Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-17 / 224. szám

1993. augusztus 17., kedd aj Dunántúli napiö n Idegen ismerősök Yves és Nelly Egy palack igazi francia pezsgő „Good luck for You and for Hungary. Köszönöm szépen. Yves and Nelly”. Elérzéke- nyülten forgatom a képeslapot. Szívmelengető, hogy néhány személyes mondat után nem­csak nekem kívánnak minden jót, hanem Magyarországnak is. Milyen kevés kell ahhoz, hogy az ember érdemeket sze­rezzen a hazájának! Az üdvöz­let Budapestről érkezett, és a francia házaspár küldte, akiket helyszűke miatt telepített asz­talomhoz a pincér a Kalamáris étteremben. Ismerkedésünk az étlap fölött felém küldött se­gélykérő pillantással kezdő­dött: mit egyen egy francia, ha betéved az első magyar ven­déglőbe? És milyen nyelven lehet ezt neki megmagyarázni? Nelly a németre, Yves az an­golra emlékezett valamicskét a gimnáziumból. Szókincsük alig volt több, mint amennyi hajdan a franciaórákon ragadt rám. Három nyelvből csipeget­tünk hát, ahogy jött, a szavak hiányosságait kézmozdulatok és arckifejezések egészítették ki. Bizalmuk jeleként ugyanazt ebédelték, amit én. Aztán megkérdezték, hol a Széchenyi tér és mit érdemes megnézni Pécsett. Elmesélték, hogy az Isztriáról érkeztek, kalandos úton, Karlovacon keresztül. Vállalkozókedvük jele, hogy a Horvátországra jellemzőbb, noha veszélyesebb útvonalat választották a háborús terület peremén. És mit gondolok, át- rándulhatnának-e kicsit Ukraj­nába? Mert ugye most már „nix” kommunizmus, se itt, se ott. És kapitalizmus? Hogyan zajlik errefelé a privatizáció? Különösen áz asszonyt érde­kelte a dolog, mivel gazdaság­tant tanít egy középiskolában. Yves is szívesen hallana róla, mint üzleti tanácsadó. Jobban élünk-e, mióta megváltozott a rendszer? Látszott, nyíltan megragadják az alkalmat, hogy kapcsolatba kerülhessenek egy „benszülöttel”. Az ismeretlen országról az ott élő emberek adhatnak igazi képet, nem érik be a felszínes látnivalókkal. Engem viszont az ragadott meg, hogy rácáfoltak a franci­ákról alkotott elképzeléseimre. Elbeszélések alapján tartózko­dónak, bizalmatlannak hittem őket, csábított a személyes ta­pasztalatszerzés lehetősége. Fontolgattam egy meghívást, de tétováztam, kényelmetlenné válhat - nekik éppúgy, mint nekem -, ha meggondolatlan javaslattal állnék elő. Gyakor­lati kérdésekre tereltem a szót: meddig maradnak és hol lak­nak Pécsett? Még sehol és csak egy éjszakát töltenek itt. Kö­rülnéznek a városban és csak azután keresnek szállást. Nem gond helyet kapni? Milyenek a lehetőségek? Fölrémlett előttem egy olasz férfi. Trieszt óvárosának szűk sikátoraiban bolyongtunk re- ménytlenül. Sehol egy tábla; merre visz az út Koper felé. El­tévedtünk, útbaigazítást kér­tünk. A férfi szánakozva nézte a hőségtől és az utazástól el­gyötört arcunkat, aztán gondolt egyet, beült az autójába és in­tett, hogy kövessük. Magya­rázkodás helyett kivezetett bennünket az olasz-szlovén ha­tárig. Együttérzése alapvetően megváltoztatta véleményünket az olaszokról, akikkel addig csak ravasz és erőszakos ke­reskedők, meg unott múzeumi teremőrök képében kerülhet­tünk kapcsolatba. Úgy véltem, talán kellemesebb emléke ma­rad a franciáknak Pécsről, ha leveszem a vállukról a szállás- keresés gondját. Töltsék ezt a rövidke napot nyugodtan néze­lődéssel. Hálásan és bizakodva vártak rám. Mindenekelőtt azt firtat­ták, hol kaphatnának egy jó vacsorát. A hangulatod panzi­óban, ahova bejelentettem őket, sajnos csak reggelire számíthattak. Restelkedtem, amiért az estebéd kimaradt a számításaimból. Oké, pakolja­nak le, aztán egy megbízható éttermet is mutatok. Yves ké­zévé vette a szervezést: vacso­rázzunk együtt, vendégei va­gyunk a férjemmel együtt. Hm. Csakhogy engem friss lecsó várt otthon. Elég lesz né­gyünknek is. - gondoltam. A „magyar specialitásnak”, meg a lehetőségnek, hogy ott­honában láthatnak egy magyar családot, nem tudtak ellenállni. De akkor most menjünk egy üzletbe, mert szeretnének, vá­sárolni valamit. Nem engedte a francia lovagiasság, hogy üres kézzel állítsanak be.-Non problem - nyugtat­tam őket nemzetköziül.- Nekem „problem” - muta­tott magára önérzetesen Yves. Hiába, a boltok már bezár­tak. Komoly gondban néztek egymásra; hogyan fogadják el a meghívást a viszonzás remé­nye nélkül? Aztán hopp, meg­van! Eszükbe jutott az a palack igazi finom francia pezsgő, amit tulajdonképpen a buda­pesti Hiltonban dolgozó fran­cia barátjuknak hoztak aján­dékba hazulról, de az most nem számít. Mehetünk. A lecsó, meg a villányi vö­rösbor elbűvölte őket. Vacsora után papír került elő, számokat sorakoztattunk, kezdődött az összehasonlítgatás: mennyi az átlagkereset Magyarországon, és mennyi náluk? Mit kapunk érte mi, és mennyire futja be­lőle nekik? Mekkora a munka- nélküliség itt és ott? A gazda­sági helyzet ecsetelését kis nyelvlecke követte: hogyan mondjuk magyarul, hogy „merd” és „au revoir”? Némi gyakorlás után tűrhető kiejtés­sel ismételgették: „egészsé­gedre”. Kölcsönösen kitereget­tük a családi képeket és na­gyon meghitt hangulat alakult ki köztünk. Végül a szokásos névjegycsere és most itt ez a képeslap. „Good luck for Hun­gary”. Lehet, hogy érdemes megtanulni franciául? Rezes Zsuzsa A török-magyar vegyesvállalatként működő Ikarus Egyedi Au­tógyár Kft. importált alvázakra szerel korszerű karosszériát távolsági autóbuszokhoz. Legnagyobb piacuk Törökország, de van megrendelésük Németországtól és Svájctól is. Idén az Egyedi Autógyár Kft. közel 100 autóbuszt gyárt majd. Haydn alapítvány Kismartonban többéves elő­készületek után létrejött a „Nemzetközi Joseph Haydn alapítvány”, amely Haydn és kora kutatását, publikációk köz­readását, művészeti oktató munkát, szakkönyvtárak és ar­chívumok létesíté­sét, Haydn-kéziratok gyűjtését tűzte céljául, s amelynek alapí­tói között van az Esterházy-csa- lád. Az alapítvány létrejöttének közvetlen előzménye, hogy a burgenlandi Haydn.-fesztivál nemrég hatmillió schillingért megvásárolta Haydn 34 eredeti levelét. A Haydn-levelek meg­vásárlását és az alapítvány létre­jöttét szeptember 9-én gálaesttel ünnepük az Esterházy-kastély- ban, ahol fellép többek között a Fischer Adám vezette Oszt­rák-Magyar Haydn Zenekar, s bemutatják Haydn leveleit. ■AZ EöZhELITLEU E-ÁUYT KOCSUR, A ; BOKROK REJTEKE- _&T/y HAGYJA. A PAR­TI ŐR MÖGÉ J.OPA - KOEÍK ZS... ■AzTA/J ELOLDJA A CóOMA­KÓKAT. A TÖBBIT A VÍZ BODRÁRA BÍZZA... i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom