Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-19 / 226. szám
12 Qj Dunántúli napló 1993. augusztus 19., csütörtök Szép magyar vers Juhász Gyula Shakespeare estéje Az esti ködben, őszi esti ködben Hazabotorkái, véle a homály, A dérütötte hold lassan kelőben: Már itt az ősz és itt az este már. Az országúton kósza álmok járnak, Danol a szél, halódik a határ, ' Járnak az árnyak, vége van a nyárnak, Már itt az ősz, és itt az este már. A kandallóban sírnak már a gallyak, Künn a tarlókon kárognak a varjak, Nyárnak halála: árnyak élete. Violás alkony, opálos színekkel. Nézi a néma, nagy, magányos Ember: Szívében kong, bong a Téli rege! Szikszai Károly: Talán a test, talán a lélek Már emlékké vált ez a perc is és sűrűsödik a homály mellemről leszakadnak éveim és a látnok befogja szemét kedvesem hova vigyelek innét lesoványodva pénztelenül amikor már nincs mit befejezni és mégis a remény a „talán” romantikájában fölizzik még ez a délután zsarátnok egykori tűz a délutánban hát használjuk ki égessük emlékké ezeket a perceket is hogy veled maradhassak máshol ahol nem hullik nap óra perc nem hullik belénk az idő ahol nem kell arcunk elé emelnünk kezünket mert nincs mit szégyellnünk abban a világban hát égessük el életünk leghosszabb részét hogy veled maradhassak ebben a délutánban talán a test talán a lélek talán a voltál jelene mi egybetart a fájdalom talán a fájdalom igen amikor azt mondod hogy visszajössz de tudod hogy nem jössz vissza bevallani ezeket a rohadt napokat amikor széppé hazudjuk az utolsó pillanatot is mert gyógyíthatatlan akár a rák amikor morzsák hullanak körénk de miféle morzsák istenem még néhány perc magadból aztán már az se aztán már zuhanás vissza napokon heteken hónapokon a nincs-en át magamig újra - de tudom hogy nincs már annyi idő hogy újra akár Társ az István-i életműben Hiszünk Gizellában A színházi világban nem ritka a színészi kiugrás, a „névtelenek” berobbanása. Annak azonban kicsi az esélye, hogy egy ismeretlen szerzőpáros alig egy év alatt már a harmadik bemutatójáért izgulhasson. A veszprémi Petőfi Színházban a múlt év őszén mutatták be Asztalos István és Kovács Attila „kísérletét”, a Börtönmusicalt. Ezt hamarosan követte mesemusicaljük, s a színház művészei most, augusztus 20-án mutatják be a két szerző legújabb művét, a Gizella című rock-operát. Interjúnk a próbák idején készült. Asztalos István, az író, civilben középiskolai tanár, Kovács Attila pedig, a zeneszerző, vegyészmérnöki oklevéllel a zsebében egy részvénytársaságnál számítógépekkel „bíbelődik”. Első közös munkájuk a Börtönmusical alapja egy 1972-ben elvégzett szociálpszichológiai kísérlet, amelynek során egy mesterségesen kiképzett börtönben véletlenszerűen kiválasztott fiatalok a börtönőr és a rab szerepét játsz- szák. A helyzet azonban drámaira fordul, s ez - mint a bemutató sikere is bizonyította - nemcsak a pszichológusok, de a közönség figyelmét is felkeltette. A csapatmunka legújabb eredménye a Gizella. A királyné személye, a királynék városának első nagyasszonya a magyar történeim egyik legvitatottabb, legendákkal körülfont alakja.- A hiteles források szűkössége ellenére bizonyára sokat tudunk Gizelláról. Milyennek látja őt a ma emberre? Asztalos István: Valóban sűrű a homály Gizella királyné személye körül; a krónikák sem elfogulatlanok. Mi azonban nem zenés történelemórát írtunk, s bár a hitelesség minimumának kényszerében, de éltünk az alkotók szabadságával. Gizelláról a tények bizonyosságával nagyon keveset tudunk. Nem maga választja sorsát: hatalmi érdekből, birodalmi számításból e sorsba kényszerül. Az élete arról szól, hogy egy rendkívüli egyéniség hogyan lesz képes a beletaszítottságból személyes sorsot formálni, százszor lesújtva is hogyan tud újra meg újra felállni, megküzdeni a küldetésével. Az ő sorsa a küzdésről szól, madáchi értelemben, tehát mégis a remény forrásaként. Kovács Attila: Az én szememben Gizella István mellett nem egyszerűen társ, hanem mozgató erő. Istvánt két dolog motiválja: származik valahonnan, tartozik valahová, miközben tudja, hogy meg kell változtatnia azt a világot, ahová tartozik. Gizellában társat talál, aki előre viszi a művet, segít megvalósítani a keresztény államiságot. A.I.: Az évek során Gizella motivációja megváltozott. Elő- szört az a világot szolgálta, ahonnan jött, aztán már az új hazát, ahová érkezett. Komp volt, sőt híd, bár beláthatatlan távolságokon kellett átfeszülnie.-És Veszprém? A történészek újabb a legendák közé utalják a „királynék városa” titulust. A. I.: Lehet, hogy az is. De a történelemnek a legendák is részei. Szívbéli részei, tehát sokszor a tényéknél erősebben formálják idéntitásunkat. De még a tények is! Veszprém és a Bakony eredetileg Sarolté volt. Sarolt pusztai keménységű asz- szony, a birtokait is pusztai keménységgel kormányozza. Amikor István Veszprémet Gizellának adja: választ. Európát választja. Ilyen megközelítésben érdektelen, hogy a királyné hányszor fordult meg Veszprémben, hogy a saját kezével is beleszőtt-e a koronázási palástba. Veszprém - európaiságunk legendája. így tudják a tények.- Üzen-e a dráma valamit a ma nézőjének? A. I.: A Gizella történelmi dráma. Arról a korról szól, amiben játszódik, de annak a kornak, amelyben játsszák. A magyar történelem folytonos szembesülés. Sorsfordító helyzetekkel, végletes kihívásokkal, az „itt élned, halnod kell” esélyeivel. Gizella átélte, és mi ma újra átéljük ezt a szituációt.- Gizella idegen volt. A. I.: De magyarrá lett! És egy nemzet erejének jele és forrása, hogy be tudja fogadni az idegent.-A Gizella rockopera. A zeneszerző számára - gondolom - igazi kihívás ... K.A.: Kétszeresen is. A zeneszerző soha nem vonhatja ki magát kora zenei hatásai alól, ugyanakkor originális zenét kell produkálnia. Közérthetőt, érzelmileg átélhetőt. így jelenik meg a darab elején és végén a gregoriánum, egy téma erejéig egy ősi magyar motívum. A templomi zene mellett megszólal tehát a keleties, mondhatnám barbarisztikus dallamvilág. A kettő együtt mutatja meg, hol vagyunk. Kelet és Nyugat között. Ütközőzónában. Félúton. De vannak más, érzelmibb egyensúlyok is. Gizella erős, kemény asszony, de lírai alkat. Sarolta egészen más zene hangján szólal meg, indulatilag telítetten. Megint más Imre problémája. Meg kellett mutatnunk a legendák liliomos hercegének a rejtezkedő férfit, az Istvánt és Gizellát egyszerre folytató tragikus torzót. Az ő zenei portréja ezért kemény, rockos. A gregoriántól a kemény rockig, a sámániszti- kus, barbár allegrótól a rap-zenéig terjed a Gizella zenei színskálája.- Hogyan fogadta a darabot a Petőfi Színház társulata? A.I.: A társulat innen van még az ismerkedésen. Szorongás mégsincs bennük. Hiszünk a Gizellában, mert hiszünk a csapatban, amely a sikeréért dolgozik. Vándort! Laciban, aki több, mint rendezője, ötletgazdája, managere, motorja is a produkciónak. Duró Győző kérlelhetetlen dramaturgi szakértelmében, a színészekben, neves és névtelen barátainkban. És hiszünk a veszprémi közönségben, hogy a Gizellát éppolyan ünnepi fogadtatásban részesíti, mint a Börtönmusicalt egy évvel ezelőtt. Juhász Ferenc Részletek az augusztus 20-án bemutatásra kerülő Gizella című rock-operából. Gizella: Oravecz Edit, István: Szeber József Pannonhalmi rekonstrukció Pannonhalma 1996-ban ünnepli fennállásának ezeréves jubileumát. Az ezeréves évfordulóra mindenekelőtt be kívánják fejezni az ősi főmonostor felújítását. Az anyagi akadályok már elhárultak: az Országgyűlés 1996-ig évi 100 millió forintot szavazott meg a rekonstrukcióra. A munkálatok jelenleg is tervek szerint folynak. Pannonhalma az ott található 350 ezer kötettel a világ egyik legnagyobb bencés könyvtára, amely viszont veszélyben van. A könyvtár egyes részein beesik az eső, vagy a hó. Felújítása tehát nem tűr halasztást. Mindenekelőtt egy óriási könyvraktárát kell létesíteni, ahová a rekonstrukció idejére a felbecsülhetetlen értékű könyveket, ős- nyomtatványokat el kell helyezni. A könyvtár újjáépítésére alapot létesítettek, amelyre napjainkig 35,5 millió forint érkezett. A Széchenyi Könyvtár valamint a Soros Alapítván támogatásával több nagy értékű könyv restaurálását is megkezdték. Márciusban újból megindítják a második világháború végén megszűnt tudományos folyóiratot, a Pannonhalmi Szemlét. Ez olyan fórum lesz, amelyben a bencések és világiak sokakkal párbeszédet folytatva a holnap katolikus és magyar szemléletmódját kívánják kimunkálni, egy nagyobb, szélesebb távlatot és egységet keresve. A folyóirat hátterét képezné az évenként nyaranta Pannonhalmán megrendezésre kerülő Academia Benedictina egyhetes konferenciájának. Az utóbbit olyan szellemi műhelynek szánják, ahol egy-egy kitűzött időszerű téma megismertetésére, feltárására, megbeszélésére és adott esetben gyakorlatra váltására hazai és külföldi tudósokat is meghívnak. Említésre méltó, hogy Pannonhalmát, Tihannyal, Ba- konybéllel, Zirccel együtt a világörökség részévé kívánják nyilvánítani. Az erre vonatkozó kérelmet a közeli jövőben juttatják el az illetékeseknek. Imre Béla Szűk Ödön felvételei
