, az pedig több mint figyelemre méltó, hogy a kapcsolókat - világítás, ablak­törlő, ablakmosó - úgy helyez­ték el, hogy a vezetőnek menet közben sem kell a kormányról levennie a kezét, a gombokat új­jal is eléri. Az öt sebesség-fo­kozatú váltó kényelmes, fino­man működtethető, az áttételek kellemesek, a fék azt tudja - hidraulikus, kétkörös, terhelés­től függő fékerő szabályozással -, ami egy ilyen autónál köte­lező. Az viszont nem kötelező, hogy a sebességet kézzel is le­hessen szabályozni, ám az Opel Campónál erre is lehetőség van. Meggyőződésem, ez a kocsi többet tud, mint amennyit egy átlag autós elvárhat egy négyke­rekűtől, s igazán az okoz fejfá­jást, hogyan lehet minél jobban kihasználni. Az biztos, ez a jármű jó szol­gálja azokat az embereket, akik munkára, kikapcsolódásra és szórakozásra is egyetlen négy­kerekűt akarnak. Nem csupán egy technikai eszközre, hanem hűséges társra is lelnek az Opel Campóban. Roszprim Nándor Az „Egyes” után a „Pont”: itt a Punto. Bár mini-autónak szá­mít, az Unohoz képest 7 centi­vel megnövelték a hosszát, 9 centivel pedig a tengelytávját. Ettől még tágasabb lett, mint elődje volt, amelyet egyébként szintén „a tér csodájaként” tar­tott számon az autósvilág. Ezekkel a méretekkel a leg­újabb kis FIAT már a Fiesta, a Corsa „kategóriájába” lépett. A szögleteket úgy lekerekítették, mintha kicsit a Renault Espace-t utánozták, persze jóval kisebb méretben. A Punto - a hírek szerint - 1,1 litertől (55 LE) 1,4 literes turbóig (135 LE) többféle vál­tozatban készül, de lesz egy 1,7 literes, 72 LE-s turbó dízel vál­tozata is. A későbbiek során az 1,4 literes turbót felváltja majd egy 1,8 literes, 16 szelepes ben­zin motor. Az 1,1 literes alap­modell végsebessége 150 km/ óra, a nagyobbakét még nem Ebben az autóban egyszerűen biztonságban érzi magát az em­ber. Elég ha magára csukja az ajtót, máris megszűnik a külvi­lág, valósággal körülöleli a ve­zetőt a hatalmas, puhán bélelt test. Ez a kocsi - amolyan német alapossággal - „ki van találva”. Mindjárt ránézésre is más, mint általában kategóriája többi tagja: az ötajtós, csapott hátú kivitel kitűnően ötvözi a kombi és a limuzin tulajdonságait. Nem érzi magát „teherautóban” az ember, nem panaszkodhat helyszűkére a család, ha hosz- szabb utazásra indul. Ám ha va­lakinek kifejezetten nagy rako­dóterű kocsi az álma, az Avant- ban erre is rátalál. Mintegy ezer kilométert au­tóztunk egy Audi Avant 80 TDI volánja mögött. Ami mindjárt elsőre feltűnt: új motor dohog a kocsi orrában. A gyár szakem­berei szerint ez már egy máso­dik generációs dízelmotor, négyhengeres, turbófeltöltéses, 90 lóerős, közvetlen befecsken­dezésű erőgép. A tervezők ma­adták közre. Megint egy újabb „túltáplált” kiskocsi kerül tehát piacra! Az eredetileg 45 LE-re tervezett, Unó méretű autóba 135 LE-t építeni könnyelmű­ségnek tűnik. Nagyon sok fia­talt fog esztelen száguldásra csábítani, s a minire tervezett kocsi biztonsági rendszere aligha tart majd lépést a feltupí- rozott motorteljesítményekkel. A „csapott” hátú alapmodel­lek mellett Cabriot is terveznek 60 illetve 90 LE-s motorral, kézi vagy elektromotoros tető­mozgatással. A Cabriok kényelmét szol­gálja az alapmodelltől kezdő­dően széria tartozékként beépí­tésre kerülő szervokormány, az extraként megvehető ABS és a légzsák is. Minthogy az új kocsik telje­sítménye 55 LE-nél kezdődik, a 45 LE-s Unot a választék bőví­tés érdekében továbbra is gyár­tani fogják a torinói gyárban. gas mércét állítottak maguk elé mind a gazdaságosságot és a di­namikát, mind a nyugodt járást illetően. És a maguk állította követelményeknek példásan megfelelnek. A rendkívül sze­rény étvágyú motorról elektro­nikus vezérlésű elosztó-befecs- kendező szivattyú gondoskodik, elektronika vigyázza a lehető legkisebb károsanyag kibocsá­tását, amit természetesen még egy oxidációs katalizátor is megszűr. S mindez nem megy a menettulajdonságok rovására: az Avant 80 TDI 180 kilométe­res végsebességre képes. A kocsi számos jótulajdon­sága közül is ki kell emelni, hogy szériatartozék az ABS, hogy különlegesen alaktartó a kocsi karosszériája, még frontá­lis ütközésnél is megóvja a na­gyobb sérüléstől vezetőjét. Az ajtókba épített kereszttartók ol­dalirányból védik az utasokat, s a teljes belső teret energiael­nyelő párnázat borítja. S hogy mindehhez mennyiért lehet hozzájutni? A legolcsóbb az 1,9 literes TDI 2.8 millióba kerül. Egy fürge dízel Audi Avant - az intelligens Háromliteres autók - csak vágyálom? A japánok 5-6 liternél tartanak Kivételesen nem a 3 liter lö­kettérfogatú, csodálatos luxus autókról akarunk beszámolni, hanem a „népautókról”: a 100 kilométeren 3 litert fogyasztó­dé nem minden esetben törpe kocsiról. A benzinárak állandóan emelkednek. Nem érdekesek az indokok: olajárrobbanás, költségvetési hiány, útalap, adó, az autózás a benzin ára miatt (is) egyre drágább. Ettől függetlenül, elsősorban kör­nyezetvédelmi szempontból, valamint a korlátozott olaj­készletek miatt a motorfejlesz­tés egyik fő iránya a fogyasztás „fogyasztása”. Kísérleti járművekkel már elég jól állnak a gyárak. Nem kizárólag a tervezőasztalon, egyes esetekben már működő példányok is születtek: a BMW, a Daihatsu, a Mitsu­bishi spórkocsijai közel állnak a hírek szerint a tömeggyártás­hoz. A VW most vonul vissza a svájci javaslatra szóbakerült Swatch-autótól, pedig a wolfs- burgiak ugyancsak bőséges ta­pasztalatokkal rendelkeznek az alacsony fogyasztású motorok területén. Pedig nem minden a motor konstruktőrökön múlik. A ko­csik súlya a biztonsági és a ké­nyelmi felszerelések sokasága következtében egyre növek­szik, a városi forgalom pedig végképp nincs tekintettel a benzinszámlára, sőt... De nézzük meg, hol tartunk ma! A helyzet nem is olyan rossz, hi­szen az elmúlt 15 év során a kocsik fogyasztása hozzávető­legesen 20 százalékkal mérsék­lődött, a korábbi 9 literes érték­ről napjainkra 7 liter körüli szintre csökkent. A benzines autók között a japánok vezet­nek: az első négy helyet a Su­zuki Swift 1000-es (5,3 liter), a Daihatsu Cuore (5,4 liter), a Suzuki Swift 1300-as (5,8 li­ter) és a Nissan Micra 1000-es (5,8 liter) foglalja el. Ugyan­ennyit fogyaszt az ötödik he­lyezett, az első európai kocsi, a Citroen AX is. A dízelmotoros autók fo­gyasztása alacsonyabb, amel­lett itt az európaiaké az első­ség: a Citroen 1360 köbcentis motorja 4,8 litert, a Renault 1887 köbcentis motorja 5, az Audi 1900 köbcentise 5,1 litert fogyaszt. Őket követik az Opel, a Ford, a Peugeot és a VW gyártmányai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom